Nógrád Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 254-277. szám)

2012-11-24 / 272. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ KU LTÚRA 2012. NOVEMBER 24., SZOMBAT Teremtő erejű igazságkeresés Kalotaszegi muzsikával kezdődött a legutóbbi kiál­lításmegnyitó a Nógrádi Történeti Múzeumban. A Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Salgó nevű népzenei együttesében a növendékek kö­zött ott volt Hrúz Márton is, akinek édesapja a Dűvő együttes vezetőjeként szerzett hírnevet, elismertséget. Ugyancsak „nem esett messze az alma a fájától” szitu­áció következett be a rendezvény fő attrakcióját illető­en: amennyiben a Földi Gergely eddigi, máris egyedi karakterű, összetéveszthetetlen stílusú munkásságát bemutató kiállítást szakmailag az alkotó felmenője, Földi Péter Kossuth-díjas festőművész elemezte. Csongrády Béla A megjelenteket dr. Szirácsik Éva múzeumigazgató üdvözölte. Elmondta, hogy ez a reprezenta­tív tárlat az utolsó abban a sor­ban, amelyet 2012-ben Salgótar­ján várossá válásának 90. évfor­dulója tiszteletére, az emlékév je­gyében rendeztek meg. Annál is inkább készséggel adtak helyt ennek a kiállításának, mert tehet­ségét bizonyítandó Földi Gergely a múzeum egyik hagyományos nagyrendezvényén, a Salgótarjá­ni Tavaszi Tárlaton minisztériumi különdíjban részesült. Székyné dr. Sztrémi Melinda or­szággyűlési képviselő, Salgótar­ján Megyei Jogú Város polgármes­tere köszöntőjében kifejtette: két szempontból is megtisztelőnek érezte e felkérést. Egyrészt hama­rosan realizálódik az az elképze­lés, amely szerint a sokrétű, tartal­mas tevékenységet fölytátö Nógrá­di Történeti Múzeum az eddigi megyei irányítás helyett városi hatáskörben működik majd to­vább. A városi önkormányzat már korábban átvette a föld alatti bá­nyamúzeumot és az időközben megszületett kormányzati döntés értelmében tovább gazdagodik a megyeszékhely intézményrend­szere. Örömének másik forrása az a színes, sokakat megszólító program, amely 2012-ben a város­sá válás 90. évfordulója kapcsán megvalósulni látszik. Az idei em­lékév során igyekeztek a múlt- jelen-jövő összefüggésrendszeré­ben gondolkodni, s ennek megfe­lelően minél nagyobb teret nyúj­tani a különböző nemzedékek­nek, köztük a pályájuk kezdetén álló sokra hivatott fiataloknak is. Az utóbbi kategóriába tartozik Földi Gergely is, aki itt indult a pá­lyán, itt talált otthonra és - mint e bemutató is igazolja - Salgótar­ján kulturális, művészeti életének értékéit gyarapítva itt bontakozó tatja is ki kétségtelen talentumát. „Eddig...” című kiállítása fiatalko­ri műveinek első nagy összegzé­se s máris figyelemre méltó gyűj­teményt képes felvonultatni, bi­zonyítván, hogy Salgótarjánban igenis érdemes élni, lehet értel­mes alkotómunkát folytatni - hangsúlyozta a polgármester asz- szony. A kiállítás megnyitására a ren­dezők Földi Péter festőművész kérték fel. Mint elmondta: a szi­gorú elvárásokat képviselő szak­ember és az elfogult és elfogódott szülő kettősségében volt kényte­len szemlélni fia alkotásait. Nagy derültség közepette mesélte el, hogy Gergelyt már kiskorában is olyannyira érdekelték a kamio­nok, hogy nagy igyekezetében a kerítés rácsai közé szorult a feje s csak nehezen lehetett kiszaba­dítani. Mostanság pedig elősze­retettel festi e termetes, dübörgő járműveket. De gyako­riak képein egyéb hét­köznapi eszközök, tár­gyak is, mint például a fűnyíró, a fénycső, a marmonkanna, amelynek zümmögé­sét, pattogását, üres belső csendjét is halla­ni véli a néző. A lefes­tett valóság és a forma által szubjektivizált tér együtt születik, együtt funkcionál, megtermékenyítően hat egymásra, egylé- nyegűvé válik. Külön­leges hatást kelt a fest­mények úgynevezett fénytere, amely példá­ul egy üveggyári kom­mersz búra révén otthonos han­gulatot, melegséget, gyöngyház­fényt kölcsönöz a konyhának. A Földi Gergely (balról a harmadik) „Eddig...” című kiállítását édesapja, Földi Péter fes­tőművész (balról az első) nyitotta meg. Köszöntőt mondott Székyné dr. Sztrémi Me­linda polgármester (balról a második), a megjelenteket dr. Szirácsik Éva múzeum­igazgató üdvözölte A reprezentatív tárlat egyéni hangvételű, kiforrott stílusú alkotó mutat képek nemcsak a tárgyak egy­máshoz való viszonyulásáról - többek között az ajtó, a zár és a kulcs sajátos, kint és bent kap­csolatáról - szólnak, hanem azok­ról az emberekről is, akik a le­pusztult miliőben élnek, akik ezeket az eszközöket működtetik. Sőt, a teherautó ablakából maga az alkotó néz ki és üzen egyfajta, az életélményekből összeálló élet­érzést, karakteres, elkötelezett vi­láglátást sugallva. Ebből fakad az előadásmód, a gesztusrendszer feszültségteremtő ereje. A vissza­fogott szín és eszközrendszer nem a vonalra, hanem a foltokra alapoz elsősorban. Nem az eszté­tikai értelmű szépségteremtés szándéka, sókkal inkább az igaz­festőt. Erre utal az úgynevezett kunsztok nélküli, póztalan festés­mód is, amelytől ugyanakkor nem idegen a költői nyelvezet sem. A művekből egyfajta finom szakralitás is kiolvasható - mondta Földi Péter s ennek il­lusztrálására - beszéde végén - nem véletlenül éppen az „Átülte­tés előtt” című képet említette, amely azt szimbolizálja, hogy az apró rügyekből - éppen a hit je­gyében termés várható. Földi Gergely megköszönte mindazoknak, akiknek a városi önkormányzat, a múzeum és a család részéről szerepük volt ab­ban, hogy létrejöhetett ez a kiállí­tás, amely 2013. január 15-éig te­kinthető meg az intézmény eme­ságkeresés teremtő ereje vezeti a leti nagytermében. ........... * » u-•a.n-t., T\<v>nc*V\mm u VAi\ tv Ko ncert „Magyar képek”-ből Borítékolni lehetett: előbb- utóbb magyar estre is sor kerül a Salgótarjáni Szimfonikus Ze­nekar „Népek zenéje” című te­matikus sorozatában. Ennek most érkezett el az ideje s a mi­nap a József Attila Művelődési és Konferencia-központban sa­ját nemzeti értékeink műsorra tűzésével vette kezdetét a 2012/2013-as hangversenyévad. Minden bizonnyal sok fejtörést okozott a zenekar vezetőinek - élükön Kökényessy Zoltán kar­nagynak - hogy az évszázadok során felhalmozódott rendkívül gazdag muzikális örökségből, mondhatni szellemi kincsből mit emeljenek be a kétórás műsor­ba. Sommázatként kijelenthető: remekül sikerült a választás. Hi­szen Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán vi­tán felül a legkiemelkedőbb, leg­ismertebb és legelismertebb alakjai a magyar zenetörténet­nek. Ötödik zeneszerzőként Hubay Jenőt (1858-1937) idézték meg, s ennek elsősorban az volt az oka, hogy a vendégszólista, Szecsődi Ferenc hegedűművész repertoárján központi helyet fog­lal el a 19. század végi 20. század eleji komponista életművének népszerűsítése. Hubayjenő a 19. század végén a világ hegedűmű­vészetének élvonalába tartozott, de kamarazenészként és zenepe­dagógusként (tizenöt évig volt a Zeneakadémia igazgatója) is je­lentős volt munkássága. Mint ze­neszerző főként a hegedűirodal­mat gazdagította. Műveiből Szecsődi Ferenc Liszt Ferenc- és Weiner Leo-díjas Érdemes mű­vész, egyetemi tanár hármat kü­lönböző stílusú - egy Bizet átira­tot, egy romantikus románcot és egy népzenei zsánert - számot adott elő mélyen empatikusán, virtuóz hangszerkezeléssel. A koncert egyébként Erkel Ferenc „Hunyadi László” című operájá­nak jól ismert, a „Meghalt a csel- szövő"-t is tartalmazó nyitányá­val kezdődött, mintegy megadva az egész este szárnyaló, ihletett alaphangulatát. A műsor első ré­A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekart Kökényessy Zoltán vezényelte szében - a már említett Hubay- műveken túl - Bartók „Magyar képek” című zenekari művéből az első tétel az „Este a székelyek­nél” és az ötödik tétel az „Ürögi kanásztánc” a „Gyermekeknek” című ciklusbői hangzott el. Szü­net után a 130 évvel ezelőtt szü­letett Kodály Zoltán emléke előt­ti tisztelgés jegyében a „Magyar rondó” daliami csendültek fel, majd ismét Bartók Béla követke­zett a „Román népi táncok”-al. Az ehhez írott gondolatai sorá­ban a zeneszerző a népek testvé­riségének eszméjét hangoztatta. A zárószám Liszt Ferenc szimfo­nikus költeménye, az élet és a ha­lál viszonyát, az ember sorskér­déseiről szóló Lamartine verse alapján komponált „Le Preludes” („Előjátékok”) című volt, majd el­lenpontozva Liszt muzsikáját rá­adásként egy vidám hangulatú blokkal, egyveleggel búcsúzott a zenekar. Minthogy ezek a szá­mok is a magyar zene részei. Remek ötletnek, szép gesz­tusnak bizonyult, hogy a Váczi Gyula Alapfokú Mű­vészetoktatási Intéz­mény éneket tanuló, a zenei utánpótlást jelentő növedékei is közreműködhettek a műsorban. A szépen meg­komponált és szak­mailag jól megoldott koncert jól illeszke­dett a sorozatba, meggyőzően adott hírt a helyi szimfo­nikusokról és ked­vet csinált karácso­nyi - december 18-i - és újévi hangver­senyükhöz. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ha fej, te szidod össze Pistikét az intőért, ha írás, akkor én. ” Szeren­csés nyertesünk: Berze Gábor Tamás, 3145 Homokterenye, Kossuth út 160. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését 2012. november 29-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). A FORTE JB_E ACÉRIUM VÉGYJELE Cl r RIGA LAKÓI IDŐBEN ÉRKEZIK r AGGÓDIK MIATTA KESWYÍTÖ KÉPZŐ RÖGTÖNI PALÁNTÁZ ~1 ERNYŐS CSERJE DUPLÁN: MOLETT ÉVEINK 8ZÁMA ARADON VEQYJELE MÉRGELŐ­DIK VERSENY­SZÁNKÓ A GALLON JELE ANYA­DISZNÓ I'orvosTA MEG­ÚJULÁS ÖRÖK­LÉSTAN ÜTŐHANG­SZER ET TÁPLÁLÓ ÍTAL ~1 KÖZÉP I ~1~ PÁRISMA- □ÁR, ŐSZ­APÓKA 1 GLÉDA rr TUDAT, KÖZÖL DBCORÁ­CIÓ RÁDIÓ­LOKÁTOR SZÍNÜLTIG RELATÍV. RŐV. AHASS­MUM VEQYJELE L IGAZGATÓ (TRÉFÁS) IGEN, OROSZUL RÓMAI ÖTÖS RONGY VÉGEI I BOLYH, SZÖSZ KESNŐ MELLÉM GÖRÖG TÖRZS V. ÖTÓRAI ITAL ELADÓI ASZTAL ÁTLÁTSZÓ DRÁGAKŐ NÉMET NÉVELŐ A SINUS JELE r~ DUPLÁN: DOBFAJTA VIDÉK, TÁJÉK KI, OROSZUL ENIKŐ, BECÉZVE ELŐTAG: FÖLD­KÁBÍTÓ­FŐNÉV, RÓV. EGYHÁZ MAGYAR AUTÓJEL PÉNZALAP AVAS VEQYJELE LAKÓ EGYNEMŰI T =1 OKVET­LENÜL RÉGI, ÓDON .. MONDO; HERNÁDI JUDIT SLÁGERE V. G RÓMAI 500-A8 a >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents