Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-08 / 183. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 8., SZERDA Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről érmes Cseh Lacit, akikkel én is mint most. Erre lesz is váltottam néhány szót. Krisztián esélye, mert (ha igaz, elmondta, hogy szerencsére és nem gondolja meg nem hagyott benne lelki nyomot magát) a most vissza- a selejtezó's, nem éppen száz vonuló világklasszis százalékos „lovaglása”, sem az Phelps akkor már angol sajtó hazai aranyra ácsin- nem fogja elaltatni. gózó cikkei, tökéletes gyakorlat - Nem érezted, hogy az edzése- is lehet, de el ne kiabáljam, és ak- sikerült. ken tizedre belőtt tempódnál ez jó- kor ha a lelkek rendbejöttek a víKézis és vízilabdás Főnix-madaraink és találkozás egy különleges párral Végre, hétfőn azt hozta mindkét "labdás" férfiegyüttesünk, amit elvárt tőlük a közvélemény, a kézisek a szerb átkot törték meg, a Kemény-legénység pedig leiskolázta az amcsikat. A több ezer helyszíni magyar szurkoló miatt mindkét meccsen abszolút hazai környezetben, bár a pólósoknál a gazdag amerikaiakkal elvileg esélyünk sem lehetett volna, de a nézőtéten is mi nyertünk. Pedig - mint az előző meccseken mind a kéziseknél és a vízilabdacsapatnál - most is több száz reménykedő honfitársunk várakozott a csarnokok bejárata előtt, csodára, de főleg 5 fontos, akár félidős jegyre áhítozva. Reméljük ezekkel a diadalokkal mindkét csapatunk lelkileg is helyre jött, és a múltat félredobva, innen kezdik az olimpiájukat. ffétfőn a kézimeccs előtt Török Olivér sajtóattasénk két érmest tálalt az itt csak MPC-nek (Main Press Center) hívott fő sajtóközpontban, az aranyérmes Berki Krisztiánt és a bronzLondonban tele vagyok itt élő, Sebestyén vezetéknevű tarjáni illetve mihálygergei ismeró'sök- kel. Gimnáziumi osztálytársamnak Nyerges Erzsikének a Dél Afrikai Köztársaságban született lánya Samantha elsőnek nyilatkozott ebben a sorozatban, most az immár közel 10 éve ide költözött családból Sanyit, a férjet és persze Erzsikét is megkérdeztem az eddigi tapasztalataikról. Osztálytársam dolgozik, s mivel férjének most olyan munkája van, hogy hétfő hajnalban elutazik, és csak péntek este jön haza, csak a televízióból és a netről figyelik az eseményeket.- Három ország sportolóinak is szurkolunk, de csak a magyar himnuszt énekeltük köny- nyező szemekkel Berki aranyérmének átadásakor. Nagyon szeretnénk, ha a vízilabdások hozzájuk méltó eredményt érnének el - mondták a telefonba. A másik, tarjáni Sebestyén családdal, ahol az anyukát ugyancsak Bettynek hívják, előzetes egyeztetés után az Olimpia Parkban, a férfi vízilabdán futottam össze. Dávid, a kisebbek fiuk már ugyancsak vázolta véleményét az úszószámokról, Ádám a bátyja szerdán az olimpia miatt jön haza írországi munkahelyéről, a Google-től, és az egész család a kajak kenura megy ki és ott próbálnak meg a lehető legtöbb érmet „kiszurkolni” versenyzőinktől. Amikor említettem neki, hogy volt főiskolás ismerőse és tornásztársa Egerben, a salgótarjáni és már Londonban élő Steib Fanni mit nyilatkozott róla lapunkban, nagyon megörült, és megígérte, a Facebook segítségével megpróbálja őt elérni személyesen is, amíg pár napig még itt marad. Tervei között említette, hogy két vb-ara- nya - mely persze még lehet (legyen!) több is - mellé Rióban be szeretné szerezni a harmadikat is. Cseh Laci is ott szeretne lenni a brazíliai ötkarikás játékokon, és lehetőleg jobban szerepelni, val lassabb, annyira csak arra figyeltél, hogy vele menj, még ha az gyengébb időt is sejtetett? - kérdeztem őt.- Azt tudtam, hogy bennem több van, de gondoltam, ez is elég lesz, mert már csak egy futam volt hátra, a fene se gondolta, hogy ott meg annyian kiköpik a tüdejüket, olyan iramot mennek. Hibáztam és meg is ittam a levét - ismerte el Laci. Hétfőn elkezdték a kajak-kenusaink is, az első és a második nap délelőttjén taroltak, itt ha nagyon bejön, 2-3, vagy akár 4 aranyunk zilabdában, ott is bármi meglehet mindkét nemnél, ám el ne felejtsük az öttusát, bár az is olyan sportág, hogy nagyon el lehet rontani, de az ellenkezője is bejöhet. A hétfői nap zárásaként a Procter&Gamble (mely világcég az olimpia alatt Londonban olimpiai bajnokok és hírességek szüleit látja vendégül) meghívásának eleget téve az előkelő partyn egy különleges párral is találkoz- tattam, melyről egyelőre csak egy képet küldök, találják ki, hogy kik ők, élménybeszámoló idő híján majd később... Sidi és a tolvajok - Tengely körül megpördült csapatok H. H. Sidi Péter keményen készült utolsó számára. Ott, a kisöbű puska összetettben akart nagyot alkotni. Az utolsó edzésen szigorúan célra tartott, koncentrált, észre sem vehette, hogy mögötte enyves kezek dolgoznak. Egy értékes alkatrésznek veszett nyoma, ami nélkül nem fegyver az a fegyver. Nosza, nagy szaladgálás után sikerült valamit összeeszkábálni, nehogy kútba essen a másnapi versenyen. Ám aki egy kicsit is érdeklődött valaha a fegyverek iránt, tudhatja, az a puska már nem volt az eredeti. Nem is lett belőle a várt eredmény, a hercehurca miatt Péter gyengén lőtt fekve, feljött az állóban, de a térdelő helyzetben újra sokat rontott. Azért szétlövéssel bekerült a fináléba, az ott kiharcolt hatodik - tehát pontszerző - helyezés a körülmények ismeretében ritka nagy bravúrnak tekinthető. Csapataink pedig alaposan megfordultak a saját tengelyük körül. Ég és föld a különbség a két teljesítmény között, amit a férfi kézilabdázók a spanyolok, majd a szerbek ellen nyújtottak. Ugyan az első félidőben jól ráhozták a „frászt” a szurkolóikra, szünet után a „kis” Mocsai vezényletével táltos paripaként száguldottak a negyvenszer -huszas játéktéren, és aztán a jottányit sem lankadó drukkerek fergeteges buzdítása közepette „behúzták” a meccset, irány tehát a negyeddöntő. No persze azért ettől nem változik meg a világ, nem lesznek „egycsapásra” éremesélyesek Nagy Lászlóék, ám a közvélemény szemében jócskán helyrebillentették a „renomét”. Hasonlóképpen cselekedtek a férfi vízilabdások is. Ha jól emlékszem, Szécsi Zoltán nyilatkozta napokkal ezelőtt, hogy arra várnak, mikor javul fel egyszerre, váratlanul, százszázalékosan a védekezésük. Nos, az amerikaiakkal szemben erre a játékelemre fikarcnyi panasz sem lehetett. Csodálkoztam is, mikor pár percre nem figyeltem oda, az 1-O-ból rögvest 4-0 lett, onnan 10-3, a 11- 6-os végeredményt látva pedig kezdhetnek félni az olaszok. No azért a Campagna-kompánia nem a berezeléséről híres, viszont most már biztos jobban tartanak a magyaroktól - mi meg reménykedhetünk egy Sydney- -szintű utolsó három meccsben. A televízió távirányítójának aktív kapcsolgatása közben, meg az olimpiai hivatalos honlapját böngészve nem kizárólag hazánk fiai és lányai produkciójára kapja fel fejét az ember. Bolt ugyebár rengeteg érdeklődőt vonz, sajátos figura, hatalmas sztár, én ugyanakkor a kis nemzetek nagy diadalait is nyomon követem. Már az első futam óta kitartó figyelemmel kísértem a Kontidesz nevű fickó szereplését Hogy ki ő? Kérem szépen, egy ciprusi vitorlázó. Folyamatosan ott „fogta a szelet” a laser (lézer) hajóosztály élvonalában, és az utolsó, úgynevezett „medal race” során sem lazítod a „gyeplőn”, megkaparintva ezzel az ezüstérmet. Négy esztendeje, Pekingben két koronglövő fiatalember kis híján történelmet írt e megosztott szigetországnak, ám ők a végén lemaradtak a dobogóról. Kontideszt viszont nemzeti hősként fogják ünnepelni - Ciprus görög „féltekén” mindenképpen. Vagy itt van Kirani James. Egy apró karibi szigetország, Grenada képviselője a négyszáz méteres síkfutásban. Ez a „vidék” is sokat megélt az elmúlt években, dúlt itt polgárháború is, bár Kirani barátunk aligha tölt sok időt e meseszép tengeri tájon, sokkal inkább izzad amerikai edzőtermekben, egyetemi sportpályákon. De megmaradt grenadainak, és most, Londonban, felért a csúcsra, megszerezve az első dicsőséget apró nemzetének. A magyarok pedig lassan elkezdhetnek újra hatványozottan izgulni, hiszen nemsokára gőzerővel beindul a kajak-kenu henger.
