Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
2012-10-06 / 233. szám
2012. OKTÓBER 6., SZOMBAT ¥¥¥ jnLJL LET JBmmm mmmmm mSm EVANGÉLIKUS ELET Szügy. Szeptember 23-án ünnepi istentiszteleten adott hálát a szügyi gyülekezet, miután egy hároméves folyamat végén befejeződött templomuk külső felújítása. A felújítási munkák nemcsak esztétikai okok miatt váltak szükségessé, hanem az épület állagmegőrzését is így lehetett biztosítani. Az istentiszteleti szolgálatot dr. Fabiny Tamás püspök végezte jer. 32,27 alapján: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” Az istentisztelet liturgiájában Szabó András esperes és a helyi lelkészházaspár, Blatniczky János Dániel és Blat- niczkyné Hammersberg-Ganczs- tuckh Júlia vettek részt A liturgiát hegedű és énekkari betétek is színesítették. Püspök Úr rámutatott, hogy az Ősök élő hiténél fontosabb, hogy az élők is minél intenzívebben bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe és ezáltal nekik is élő hitük legyen. Ez a kulcsa a gyülekezet megmaradásának, ahová mindenkinek meghívása van. Az istentiszteletet ünnepi közAz oltár előtt balról jobbra Blatniczkyné Hammersberg-Ganczstuckh Júlia lelkész, Szabó András esperes, Fabiny Tamás püspök és Blatniczky János Dániel lelkész állnak cl ni Ml gyűlés követte, ahol a jelenlévők tájékoztatást kaptak arról a folyamatról, amely a templom megújulásáig vezetett. „Templomunk rutinos megújuló!” - kezdte a templomfelújításról szóló beszámolóját a gyülekezet lelkésze. „1774- ben kezdődött meg a templom építése, és bár másfél évvel később már használatba vehették, a boltozat hibáiból fakadó omlásveszély miatt azonnali, folytonos felújításra, megerősítésre szorult. Amikor ezt a problémát 1791-re sikeresen kiküszöbölték, néhány év elteltével az első nagy tűzvész alkalmával a templom a faluval együtt leégett, és a templom tetőzetét újra kellett építeni. 1823-ban és 1844-ben szintén tűz martaléka lett a templom tetőzete, s ezeket a katasztrófákat mindig felújítási munkák követték. Legutóbb 1944-ben történt külső renoválás, amikor a templom homlokzatára kőporos vakolat került. A 80-as évek elején pedig a templom belseje újult meg. 1944 óta azonban a templom külseje, magán hordozva a háború sebhelyeit is lassan már veszélyesség kezdett válni, annyira leromlott" A gyülekezet lelkésze külön kiemelte, hogy a kivitelező vállalkozás rendkívül precíz és a határidőket szigorúan betartó munkát végzett. Szólt arról is, hogy a munka mindvégig jó légkörben zajlott és a vállalkozás vezetőjével és munkatársaival testvéri, baráti kapcsolat alakult ki a hosszú együttműködés során. Elhangzott, hogy a felújítási munkák közel 54 millió forintba kerültek, aminek mintegy 90 százalékát Európai Uniós forrásból sikerült biztosítani. A fennmaradó részt a gyülekezet, az Egyházkerület és az Országos Egyház biztosította, dr. Fábri György egyházkerületi felügyelő felhívta a figyelmet, hogy a felújítási munka sikere azt igazolja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház egy olyan közösség, amely a rendelkezésére bocsátott forrásokkal jól tud sáfárkodni. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy az igazán nehéz munka még csak ezután vár a gyülekezetre, hiszen épületet építeni kövekből sokkal egyszerűbb, mint közösséget formálni az élő Jkövekbőií Ä gyülekezet tagjaiból'.' De nem hátrálhatunk meg,ihU szén az Úr segítségével, a tőle ka- V pott hittel, szeretettel és lelkesedéssel ez is megvalósulhat. •'Zsugyel Kornél lelkész, Bánk Hálaadás Sziigvben Uj lelkész a Kétbodonyi Gyülekezet élén NÓgráMetfxxkmy. Az idei nyár sokféle szempontból volt mozgalmas egyházmegyénkben, többek között azért is, mert személyi változások történtek: Kollár Zsolt lelkész, aki éveken át pásztorolta a nógrádi és kétbodonyi híveket, a Szarvas-Újtemplomi gyülekezetben talált új szolgálati helyre, Kétbodony gyülekezetébe pedig új lelkész érkezett, Gombor Krisztián személyében.- Honnan vezetett az utad, Krisztián, Kétbodony ba?- A Farádi Evangélikus Egyházközségben szolgáltam 6 éven keresztül, augusztus 14-ig. Farád Győr- Moson-Sopron megyében, Csornától három kilométerre, a 85-ös számú főút mellett fekszik.- Nem vagy teljesen ismeretlen az egyházmegyében, mesélj egy kicsit a Nógrádi Egyházmegyéhez való kötődésedről!- Az egyetem utolsó - hatodik, gyakorlati - évét Szabó András esperes úr mellett töltöttem Vanyarcon. Az az egy év sok szempontból különleges volt számomra. A gyakorlati tapasztalatokon túl megismertem, s megszerettem a nógrádi embereket, a nógrádi mentalitást Talán ennek is köszönhető, hogy társra is a vanyarci gyülekezetben leltem feleségem, Renáta személyében. Azóta már egy három éves kisfiú, Áron, boldog szülei is vagyunk.- Honnan származol, és mi vezetett Téged a lelkészi pályára?- A Somogy megyei Porrogszentkirályon nőttem fel. Az utam a lelkészi pályára nem volt olyan egyenes, mint azt sokan gondolják. Az általános iskola után férfiruha-készítő szakmunkás-bizonyítványt szereztem, majd egy évet dolgoztam is egy ruhaipari cégnél. A gimnáziumot esti tagozaton végeztem el. Eközben érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy a lelkészi hivatást válasszam. Ebben az időszakban történt a porrogszentkirályi gyülekezetben a lelkészváltás. Szekeres Elemér, gyermekkorom „tisztelendő bácsija” volt az, aki a szombati hittanórákon megismertette velem Isten végtelen szeretetét. Elemér bácsi szerénysége, alázata fogott meg, s mindaz, ahogy számunkra közel hozta a szerető Istent. 1992-től Sikter János lelkész személyében, tizenöt év után ismét helyben lakó lelkésze lett gyülekezetünknek. Ifjúsági órákat, kirándulásokat, táborokat szervezett, s mindezt oly lelkesedéssel, olyan humorral, amely megint csak megérintett. Ugyanazt az Istent hirdette ő is, mint Elemér bácsi, de mégis teljesen másként. E két lelkész személyében egyengette Isten az utamat. A teológia elvégzését követően 2006. július 29-én Porrogszentkirályon ordinált Ittzés János püspök úr.- Augusztus óta élsz itt családoddal, mik az első benyomásaid a gyülekezettel, a nógrádi emberekkel kapcsolatban?- E rövid idő alatt is feltűnt a kétbodonyi testvérek nyitottsága, szeretete. Mindenkinek van egy-egy kedves szava felénk.- Milyen terveid vannak kétbodonyi lelkészként?- A gyülekezetei egy nagy családnak tudom, tudnám elképzelni, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, a maga helye. Szeretném közel vinni az emberekhez, hogy Isten számára mindenki egyaránt fontos. Szeretném, szeretnénk megszólítani a fiatalokat, amihez kiváló helyet találhatunk a majdan kialakításra kerülő pinceklubban. Jó lenne, ha alkalmanként a gyülekezet egésze együtt lehetne. Ehhez a gyülekezeti nap lenne a legalkalmasabb. Minden programnak azt kell erősítenie, hogy jó Isten közelében lenni.- Isten áldása legyen ezeken a terveken, és a kétbodonyi gyülekezetben végzett szolgálatodon, a gyülekezet épülésére, Isten dicsőségére! ZsugyeTKIenovics Katalin lelkész, Nógrád Ültetés, öntözés, növekedés - hálaadás Az őszi betakarítások végeztével gyülekezeteinkben sorra tartanak hálaadó istentiszteleteket. Emberi fáradozásaink után megköszönjük Istennek mindazt a jóságát, amely elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy most kezünkben tarthassuk a termést. Az ember természetesnek tartja, hogy fáradozásai után élvezheti munkája gyümölcsét. A krisztusi gondolkodású ember tudja jól azt is, hogy akár a földi, akár a lelki mező terméséről legyen szó, mindent Istennek köszönhet. Egyedül a Teremtőt illeti a köszönet és a hála. Ezért figyelmeztet Pál apostol a hajdani korinthusi gyülekezet lelki magvetésével kapcsolatban: „Én ültettem, Apollos öntözte, de a növekedést Isten adta. (lKor3,6). Itt a megváltás hirdetéséről és a Krisztus-hitre jutókról ír a pogá- nyok apostola, mégsem véletlen, hogy a földművelésből választotta a képet. Tudja ugyanis, hogy mindkét terepen igaz, amit megfogalmaz. Mi emberek ültetünk, magot szórunk, palántázunk, aztán pedig öntözünk, gyomlálunk, kapálunk. Aki igazán megérti ezen tevékenységek mibenlétét, az rájön, hogy bár ezek szükséges munkálatok, mégis van a termésérlelésben sok olyan tényező, amely nem az emberi erőfeszítéseinken múlik. Sokféle külső körülmény összhatása szükséges még a gyümölcshozáshoz. Például leginkább a naptárnak megfelelő időjárás, valamint a kártevők távol maradása: baktériumok, rovarok, madarak, vadak, és ember által okozott károktól mentesség. Az elmúlt hétvégén egyik egyházi konferencia-központunkban kamaszodó gyermekek pusztítottak - fák ágait tördelték le, a zöldségeskert terméseit szaggatták ki. Az intézményvezető elmondta, hogy elsősorban nem az anyagi károk miatt szomorú. Nem azért van elkeseredve, hogy fáradságok munkájuk veszett kárba. Az bántja, hogy a Teremtő ajándékait tiporták sárba. Hiszen mi nem tudunk növényt sarjasztani, csak Isten. Igaza van! Éppen azt tették tönkre a sihederek, ami a hálaadásunk tárgya: Isten csodálatos, teremtő munkáját. Éppen azt sértették meg a vandálok, Aki mindannyiunk iránti szeretetéből a természet, a fizika-kémia és a biológia törvényeit arra használja fel, hogy ellása életünket élelemmel. Ezért hívja fel a figyelmünket a Szentírás, hogy „a növekedést Isten adta” ez nem rajtunk múlott. Sem vetésünk jó volta, sem öntözésünk sikeressége nem eredményez termést, hacsak nem Isten maga adja a növekedést! Adjunk hát hálát mindannyian jóságáért, mindazért, amivel elhalmozta életünket, amivel biztosította a termést! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az apostol a hitéletre vonatkoztatja: „En ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést Isten adta. ” (lKor 3,6). Itt Nógrád megyében is folyik a lelki ültetés. Sokféleképpen zajlik Isten szavának magvetése, amikor hirdetik Isten igéjét beszédben és életfolytatásban egyaránt. E sorok is azért keletkeztek, hogy Jézus Krisztus evangéliumát ültessék az olvasók szívébe. Lesznek majd bizonyára az öntözésben szorgoskodók is. Biztos azonban, hogy a lelki növekedést nem az ültető és nem is az öntöző ember adja, hanem az igéjét velünk közlő Isten. Hála legyen Neki érte! Szakács Tamás lelkész, Felsőpetény