Nógrád Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 254-277. szám)
2012-11-03 / 254. szám
FOTÓK: HORVÁTH HEC.YI ÁRON . 1 I T7IT XXX X HiXjHi X 2012. NOVEMBER 3., SZOMBAT EVANGÉLIKUS ÉLET Unokáink is látni fogják Október 1. vasárnapján adott hálát Lucfalva evangélikus népe ünnepi istentisztelet keretében kibővített és felújított imaházáért, valamint a templomtól néhány száz méterre található, három harangnak helyet adó harangláb megújulásáért. Malik Péter Károly, a gyülekezet lelkésze így vall a megújulás folyamatáról, és az új épületeknek a gyülekezet épülésében betöltött szerepéről Jó látni, ha valami épül, szépül, megújul, hiszen sokan úgy tapasztalják, ahogyan Evangélikus Enekeskönyvünk 121. éneke is mondja, hogy „változik pusztul minden körülem”. Jó látni az épülést, szépülést, megújulást, amikor már az „Unokáink sem fogják látni” című televízióműsor is megszűnt, amely arra volt hivatott, hogy a meg nem becsült műemlékeket, épületeket, az utódok legalább a képernyőn keresztül láthassák majd. Jó látni, hogy Lucfalván kárpótlási pénzből és a gyülekezeti tagok adományából teljesen megújult és kibővült az imaház egy konyhával, egy padlásszobával és mosdókkal. Jó látni, hogy az 18. század végén épült harangláb is teljesen megújult pályázati pénzből. Jó volt látni a testvéreket, amint töretlenül utánajártak a szükséges iratoknak, jókedvűen adakoztak, és lelkesen részt vettek a munkálatokban. Jó volt meglátni ebben Dávid imádságának igazságát: „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.” (Krónikák első könyve 29,14b) Jó volt látni, hogy a templom is ünnepi öltözetet vett magára, amikor gyülekezetünk tagjai kívülről lefestették és új korlátokkal látták el a bejáratot, így is készülve az újraszentelési ünnepségre. Jó volt látni október 7-én az ünnepi istentiszteleten összegyűlteket, és hallani dr. Fabiny Tamás püspök úr igehirdetését arról, hogyan épüljön, növekedjen szere- tetben az egyház: „...az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.” (Pál levele az efezusiakhoz 4,15-16). Jó mindezt újra látni képeken és videofelvételeken a gyülekezet honlapján, (lucfalva.lutheran.hu) Kevés lenne azonban, ha csak a fizikai épülést látnánk fontosnak a gyülekezetben. -> ■> ■ Jó látni, hogy ezek a megújult épületek használatban is vannak: a harangláb harangjai olyan alkalmakra hívnak mindenkit a templomba és az imaházba, ahol az Isten igéjét hallhatják gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősek egyaránt, nem csak vasárnap, hanem hétköznap is. Jó látni, amikor emberek meghallják az élő Isten szavát, és megváltozik az életük: meglátják, megvallják bűneiket és megtapasztalják, hogy a kereszten értük is meghalt, de feltámadt Jézus Krisztus megbocsátja azokat. Jó látni, amikor a maguk módján vallásosak, vagy Jézustól nagyon távol lévők megtérnek, és életük értelmet nyer, vagy a már hitre jutottak megújulnak. Jó látni, hogy ez az évszázadokkal ezelőtt alapított gyülekezet újra és újra megújul nem csak az épületek terén, hanem lelkiekben is. Ha ez így folytatódik, akkor még unokáink is látni fogják a lucfalvai evangélikus gyülekezetét és benne az Isten megújító munkáját. Malik Péter Károly lelkész, Lucfalva Balról Szabó András esperes, dr. Fabiny Tamás püspök és Malik Péter Károly, a gyülekezet lelkésze Ilyenkor a temetőben... Különös napok ezek, így november elején. Ilyenkor hívő és hiteüen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve jő az ország más részeiből vagy egyenesen határainkon túlról, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára. Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezen a napon mindenki találkozik valahogy a halállal. Találkozik a gyermek, aki legtöbbször csak azt a számára izgalmas és játékos eseményt veszi észre a mai napból, hogy gyertyákat kell gyújtani a síroknál. Találkozik a fiatal, aki közömbösen és unottan van jelen, de valami fojtogatót ő is érez a levegőben, hiszen illetlen ilyenkor hangoskodni a temetőben. Találkozik az élet delén túl lévő ember, aki ezen a napon elveszett hozzátartozóit idézi fel. S találkozik az idős ember, aki egyre közelebb érzi magához a halál jeges leheletét. Halál. Fogyasztói társadalmunk elegáns társaságaiban modortalanságnak számít szóba hozni a szenvedéssel, halállal kapcsolatos dolgokat. Ha mégis a halálról kényszerülünk beszélni, akkor legfeljebb ál- tatóűPs alanyban fogalmazva,.annyit mondunk: az ember meghal. Az ember, de sosem én, s voltaképp aHBált olyan dologgá szelídítjük, amely senkihez sem tartozik. Menekülünk az igazság kimondása elől, hogy az ember halálra születik. Ezekben a napokban - modortalanság ide, vagy oda - érzitek-e a halál fagyos leheletét a temetőket járva, mint a fagyos szelet, amellyel szemben akárhogy öltözködünk is, talál egy rést ruházatunkon, ahová metsző jegesség- gel behatol? A halállal szemben nincs menekülés: mindannyiunkat utolér előbb, vagy utóbb. A halállal kapcsolatban két út tárul fel. Az egyik az, amelyik sehová sem vezet, csak a megsemmisülés sötét feneketlen szakadékéba. Ha éles tekintettel járunk a világban, akkor láthatjuk, hogy a mai modernnek nevezett társadalmak ezen az úton járnak, amelyre méltán használhatjuk a halál kultúrája elnevezést. Hiszen a mindenáron való evüági érvényesülés a halál utáni élet totális tagadásából fakad. De létezik egy másik út is a halállal kapcsolatban. Akik ezen az úton járnak egyfajta módon hitet tesznek amellett, hogy valaminek lenni kell a halál után. Teszik ezt egy ösztönös optimizmustól vezettetve, vagy pedig azért mert az elmúlt ateista propaganda ellenhatásaként ma felerősödtek a különböző okkult tanokat hirdető mozgalmak. Ennek az útnak egy sokkal világosabb folytatását nyitotta meg a keresztyének Istene, mert a ke- resztyénség a halál tapasztalatára egyedülállóan eredeti és meghaladhatatlan választ hozott. Ez a válasz abban áll, hogy fölértékeli az ember életét az őt megillető méltóságra. Az ember Isten képmására van teremtve, s belé van ezáltal oltva a halhatatlanság csírája. Ezért van folytatás a halál után. Erre a gondolatra azonban minden más vallás valamilyen szinten eljutott, hogy a lélek halhatatlan. Amit a keresztyénség ehhez hozzátesz, s ami a kereszténységet egyedivé teszi ezen a területen is, az az, hogy az Isten megtestesült Jézus Krisztusban, magára vette emberi természe- ) tünket, s az, hogy halála után feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy majd mi is mindany- nyian - hívők és hitetlenek egyaránt - feltámadjunk. Más dolgok mellett ezek azok a sajátos vonások a keresztyénségben, amelyet soha emberi elme ki nem talált volna, ezek azok, melyek közvetlenül Istentől származnak. Ha ő ezt nem adta volna tudtunkra, ma sem tudnánk. Jézus Krisztus megtestesült, magára vette emberi természetünket. Ezzel Isten isteni szintre értékelte fel az emberi életet. Jézus Krisztus feltámadt, elsőként a halottak közül, hogy mi utána mindannyian feltámadjunk. Ez a keresztyénség lényege, amire azt mondta Pál apostol: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.” Ha Krisztus nem támad föl, akkor a keresztyénség csak egy a sok kulturális irányzat között, amely ma divatos, holnap pedig idejétmúlttá lesz. Ennek fényében elszomorító, hogy ma milyen kevesen hisznek a feltámadásban még a magukat hívőnek, keresztyénnek valló emberek között is. S akkor ezek az emberek szoros értelemben nem is nevezhetők keresztyéneknek. Ezek a napok, így november elején kérhe- tetlenül szembesítenek a halállal és a feltámadással. A kérdést neked kell eldöntened: te melyik utat vál^ztod? AzLamely a semmibe torkollik? Azt, amelyik homályo'san hisz az Örökkévalóságban, vagy pedig ennek Istentől megvilágított szakaszát, mely hisz a feltámadásban? A kérdést neked kell megválaszolnod, hogy milyen hittel léped át a temetők kapuját, melyre az van felírva: Feltámadunk! A halállal és a feltámadással való számvetés, számvetés egész életünkkel is. Mert a befejezés határozza meg mindazt ami előtte van. Döntésed nemcsak elméleti. Nem elég elhinni, hogy van Isten, aki értelmet adhat további életednek, ha rábízod magad, hanem úgy is kell élni. Mózes 5. könyvének 19. versében ezt olvassuk: „Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok!" Lehoczky Endre lelkész, Sámsonháza 175 eves temploma 1837-ben tették le annak a templomnak az alapkövét Egyházasdenge- legen, aminek október 7-én a 175 éves fennállásáért adtuk hálát a hívek, miután a templomukat kinti-beiül felújították. 175 évvel ezelőtt csupán 4 hónapba telt, hogy elkészüljön a templom épülete, aminek aztán még 5 évig tartottak a belső munkálatai, most két évre v szükség hogy meg Isten háza. Dr. Fabiny Tamás püspök lSánt 7,12 alapján hirdette Isten igéjét a halaadó istentiszteleten: „Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” Minden esemény, ami a gyülekezet életében történt, minden előrelépés és épülés az Ő segítségének köszönheti). Jó, ha ezt a fiatalabb nemzedékek is átélik, és az örömhír hordozói lesznek úgy, hogy maguknak érzik a gyülekezet közösségét, és szívükben hordozzák annak növekedését, távlatait.