Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

2012-10-05 / 232. szám

A rendezvényen a picik is találtak maguknak játékos elfoglaltságot, kukoricacsövet morzsolhattak „Laborosok” baráti körben Cserhátalja folklórünnep és szüreti vigadalom A volt banyai laboratórium evek óta nyugalmazott munkatársai manapsag is rendszeresen találkoznak Volt egyszer egy szocialista bri­gád. Madame Marie Curie-ről, a lengyel származású, francia fizi­kus és kémikusról, a rádióaktivi­tás egyik világhírű úttörőjéről, a kétszeres-Nobel díjas kutatóról vette fel a nevét. Nyilván nem vé­letlenül, hiszen az egykori Nógrá­di Szénbányák baglyasaljai, majd nagybátonyi laboratóriumában működött ez a bizonyos brigád. Már régen nincs ilyen mozga­lom - pláne szocialista - az egy­kori közösség tagjai azonban máig tartják a kapcsolatot. Ter­mészetesen,nyugdíjasok már, s létszámuk alaposan megfogyat­kozott az idő múlásával, de a köztük lévő baráti viszony mit sem lazult az elmúlt évek során. Ezt igazolja az a minapi talál­kozójuk is, amelyet Salgótarján­ban, a bányamúzeum épületé­ben tartottak. Összejövetelük­nek két ellentétes érzelmű évfor­duló is apropót adott. Mint Vajda István - aki szakemberként az egykori laboratórium egyik ve­zetője volt, manapság pedig kez­deményezője, szervezője a talál­kozóknak - köszöntőjében el­mondta : 1942-ben, azaz hetven évvel ezelőtt hozta létre az akko­ri bányavállalat a baglyasaljai la­boratóriumot, annak pedig ép­pen húsz esztendeje, hogy - 1992. december 31. dátummal - a nógrádi szénbányászkodás megszűntével együtt értelem­szerűen felszámolták a főként szén és levegővizsgálatra sza­kosodott labort is. A legtöbben - huszonötén - az ötvenes évek közepén végezték ezt a munkát méghozzá két műszakban. 1961. október 6-án költöztek Nagybátonyba, ahol a gépüzem­hez kapcsoltan dolgoztak, de már csak egy műszakban. 1985-ben átkerültek a külfejté­si üzemhez, s így működtek az lemlített ’92-es megszűnésig. - Összetartó, nagyon jó baráti kol­lektívát alkottunk nők és férfiak, idősebbek, tapasztaltabbak és fi­atalok, pályakezdők, amit az is igazol, hogy annyi idő után, ősz fejjel is szívesen vagyunk együtt s elevenítjük fel a régi szép emléke­ket - hangsúlyozta Vajda István, amit Kővári Józsefné is megerő­sített. - Amikor reggel beléptünk a laborba, úgy éreztük, hogy bú­ra alá kerültünk, ahol nem érhet bennünket semmi baj. Pedig leg­többen ingáztunk, azaz napon­ta utazgattunk lakó- és munka­helyünk között. Egyik munkatár­sunk, Hertelendi Béla - aki ak­kor jeles atléta volt - téli alapo­zás gyanánt gyakran lefutott Tarjánból Bátonyba és vissza. Egyébként több neves focista is dolgozott nálunk: például Krajcsi József vagy Oláh Dezső. Ők részletesen beszámoltak egy­egy mérkőzés „kulisszatitkairól’’ - tette hozzá Kővári Józsefné, miközben a fehér asztal mellett ülők egyetértőén bólogattak. Szívesen gondol vissza a la­boratóriumban - Baglyasalján és Nagybátonyban - eltöltött ti­zenöt évére Kékesi Sándor is. - Érdekes, vegyipari végzettsé­gemnek megfelelő volt a munka és valóban nagyon jól éreztük magunkat egymás között - mondta - amit az is bizonyít, hogy'bár nyugdíjazásom előtt több mint két évtizedig már más munkahelyem kerestem a ke­nyeremet, mégis mindig öröm­mel találkozók, beszélgetek az egykori „laboros” kollégákkal is. Bármilyen furcsa, a laboratóri­umban dolgozók zöme annak idején nem volt egyetlen bányá­ban sem. Ezt a hiányérzetet pó­toltuk, amikor közösen lemen­tünk a föld alatti bányamúzeum­ba, ahol csaknem húsz évig ve­zetőként illetve kísérőként tevé­kenykedtem - mondta Vajda István nem kis derültség köze­pette. Ez a jó hangulat persze csak fokozódott, amikor az asz­talra került némi enni- és koc- cintanlvaló is. A kellemes együtt töltött órák után a legközelebbi viszontlátás reményében bú­csúztak el egymástól a hajdani kollégák, mindmáig jó barátok. Csongrády Béla Közönségtalálkozó Vujity Tvrtko-val Cz. Zentai József Palotás. Az elmúlt hétvégén re­mek őszi napsütéses időben a Palotás Ifjúságáért Alapítvány egész napos programot kínálva, Polonkai Katalin művelődési ház vezető és Vinczéné Pálinkás Eri­ka alapítványi titkár hathatós előszervező és lebonyolító mun­reti felvonulásra csalogatta a he­lyi lakosságot. Fél óra múltával élén a gólyalábon tipegőkkel, né­pes számú, népviseletes ruhák­ba öltözött hagyományőrző cso­portok, élén Patkós Patrik kisbíró- val, Krácser Péter bíróval és Krá- cser Pétemé bírónével vonultak végig hangos vigadalom közepet­te a község főútján. Amint véget ért a szüreti felvonulás örülhettek kája mellett vette kezdetét a IV. ■ Cserhátait« frllinriinnniH" jjÉMWmP gyermekekrhisz nokik-owlka- rt'ti vigadalom. Ä latomból a Kerek-Perec.'"Egylet, A szaÜfcltéri programod 'sixffi&Paluch Norbert 'éS’BIfSa'IÉI'tott az érdeklődők ezúttal betekinthet­tek a régi kézi kovácsolás művé­szetébe, megtekinthették a kéz­műves játszóházat, a kirakodóvá­sárt, méz és sajt bemutatón ve­hettek részt, miközben a gyerme­kek és felnőttek lovagolhattak is, beöltözhettek erdőkürti népvise- letes ruhákba, de sok kíváncsisko­dó figyelte a helyi nyugdíjasok ál­tal a régi hagyományos palóc éte­lek a laska, a tócsni elkészítésé­nek a módját is. Az erdőkürtiek baráti köre jóvoltából a palotásiak és a kíváncsiskodók először is­merkedhettek meg a palóc étel, a sztrapacska elkészítésével. Mindezen finomságok mellett volt itt herőke, kürtös kalács ké­szítés, na és a Kékesi József által felügyelt mobil kemencében sü­tött kenyérlángos is, sok érdek­lődőt vonzott a környékre. A folklórünnepen többek között a kistérségi önkormányzatok, - Héhalom Egyházasdengeleg, Kisbágyon, Palotás - valamint a térségi civil szervezetei is bemu­tatkozási lehetőséget kaptak. A déli harangszó elhangzását követően az Esztam zenekar szü­majd egyórás interaktív előadást. A templommal szembeni téren délután három órától vette kez­detét a kistérség hagyományőrző csoportjainak ünnepi műsora. Néhány csoport műsorát követő­en rövid időre Szabó Mihály a te­lepülés polgármestere szakította meg a színpadi műsort, egyben kedves kötelességének tett eleget, amikor egy korábbi önkormány­zati döntést követően Krácser Pé­ternek (aki ennek a szüreti viga­dalomnak is a bírója volt - a szerz.) átadta a „Palotás közsé­gért” kitüntető címet. A díjátadást követően a nézőközönséget .Becsó Zsolt Nógrád megye közgyűlés­ének elnöke, a térség országgyű­lési képviselője köszöntötte. A színpadon a helyi Kenderike Néptánccsoport, a Napközi ottho­nos Óvoda, az Őszirózsa Nyugdí­jas Klub Nótaköre után a Béri Szabadidős Társaság tánccso­portja, a Berceli Hagyományőrző Népdalkor, az Egyházasdengelegi Táncoló Talpak csoportjának elő­adását tekinthette meg az egyre növekvő nézősereg. A pásztói Esztam zenekar mű­sorát követően a Héhalmi Rózsa­fa Néptáncsoport, a Kisbágyoni Köménymag Színjátszó Csoport, a Szarvasgedei Őszi Napsugár Nyugdíjas Klub Nótaköre, és a Szurdokpüspöki Hagyományőr­ző Egyesület tagjai léptek a po­rondra. A hagyományőrző csoportok műsora zárásakor vette kezdetét a korábban erre az ünnepi alka­lom ^meghirdetett 'pálinka és lepénysütő verseny eredményé­nek1« kihirdetése1.1 Az'ütős italo­kat a Berze Gábor által vezetett héhalmi Bor és Barátság Borlo­vagrend Egyesülete tagjai zsű­rizték. Aranyérmes lett a Kékesi József által benevezett szilvapá­linka, ezüstérmes minősítést ka­pott az LMVB csoport szilvapá­linkája és megosztott bronzér­mes elismerést kapott Krácser Attila ringló szilvából készített itala, valamint Bohus János tör­köly pálinkája. A lepénysütő ver­sengés első díját Kékesi Józsefné érdemelte ki. Második lett Krá­cser Attiláné, harmadik Kiss Józsefné, akik mindhárman ká­posztás lepénnyel rukkoltak elő. A díj átadást követően az időköz­ben lenyugvó nap félhomályában igencsak megnövekedett nézőse­reg előtt lépett színpadra és adott egy órás fergetes műsort a pásztói Muzsla Néptáncegyüttes. Őket a színpadon a Motiva együttes kon­certje követte, majd az egész na­pos programot egy zenés táncos retro discó zárta. Az idei IV. alka­lommal lebonyolított palotási Cser­hátalja Folklórünnep és Szüreti Vi­gadalom egy része állami pályáza­ti pénzeszközből valósult meg. (Folytatás az 1. oldalról) Salgótarján, a TV2 Puiitzer- emlékdíjas műsorvezető-riporte­re bemutatta teltházas közönsé­gének a világ legmulatságosabb diktatúráját, Csernobil valósá­gát, felfedte Fekete-Afrika misz­tikumát és Észak- Korea hétpe­csétes titkait. A Balogh Szilárdként anya­könyvezett fiatalember 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity édesanyja családneve, Tvrtko a Szilárd horvát megfele­lője. Névváltoztatása szimboli­kus tett volt. Ő az első magyar- országi horvát, aki ezt megtette, ugyanis születésekor Magyar- országon még korlátozták a nemzetiségi nevek viselését. Ki­állását üzenetnek tartja a hatá­ron túli magyarság felé, hogy ők is bátran merjék vállalni ma­A gyermekek árgus szemekkel figyelték a színpadi előadásokat V 4 i k M í

Next

/
Thumbnails
Contents