Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-07 / 182. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 7., KEDD Ha vasárnap, akkor aranyérem Úgy látszik, a vasárnap a szerencsenapjuk arany (és egyéb) érmes versenyzőink döntő többségének, mert Gyúrta Dani kivételével eddig ez a nap hozta a legfényesebb sikereket. Mindkét Krisztiánban, Berkiben és Parsban nagyon bíztunk, nemhiába, ők hozták reményeinket, a birkózó Módos Péter bronzára pedig nem is nagyon számított a közvélemény, de csak legyen több örömteli meglepetés ezután is! Vasárnap este őrjöngött az Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről Olimpiai Stadion a férfi 100 mé- nyedséggel és előnnyel. Hétfőn se felejtsük el, aki mire ezek a bármi is lehet, s a zá- ter alatt, pont Parsék sorsdöntő elkezdték a kajak-kenusok is, és sorok megjelennek, már lehet rónapon még az öttu- sorozata közepette, Bolt megint a magyarok szerepléséhez nagy hogy a világ legboldogabb em- sázók is folytathatják maga mögött hagyta az „egész remény fűződik, remélhetőleg bere lesz, de a vízilabda csapata- a vasárnapi „szokása- világot” a tőle megszokott köny- nem alaptalanul, és Sidi Pétert inkát sem szabad leírni, ott még inkát”. „Az egész olimpiát nagy izgalommal vártuk a párommal, egyelőre a kajak-kenu előfutamokra és a középdöntőkre van jegyünk. Nagyon várjuk, hogy élőben láthassunk egy ilyen sportéulPiliy 1,L ÉS P§£S2S szur~ kolhassunk aJanics-Kovác^ket- tősnekf'Tmzak* Danutának, Kammereréknek és egyáltalán minden magyarnak - mondja el telefonhívásomra a párjával egy éve Londonban élő salgótarjáni Steib Fanni, akit húga és egyben kolléganőm, Janka ajánlott figyelmembe, amikor ezen sorozatom tervét forgattam még otthon a fejemben. „Számomra hatalmas, életre szóló élmény lehetett volna, ha a szertornából is láthattam volna élőben valamennyit, mivel ugyan ennek a profi szintnek a közelében sem jártam soha, de én magam is versenyeztem éveken keresztül. Minden nap vadásztunk az interneten, szinte naponta újabb es újabb jegyek kerülnek fel a közelgő sporteseményekre, viszont bár- ippjy olvan sportágban, ahol brit éremesélyes lehet, a jegyárak nagyon magasak, es Ilyen a szertorna is. Az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelés szakán végzetem 2009-ben és ennek révén ismerem személyesen is Berki Krisztiánt, többszörös Európa-, és kétszeres világbajno-kunkat, most már olimpiai bajnokunkat. Ő is ott tanult akkor, ugyanazon a szakon ahol én, de persze a levelező karon, és 4 éven keresztül, több más akkori magyar válogatott tornász- szál (számunkra hatalmas megtiszteltetésként) egy csapatban képviseltük az Egyetemi és Főiskolai Országos Tornász Bajnokságokon intézményünket. Egy fantasztikusan kedves és szerény srác, aki na- tornászunk a mindössze 19 gyón keményen küzd nap- éves Böczögő Dorina volt, aki mint-nap ezekért az eredmé- már második olimpiáján vett nyékért, és nagyon örülök, -- részt, ő is gyönyörűen torná- hogy sikerült neki megralösT"'’ zik, fantasztikus teljesítmény tani minden sportoló legnagyobb álmát. Nagyon sajnálom a másik tornászfiunkat, Hídvégi Videt, aki ugyan fiatalabb, de ugyanúgy nagyon rutinos a szeren, szinten érmet hozhatott volna nekünk lólengésben. A magyar szövetség bronzéremre esélyesnek tartotta, neki is nagyon drukkoltunk természetesen, de a nagy idegi feszültséget és elvárást nem tudta elviselni, ezért rontott. Flarmadik lett volna tőle, ha döntőbe jutott volna valamelyik szeren, amire cseppet sem volt esélytelen, az idei női Európa-baj- nokságon Brüsszelben például ugrásban finalista volt, sajnos most ugyanez itt Londonban nem jött össze neki - de majd Rióban! A két Krisztián aranyvasárnapja H. H. Tornacsarnok. Londoni idő szerint pár perccel múlt háromnegyed négy. A lólengés döntőjében ötödikként szólítják a szerhez a nyurga fiatalembert. Ő az abszolút esélyes. Kétszer állt már a világ tetején, de ez az érzés egészen más. Ez olimpia. A selejtezőt elrontotta. Nagyon elszúrta. Alig- alig jutott be a döntőbe. Lám, az előbb a honfitárs megingott, leesett. Vajon ki lehet-e kapcsolni a zajt, annak a több ezer szurkolónak a buzdítását, aki nem érte szorít. Akik attól a vetélytárstól várják a győzelmet, aki utolsóként következik a sorban. Berki Krisztián felszökken a lóra. Kezd. Magasra, nagyon magasra lendülnek a lábai, tökéletes a vándor, hibátlanok az orosz kanyarulatok. A nézőtéren pisz- szenést sem hallani. Annak idején, Dávid Sándor csendben maradt, míg Borkai Zsolt Szöulban a gyakorlatát végezte, most a riporter-utód is visszafogott. Már csak a leugrás hiányzik, és a lábak moccanás nélkül ragadnak a szőnyeghez. Sikerült! A háttérben a szakvezetők karja a magasban, Krisztián pedig mosolyog. Sokat sejtető mosoly. Smith, a vetélytárs jön. Már csak ő ronthatja el az örömöt. Ne rontsa el! A gyakorlata során mindenesetre nem hibázik. Szemlátomást nem olyan látványos ez, mint a magyar fiúé, de hát más alkatú is a brit srác. Ettől még a pontozók a javára dönthetnek. Elképesztően izgalmas ez a húsz másodperces várakozás. Aztán felvillan az eredményjelzőn: Berki az olimpiai bajnok! Megvan a harmadik! Este az atlétikai stadion. A futópályán egymást érik a na- gyobbnál nagyobb sztárok, Sanya Richards, Yohan Blake, Usain Bolt, de a magyar embert momentán ők kevésbé érdeklik. Minden tekintet a kalapácsvető ketrecre szegeződik. Pars Krisztián magabiztos volt a selejtezőben. A vasi legény közelébe se érhettek akkor a riválisok. De emlékezzünk, ez a Kodzsi gyerek, kinek az anyukája magyar származású, tavaly a koreai vébén kitolt velünk. Ma éjjel ne tegye. Krisztián első kísérletén sok múlhat. Belendíthet, ugyanakkor visszafoghat is. Hetvenkilencen túlra száll a kalapács! Reménykedhetünk? Vezet a versenyben, de a címvédő szlovén Kozmus igen közel. A második hajítás előtt kalamajka. A szlovén belevágta a „szert” a hálóba, hatan próbálják kiszedni onnan. Nem megy. Kacag a kommentátor, ékelődnek a rádióban a riporterek, még Lajka kutyát, az űrhőst is emlegetik. Nagy nehezen kicibálják az urak a golyóbist, de ez megzavarja Parsot. Másodikra sem sikerül még átdobni a nyolcvanas határt. De harmadikra igen! Ez őrjítő a többiek számára. Lám- lám, a magyar ennyire magabiztos, ilyen kiegyensúlyozott. Talán fel is adják. Nincsenek ők ott, nem tartanak azon a szinten ma, mint a szombathelyi fiú. Nem is érhetnek a közelébe. Itt a negyedik aranyérem kérem szépen, nagy az ölelkezés, Krisztián felért a csúcsra. Kap egy képet, amivel pózolhat. A fotón egy szakállas férfi, a mester, akitől az alapokat tanulta, aki megmutatta, miképpen kell bánni a kalapáccsal, megpörgetni, hogy minél messzebbre szálljon. Németh Pali bácsi nem élhette meg ezt a pillanatot, de nem feledi senki az ő munkáját. A birkózószőnyegen is akad boldogságunk. Módos Péter ötvenöt kiló, a karfiolfülűek klubjának ő a „legkarfiolfülűbbje”. Bronzmeccset vív. Ellenfele egy dán törpe, így kell mondani, mert egy fél fejjel alacsonyabb „Csontinál”, ahogy ezt a szigetvári fickót a csapattársai becézik. Állóharcban nem tudnak fogást találni egymáson. Aztán az északi szabálytalanul használja a lábát, mire Módosé az első menet. A másodikban viszont ő késlekedik a térdelő helyzetnél, őt intik, egyenlítés. Jöhet a mindent eldöntő csata. Másfél percnyi összekapaszkodás nem hoz eredményt. A bíró egy gömbért nyúl, mintha csak alkalmi lottósorsolás lenne, és kihúzza a „zacskóból” a pirosat. „Csonti” a kedvezményezett. Ha most a dán belecsimpaszkodik a szőnyegbe, ha maximálisan kihasználja a gravitáció összes törvényét, akkor oda a harmadik hely. Meg kell pörgetni. Ha a fene fenét eszik is, akciót kell csinálni. És... kiemeli, megpörgeti! Bronzérem, szaltózás, egyszer, kétszer, harmadszor! Ilyen a magyar virtus! Ne feledkezzünk meg a pólós lányokról sem. Tegnap azt írtam, mindegy hogyan, nyögvenyelősen, vagy lubickolva jutnak túl az oroszokon. A forgatókönyv az előbbi szerint alakul. Az összpontosítás nem hiányzik, a lövőerő nem maradt ott az olimpiai falu szobáiban, s ha van is egy-két nehezebb pillanat, a végén felénk billen a mérleg nyelve. A csapatsportokban minden olimpia legnehezebb állomása a negyeddöntő. Ezt sikeresen teljesítették Bujka Barbaráék, és fényes érem lehet a vége. Ezek után már tényleg kit érdekel, hogy Usain Bolt utcahosszal nyerte a száz méteres síkfutást?! Y
