Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-25 / 197. szám
6 1 / / // // MAGAZIN JLIÍ1 rjAUitZiU 2012. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT A Kohász Fúvószenekar akkor és most... Elvileg még működünk - mondta Boros Sándor, a Kohász Fúvószenekar karmestere, amikor első' kérdéseimet szegeztem hozzá. Megkeresésemkor épp az egyik próbájukra készültek a salgótarjáni Váczi Gyula Zeneiskolában. Jelenleg ennek az intézménynek a falai között gyakorolhatnak, de ezt is csak a fellépések előtti pár alkalommal tudják igénybe venni. Most egy miskolci rendezvényre és egy pár közelgő falunapi fellépésre készülődnek. Megdöbbentő, ahogy egy városi kuriózumnak számító társaság a saját próbaterméből „kitessékelve” kénytelen „könyörado- mányokon” tengetni életét. Pedig nem kellene más, csak egy jó gazdasági alapokon működő egyesület, és egy gyakorlott pályázatíró, aki nem ódzkodik időt és energiát áldozni a közösségi összetartozást erősítő céloknak. Mert más már aligha tartja össze a Kohász Fúvószenekart. A „veteránok”, a profik, ahogy Boros Sándor fejezte ki magát, és lelkes fiatalok járnak el a próbákra, akikben él a zene iránti szeretet és akik még mindig büszkék arra, hogy ide tartozhatnak. P. S. Salgótarján. A Kohász Fúvós- zenekar 1879-ben alakult meg a Kohász Művelődési Központ Egyesület (KMKE) első művészeti csoportjaként. Tagjai kezdetben azok az acélgyárba betelepített német és cseh szakmunkások voltak, akik fúvós hangszereken is tudtak játszani, s a helyieket is megtanították. 1972- ben Aranylant, majd Aranydiploma minősítést kaptak, 1975- ben Kiváló Együttes címmel, majd 2001-ben a pálya legkiválóbbjainak járó művészeti nívódíjjal lettek gazdagabbak. A város önkormányzata 2002-ben, majd 2006-ban is „Salgótarján Kultúrájáért” díjjal ismerte el a zenekart. Külföldi utak, sikerek és díjak állnak a Kohász Fúvós- zenekar mögött. Több nemzedéket átölelő pályafutásuk során nem csak a salgótarjáni városi rendezvényeken, hanem számtalan hangversenyen és tur- néutakon vettek részt. Mindezek után hogy is juthattak el odáig, hogy mára már egy-egy adag ebédért hívják őket szerepelni? Ezzel kapcsolatban beszélgettem karmesterükkel, az egyesület művészeti vezetőjével, Boros Sándorral.- Fiatal koromból kiindulva én nem sokat tapasztaltam a Kohász Fúvószenekar pályafutásából, de azt tudom, hogy az immáron 133 év alatt legendákká nőtték ki magukat. Ennek ellenére sokan nem is sejtik, hogy milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a együttes.- Elvileg még működünk - kezdte Boros Sándor. - Most a zeneiskolában próbálunk, mert Ha nem is olyan feltételekkel, mint egykor, ma is működik és gyakran fellép a Kohász Fúvószenekar tudtunk játszani. Ugye, ami a partitúrába le volt írva, a fuvolától az ütőig mindenünk meg volt. Egy 35-40 fős csapatot ösz- sze tudtunk szedni egy komolyabb hangversenyre, mára már alig vagyunk 25-en, és ami a legnagyobb gondunkat okozza, hogy bizonyos hangszerekből egyáltalán nincs a zenekarban. Én 1975 óta vagyok karmester. Tapasztalatom szerint a húsz év alatt tíz fiatalból talán egy maradt meg a zenekar tagjaként. Amíg az 1950-es, 1960-as években kuriózumnak számított, ha valaki beadhatta a gyerekét a zeneiskolába, addig ma már az internet és a pénztelenség világában alig tartják fontosnak, hogy a gyerek intézményi keretek között tanuljon zeneművészetet. Az idősebbek közül pedig valaki a munkarendje miatt nem tudta folytatni a közös munkát, valakinek az egészségi a kultúrotthonba már nem lehet bemennünk. A Kohász Művelődési Házat egy egyéni vállalkozó megvette, és mivel az egyesület anyagi gondokkal küzd, a bérleti díjat pedig nagyon magasra szabták, ezért el kellett jönnünk. Tavaly október óta nem tudunk ott próbálni. 2002-ben eladták a gyárat és létesítményeit, az akkori tulajdonos később megvált tőle, de a lényeg, hogy az első tulajdonos- váltás óta nekünk fizetni kellett a terem hasznáíalért. Az egyesület minden részé oda tartozott, a pénztár, a könyvtár, a dalárda, a kürtquartett, a fúvószenekar... Ez 1990-től így működött 12 éven keresztül. Utána ez már fokozatosan leépült. Most már csak a fúvószenekar, a Bányász Dalárda, és a Diós János vezette kürtquartett működik. Amióta nincs az acélgyár, mint vállalat, azóta egyre kevesebb támogatásból kellett fennmaradnunk, hiszen a vállalat tartotta el az a egyesületet és a kul- túrotthont is.- Aki régen a fúvószenekarhoz tartozott, az részesülhetett a magyar és külßldi utakban, számtalan élményben. Most merre szoktak bemutatkozni?- Sem országos szinten, sem külföldön nem tudjuk képviselni Salgótarján városát. Én 1959- ben csatlakoztam a fúvószenekarhoz, azóta megfordult már Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Németországban. Gondolhatja... Ilyen életúttal a hátunk mögött most szerencsésnek véljük magunkat, hogy van hol próbálnunk. Köszönet érte Tóth Tibor intézményvezetőnek!- Kik alkotják most a fúvószenekart?'- Vannak amatőrök, akik nem végezték még el a zeneiskolát vagy akadémiát, és vannak a profik, mint például a zeAz egyesület fennállásának századik évfordulóján élte egyik aranykorát az együttes Egy régi május elseje, amikor körbejárták a várost játékukkal neiskola pedagógusai. Régen az acélgyár dolgozói is játszottak nálunk, és az 1945-ben megszűnő honvéd zenekar tagjai, a hazatérő salgótarjáni zenészek is csatlakoztak a hozzánk. Ők alapították a zeneiskolát is. Régi szép idők... Akkoriban a fiatalok tőlük tanultak, felnéztek rájuk. Annak idején délután hat órakor kezdődött a próba az öregekkel. Előtte volt időnk gyakorolni a fiatal diákokkal egy-más- fél órát. Amit este a kohásznak tanítottam, délután a növendékekkel vettük át. Annyira megszokták ezt a munkarendet, hogy a végén már hívni sem kellett őket. Sokat szólt a muzsika a kultúrotthonban. Régen egy héten többször próbáltunk. Ma már a fiatalok addig járnak be, amíg úgy érzik, van értelme. Páran nagyon jó zenészek lesznek, szívem szerint marasztalnám őket, de ahhoz, hogy tudjak valamit átadni nekik abból, ami akár negyven éve becsületünkre vált, az már szinte lehetetlen. Hogy milyen értelmet tudunk ma adni? Az csak a zene szere- tete! Még a buszjegyüket sem tudom megfinanszírozni. Csak tapasztalatot tudok adni. Bár máshová nem is nagyon tudnának menni, hiszen Észak-Ma- gyarországon rajtunk kívül Gyöngyösön és Miskolcon vannak zenekarok.- Most milyen műveket játszanak?- Régen többet, nagyobb technikai tudást igénylő műveket is állapota romlott meg, de szerencsére volt olyan is, aki maradt a zenei pályán, csak más úton folytatta a zenélést. Most azokat a műveket tudjuk játszani, amihez elegendően vagyunk, elegendő hangszerrel.- Mi az, ami igazából segíteni tudná a csapat működését?- Ha lenne valaki, aki egy próbatermet tudna biztosítani a csapatnak. Azon kívül hangszerjavításhoz és ruhakészítésben is elkél a segítség. S ha még újabb tagokkal bővülnék, talán előkerülhetnének azok a kották, amik a garázsban porosodnak. Amikor el kellett hagynunk a kultúrotthont, a legtöbb hangszert és a kottákat egy garázsba menekítettünk. Még 1892-es kézzel írott zenekari anyagunk is van. Vannak hangszerek, amiket nem tudtam, hova elpakolni, ezek a kultúrotthonban maradtak.- Ha tervezhetne, milyen elképzelései lennének a kultúrott- honnal?- Az egy csodálatos épület, tele van festményekkel, nagy termekkel. Régen jöttek hozzánk más városból zenész kollegák, bármikor szívesen körbevezettem őket. Még 15-20 évvel ezelőtt is szebbnél-szebb dicséretet kapott az intézmény. Ma már nem merném odavinni a vendégeinket. Ha tehetném mindent újrakezdenék, kihasználnék minden lehetőséget, amit az a történelmi épület adhat - zárta szavait Boros Sándor.
