Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)

2012-09-05 / 206. szám

SPORTTUKOR 2012. SZEPTEMBER 5., SZERDA Egymást is motiválja a három nővér TRIATLON Beszélgetés a salgótarjáni Laczkó lányokkal Ritka dolog manapság, ha egy családban három test­vér is sportol, mi több, országos szinten érnek el ered­ményeket. A salgótarjáni Laczkó családban azonban három lány is triatlonozik. A pásztói Mikszáthban ta­nuló, junior Franciska, valamint a Kodályban tanuló gyermek korcsoportos Szabina és Rozina is a Tarjáni Tornádó Triatlon SE (TTT) sportolója. Előbbi két lány az előző évben kiérdemelte a korosztályának legma­gasabb minősítési szintjét, míg a két Kodályos több­ször elnyerte már a Jó tanuló-jó sportoló díjat is. Ve­lük beszélgettünk. Bakos László- Miként került az életetekbe a sport, és mit jelent nektek a triatlon? Laczkó Franciska: - A szüléink mindig is szerették volna, hogy sportoljunk valamit. Elsőként nő­vérünk, Lillajártel röplabdaedzé­sekre a Rákócziba, de érdeklődők hiányában hamar feloszlott a csa­pat Én először a focival próbál­koztam, de sajnos elég hamar ki­derült, hogy a labda-, illetve csa­patjátékok nem az én műfajaim. Triatlonos pályafutásomat 2010 nyarán kezdtem el. Elsőként csak azért jártam edzésekre, mert hú­gaimat valakinek le kellett vinni a Besztercére, majd Szuhán Atti­la mondta, hogy ha már ott va­gyok, majd ő megtanít úsz­ni. Végül Király Zoltán vet­te kezelésbe tanításomat. Két hete jártam még csak úszni hozzájuk, mikor el­vittek magukkal Tiszafü­redre, az edzőtáborba. Mondanom se kell, elég ke­mény tíz napot éltem ott át, de annyira megtetszett a csapat összetartása és a hozzá tartozó folyamatos jó hangulat, hogy végül ott­hagytam a kollégiumot, és beálltam közéjük a sorba. Az idei év volt a második versenyévem, amely során rengeteget javítottam tava­lyi eredményeimen. So­sem voltam egy sportos al­kat. Igazából engem a csa­pat az, ami elsőként megfo­gott, mivel rengeteg bará­tot szereztem minden korosztályban, nem csak a saját, hanem más egyesü­letekben is. Ma már el nem bírnám képzelni a hétköz­napjaimat nélkülük, vala­mint a mindennapi edzé­sek nélkül. Laczkó Szabina: - Ami­kor Rozi és én Rákóczisok voltunk, az iskolába új testneve­lő érkezett Király Zoltán szemé­lyében. Az általa meghirdetett is­kolai úszótanfolyamra jelentkez­tünk, de különösebb célunk nem volt. Először egy, később heti két alkalommal jártunk az uszodába. Pár hónap múlva Zoli bácsi futó­edzéseket indított, amire apa el­küldött minket, mivel jó ötletnek tartotta. Pár hónapra rá jött az öt­let, hogy a futást és úszást toldjuk ki a kerékpárral. Ekkoriban már Attila tartotta nekünk az úszó­edzést, a futóedzéseket pedig Zo­li bácsi vezényelte le az iskola mö­götti parkos részen. Később, ami­kor már jobban ment a futás, ki­mentünk terepre, hosszabb edzé­seken vettünk rész. Én személy szerint azért szeretem a triatlont, mert nagyobb odafigyeléssel ha­talmas sikereket lehet elérni a versenyeken, na és persze a tár­saság is nagyon jó. Laczkó Rozina: - A családban én voltam az első, aki triatlonon vett részt 2009-ben, a Tisza Triatlonon. Úgy gondolom, a csapat az, ami a leginkább mo­tivál, valamint az, hogy elég nagy a mozgásigényem, amit a triatlon tökéletesen kielégít. Na­gyon sok új barátot szereztem más csapatokban is. Ajánlom mindenkinek, akinek túl sok energiája marad a nap végére, vagy csak egy jó csapat tagja szeretne lenni.- Milyen nagyobb ered­ményeket értetek el eddig? L F: - Legnagyobb ered­ményemként a legelső biatlonomat, a 20. Tisza Triatlont tartom számon, mivel nekem kezdésként már a sprint távval kellett megküzdenem, de legérté­kesebb eredményeimet csapatban értem el, mint például idén a kaszói duatlon bajnokságon, ahol a dobogó harmadik fokára léphettem fel Szuhán Zsó­fiával és Herczeg Judittal. L Sz.: - A pályafutásom elején már az nagy siker­nek számított, hogy végig tudtam menni a versenyen megállás, pihenés nélkül. Mostanában a legjobb egyéni eredményemet duatlonban Kaszón értem el, az ob-n ötödik lettem. Triatlonban Tiszaújváros- ban és Balassagyarmaton is a hatodik helyen zártam. Csapatban több eredmény­re is büszke vagyok, Kaszón a duatlon ob-n, Százhalombattán az aquat- lonon, és Fadd-Dombori- ban a biatlon ob-n is har­madikok lettünk, húgommal és Király Dórá­val. Egy verseny volt még ezen kívül, amit meg kell említenem, a mezei futó di­ákolimpiái döntőn egyéni­ben all. helyen végeztem, csapatban pedig bajnoki címet nyertünk. L R.: - Én a legnagyobb eredményemet Gödöllőn, a diákolimpiái mezei futó döntőn értem el, ahol csa­patban győztünk a bajnok­ságon. A nővérem által fel­sorolt csapateredmények­re én is büszke vagyok. Egyéni eredményeim kö­zül kiemelendő a balassa­gyarmati és bajai 14., illet­ve a faddi 12. helyezésem.- Kinek mi az erőssége a három szám közül, illet­ve miben kell még fejlőd­nétek? Melyik a kedvenc szám? L. F: - Ez egy érdekes kérdés, mivel a három szám közül a kerékpár a kedvencem, de edzéseket nézve az úszás, versenyen pedig a futás az, amivel leginkább fel tudom hozni magam a többiekre. Úgy érzem, mind a három területen sokat kell még fejlődnöm, már csak azért is, hogy fel tudjam venni húgaim­mal a versenyt. L Sz.: - Nekem a futás a ked­vencem a három közül, mivel az úszás után általában fel tudok menni az egy bolyra. Ott kipihe­nem magam a boly első felében, vagy középrészében, és a futásra megpróbálok több energiát tarta­lékolni. Bicikli után a futás ne­hézkesen szokott indulni, de egy kis idő után már könnyebben megy, s megpróbálom felhozni a lemaradást a jobbakhoz képest, ami néha sikerül, néha nem. Szerintem ne­kem még úszásban kelle­ne fejlődni, hiszen nem mindig sikerül az, hogy jó helyen jöjjek ki a vízből. L R.: - Személy szerint én a kerékpárt szeretem a legjobban, de úgy érzem futásban vagyok a legjobb, bár mindegyikben fejlőd­nöm kell még, leginkább az úszásban.- Hányszor edzetek egy nap?Mennyire megterhelő, hogy három számban is edzeni kell? L F: - Az edzések száma időnként változik. Iskola­időben általában egy vagy két edzés van, míg nyáron, versenyszezonban napi 2- 3 az átlag, edzőtáborban azonban napi négy edzés­sel kell megbirkóznia az egész csapatnak, a legna­gyobbaktól a legkisebbe­kig. Iskola idején heti hat alapozó úszóedzés van, eb­ből kettő hajnalban, még az órák kezdete előtt, ami oly­kor kihat az első két tan­órai teljesítményemre is. Mivel Pásztora járok isko­lába, időnként lemaradok az edzések elejéről, vagy akár az egész edzésről is. Vannak időszakok, azok a bizonyos „kemény hetek”, amiken intenzívebbek az edzések, de már ehhez is hozzászoktunk. Egyetlen olyan kemény időszak van, amikor az egész csa­paton kijön a fáradtság, ezek pedig az edzőtábor­ok, ahol a keményebbnél is keményebb edzések vár­nak ránk. L. Sz.: - Az, hogy mennyire megterhelő az edzés, attól függ, milyen az edzésterv. Engem ebben az évben a legjobban az edzőtábor készített ki, ahol napi négy intenzív edzés után nem volt könnyű ki­pihenni magunkat más­napra. A hajnali edzések annyira nem megter- helőek nekem, csak a ko­rai felkelés megy nehezen. L. R.: - Számomra is az edzőtáborok a legke­ményebbek, amikor négy edzésen kell a lehe­tő legjobbat nyújtanunk, köztük kevés pihenővel. A másik nehezen megszokha­tó dolog a hajnali edzés, ami­kor 6-kor a hideg vízbe kell másznunk.- Segít az edzéseken, versenye­ken, hogy a testvéretek is ott van mellettetek? L. F: - Igen, részben segít a testvérek szurkolása, de van­nak pillanatok, mikor azt ké­rem, hogy inkább ne szurkolja­nak. Ezek a pillanatok az utol­só számon, az 5 kilométeres fu­tás elején jelennek meg, mikor azzal ámítanak, hogy „már nincs sok”. Versenyek előtt rendszeresen megbeszéljük egymással, hogy ki mit vár el magától, akárcsak a csapat töb­bi tagjával. Futó, illetve úszó edzéseken különösen motiváló számomra, hogy két húgom is a pályán van, így minden erőm­mel azon vagyok, hogy legalább Rozinát utolérjem. L Sz: - Engem legfőképpen az hajt egy versenyen, hogy a most velem egy korosztályban lévő hú­gom meg ne közelítsen. Legfő­képpen ez inspirál arra, hogy ne hagyjam el magam, különben akár a közelembe is kerülhet, mint ahogy Faddon is történt. Versenyeken nekem nem segít sokat a szurkolás, még Fanni bíz­tatása sem, hisz nem figyelek oda arra, mit kiabálnak nekem, kizá­rom a külvilágot. L. R.: - Számomra idén motivá- lóan hatott, hogy Szabina velem egy korcsoportban indult, így cé­lomnak tartottam, hogy ne sza­kadjak le túlságosan tőle, vala­mint az, hogy tavalyi eredménye­it túlszárnyaljam.- Tervek, célok? L. F: - Célom a jövőre nézve mindig ugyan az, hogy javítsak eredményeimen. Nagy elvárása­im úgy érzem, nem lehet­nek, mivel ellenfeleim 8 éves koruk óta űzik ezt a sportot, nem úgy, mint én, aki 16 évesen csöppent be­le ebbe az egészbe, és ta­nultam meg úszni. Érett­ségi után apával együtt szeretnék elvégezni egy edzői tanfolyamot, hogy besegíthessünk Attilának a kicsik edzésében, ezzel is megkönnyítve a dolgát, hogy ne kelljen egyszerre háromfelé figyelnie. Per­sze gondolkodok rajta, hogy majd alapítok egy sa­ját egyesületet is, de ez még nagyon távoli terv. L. Sz.: - A következő években a lehető legjobb helyen végezni a verse­nyeken, és a ranglistán. Jö­vő évre az első tíz hely va­lamelyikének a megszer­zése a célom a serdülők között, de remélem, hogy minél jobban teljesítek. L. R.: - Jövő évre vo­natkozóan az a célom, hogy benne legyek az el­ső hatban, és persze az, hogy javítsak idei ered­ményeimen. A férfiak nyertek, a nők döntetlent játszottak SAKKOLIMPIA. A férfi csapat nyert, míg a női döntetlent ját­szott az Isztambulban zajló sakkoiimpia 6., hétfői forduló­jában. A viadal honlapja alapján a férfiak úgy győztek, hogy Almási Zoltán a sötét, míg Polgár Judit a világos bábukat vezetve gyűjtötte be a teljes pontot, Lékó Péter és Berkes Ferenc pedig re­mizett riválisával. Polgár Judit, mérkőzését követően a helyszí­nen mutatta be első önálló köte­tét, a „JJogyan döntöttem meg Fischer rekordját” című művet - egyelőre magyarországi kiadó híján angol nyelven. A nőknél Hoang Thanh Trang világossal feladásra késztette ellenfelét, ugyanakkor Gara Anita - szin­tén világossal - kikapott, míg Gara Tícia és az újonc Papp Pet­ra döntetlenben állapodott meg. A férfiaknál 161, a nőknél 131 válogatott vesz részt a 11 fordu­lós, svájci rendszerű viadalon, melyen az aktuális párharc meg­nyerése két, a döntetlen pedig egy pontot ér. A végén kialakuló esetleges holtversenyt az olim­piai Berger-Sonneborn pontszá­mítás dönti el. Eredmények, 6. forduló. Férfiak: Magyarország - Lengyelország 3-1. Lékó Péter - Radoslaw Wojtaszek döntetlen, Mateusz Bartel - Almási Zoltán 0-1, Pol­gár Judit - Dariusz Swiercz 1-0, Bartlomiej Macieja - Berkes Fe­renc döntetlen. Nők: Magyaror­szág - Spanyolország 2-2. Hoang Thanh Trang - Ana Matnadze 1 -0, Olga Alexandrova - Gara Tícia döntetlen, Gara Anita - Monica Calzetta Ruiz 0-1, Yudania Hernandez Estevez - Papp Petra döntetlen. t

Next

/
Thumbnails
Contents