Nógrád Megyei Hírlap, 2012. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
2012-09-01 / 203. szám
KULTÚRA 2012. SZEPTEMBER 1, SZOMBAT 7 Életmű-díjas természetfotók, színészportrék Nagyon szép kegyeleti gesztusként értékelhető, hogy a magyar fotográfia napja központi rendezvényén Salgótarjánban, a József Attila Művelődési és Konferencia- központban a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület egy tablóval emlékezett meg az elmúlt évtizedekben elhunyt tizenegy fotóskollégáról: Palócz Imréről, Koós Pálról, Répás Istvánról, Kleibán Ernőről, Angyal Barnabásról, Környei Béláról, Varga Istvánról, Kirisics Lajosról, Veres Mihályról, Brunczel Tiborról és Brunczelné Kátay Katalinról. A szomorú tények után azonban már kifejezetten örvendetes mozzanatokról esett szó Homoga József gondolatai sorában. Az egyesület elnöke elmondta, hogy a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége 2003-ban minősítette augusztus 29-ét a magyar fotográfia napjává, így emlékezve arra az 1840 nyárvégi napra, amikor Vállas Antal a Magyar Tudós Társaság nagygyűlésén először mutatott be fény- érzékeny ezüstözött rézlemezre készült Daguerre-féle fényképet. A 2012-ben tizedszer megrendezett rendezvénysorozathoz a megyei fotóklub tagjai is csatlakoztak, illetve csatlakoznak kilenc kiállításukkal. A fotóművészet két meghatározó helyi személyisége, az egyaránt nyolcvanéves dr. Fancsik János és P. Tóth László - akik ráadásul hosszú esztendőkön át dolgoztak egy munkahelyen, a megyei kórházban - az idei ünnepi közgyűlésen érdemelték ki az elmúlt évben a klub által alapított Életmű-díjat. S most ugyancsak egyszerre állíthattak ki egy-egy sorozatot rendkívül gazdag munkásságukból. A művelődésiközpont Előtér galériájában Fancsik lános természetfotóiból látható egy összeállítás. Az egykori kórházigazgató főorvos nemcsak szaktudása, gyógyító és szervező munkája révén vált elismert, tisztelt emberré, de példaszerű sokoldalú műveltsége, a kulturális, művészeti értékek szépségeinek is jó ismerője, mondhatni szerelmese, nem véletlen, hogy képei nagy részének a környező hegyek, völgyek, vizek, növények, virágok, madarak a „főszereplői”. A kiállításon az úgynevezett fekete-fehér korszakából is remek felvételek találhatók - például a „Leánykökörcsin”, a „Fácánok”, a „Havas fák” - és nemcsak a hozzáértés, a mesterségbeli tudás tükröződik a színes fotók, az immár digitális technikával készült felvételek esetében sem, hanem a sokak számára ismerős és szeretett tájakkal - a „Medves fennsík”, „A salgói panoráma”, az Egyszerre nyílt meg dr. Fancsik János jánban, a József Attila Művelődési és iránti elkötelezettsége, olthatatlan lokálpatriotizmusa, városszeretete is. Megjelent és kiadásra váró írásai is főként Salgótarjánról és környékéről szólnak. A fényképezéssel már korábban megismerkedett, a fotóklubba a kilencvenes évek végén Homoga József csábította el feleségével, F. Csaba Máriával együtt. Miután a természet és P. Tóth László kiállítása Salgótar- Konferencia-központban „Ipolypart”, a „Tóstrand” - való mély érzelmi azonosulás is. Egy- egy fotója szerves részét alkotja a „Zagyva-forrástól a torkolatig” című sorozatának. Néhány képén szakrális témák - „Litkei templom", „Karancsberényi templom”, „Szentkút” - is megjelennek. A Fancsik János kiállítása által kiváltotta hatás jellemzésére teljes joggal idézte Homoga József Eugéne Delacroix XIX. századi francia festő és amatőr fotográfus egy néhány sorát: „A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára. Ünnep a szemnek De nemcsak a szemnek, hanem a léleknek is. ” Értelemszerűen más jellegű P. Tóth László „Színház az egész világ” című”, a fotóklub folyosóján megrendezett kiállítása, amelynek egyik változatát a 2011-es az országos színházi találkozón is láthatta a közönség Pécsett a Széchenyi téri galériában és vizuális műhelyben az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, az Országos Széchenyi Könyvtár színház- történeti tár és a Digitális Színészkönyvtár rendezésében, együtt Kiss Manyi és Rodolfo születésének századik évfordulója tiszteletére bemutatott kiállítással. P. Tóth László tudatosan ember- központú fényképész, az ókori bölcsekkel vallja, hogy „Sok van mi csodálatos, de az embernél semmi nem csodálatosabb. ” Harmincöt éve örökíti meg a Salgótarjánban a mai magyar színházművészet kiválóságait, tágabb értelemben a nemzet színészeit A képek egy része több mint húsz éve az előadással kapcsolatos írások illusztrációjaként - de önálló művészeti és dokumentumértékkel is bírva - jelent meg a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain. P. Tóth László fotózni már gyermekkorában, Tolna megyében kezdett, de intenzívebben akkortól fényképez, amikor üzemgazdászként a Nógrád Volánnál dolgozott A későbbiekben a kórházban főfoglalkozású fotósként kereste a kenyerét. A fotóklubhoz mintegy alapítóként csatlakozott s ez lehetővé tette, hogy mill, Sinkovits Imre, Kabos László hobbifotós szenvedélyéről se rendelkezett. Külön kategóriát mondjon le. Azért is szereti a szí- képviselt - a magyar politikai kaA megnyitóünnepség kellemes hangulatához Nádasdi Szilvia hegedűjátéka is hozzájárult FOTÓ:GECSELÁSZLÓNÉ nészeket fotózni, mert - csakúgy mint az emberek - sokarcúak, sőt ők arra is képesek, hogy önmagukat ezernyi szerepben reprodukálják. P. Tóth László ezért is választotta kiállítása mottójaként Shakespeare örökbecsű gondolatát, amely szerint „Az egész világ színpad, s minden férfi és nő csupán komédiás. ” A profi színjátszók azonban mégiscsak mások, mert tükröt tartanak elénk, amelyben önmagunkat fedezhetjük fel, ismerhetjük meg. E művelethez azonban talentum, szakmai tudás és meggyőző képesség szükséges, olyan, amilyennel a képeken megörökített színészek sorában mások mellett Psota Irénnek, Törőcsik Marinak, Bodrogi Gyulának, Gálvölgyi Jánosnak, Haumann Péternek van, vagy a már eltávozottak közül Feleki Kabaréban és egyáltalán a humor színpadán - Hofi Géza, akivel olyan személyes jó viszonyban volt P. Tóth László, hogy együttes képüket joggal helyezte névjegye mellé. Minden színész, aki itt látható, engedélyezte a fotózást, ami arra utal, hogy töretlen volt a bizalmuk a fotós iránt Túdták, de legalábbis érezték, hogy együtt gondolkodik velük s nemcsak egy-egy jellemző mozdulatukra, grimaszukra, vidám, vagy szomorú gesztusukra kíváncsi, hanem végtelenül tiszteli őket, a lényük lényegéhez kíván közel jutni. A kiállításmegnyitón a két alkotó megköszönte, hogy egy Uyen jeles nap tiszteletére tárhatják fotóikat a nyilvánosság elé, annak reményében, hogy képeikkel nemcsak önmaguknak sikerült örömet szerezniük. CsongrádyBéla Gyermekbarát környezet „Dengelegen élni jó!” Ez a szlogenje annak a sokrétű - munkahelyteremtő és környezetjavító programnak, amellyel a mintegy félezer lakosú, szlovák anyanyelvű nemzetiségiekkel is lakott dél-nógrádi, pásztói kistérségi község önkormányzata segíteni akar a település lakóinak élet- és munkakörülményein s ennek következményeként az ott élők, az oda települők hangulatán. Mint Zsiga Tamás egyházas- dengelegi polgármester - aki végzettségét tekintve pedagógus - a Cered-Salgótarján Nemzetközi Művésztelep vendégeként elmondta, főként a felnövekvő nemzedékeknek, óvodásoknak, iskolás gyermekeknek akarnak valami pluszt adni az esélyegyenlőség megteremtésének, a feltételek kiegyenlítődésének folyamatában. Ehhez többek között a Ceredhez kapcsolódó művészektől - akikkel egy pályázat kapcsán alakult ki jó együttműködés - kapnak segítséget. Az akció részleteiről a ceredi művésztelep, illetve az Ars Longa Művészeti Egyesület egyik alapító tagja, Kun Cecília festőművész tájékoztatta lapunkat. Az elmúlt napokban két, az idei művésztelep munkájában részt vett szlovák szobrász- Ivana Sláviková és Josef Suchoza, a besztercebányai akadémia tanára - dolgozott az Egyházasden- gelegi Általános Iskola parkjában és munkált ki tölgyfarönkökből egy 2xl,ó méteres fa madárszobrot Az alapanyagot - a 3-4 méteres tölgyfarönköket - valamint a szállást és étkezést a polgármester biztosította számukra, a napi- illetve tiszteletdíjukat az Ars Longa Művészeti Egyesület fedezte. Egy farönköt helyben dolgoztak fel, a többit Ceredre szállítják, ahol a művésztelep úgynevezett infrastruktúráját - műtermeit, szerszámait - használják a szlovák művészek, akik októberben tanítványaikkal, úgynevezett workshop keretében vesznek részt a szobrok elkészítésében. A műalkotások kész formában kerülnek majd vissza végleges helyszínükre, Egyházasden- gelegre. Kun Cecília és Sánta László festőművész - utóbbi is alapító tagja a művésztelepnek illetve az egyesületnek - csatlakozott a szobrászokhoz és az egyik hétvégén előzetes tervek és előkészületek után megfestették az iskola folyosóját és három tantermét. A kopott, meglehetősen lepusztult épületbelsőből színezéssel és figurális festéssel a tanév kezdetére teljesen új, gyermekbarát környezetet teremtettek az alsó tagozatos kisiskolások részére. A lábazathoz az olajfestéket az önkormányzat, a művészi jellegű festéshez az akrilt az alkotók biztosították. A két szobrász és a két festő munkája összességében milliós nagyságrendű adománnyal járult illetve járul hozzá a „Dengelegen élni jó!” akcióprogram sikeres megvalósulásához. Cs. B. Ivana Sláviková és Josef Suchoza szlovák szobrászművészek az általuk az egyházasdengelegieknek készített madárszoborral JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Igaza van, főúr, ez a koszt valóban olyan, mint az otthoni. ” Szerencsés nyertesünk: Brunczel Dezsőné, Bátonyterenye, Arany J. u. 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. szeptember ó-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Kassai sor 6.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. 4
