Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-03 / 179. szám

7 2012. AUGUSZTUS 3., PÉNTEK MAGAZIN! GASZTRONÓMIA ■ GARÁZS ■ TUDOMÁNY&TECHNIKA ■ ÉLETMÓD ■ GASZTRONÓMIA ÉRTÉKC ízorgia egyszerűen Rakott krumpli A magyar gasztronómia külö­nösen kedveli a rétegzés technoló­giáját: zöldségeket, húsokat, eset­leg rizst valamilyen szaftos kör­nyezetben, rétegekben egymásra helyezve, hőálló tálban süt meg. Hogy mi ebben az eljárásban a kü­lönlegesen szeretnivaló, nem túl nehéz kérdés: az ízek összeolvadá­sa, a különböző jellegű, állagú és zamatú alapanyagok egy időben, egy helyen való élvezete. Elkészí­tésükhöz egy kevéssel kell csak nagyobb rutin: ha a tűzhely mind­egyik lángján egyszerre sütjük- főzziik elő az alapanyagokat, köz­ben pedig előmelegítjük a sütőt, villámgyors mvelkészíthetjük eze* két az egytálételeket A rakkotasbkbán az á jó, hogy nehéz elrontani őket, így akkor is érdemes belevágni az elkészí­tésükbe, ha nem vagyunk gya­korlottak a konyhában. A variá­ciók száma végtelen, bárki igazi ízorgiát varázsolhat az asztalra. Rakott kelkáposzta Hozzávalók 5 főre: 1 fej kelká­poszta (kb. 1 kg), 60 dkg darált sertéscomb, 10 dkg zsír, 1 nagy fej vöröshagyma, 24 dkg rizs (2 db főzőtasakos gyors rizs), 2 mokkáskanál őröltbors, 1 nagy pohár 20 %-os tejföl (3,75 dl), 1 tojás, 1 evőkanál zsemlemorzsa, só. Elkészítés: A kelkáposzta kül­ső leveleit leszedjük, a torzsáját kivágjuk és leveleire szétválaszt­juk. Egy nagy fazék vízben, amit egy evőkanál sóval ízesítettünk, nem túl puhára főzzük a káposz­tát. Közben a hagymát felkoc- kázzuk és a zsír 2/3 részén meg­dinszteljük. Hozzáadjuk a darált húst, ízesítjük 1 teáskanál sóval és az őröltborssal. Egy kevés (kb. 1 dl) vizet öntünk alá. 20 percig dinszteljük, végül zsírjára süt­jük, közben a rizst enyhén sós vízben félpuhára főzzük. A húst elvegyítjük a rizzsel. Egy köze­pes méretű tepsit a maradék zsírral kikenünk és a zsemle- morzsával beszórjuk. Beterítjük káposztalevelekkel, rászórjuk a húsos rizs felét, rákenjük a tejföl 1/3-át, amit előzőleg az egész to­jással összekevertünk. Ismét ká­posztalevél, aztán a húsos rizs másik fele következik, amit be­borítunk káposztalevéllel. Rá­kenjük a maradék tejfölt. Előme­legített sütőben 200 fokon addig sütjük, míg a teteje szépen meg­pirul (kb. 30 perc). Hozzávalók: 1 kg krumpli, 8 tojás, 1 pár kolbász, 5 dl tejföl, 1-1,5 dl tej, só, bors, ételízesítő. Elkészítés: A krumplit héjában puhára főzzük. Leszűrjük, hideg vizet folyatunk rá, majd meghá­mozzuk, és felkarikázzuk. A to­jást 10 perc alatt forrásban lévő, sós vízben keményre főzzük. Le­öntjük róla a vizet, rögtön hideg vizet folyatunk rá - majd meghá­mozzuk, és felkarikázzuk. A kol­bász héját lehúzzuk, karikára vágjuk. Tipp: ha nem jönne le a kolbász héja, mártsuk néhány pillanatra forró vízbe. A héj felpu­hul, és gyönyörűen le lehet húz­ni! A hozzávalókat lerakjuk egy tepsibe: főtt krumpli, picit sózzuk meg. Tojáskarikák, ezeket is picit sózzuk meg. Kolbászkarikák. Folytassuk a rétegezést addig, míg az alkatrészek tartanak, fe­lülre krumpli kerüljön. A tejfölt sózzuk, borsozzuk, kb. 1 tk-nyi ételízesítővel fűszerezzük. Simá­ra keverjük/hígítjuk a tejjel, és a rakottas tetejére locsoljuk. Na et­től lesz szaftos a végeredmény! Forró sütőben toljuk 30-40 perc­re, míg picit megpirul a teteje. Ennyi idő alatt a tejfölös tejet ma­gába szívja a krumpli. Kockákra vágva, savanyúsággal, tetszés szerint plusz tejföllel, puha ke­nyérrel kínáljuk! Cukkinis-sonkás rakott tészta Hozzávalók: 60 dkg cukkini, 25 dkg tészta (penne vagy csi­ga), 2 dl tejföl, 2 tojás, 15-20 dkg gépsonka, 10 dkg sajt, só, bors, 5 dkg vaj Elkészítés: A tésztát sós víz­ben kifőzzük. A cukkinit vajon sóval, borssal néhány percig pá­roljuk (nem kell, hogy megpu­huljon). A sonkát csíkokra vág­juk, a sajtot nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A két tojást a tejföl­lel kikeverjük, megsózzuk, bor­sozzuk. A tészta felét kivajazott jénaiba tesszük, erre kerül a cukkini, majd a tészta másik fe­le. Leöntjük az egészet a tojásos tejföllel, hogy mindenhova jus­son. A sonkát egyenletesen el­osztjuk a tetején, rászórjuk a re­szelt sajtot, és előmelegített sü­tőben megsütjük (20-25 percig lefedve, majd alufólia nélkül, amíg szépen megpirul). Rakott zöldség olasz módra Hozzávalók: 50 dkg burgonya, 50 dkg sárgarépa, fél fej zeller, 2 csirkemell (sült), 1 fej vörös­hagyma, 8 dkg vaj, 3 dkg liszt, 5 dl tej, 10 dkg reszelt sajt, őrölt bors, só. Elkészítés: Forrásban lévő víz­be tesszük a megtisztított és csí­kokra vágott zöldségeket, 5 percig főzzük, majd félretesszük. A felap­rított hagymát 3 dkg vajban meg­pirítjuk, majd rászórjuk a lisztet, és fölengedjük a tejjel. Kislángon, kevergetve besűrítjük. Hozzáad­juk a reszelt sajtot, fűszerezzük, és félretesszük. 3 dkg vajban 5-6 percig pároljuk a felszeletelt bur­gonyát és a csíkokra vágott húst, majd itatóspapírra szedjük. Tűzál­ló tálba rétegezzük a burgonyát, a csirkehúst, a sárgarépát és a zel­lert, majd ráöntjük a sajtmártást. A maradék vajat forgácsokra vág­va rászórjuk, és forró (200 fokos) sütőben 1 órán át sütjük. (Félidő­ben mérsékeljük a sütő hőmér­sékletét.) Jénai edény A hagyományos sütés, fő­zés mellett korszerű ételké­szítésre és tálalásra is alkal­mas, esztétikus megjelenésű edény. A jénai edény lassan melegszik fel, de lassan hűl le. Hőtároló képessége nem­csak az alumínium, de még a vastagabb zománcozott edé­nyeknél is jobb, ezért a kész étel melegen tartására a leg­alkalmasabb. Használata so­rán elsősorban a hirtelen hő­mérséklet-változásoktól óv­juk. A hőálló üvegedényeket úgy a legbiztonságosabb for­ró sütőbe tenni, ha a rácsot az előmelegítés idejére kiemel­jük, s csak az edénnyel együtt tesszük vissza. Pataki tál, római tál, cseréptál A benne készülő étel saját levében fő meg, megőrizve az alapanyagok eredeti zamatát, és nem utolsósorban vitamin­tartalmát. A- tálat használat előtt vízbe kell áztatni, hogy később az edény falából a víz fokozatosan tudjon elpárolog­ni - így a benne készülő étel nem szárad ki. Minél hosz- szabb a sütési idő, annál több ideig áztassuk! Sütéskor so­sem előmelegített hanem hi­deg sütőbe kell tenni a cse­répedényt, majd lassan, foko­zatosan felmelegíteni. A tálban készülő ételeknek nagyjából egy órára van szükségük, de húsok eseté­ben ez az idő ennél jóval több is lehet. A magába szívott nedvességnek köszönhetően az ételünk a sütőben finoman megpárolódik, hozzáadott zsiradék nélkül is tökéletes lesz, és a fűszerek íze is job­ban átjárja mind a zöldsége­ket, mind pedig a húsokat. Épp ezért fogyókúrázók szá­mára tökéletes főzési módot kínál a római tál. A fagyasztó feltalálása előtt a háziasszonyoknak egyetlen módszerük volt a téli hónapra is átmenteni a nyári gyümölcsök ízeit: lekvárokban. A cukor segít a tartósításban A lekvárkészítés lényege, hogy hosszabb távon képesek legyünk hűtés nélkül tárolni a gyümölcsöt. A cukorral való felfőzés erre meg­oldást jelent. Ebben az esetben a cukor segít a tartósításban, a hő meg a felesleges viz elpárologtatá- sában, így sűrítve be a gyümöl­csöt Mitől függ a főzési Idő? Általában attól, hogy mennyi idő alatt válik homogénné a lek­vár, tűnik el a gyümölcs héja. So­kan előre lecukrozott gyümölcsöt A lekvárkészítés fortélyai főznek fel, mások a már önmagá­ban pépessé főtt gyümölcsökhöz mérik hozzá a cukrot. Vannak, akik héjasmi főznek fel bizonyos gyümölcsöket míg a másik tábor a hirtelen leforrázott gyümölcsről ügyesen lehántja a héjat és úgy kezd bele a lekvárfőzésbe. A lekvárfőzés alapanyaga természetesen a gyü­mölcs, a másik meg a cukor. Ma­napság már kaphatóak úgyneve­zett befőzőcukrok, amik némi zse- lésítő anyagot is tartalmaznak, így biztosítva jobb állagot rövidebb fő­zési időt, de nagyobb pektintartalmú gyümölcsökkel is keverhetjük a lekvárnak szánt gyümölcsünket ami szintén állag­javuláshoz vezet Vannak kifeje­zetten olyan gyümölcsök, amik cukor nélkül is elkészíthetőek. Igaz, itt hosszabb az elkészítés fo­lyamata, de megéri. Ilyen gyü­mölcs a szilva, a cseresznye és - bármilyen meglepő - a szőlő is. A lekvárfőzés szabályai Figyelni kell a gyümölcs minő­ségére. Csak hibátlan, szép gyü­mölcsből készítsünk lekvárt, a hi­bás szemek az egész fazéknyi gyümölcsöt tönkretehetik, nem érdemes ezen spórolni. Azokat a gyümölcsöket, amik héjastul ke­rülnek megfőzésre, nagyon ala­posan meg kell mosni. Az aprób­bakat akár három-négy vízben is. Mindig liszt, morzsa-, illetve étel­maradékoktól mentes, tiszta konyhában dolgozzunk. A lekvár tárolására szánt üvegeket, a fő­zéshez használt lábost és a lekvár keveréséhez használatos lukas közepű fakanalat alaposan mos­suk el. A lekvárt folyamatosan ke­verni kell, amíg készítjük. A régi üvegeket a lekvárok betöltése előtt meleg vízzel át kell öblíteni, illetve meleg vizes tepsibe kell ál­lítani. Először egy kevés lekvárt kell beleönteni, majd hagyni, hogy a hőt átvegye az edény, a többit csak ezután szabad beleön­teni. A megtöltött üvegeket, kicsit át kell rázni, hogy a felesleges le­vegő kijöjjön. A jól felfőzött lek­várra semmilyen tartósítószer nem kell. Aki mégis szükségét ér­zi, az használjon egy késhegynyi szalicilt, amit a lekvár tetejére kell hinteni, közvetlenül az üveg lezárása előtt. Adunsztolás A szárazdunszt régi és jól be­vált módszer a lekvárokban eset­legesen még előforduló mikroor­ganizmusok elpusztítására. Az üvegekbe töltött forró lekvárokat alaposan lezárjuk. Sűrűn egymás mellé tesszük, és alaposan bebu­gyoláljuk. Erre a célra a legalkal­masabb néhány vastag takaró. A folyamat - ha nagyon alaposak voltunk a csomagolással, és jó né­hány réteg próbálja benntartani a hőt - akár 2 napig is eltarthat Ér­demes türelmesen kivárni, amíg a dunsztban teljesen kihűlnek a lek­várok. ♦ 4 I V % * 1

Next

/
Thumbnails
Contents