Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
2012-10-20 / 245. szám
4 KULTÚRA 2012. OKTÓBER 20., SZOMBAT Mikszáth „egy pohár életvíz" Ahogy a nagykönyvben megíratott: az évente szokásos névnapi megemlékezést az idén a naptár szerinti Kálmán-napon tartotta a Mikszáth Kálmán Társaság. Százkét év telt ugyan el az író halála óta, munkássága azonban élő szellemi örökségként van jelen az irodalmi köztudatban, a tisztelők körében. Ezt igazolja, hogy a meghívást elfogadván egy tömött busznyian kerekedtek fel a társasági tagok - főként Salgótarjánból, Balassagyarmatról, Budapestről - hogy elutazzanak a horpácsi emlékhelyre és leróják kegyeletüket az emlékház előtti, ifj. Szabó István immár emblematikussá lett „ló- cás” Mikszáth-szobránál. Csongrády Béla A program - mint általában - ez alkalommal sem ért véget a koszorúzás! ünnepséggel s faluházban folytatódott. Rangos vendég, Kozma Dezső kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár, húsz könyv, megannyi tanulmány, tudományos értekezés szerzője - nem mellesleg Nógrád megye Ma- dách-díjasa - mutatta be legújabb, „Fantázia és megfigyelés - Mikszáth Kálmán száz éve” című kötetét, amelyet eredetileg Mikszáth halálának centenáriumára tervezett megjelentetni, de technikai okok miatt csak 2012-ben sikerült „Akárcsak korábban Jókai, Mikszáth művészete is korszakjelző a magyar próza történetében. Könyvemben (szűk keretben) a jeles alkotó máig eleven írói világába szerette Madách-díjas Kozma Dezső munkásságát Mikszáthúrával is elismerték ném elkísérni a magyar irodalom iránt érdeklődőket” - írta Kozma Dezső az ajánlásban s e szándékát részletesen elemezte a könyvbemutatón. Elmondta, hogy mint a XIX. és részben a XX. századi magyar irodalom Arany Jánostól Ady Endréig terjedő korszakának kutatója már régen olvassa és tanulmányozza Mikszáth író munkásságát is. Harmincöt évvel ezelőtt, 1977-ben látott napvilágot „Mikszáth Kálmán” című, főként az oktatást szolgáló kismonográfiája, amelyet az azóta szerzett ismeretei alapján gondolt tovább. Új könyvében az úgynevezett szélesebb olvasóközönséghez kívánt szólni, s ennek az igénynek megfelelően támaszkodott a szakirodalom eredményeire. Viszonylag sok idézetet használt, hogy felkeltse az érdeklődést az eredeti szövegek iránt A kötet öt fejezete - „Két korszak határmezsgyéjén, Egy új világ felfedezése, Hírlapírás és irodalom, Valóság és legenda, Tények és írói fikció” - fontos tartalmi kérdésekre épül. Kozma Dezső szóban is kiemelte, amit könyvében oly szemléletesen írt le: Mikszáth „ írói pályájára visszatekintve - némi rezignáltággal - okkal mondhatta magáról szemtanúnak elkésett, bírónak korán jött Jórészt ebből az átmeneti, a régit őrző és a kibontakozás lehetőségeit kereső korból meríti témáit, ennek a változó \ilágnak az alakjai népesítik be műveit. Szemlélet- és közlésmódja is ilyen, a lúdtoll színes történeteit ábrándokat oszlató acéltoll fegyelmezi Jelképesen szólva Fantázia és Megfigyelés együtt, egymást meghatározóan van jelen műveiben. Valahogy olyanképpen, mint ahogy Arany költészetében: a vaskos való mögött fel-felsejlik annak égi mása" Kozma Dezső - akárcsak a könyvében - előszeretettel idézte kor- és pályatársak véleményét Mikszáth Kálmánról. Például Ady szerint „Mikszáth fenomén, a leg íróbb író... ’’volt, Krúdy Gyula pedig a következő szavakkal búcsúztatta: „Ha Jókai a különböző népek százaiból válogatta kis másvilági környezetét, Mikszáth Kálmán egy darab Magyarországot vitt magával a halhatatlanságba ”. Sütő András számára a nagy mesélő egyetlen bekezdése, mondata „egy pohár életvize” Ugyanakkor a Mik- száth-kép az eltelt évtizedek alatt „kor- és egyéni ízléstől függően alakult, változott..műveinek nincs be fejezett olvasta, végleges értelmezése" - hangsúlyozta Kozma Dezső. Bizonyos minősítések időnként vissza-visszatértek-„fóapad/iaíaí- lan anekdotázó, a falusi idill festője, a humor, a szatíra változatainak művelője, egy elmúló életforma krónikása, cinikus kiábrándult, különcök megfigyelője, romantikus, realista és romantikus-realista. ’’Mintegy összegzésként az mondható el róla, hogy „írói világát a sokféle ség avatja egyedivé...az epika ősi formáiba oltott líraisággal szövi történeteit Változatos prózai műfajokban, hagyományos műfajok meg újításával - feszes formákat lazító elbeszélésekben, kis- és nagyregényekben, karcolatokban, művészi igénnyel művelt publicisztikai írásokban. ’’Kozma Dezső arról is beszélt, hogy Mikszáthot - miftt nemzeti irodalmunk sok más kiválóságát részben tematikájuk, részben nyelvi egyediségük miatt - aligha sikerül rangjukhoz méltóan a világirodalom részévé avatni. Idézte Oplatka Andrást, Mikszáth Svájcban élő német fordítóját, aki egyik tanulmányának már a címében is az író világának egyediségére utal: „No, most aztán kászmálódjék fól nagyuram is. ” A nagy érdeklődéssel és tetszéssel kísért mondandója után Kozma Dezső jó néhány - például Mikszáth magyarságára, ember- szeretetére olvasottságára, az erdélyi oktatásban elfoglalt helyére vonatkozó - kérdést is kapott a hallgatóságtól. A válaszokat követően jelentette be Kovács Anna, a Mikszáth Kálmán Társaság elnöke, hogy az idén a Mikszáth-órát a közösség Kozma Dezsőnek ítélte, aki biztatásként értékelte a Praznovszky Mihály örökös elnök egyedi hangú laudációjával kísért elismerést A következőkben Kovács Anna ismertette a társaság 2012-es tevékenységének főbb mozzanatait és körvonalazta a következő esztendő - amelyet a megalakulás huszadik évfordulója tesz figyelemre méltóvá - programját. A díszközgyűlést júniusban az ünnepi könyvhét keretében tartják s - többek között - egy jubüeumi kötetet is terveznek kiadni. Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság közelmúltban leköszönt elnöke az együttműködésről, a közös rendezvények lehetőségeiről is beszélt. A Kálmán-napi rendezvény zárásaként a Mikszáth Kálmán Társaság tagja, Lőrincz Gézáné röviden ismertette a Lapujtői Krónika 3. számaként megjelent, az iglói Szontagh és a mádi Papp- Szász nemesi családok életével és korával foglalkozó könyvét. Kozma Dezső FANTÁZIA ÉS MEGFIGYELÉS A kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár új Mikszáth-könyvét a Mikszáth Kálmán Társaság minapi összejövetelén mutatta be Rejtélyek zsákvászonra festve Ha nem is olyan gyakorisággal, mint az úgynevezett „profi” kiállítóhelyeken - mint például a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában - de a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény iskolagalériája is rendszeresen helyet ad különböző képzőművészeti tárlatoknak. A minap ott nyílt meg Gelencsér János festőművész kiállítása, amelyen a Baranyából évekkel ezelőtt Salgótarjánba került alkotó munkásságának védjegyéül szolgáló táblaképek közül mutat be néhány régebbi és újabb alkotást. A kiállítást Molnár Péter szobrászművész, a házigazda intézmény képző- és iparművészeti tanszakának tanára nyitotta meg. Pontosabban - ahogyan fogalmazott - felvezető gondolatait mondta el, amelyek értelemszerűen a festmények jellegzetességeinek elemzésével, a közönségre gyakorolt hatásaival foglalkoztak. Mondandója erősen szubjektív megközelítésűnek bizonyult, tekintve, hogy Molnár Péter bevallottan szereti Gelencsér lános szug- gesztív erejű, színintenzitású képeit, amelyeken semmi sem egyértelmű. Úgy véli, hogy a képek szürreális, túlfűtött, rejtélyes világa mintegy csalogatja a nézőket, vezeti a szemet a megfejtésre, a mélyen fekvő igazság felfedezésére. A szőttesszerű festésmód, a meseszerű motívumokat is megjelenítő ábrázolásmód nyilván nem független attól, hogy Gelencsér János népzenészként is tevékenykedik. Molnár Péter V. V. Kandinszkij XIX-XX. századi orosz absztrakt festőt idézte, aki szerint szoros kapcsolat van a képzőművészet, a ritmus és a zene között. Ez az összefiiggés érhető tetten Gelencsér János festményein is. Számára kihívást jelent az üres vászon, a fehér papír. Igyekszik mindig úton lenni, érzelmei által vezérelten rendre új területeket fedez fel, jár be, hódít meg az univerzum labirintusában. Életstílusa, életformája is azt a törekvését illusztrálja, hogy nem múljon egyetlen pillanat sem tartalom nélkül. Valamelyest formabontó volt maga Gelencsér János is, amikor eligazító megjegyzéseket, kommentárokat fűzött festményei értelmezéséhez - vagy ahogyan Molnár Péter fogalmazott - megfejtéséhez. Kiemelte: olvasmányai - kivált Hamvas Béla intellektuális, az eget és földet, istent és embert találkoztató gondolatrendszere - komoly inspirációt jelentenek számára az alkotói folyamatban, elindítják azon a bizonyos felfedező úton. Példaként a kiállítás egyik determináns képét a „Ba- bérliget”-et említette, amelyet Hamvas Béla „Babérligetkönyv”-ének meditációi ihlettek. A másik - jóval hétköznapibba - ösztönző tényezőnek a zsákvászonnal való találkozása bizonyul. Ezt az anyagot - amely számára nem rideg, csupasz vásznat, hanem izgalmas ihlető erőként funkcionáló felületet jelent - értelemszerűen faluról kapja, szerzi be. Úgy dolgozik vele, hogy a foltozást, a „varratokat” is beépíti a festményekbe. A kiállításmegnyitó hangulatához jól illeszkedett Horváth István zenetanár „háttérmuzsikája”. Cs. B. Gelencsér János kiállítása a salgótarjáni zeneiskola galériájában látható S 'll4 t *
