Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-08 / 209. szám

2012. SZEPTEMBER 8., SZOMBAT „...miféle bűn az hogy élet (?)” Egy elegáns, kemény kötésű verseskötettel gazdagod­tam a közelmúltban: Ádám Tamás küldte Budapestről, a negyedik kerületből. Saját, a „Tetovált csuhébabák” című új, személyre szabottan dedikált könyvével aján­dékozott meg. Akár magánügynek is tekinthető lenne e kijelentés mögöttese, pedig nem az. Egyrészt a szer­ző, jelesül a költő személye, szoros nógrádi kötődése másrészt a kötet tartalma avatja közérdeklődésre szá­mot tartó témává. Ádám Tamás 1954-ben szüle­tett Balassagyarmaton, gyer­mekkorát Ludányhalásziban töl­tötte. A szegedi és budapesti is­kolás éveket követően 1978-tól szülővárosában vasúti forgalmi illetve oktatótisztként dolgozott. 1988 és ’90, majd ’94 és ’96 kö­zött a megyei napilap munkatár­sa volt: kollégánk. A kilencvenes években Balassagyarmaton fő­szerkesztett különböző lapokat, s a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság vezetője­ként szerkesztette a „Röpke ívek” című kiadványt. Néhány esztendeje már távol él Nógrád- tól, eleinte a Dunántúlon majd a fővárosban talált otthonra. Ke­nyérkereső foglalkozását az új­ságírás jelenti - jelenleg az Új­pesti Napló című önkormányza­ti hetilap szerkesztője - de gya­korlatilag másodikos középisko­lás korától ír verseket is. Az „igaziakat” 1982-től datálja. Ver­sei többek között az „Élet és Iro­dalom”, a „Kortárs”, a „Mozgó Világ", a „Napjaink” és termé­szetesen a „Palócföld” hasábjain, különböző antológiákban jelen­tek meg. Első verseskötete 1988- ban látott napvilágot „Gyökerek lélegzése” címmel. Ezt további négy követette: legutóbb 2010- ben az „Apám pornója”. Nevé­hez interjú-, riport- és publicisz­tikai kötetek is kötődnek. Eled­dig összesen kilenc könyve je­lent meg, a „Tetovált csuhéba­bák” éppen a tizedik a sorban, s a mintegy három évtizednyi verstermést gyűjti össze. Ebből adott ízelítőt Harsányi Gábor és Nyári István színművész az Új­pesti Polgár Centrumban rende­zett felolvasóesten. Ott mondta el Ádám Tamás, hogy hosszabb idő kellett ahhoz, megfelelő táv­latból tekintsen rá saját írásaira és megbízható értékrend, eszté­tikai mérce alapján válogassa ki a szerinte minőséget képviselő verseket Ezzel cseng össze, amit viszont már a kor- és pályatárs, ma Esztergomban élő OnagyZol­tánnak nyilatkozott a nagyváradi Erdélyi Ri­portban: „Le kellett üt­nöm egy karót, hogy tud­jak viszonyítani. ” Saját tapasztalatai alapján jött rá, hogy a versekkel minden nap foglalkozni kell, ápolni kell őket, ha nem is lehet naponta újabbakat létrehozni. Bár továbbra sincs jó vé­leménye az „uram- bátyámos” irodalmi köz­állapotokról, nem boldo­gítja a versek gyér olva­sottsága, mégis meggyő­ződéssel vallja, hogy „ha valakinek tehetséget adott a Jóisten, tenni kell a dolgát. Ha egy vers egyetlen sora megérint egy embert, már megér­te. ”E gondolatokat mint­egy összegezve fogalma­zott a költő a múlt és a jelen, a hagyományok és a kortárs jelen­ségek együttélésére találóan uta­ló - az előző kötetek alapján szinte már elvárt - szellemes cí­mű jubiláns kötetének hátsó bo­rítóján: „Már tudom, a költészet életforma, egész embert kívánó megpróbáltatás. Aki verset ír, nem arra született, hogy boldog legyen, de nem is nyavalygásra termett. Te­gye a dolgát. Ennyi!” S e sorok akarva-akaratlanul ars poeticaszerűen csen­genek. Különösen annak tűnik úgy, aki már végig­lapozta a csaknem négy­száz oldalas gyűjtemé­nyes kötetet. Annak ismeretében, hogy a „Tetovált csuhéba- bák”-ban a kezdetektől többé-kevésbé napjainkig terjedő időszak versei kaptak helyet, az olvasó önkéntelenül összehason­lít, viszonyít, a „fejlődést” várja az évek előrehaladá­sától. S hogy ezt nem ta­lálja, az egyáltalán nem hiányérzetet, nem kritikai attitűdöt vált ki belőle, sőt elis­meréssel konstatálja: a kötet fel­tűnően és felismerhetően egysé­ges formailag és tartalmilag egy­aránt. Ádám Tamás eleddig min­dig ugyanúgy - már a korábbi­akban is meglepően éretten, a nyelvi eszközöket magabiztosan használva, sajátos képekben gondolkodva - írt verset és meg- szüntetve-megtartva lényegében mindig ugyanarról: a minden­napokba, az intimitás szférájá­ba tudatosan és kéretlenül is „befurakodó” sorskérdésekről, a realitás és a transzcendencia, az élet és halál közti átjárás lehető­ségeiről, az egymással összefüg­gő társadalmi és egyéni feszült­ségekről, konfliktusokról, a sze­mélyes és közösségi létforma problémáiról, az átélt élmények megtermékenyítő vagy éppen le­lombozó hatásairól, a vágyak, re­mények és a valóság közti dis­szonanciákról, a folyamatos illú­zióvesztések okozta drámákról. A szerző valamennyi sorából süt a versírás készsége, belső igé­nye, amelyet a magával hozott talentum mint meghatározó adottság mellett a gyermekkor­tól megszokott „mindent elolva­só” gyakorlat s a kedvencek - mások között Pilinszky János, Jó­zsef Attila, Nagy László és a mai lírikusok közül Zalán Tibor, Kukorelly Endre - befolyása is erősít. Persze sok víz lefolyt az Ipo- lyon és még több a Dunán az el­telt évtizedek során, s értelem­szerűen más ma már a költő és még inkább az őt (is) körülvevő világ. Az alkotó és a mű önazo­nossága és a változások okozta különbségek bizonyítására a leg­jellemzőbb példa a Hungarovox Kiadó által megjelentetett kötet élén szereplő első vers, a „Nem­zedékem” és a kötetzáró „De profundis” befejező passzusa: „... határozott léptekkel jár az óra / hajnalban megvágjuk a ho­mályt / elhúzzuk a giccses köd­függönyt / hadd legyenek kilátá­saink (!)” illetve mintegy har­minc évvel és háromszázötven oldallal későbbről: „...a drótkefé­vel gyógyított / semerre sem nyíló / rozsdás vaskapuk / jajgatásai idáig érnek / kiáltanék de föld / szakad számba / a mélységből kérdezem Uram (:) miféle bűn az hogy élet (?)” Már életműnek sem kevés, amit Ádám Tamás letett az asz­talra, de miért nem várhatnók még termékeny és alkotómun­kában sikeres évtizedeket egy ötvennyolc éves embertől, aki előtt ott sorjáznak a jeles kerek évfordulók, a hatvanadik, hetve­nedik stb. születésnapok. Re­mélhetően sikerül megvalósíta­ni terveit, amelyek újabb kötete­ket sejtetnek. Annál is inkább, mert már dolgozik is egyik­másikon... Csongrády Béla A szerző tizedik könyvének, hatodik verses­kötetének borítóját Kónyi Zoltán tervezte Ádám Tamás, lapunk egykori munkatársa Várai Mihály fotóján Digitális katalógus „Pásztó birtokában olyan kincs van, amely alapján egy egész mű­történeti korszakot föl lehetne tár­ni, s amilyet még Budapest sem tudna produkálni. Most már meg vagyok győződve róla, hogy itt olyan anyag őrződik Pásztó részé­re, ami pótolhatatlan. És áldom emléküket, Csohiét elsősorban, hogy ezt megtette. Micso­da zsenialitás kellett, hogy időben megtegye” - írta 1997-ben dr. B. Supka Magdolna, a le­gendás műtörténész azt a gyűjteményt érté­kelve, amely Pásztón ta­lálható. S ha van is némi túl­zás szavaiban a Buda­pesttel való összevetést illetően, az tény, hogy a mátraaljai városban na­gyon komoly értéket képviselő alkotások halmozódtak fel az 1970-es évektől napja­inkig. S az is igaz, e fo­lyamatban elévülhetet­len érdemeket szerzett a helyi születésű Csohány Kálmán grafi­kusművész, akit Supka Magdolna „ Csohi’’-ként említ. Bár korán elkerült szülővárosá­ból, 1980-ban bekövetkezett ha­láláig sokféle módon támogatta Pásztó kulturális, művészeti éle­tét: kiállításokat, művésztelepe­ket szervezett és nemcsak a gyűjtemény kezdeményezése, hanem konkrét megalapozása is az ő nevéhez fűződik, tekintve, hogy 1974-ben jelentős grafikai anyagot ajándékozott az akkori nagyközségi tanácsnak. Ez a bá­zis az évek során egyéni adomá­nyozással, továbbá a képzőmű­vészeti alap és az illetékes mi­nisztérium ajándékozásai útján folyamatosan bővült. így kerül­tek Pásztora olyan kiváló művé­szek mint - mások mellett - As­szonyt Tamás, Bartha László, Bá­lint Endre, Feledy Gyula, Gerzson Pál, Hincz Gyula, Kass János, Kmetty János, Kokas Ignác, Miháltz Pál, Pátzay Pál, Reich Károly, Schnéner Mihály, Szurcsik János, Tamás Ervin, WürtzÁdám - művei. A gyűjte­mény gyarapításában fontos sze­repet töltött illetve tölt be az 1983-ban megalakult Csohány Baráti Kör. Az 1990-es években Bujákon szervezett nemzetközi művésztelepről is kerültek a gyűjteménybe külföldi és hazai művészek alkotásai. A megyei képző- és iparművészetet - a tel­jesség igénye nélkül - Hamza Ti­bor, Antal András, Czinke Ferenc, Farkas András, Hibó Tamás, Ló­ránt János, Mustó János, Réti Zol­tán, ifj. Szabó István, Szujó Zol­tán, Szabó Vladimír művei kép­viselik. Több helyi és környékbe­li rajztanár - így Leszenszky László, Perényi Anna, Simon Im­re, Szabó Áron - képei is beke­rültek a gyűjteménybe. Nagy számban kaptak helyet a gyűjte­ményben Szappan János pásztói alkotó naiv képei is. Az utóbbi években országos alkotói pályá­zatoknak köszönhetően bővült tovább a kollekció, amely mint­egy ötszáz alkotást számlál. A közelmúltban jelent meg a teljes anyagot felölelő illetve be­mutató digitális katalógus a Csohány Baráti Kör Pásztó Kul­túrájáért Alapítvány kiadásá­ban. A DVD-t Shah Gabriella mű­vészettörténész szerkesztette, a technikai szerkesztő Kacsák Jánosáé volt. A technikai szer­kesztésben és a fotózásban vál­lalt jelentős szerepet Shah Timor, Brunda Tibor ugyancsak fotózott s a munkában közremű­ködött még Zentai Evelin is. A fokozatosan gyarapodó kép­zőművészeti gyűjteményből az elmúlt évek során többször is rendeztek időszaki kiállításokat. Az anyag szisztematikus - festé­szeti alkotások, grafikai művek, szobrászat, iparművészet, mű­tárgylista - feldolgozásával és a digitális katalógus elkészültével lehetővé vált, hogy bárki bármi­kor betekintést nyerjen ebbe a Pásztó város és Nógrád megye felmérhetetlenül értékes kultu­rális - Supka Magdolna kifejezé­sével élve - kincsébe. Cs. B. A „Pásztói képzőművészeti gyűjtemény” című DVD borítóját Huszár Norbert tervezte JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Csak egy kávéra ugrottam fel magához, hová tehetem a hálóingemet?” Szerencsés nyertesünk: Szakolczai György, Pásztó, Jókai út 17. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. szeptember 13-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. r LABDÁT KAPUSNAK PASSZOL u BÁLNA FOGA u GÉRALDY MŰVE: AMERIGO ...; SZOB­RÁSZ V. PRÉMES VÍZPARTI ÁLLAT KÖZÉP­HULLÁM, R. KÖLTŐI SÓHAJ KÉT SIR ► SAKKOZÓ V. (MIHAIL) AMERIKAI KOSÁR­LIGA — NADRÁG JELZŐJE TERROR- SZERVE- ZET VOLT ENNIVALÓ, TOLVAJ­NYELVEN AZ ITTRIUM ÉS A LANTÁN VEGYJELE TÖRÖK FÉRFINÉV VÁR­BÖRTÖN FENYÍTŐ­SZÓCSKA A GON­DOLKO­DÁS SZERVE ÉSZAKI HALÁSZM ADÁR I \ t l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents