Nógrád Megyei Hírlap, 2012. december (23. évfolyam, 278-300. szám)

2012-12-15 / 290. szám

KULTÚRA 2012. DECEMBER 15., SZOMBAT Bűn és bűnhődés Dumas módján Irodalom gyertyafényben Csongrády Béla Aki olvasta Alexandre Dumas 19. századi francia író 1845/56- ban papírra vetett „Monte Cristo grófja” című regényét, látta az eb­ből készült valamelyik - pláne az 1955-ben Jean Marais-val a cím­szerepben forgatott - filmet vagy netán turistaként járt a Marseille melletti If sziget azonos nevű vá­rában, tisztában van vele, hogy mi­lyen nehéz feladatra, mondhatni kihívásra vállalkozott a veszprémi székhelyű Pannon Várszínház, amikor műsorra tűzte a klasszi­kus regény Vándorfi László által dramatizált és rendezett színpadi változatát. A cselekmény nem­csak, hogy évtizedeket fog át, bo­nyolult, sokszálú is, ennélfogva még szimbolikusan sem könnyű beszorítani egy adott négyzetmé­ternyi díszlet közé. Dumas - mint általában - eb­ben a művében is eleve arra töre­kedett, hogy valós történelmi té­nyekre alapozva - a napóleoni idők bonapartizmusának és ki- rálypártiságának kíméletlen szembenállását - romantikus, iz­galmas, fordulatokkal teli törté­nettel kösse le az olvasók figyel­mét. Nem véletlen, hogy az alig ti­zenkilenc éves tengerésztiszt, Ed­mond Dantes kilátásba helyezett szakmai karrierjét és Mercedes katalán leányzóhoz fűződő vi- szonzott, házasságot sejtető sze­relmét elirigyelők azzal vádolják meg, hogy a királyság elleni ösz- szeesküvés céljából kereste fel az Elba szigetére száműzött császárt. Holott csak a hajóskapitány vég­rendeletét teljesítette. A megtorlás sem volt akármi­lyen: a legembertelenebb körül­mények közé, az If szigeti hírhedt várbörtönbe zárják, ahonnan le­hetetlen élve kikerülni. Edmond azonban szerencsés véletlen foly­tán kapcsolatba kerül a szomszéd cellában raboskodó Faria abbéval, akitől sokat tanul, mérhetetlen kincs birtokába jut s akinek végül is csodával határos menekülését is köszönheti, minthogy a bölcs pap halálakor becsempészi magát ab­ba a zsákba, amelyet az őrök a ten­gerbe dobnak. Egyébiránt e lénye; ges mozzanat nem kap elég hang­súlyt az előadásban. Pedig ez teszi lehetővé, hogy Edmond - megtud­ván az igazságot - rejtélyes, dús­gazdag idegenként, magát Monte Cristo grófjának nevezve vissza­térjen és belemerülvén az előkelő párizsi társas életbe, módszeresen leszámoljon ellenfeleivel Fernand-al, akiből nemcsak Mer­cedes férje lesz, hanem Morcerf grófja is, a jogot saját céljai szerint alkalmazó Villefort államügyész- szel és Danglars-al, a bankárrá lett számtíszttel, akik egykoron a vég­legesnek gondolt eltávolítását ki­tervelték. Sőt apáik bűne miatt gyermekeiknek is felelniük kell... Vándorfi László rendezése jól érzékelteti - mondhatni leplezi le - a korabeli társadalmi viszonyok, politikai konfliktusok erkölcsi visszásságait, amelyek azonban nem korspecifikusak. A szemé­lyes sorsokra vonatkozó végső ta­nulság is általános érvényű: a vér­bosszút semmilyen sérelem nem igazolhatja, az emberhez igazán méltó a szenvedéseken való felül­emelkedés, a bűnök megbocsátá­sa. Az igazi bölcsesség - mint kis mondatik - a várakozásban és a reményben testesül meg. Az előadás időben és térben egyaránt két osztató. A első rész a hamis vád megszületését és Ed­mond raboskodását, a második a húsz évvel későbbi, a bosszú által vezérelt történéseket meséli el egyrészt a színpad síkjában, más­részt a még inkább jelzésszerű és sok helyszínt imitáló emeleti trak­tusban. A cselekmény kibontakoz­tatása azonban helyenként lassú ritmusúnak, vontatódnak, felesle­gesen részletezőnek tűnik. Érde­mes lett volna jobban fókuszálni néhány hangsúlyos elemre. A ze­ne jól segíti az atmoszfératerem­tést, de Kmmer György táncai - bár van gondolati és érzelmi funkció­juk - éppen a rövidítés, a lényeg­kiemelés érdekéhen akár elhagy­hatnak is lettek volna. A szereplők közti feszültség, az indulat vala­melyest magyarázza, de egyértel­műen nem indokolja a beszédet és az énekbetéteket egyaránt jel­lemző túlzott hangerőt. Pedig Stefancsik Annamária mint Mer­cedes altja halkabban még szeb­ben szólt volna. A nagy létszámú színészstábból feltétlenül kieme­lendő Gazdag Tibor, akinek sze­repálma volt Monte Cristo alakjá­nak megformálása. Ráadásul Ed­mond édesapját és Farina abbét is ő személyesíti meg. A produkció díszlettervezője Kovács Ivett, a jel- mezeket Justin Júlia álmodta meg. A tizenkettedik évadjában járó Pannon Várszínház társulata nyil­ván nem így, nem ilyennek tervez­te első salgótarjáni vendégszerep­lését, minthogy az előadás kezde­te előtt derült ki, hogy az egyik szí­nész rosszullét miatt nem tudja vállalni a fellépést A többiek nagy lélekjelenlétről tettek tanúbizony­ságot, amikor színpadra léptek s különösen dicséretes Vándorfi László igazgató bravúros beugrá­sa: civil ruhában, szövegkönyvvel a kezében, de - lévén előadómű­vész -*» szépen hangsúlyozva mondta el Fernard szerepét. „Adj nekünk békét, adj kegyel­met!” - mondta együtt a nyolc sze­replő Zalán Tibor karácsonyi ver­sének refrénjét a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház évbúcsúztató összejövetelén, a záró számot, a „Csendes éj"-t pedig már minden­ki együtt énekelte a gitározó balas­sagyarmati vendéggel, a művész­tanár, Csábi Istvánnal Addig azonban elhangzott szá­mos magyar költő és író gyönyörű verse és kedves prózai írása, ame­lyek ívét Sándor Zoltán előadómű­vész, négy tételben szerkesztette meg. Az elsőben Győré Imre, Feke­te István és Mikszáth Kálmán volt a főszereplő, a másodikban betle­hemi ihletésű művek szerepeltek Illyés Gyula, Rónai György és Nagy Gáspár tollából, a harmadik kicsit kesernyés hangulatú karácsonyi verseket Heltai Jenőtől, Kányádi Sándortól és Ady Endrétől tartal­mazott, míg a negyedikben a már említett szerzőkön kívül Szabó Magda, Juhász Gyula ésKeresztáry Dezső kellemes érzésvilágú művei szerepeltek a Zenthe Ferenc Szín­ház tagjainak - Fogarassy Péter, Kovács Anna, Kovács Gábor, Krista Zsolt, Patakiné Kerner Edit, Tamóczi Jakab és Sándor Zoltán - ihletett tolmácsolásában. A József Attila Művelődési és Konferencia-központ belső klub­jában rendezett „Verskarácsony” című est ünnepváró, családias at­moszférájához nagymértékben já­rult hozzá a félhomályban imboly­gó gyertyafény melege, a vendég­váráshoz megterített fehér asztal kínálata. Mint dr. Csongrády Béla a Palóc Parnasszus szerkesztősé­ge képviseletében elmondta, a 2007-ben alakult Szerdatársaság Irodalmi Kávéház közelít a százöt­venedik rendezvényéhez, s ez az adventi volt az idén a tizedik össze­jövetel. Ennek éppen felét a „90 éves Salgótarján” jubileumi évhez való kapcsolódás, a város művé­szeti és kulturális élete egy-egy te­rületének áttekintése tette ki, de folytatódott a Szépírók Társaságá­nak sorozata is. Az irodalmi kávéházat rendsze­resen látogatók és az alkalmilag érdeklődők egyaránt köszönték a nívós, élménygazdag programot és reményüket fejezték ki a jövő évi folytatást illetően. Adventi előhang az újévhez... A figyelmes olvasók már tudják - hi­szen a „Tarjáni műsor” decemberi szá­mában megtalálható az információ - hogy az önkormányzat immár hagyomá­nyos újévi hangversenyén az egyik köz­reműködő Pándy Piroska lesz. A még fi­gyelmesebbek viszont azt is észrevet­ték, hogy az énekművész a minap jóté­konysági koncertet adott a Nógrádi Tör­téneti Múzeumban. A mindig szívesen hazatérő, a Baglyasaljáról elszármazott vendég ezúttal már negyedszer lépett fel a múzeum falai között. Önzetlensé­gét, emberségét dr. Szirácsik Éva intéz­ményigazgató joggal méltatta és kö­szönte meg a műsor előtt. Elmondta, hogy a bevételt a rászorulók belépődíja­ira fogják fordítani. Pándy Piroska a salgótarjáni zeneiskolában Gáthy Éva növendékeként kezdte tanulmányait s Budapes­ten végzett konzervatóriumot. A fővárosban Vályi Évától tanult különösen sokat. Az operettszínház­ban 1986-ban Lehár Ferenc „A mosoly országáénak Lizájaként debütált. 1990-től magánénekes, ekkor lett alapító tagja az Interoperettnek. A Magyar Ál­lami Operaházhoz magánénekesként leginkább a Traviata főszerepe köti. 1993-ban kezdődött német- országi karrierje: rendszeresen szerepelt München­ben, majd Hof város operájában volt vezető szoprán. Fellépett belgiumi, francia, izraeli, osztrák és sváj­ci városokban, turnézott Amerikában és Kanadá­ban is. Karakteréhez különösen Verdi, Mozart, és Puccini zenéje áll közel, de szívesen énekel Wagnert és A. L Webbertis. Utóbbi musicaljében, „Az opera­ház fantom” -jában stílusosan egy operaénekesnőt alakított a Madách Színházban , ahol szólistaként részese a jelenlegi nagy sikernek, a „Mary Poppins”-nak is. Az elismerések sorában megkap­ta a Bajor Kritikusok Ezüst Rózsa-díját, Salgótarján Pro Arte-díját, a Szent Lázár Lovagrend pedig dámá­jává választotta. 2011-ben Nógrád megye a Madách Imre-díjjal honorálta munkásságát, Pest megyében pedig Príma-díjas lett. Adventi műsorát három úgymond klasszikus örökzölddel kezdte, köztük volt a „Santa Lucia” cí­mű olasz dal is. A második gyertyagyújtás adta az aktualitását az Ave Maria-válogatás, amely kereté­ben J. S. Bach, G. Caccini, Schubert és egy kortárs magyar zenész, Wolf Péter gyönyörű szerzeménye is elhangzott. Szívszorítóan szép volt, amint Pándy Piroska saját zenéjével és szövegével a jelenlévő édesanyjának - és nagynénjének - énekelt: „...Ma­ma mondj még egy mesét, úgy mint régen...” A „Kis­karácsony...” és a „Mennyből az angyal...” műsor­ra tűzését ugyancsak nem kellett indokolnia. Bra­vúrszámként szólaltatta meg Webber rekviemjét, a Pie Jesu-t. Jó volt hallani a jól ismert „Jinlge Bells”- t Pándy Piroska és Berentei Péter magyar szövegé­vel. S a végére egy különleges ajándék került: a cappella, azaz zenei kíséret nélkül szólalt meg Ko­dály Zoltán - aki 1882. december 16-án, azaz 130 évvel ezelőtt született - csodála­tos „Esti dal”- a, az „Adjon Isten jó éjszakát!” refrénnel. Pándy Piroska az est program­ját a szeretet és a hit erejére apel­lálva állította össze és e mély ér­zések munkáltak benne akkor is, amikor újra viszontláthatta, meg­ölelhette a szülőföldjén élő szá­mos barátját, jó ismerősét, né­hány gyermek- és ifjúkori társát, zenei pályája kezdetének tanú­ját. Műsora - az említett érdemek mellett - remek előzetesnek is bi­zonyult újévi salgótarjáni hang­versenyéhez. Cs. B. Pándy Piroska énekművész újabb jótékonysági koncertet adott a Nóg­rádi Történeti Múzeumban JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ugye nem baj, hogy a kisöcsémet is elhoztam a kirándulásra?” Sze­rencsés nyertesünk: Kazinczi Mlklósné, 3143 Mátranovák, Balassi út 1. Kérjük, mai rejtvényünk megfejté­sét 2012. december 20-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). APÓÉN r~ PAPÍR­DARAB r HAZAI ZENEKAR r~ LOMBOS NÖVÉNY T~ PAJTÁS, BARÁT r~ TŰZNYELV MAGYAR KUPA, RÖV. RÓMAI EGYES r~ NEDV­SZÍVÓ PAPÍR FELHŐ­SZAKADÁS MÁJUS ELEJE! VÁLTÁS IDILLI, BÁJOS Lm f Y + u h ? Y ■—■-J FENYEGE­TŐ SZÓ ► ARC­FESTÉK SAVMA­RADÉK! Y SERLEG BIZALOM ISKOLAI FÜZET L DADOG, AKADOZIK OLASZ SPORTJEL ►Y PARANCS­NOK, RÖV. LESÚJT LÁSD OTT, RÖV. ► ÉLÉNK SZÍN Y ► KIRÁLYI SZÉK ►Y JELLEM NEM ENGED L DÍJ­SZABÁS LANKAD, FONNYAD ►Y r Y A MÉTER JELE RÉGI FÉRFINÉV ► ' V­BALATONI ÜDÜLŐHELY A SZABAD­BA ►Y eV ELLENŐR, RÖV. KÓR r Y v n ŐSZI HÓNAP MUZSIKA MINDEN RENDBEN! ESZMÉL V“ I L Y TELEFON, RÖV. CSÖND! ► HEGYI, HAVASI TÁPLÁLÉK ► ’ KERESZ­TÜLJUT ÁS T CITROM NEDVE ~1 TREZOR CSÁBÍT­GAT ►f TÚLÉL, KIÁLL RUHÁT HORD SAINT, RÖV. MÓKUS (RÉGIES) L Y Y Y RITKA BETŰ ► VOLT, RÖV. SZÍNHÁZI ELŐADÁS SZÁLAK CSOMÓJA HITEL­KEZDET! MELLÉ­FOG ► Y KÖNYVES­POLC Y KISKIRÁLY RITKA FÉRFINÉV TELE, TÖMÖTT L ’ LEVELET POSTÁZ Y KÖZPONT, FÉSZEK ► PIAC. BAZÁR ÁLARC, MASKARA ELKÉP­ZELÉS ► Y TÁGAS HELYISÉG Y KETTŐS BETŰ ► ÍRÓV. (FERENC) REDŐNY FIATALOS KÖSZÖNÉS L Y ÉGI­MESZELŐ Y AZ OXIGÉN VEGYJELE ViZPARTI NÖVÉNY SZTRÁDA ETETÉS, ELLÁTÁS LOPA­KODIK Y KŐZÉÉKEL ► Y OLASZ FOLYÓ SZINTÉN NE f T ROSTA GYÚRÓ­TÁBLA _ 0 ■ Jelenet a veszprémi székhelyű Pannon Várszínház salgótarjáni „Monte Cristo grófja” című előadásából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents