Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-03 / 179. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSnUS 3, PÉNTEK “ Gregg Troy volna véleményét a kamerák előtt a kínai úszónők kiugró teljesítményéről, de (és ilyet sem láttam még) a házigazdák képviselője ebben a témában finoman de határozottan leállította a riportert és a válaszadót is... Gyúrta kivételével egyébként haloványan sikerült szerdai napunk magyar vonatkozásban, ma (csütörtök délelőtt, amikor e sorokat írom) sorsdöntő mécsesét játszunk a vízben, a románok ellen, és kiderül, milyen kemény a magyar vízilabda-csapat. Kéziseink is szomszédot kapnak a horvátok személyében, de amikor Önök ezeket a sorokat olvassák, már az eredményekkel is tisztában lesznek. Minden úszódöntőt kihagynék ha.... Hogy rögtön a címmagyarázattal kezdjem: minden úszódöntőt kényszerűen kihagynék, ha ez automatikusan magyar győzelmet jelentene... Mert szerda este a korábban már leírtak miatt (sok a fóka, azaz az úszódöntőre vágyakozó firká- szok hada, és kevés az ide szóló különjegy) nem lehettem ott Gyúrta fantasztikus 200 mellén és olimpiai győzelmén. így utólag könnyű mondani, de ebben az aranyban biztos voltam és - elnézést a még hátralévő magyar úszóktól (első sorban Hosszú Katinkától és Cseh Lacitól) de ilyen fényes érmü(n)k már nem lesz (én lennék a legboldogabb, ha pocsék jósnak bizonyulnék). Ha már erről a sportágról van szó, a Speedo újabb meghívására (csak azt tudnám, hogy - egyedüli magyarként jelen lévén - miként tudhatták meg az e-mail címemet) a neves szülők után meghallgathattam például Ryan Lochte edzőjét, Gregg Troyt is, aki igen érzékeny alkatnak tartja eddigi leghíresebb tanítványát, aki nem csak trénerként néz rá, hanem „apaként” is. A csúcsformába hozások és a felkészülési időszakok miatt állandóan sinusgörbét mutat nem csak fizikai, hanem mentális állapota is.- Ryannek korábban akadtak egyéb „kilengései” is, de megmondtam neki, ezekre még lesz elég ideje, ha már nem fog versenyezni, most mindent félre kell tenni - árulta el többek között Gregg, aki az államok keleNógrádi mondta a Nógrádnak Régi úszótanítványommal találkoztam az Olimpia Parkon kívül csütörtök délelőtt, aki ráadásul szüleivel együtt Tarjánban, a szomszéd emeletes házban lakott, s aki kérésemre a „szakterületet” ismervén az úszásról mondott véleményt.- Salgótarjánban nőttem fel és 5 éve már Londonban élek a szüleimmel. Fiútestvéremmel együtt szeptembertől a sussex-i egyetemen számítástechnikát fogok tanulni. Kiskoromban jártam a GDSE-hez úszni, így fokozott izgalommal vártam úszóink szereplését. Ha erre a sportágra nem is, de szerencsére sikerült beszereznünk jegyeket három sportágra (kajak-kenu, vízilabda és kézilabda). A televízión követtem figyelemmel az eseményeket, Cseh Laci eredménye kicsit lehangoló volt, de hála az Istennek Gyúrta Dani aranyérme és világrekordja 200-on jócskán kárpótolt. Továbbra is figyelemmel kísérem a magyar sportolók itteni szereplését és őszintén remélem hogy sikerül minél több arany és egyéb érmet nyernünk - mondta lapunknak Sebestyén Dávid. ti részének úszóiskolájáról is beszélt, mivel ők a javarészt híres és közismert nyugati oldallal (Los Angeles, San Francisco) szemben Floridában dolgoznak. Hiába volt a Speedo kommunikációs főhadiszállásán, megengedett magának olyan megjegyzést is, hogy nem az úszódressz márkája a fontos (bár mint megjegyezte, ő a hetvenes évek végétől speedos) hanem (férfiaknál a felsőrész nélküli rövid nadrág miatt ma már csak képletesen) az alatta dobogó szívtől függ! Kérdezték Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről Gyúrta parádé a medencében - Idegőrlő pólós hölgyek Széchy Tamás, onnan a mennyországi „bal kettes” felhőről letekintve, elégedetten szemlélte a kétszáz méteres férfi mellúszás londoni döntőjét. A végén pedig szélesen elmosolyodott a közelben lévő angyalok felé, jobb hüvelykujját a magasba emelve jelezte, „ugye megmondtam, hogy ez a srác olimpiai bajnok lesz”, majd elmaradhatatlan kalapját lengetve tovatűnt a ködben. Mert Gyúrta Dániel, a néhai úszópápa által kijelölt utat követve, és mestere, Széles Sándor jó tanácsaira hallgatva, hihetetlen tudatossággal, tökéletesen kidolgozott terv mentén haladva, nagy elszántsággal és tiszta hittel, maximális kérlel- hetetlenséggel újfent bebizonyította, szerte a világon nincs nála jobb mellúszó a hosszabbik távon. És ebbe a precíz munkába a mégoly igyekvő, és az utolsó pillanatokban mindenkire a „frászt” hozó brit Jamieson sem kotnyeleskedhe- tett bele. Aztán lihegve, csapzottan, fáradtan, épphogy kikecmeregve a medencéből olyan professzionális, éles-elmés gondolatokkal teli, egy nemzet fiatalságának üzenő nyilatkozatot adott, hogy nem csak a „hullámok hátán” nyújtott teljesítménye miatt lehetünk rá büszkék. Nem hiába említettem a hasonlatosságot Szilágyi Áron és Gyúrta között, ez a modern sportolói egyéniség, ez a követendő példa! Cseh László viszont feltámadt! Ezért az „ébredésért” kiérdemli, hogy többé ne „Lacikázzuk”. Lehet, az első napokban még kóválygott az a fej, amely nem tudta összerendezni a mozgást, ezért jöttek a kudarcok, kellett valami, talán kívülről, külső segítség, vagy belső önerősítés, esetleg mindkettő, amitől újra a régi formájában villog. Erőteljes úszás, és kétszáz vegyesen megint hozza a Phelps-Lochte „szintet”. Örüljünk Csonka Zsófia hatodik helyének is: bevallom, a hétfői légpisztoly-verseny után magam is vártam, hogy az erősebbik számában döntőbe jut, tévés-rádiós közvetítés híján az interneten figyeltem a selejtezőt, hogyan alakul körről körre a fegyveres „mutatója”, és örömmel konstatáltam, amikor az utolsó 98-as szám is felbukkant a monitoron, Csonka nevénél pedig a hatos - amit szerencsésen meg is őrzött a fináléban. A női pólósok megint szeduxenes-napot tartottak, de lassan, csapataink immár ötödik londoni fellépése alkalmával ezt meg is szokhatjuk. Kína „ment” három-egyre, aztán hétnégyre, már-már lemondtunk Merész András társaságáról, de fokozatosan, összeszorított fogakkal és komoly mersszel kapaszkodni kezdtek, kiegyenlítettek, majd a meccs során egyetlen egyszer, éppen az utolsó pillanatokban megszerezték a vezetést. A 11-10-es siker - hosszú évek óta nőkkel foglalkozó edzőként, sportvezetőként is állítom - tovább acélozza az egységet, növeli az önbizalmat, és biztos, hogy sok boldogságot okoznak még nekünk. Sajnos, Mészáros Anettnek nem sikerült. Azt tudtuk, hogy következő dzsúdós fellépőink közül a '92-es dán labdarúgó mintára a debreceni DJ-pulttól a tatamira „visszacibált” Madarász Tamásnak kevés esélye lehet (bár becsületesen helytállt), de a több, mint fél éves kihagyásból, a lehető legsúlyosabb sérülésből, keresztszalag-szakadásból felépülő kétszeres világ- bajnoki második lány tehetsé- gében-képességében bíztunk. Csakhogy a huszonegyedik századi sportban már képtelenség a puszta talentummal diadalt aratni. Ha nincs erőnlét, ha nincs megfelelő munka a háttérben, elmarad az eredmény. Mint láttuk azt az ezüstéremig menetelő német Thiele ellen. Végül: a férfi párbajtőrben bizonyos Limardo Gascon nevű venezuelai srác győzött. Hogy ez miért érdemel említést? Mert bizony az aranyérmét nyugodtan kettészelhetné, és a felét felajánlhatná a magyaroknak. Pontosabban barcelonai kardbajnokunknak, Szabó Bencének, aki nem is olyan régen hosszú éveket töltött a dél-amerikai ország szak- tanácsadójaként, kiemelve elszigeteltségéből a venezuelai vívást, íme tehát, a világszínvonalra.
