Nógrád Megyei Hírlap, 2012. október (23. évfolyam, 228-253. szám)

2012-10-17 / 242. szám

7 2012. OKTÓBER 17., SZERDA MAGAZIN! — TUDOMÁNY & TECHNIKA TUDOMANY&TECHN1KA i GASZTRONÓMIA ■ ERTEKt A legerősebb harapás Pajzsmirigyszövet őssejtekből Washington. Működő pajzs- mirigyszövetet hoztak létre ős­sejtekből egérkísérletekben, a módszer a későbbiekben lehe­tővé teheti a pajzsmirigyhor- mon hiányában szenvedő páci­ensek kezelését. A pajzsmirigy abnormális fejlődése vagy' csökkent működése következ­tében túl alacsony lehet a pajzsmirigyhormon szintje a vérben, ami számos testi funk­ció, így a növekedés, az anyag­csere és a szívműködés zava­rához vezethet. Sabine Costagliola és kuta­tócsoportja a Brüsszeli Sza­badegyetemen elsőként dolgo­zott ki egérkísérletekben mód­szert arra, hogy őssejtekből ki­indulva hatékonyan lehessen működőképes pajzsmirigy­szövetet előállítani. Kutatásaik során a differenciálatlan őssej­teket sikerült két gén átmene­ti felhasználásával olyan irányba terelniük, hogy azok­ból a pajzsmirigy hormonel­választást végző sejtjei, a thyreocyták alakultak ki a la­boratóriumi tenyészetben. Második lépésként Costagliola csoportja olyan ege­rekbe ültette be az őssejt-erede­tű thyreocytákat, amelyeknek nem volt működőképes pajzsmi­rigyük. Négy héttel a transzplan­táció után a kísérleti állatokban a pajzsmirigyhormon szintje el­érte a normális értéket A kutatók jelenleg hasonló, de immár humán sejtekre ala­pozott módszer kifejlesztésén dolgoznak, amelyben emberi bőrsejtekből visszaprogramo- zással előállított pluripotens őssejteket (iPS) átalakítva hoz­nának létre működő humán pajzsmirigyszövetet. Pandát ettünk Sanghaj. Kínai kutatók olyan pandacsont maradványokat ta­láltak, amelyek arra utaltak, az ősemberek vágták le őket. Eb­ből arra következtetnek, hogy a ma kihalás szélére sodródott medvefaj akkoriban az embe­rek egyik élelemforrása volt - jelentette ki a csungkingi régé­szeti múzeumban működő Há­rom Szoros Paleoantropológiái intézet vezetője, Vej Guanbiao.- Mivel azokban az időkben az emberek nem gyilkoltak számukra haszontalan állato­kat, logikus, hogy bizonyára élelemként hasznosították őket - mondta a régész. London. A bikacápa harapása a legerősebb, állkapcsának maxi­mális szorítóereje akár 6 ezer new­ton (ó kN) is lehet - állapították meg tizenhárom cápafaj és roko­naik harapásának összehasonlítá­sával amerikai és német kutatók. Maria Habegger, a tampai Dél- Floridai Egyetem kutatója csoport­jával a Zoology című szakfolyóirat­ban ismertette tanulmányukat A vizsgált fajok az egy méter hosszú Budapest Feltárják azoknak a fehérjéknek a szerkezetét és mű­ködését, amelyek a környezetből érkező ingerek fogadásában, sej­ten belüli feldolgozásában és a bi­ológiai válasz kiváltásában játsza­nak szerepet - foglalta össze kuta­tásaik lényegét Reményi Attila, az ELTE Biokémiai Tanszékén tevé­kenykedő kutatócsoport vezetője annak kapcsán, hogy munkájuk eredményét címlapon hozta a Science Signaling című rangos tu­dományos magazin legfrissebb száma. Az általuk is vizsgált recep­tormolekulák jelentőségét mutat­ja, hogy az idei kémiai Nobel-díjat is ez a terület kapta. A díjazott ame­rikai kutatók munkája révén meg­nyílt az út olyan hatóanyagok ter­vezése felé, amelyek segítségével a tengerimacskától, egy viszonylag kis méretű cáparokontól kezdve a ó méter hosszú ragadozó nagy fe­hércápáig terjedtek.- Nagy harapóerőt a nagyobb cápáktól várunk el, amelyek a leg­felső szinteket foglalják el a táplá­lékláncban - jelentette ki Habeggert. Mint hozzátette, a na­gyobb ragadozó cápák általában olyan zsákmányokra vadásznak, mint a delfinek, a teknősök vagy korábbinál lényegesen hatéko­nyabban és pontosabban lehet a receptorokat ki- és bekapcsolni. Reményi Attila kutatócsoportja a receptorfehérjék bekapcsolása utáni, a folyamatban későbbi lé­pésekkel foglalkozik.-Az ingerek hatására a sejt­membránon aktiválódó recepto­rok után egy többlépcsős, sejten belüli fehérjekaszkád lép műkö­désbe. E kaszkád fontos összetevő­ivel, a jelpályák köztes enzimjeivel dolgoztunk, amelyek a sejtes vála­szok sokszínűségéért felelősek. Ezek az enzimek szerepükből adó­dóan sokféle fehérjével alakítanak ki fizikai kapcsolatot - magyaráz­ta a kutatásvezető. A csoport ötéves kutatómunká­val tárta fel azt a molekuláris fel­színt, amelynek révén a szóban más kisebb cápák, ezért nagy harapóerőre van szükségük. A méret azonban időnként megté­vesztő lehet, mert valójában a ha­rapás testsúlyra átszámított, rela­tív ereje számít, nem az erő abszo­lút értéke. A mostani tanulmány­ban vizsgálták a cápafajok állkap­csát és annak izmait, majd kiszámították, hogy állkapcsa ösz- szezárásakor mekkora erőhatást fejt ki egy-egy faj. A testsúly hatá­forgó fehérjék kölcsönható partne­reikhez kötődnek. Az áttörés egy szerkezeti biokémiai megközelí­tésnek köszönhető, amellyel a Re­ményi-labor meghatározta négy különböző molekula szerkezetét: az enzimet abban a pillanatban fényképezték le, amikor az éppen kapcsolatot alakít ki partnereivel.- A magazin címlapján látható kép három fehérjét ábrázol, más színnel mutatva a kölcsönható fe­hérjékből származó molekula­részletet. Alapvetően fontos, hogy az egyes atomok pontosan milyen szerepet töltenek be a kapcsoló­dásnál - fejtette ki Reményi. A kutató utalt rá, hogy a jelát­adásban bekövetkezett hibák ve­zetnek el végső soron a különbö­ző krónikus betegségekhez. A cso­port a jövőben azt tervezi, hogy az sát matematikai modellel vették figyelembe, hogy a fajok közti kor­rekt erősorrendet felállíthassák. így adódott az az eredmény, hogy egységnyi testsúlyra vonat­koztatva a bikacápa harapása a legerősebb: állkapcsa hátsó részé­nél 6 ezer newton, míg elülső ré­szénél 2 ezer newton (1 newton egyenlő azzal az erővel, amely egy 1 kilogramm tömegű testet 1 m/s2 gyorsulásra késztet). így feltárt háromdimenziós mole­kuláris térkép segítségével a ko­rábbiaknál sokkal specifikusab- ban működő hatóanyagokat hoz létre, amelyek segítségével a rák és különböző gyulladásos folya­matokhoz köthető betegségek lesznek kezelhetők. A külföldről tíz év után öt éve hazatért laborve­zető a Fehérje-Fehérje Interakció Kutatócsoportot az ELTE Biokémi­ai Tanszékén magyar és külföldi pályázatok támogatásával hozta létre. A kísérleti munka nagy ré­szét három fiatal kutató - Garai Ágnes, Zeke András és Gógl Ger­gő - végezte. A 2008 óta ezen a néven heten­te megjelenő Science Signaling jel­átviteli kutatásokkal foglalkozik, a Science tudományos magazin „leánylapja”. Minden rendben a Protonnal Moszkva. Az augusztusi kudarcot követően az orosz Proton hordozóraké­ta vasárnap kiköszörülte az orosz űriparon esett csorbát, miután sikerrel juttatott Föld körüli pályá­jára egy amerikai műhol­dat. A Proton-M az Intelsat 23 távközlési műholddal moszkvai idő szerint 12 óra 37 perckor startolt a kazahsztáni Bajkonurról. Kilenc és fél órával később a Briz-M gyorsító fokozat a tervezett pályára juttatva a műholdat, levált arról. A Proton űrrakétát idén már a nyolcadik alkalom­mal lőtték fel. A rakétatípus 380. alkalommal startolt el a Földről. Augusztus hatodi­kén nem sikerült a Föld kö­rüli célpályára állítani egy orosz és egy indonéz mű­holdat az orosz Proton-M tí­pusú hordozórakétával. Emiatt a műholdakat nem lehet rendeltetésüknek megfelelően használni. A sikertelen fellövést a gyorsí­tó fokozat hibája okozta, ugyanis eltömődött benne az üzemanyag-vezeték. „Szimategerek" Washington. Amerikai kutatók olyan génmódosí­tott egereket hoztak létre, amelyek szaglószerve öt- iszázszor- jobbamképes ér­zékelni a dinitro-toluol (DNT) nevű robbanóanya­got a normális egerekhez képest. A különleges te­remtményeket a későbbi­ekben taposóaknák felku­tatására is használhatják, mert azok közelében epi­lepsziás, vagy ahhoz ha­sonló görcsöt kaphatnak, így jelezve a veszélyt.- Bármilyen lesz is a vi­selkedésük, úgy véljük, hogy egy vezetékmenetes kommunikációval működő mikrocsip bőrük alá ülteté­sével nyomon tudjuk követ­ni a változást - jelentette ki Charlotte D'Huls biomér­nök, a New York-i Városi Egyetem munkatársa. Á génmódosított egerek emberek tízezreinek életét menthetik meg, hiszen az ENSZ adatai szerint hason­ló aknák évente 15-20 ezer emberi áldozatot követel­nek világszerte. Címlapon az ELTE kutatása Napból jött a Hold vize Washington. A holdfelszín ta­lajába zárt víz a napszelet alko­tó töltött részecskékből szár­mazhat, amelyek folyamatos áramban keznek az égitestre - állapítot­ták meg amerikai kutatók. A Michigani Egyetem munkatársa­inak tanulmánya vasárnap jelent meg a Nature Geoscience című tudományos folyóiratban. Az elmúlt öt év meg­figyelései és labora­tóriumi mérései megdöntötték azt a régóta fennálló de 1- e t , hogy a hold csont­száraz: vizet és hozzá tartozó vegyüle­4 ? teket azonosítottak a holdfelszín­ről származó regolit elnevezésű sziklatörmelékben és finom ho­mokban. A víz eredete azonban tisztázatlan maradt. Elméleti mo­dellekkel már évtizedekkel ez­előtt igazolták, hogy a napszél­ből származó hidrogénionok (protonok) egyesülhettek a hold felszínén lévő oxigénnel, így hoz­va létre vizet és negatív töltésű, egy hidrogén és egy oxigén atom­ból álló hidroxil-ionokat (OH). A mostani tanulmány szerzői infravörös spektroszkópiás és tömegspektrométeres elemzés­sel igazolták, hogy a holdi regolit talajmintákban jelentős mennyiségben jelen lévő hidroxil-ionok mikrometeoritok becsapódásának következtében jöhettek létre. Washington. Meglepő eredmény­re jutottak amerikai kutatók kísér­leteikben, amelyekben embriók­ból származó idegsejteket ültettek be újszülött egerek agyába: a neuronok nagyobb mennyiségben is túlélték a beavatkozást. Ez re­ményt adhat arra, hogy idegsejtek átültetésével kezelhető lesz a jövő­ben az Alzheimer- kór, az epilepszia, a Parkinson-kór és a Huntington-kór. egereken A Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i tagintézményének (UCSF) kutatói az idegsejtek egy bizonyos típusával dolgoztak, az úgynevezett GABAerg inter- neuronokkal, amelyek több idegrendszeri zavar kialakulá­sában játszanak szerepet. Kide­rült, hogy ezeket a sejte­ket jelentős számban hozzá le­het adni az agyhoz, ráadásul úgy élik túl az átültetést, hogy közben nem befolyásolják az eredetileg ott lévő idegsejteket. Meglepetésnek azért számí­tott az idegsejtek túlélése, mert az eddig érvényesnek tekintett elmélet szerint e sejtekre vonat­kozóan az agy kapacitása korlá­tozott, versengeniük kell a ren­delkezésre álló helyekért. Azok, amelyek nem találnak maguk­nak megfelelő helyet, rövid időn belül elpusztulnak. A kutatók arra számítottak, hogy hiába emelik az átültetett idegsejtek számát, azok csak meghatáro­zott mennyiségben élik túl a transzplantációt. Ezzel szem­ben tanulmányukban azt ta­pasztalták, hogy az át­ültetett neuronok szá­mát jelentősen megemelve is körülbelül ugyanolyan arányú maradt e sejtek túlélése. Mindez reményt nyújt arra, hogy terápiás célokra is hasz­nálhatják a jövőben, mert jelen­tős számban lehet hozzáadni az agykéreghez. * X 1 I T

Next

/
Thumbnails
Contents