Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-02 / 178. szám
SPORTTUKOR 2012. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK Mindennapi (olimpiai) bosszúságaink Mocsai-féle taktikai húzás nagyon bejött. Gyúrta Dani magabiztosan, második legjobb idővel jutott a 200 mell fináléjába, és nagyon reménykedünk a második aranyban, hacsak meg nem előzi őt a sorban Mészáros Anett (judo) vagy Imre Géza (párbajtőr). Mire ezek a sorok eljutnak Önökhöz, már a végeredményeket is tudják. számban jelent meg - csak nem őrségváltást sejtet ez az amerikai úszóélet csúcsán? Ryan anyukáját és az egyik hazai, azaz angol sztárúszó Liam Tancock szüleit faggatták a legtöbben, s nyilatkozataik főleg arról szóltak, hogy telnek híres gyermekeik hétköznapjai, milyen ételeket a szeretnek, hogy épül fel napi programjuk, milyenek voltak kisgyerekként, stb, stb. A híres szülők és hozzátartozóik persze egymással is ismerkedtek, szerdán az edzőket trombitálják össze, nem lenne rossz őket is meghallgatni, vajon szakmai környezetben ugyan mit kottyintanak el egymás előtt... Csodás ez az olimpia, de persze minden nagy fénynek akad árnyéka is. A biztonság miatt sok időt elveszteget az ember a bejutásra valamelyik helyszínen. Minden fémet el kell távolítani magáról (óra, pénz, kulcs, telefon, öv, stb.) az átvilágításoknál, és ha a hermetikusan lezárt Olimpia Parkból másik versenyhelyszínre (például Wimbledonba, az EXCeL-be, Wembley-be vagy az 02-be megy a sűrűn közlekedő különbuszok egyikével), ugyanezt mindig végig kell csinálnia. Vizes palack, vagy bármilyen folyadék nem lehet nálad, ha valahol megszomjazol veszel - teszem hozzá jókora felárral - a helyszínen magadnak amit akarsz, de a maradékot a másik versenykomplexumba nem lehet átvinni. Az egyik kollégám például az átvizsgálón húzott le 1 liter, egész napra szánt tejet, mert nem akarta, hogy kárba vesszen. Kétliteres kólában tehát nem érdemes utazni.... Ugyanennek a kollégámnak (úgy látszik ő a pechvogel) állítása szerint az egyik legnagyobb fényképezőgép márka sajtóközpontba kitelepült - egyébként ingyenes - szervizében nem hogy megjavítottak valami hibát, hanem még rosszabb lett a helyzet, mint előtte. Nálam kisebb volt a „gikszer”, a tisztításra beadott gép menüpontjait japán nyelvű feliratokkal kaptam vissza, és bár a nyelvet lehetett volna állítani rajta, a japán útmutatást sem értettem meg, hogy hol találom meg ezt a lehetőséget. Sok a segítő és útbaigazító mindenhol az olimpiai létesítményekben, igen lelkesek és udvariasak, de sok dologban nem tudnak segíteni és hosszaá telefonos kutakodás után sikerül (vagy nem) megtalálni a helyes utat az éppen kiszemelt sporteseményre. Londonból jelentjük... Kollégánk, Márton (Satis) István élménybeszámolói az olimpia helyszínéről Na de ki nyeri a következő aranyunkat? Kedd csendesebb nap volt sportolóink számára (az eredményeiket úgyis tudják olvasóink), de vízilabdásaink sokaknál kiverték a biztosítékot, akik biztos esélyesnek vélték az aranyra a Kemény csapatot. Ne temessük őket, csodák még lehetnek. Kéziseink is ránk ijesztettek az első félidőben, de aztán egy A cselgáncs úgy látszik sikersportágunk marad, két nagyobb magyar szurkolótáborral is összefutottam. A miskolciak még csak- csak mozogtak a hatalmas ExCeL csarnokban a sportágak között, de a paksiak - köztük egy-két versenyző is) kimondottan csak a judo miatt jöttek egy mikrobusz- nyian, és éppen a salgótarjáni edzőtáborokon „törzsedzősködő” Atom Antit várták, aki kedd estére jelezte érkezését. A napi programban lévő lélegzetvételnyi magyar pauzát a Speedo meghívásának eleget téve a neves sportolóik szüleire, családtagjaira szántam, akik az Olimpia Park kerítésén kívül, de mégis nagyon közel, exkluzív környezetben jöttek össze és nyilatkoztak tévétársaságoknak, újságíróknak. Sajnos Phelps mama és papa nem jött el, de a Lochte család annál nagyobb létAz Olimpiai Park madártávlatból... Az ellenőrzés ugyan nagyon szigorú, de a londoni bobbyk udvariasak és kedvesek mindenkivel Belharc az úszóknál? - Vízilabda vészharangok H. H. Hosszú Katinka kedden elszámította magát. Végül rossz döntést hozott, és ráfizetett. Igaz, a bajai származású úszóhölgyre hétfő este óta iszonyatos nyomás nehezedett. Egyfelől ugyebár ott volt saját kijelentése, miszerint ha nem sikerül 2 perc 10 másodpercen beül úszni a kétszáz vegyes középdöntőjét, akkor fontolgatja visszalépését a számára kedvesebb szám, a kétszáz pillangó javára - elvégre a vegyes finálé meg a „pilla” középdöntője igen közel lesz egymáshoz. A helyzetet bonyolította, hogy Verrasztó Evelyn végzett kilencedikként vegyesen, azaz egy ország várta, mikor hozza meg a „nemes gesztust”, és kerül be a csapattárs a legjobb nyolc közé, akinek így nagy álma teljesült volna. Biztos vagyuk benne, hogy a magyar csapat vezetésében is komoly fejtörést okozott, és - logikailag következtetve - az egyik edzőben, Verrasztó Zoltánban „előbuggyant" az apa, azaz véleményem szerint ő is kapacitálta Hosszút, lépjen vissza a lánya javára. A másik oldalon, meg ott „legyeskedett” Katinka kedvese és mestere, Tusup „kolléga", aki meg úgy gondolta, semmi gond nem lesz, kondival bírni kell mindkét számot Két tűz közé került tehát világbaj nokunk, és ebben a „húzd ide-húzd oda” helyzetben alulmaradt, mint láthattuk a kedd esti programban. Előbb kétszáz pillangón pottyant ki, utána meg kétszáz vegyesen lett „tökutolsó”. Azért a közvélemény ebből a belharcból - mert állítom, nagy huzavona volt - semmit sem érzékelt, mert jó ideje tudjuk, hogy a magyar válogatott kommunikációja olyan, mint a magyar rendőrségé - csak a jóról, csak a szépről szólunk. A bukások viszont ország-világ előtt történnek. Gyúrta Dániel viszi ezek után a hátán az úszócsapatot. Míg a többiek küszködnek a formájukkal, keresik önmagukat, ő repeszt a vízben. Sok hasonlóságot veszek észre közte, és Szilágyi Áron között. Nem csupán egykorúak, hanem egyéb jellemzőik is azonosak: magabiztosak, eltökéltek, céltudatosak és felettébb nyugodtak mindketten. Profi módon viselkednek. És láttuk vasárnap, ez a mentalitás aranyérmet ér. Vízilabdázóinkat sokan - már most - temetik, holott korai még a.vészharangok kondítása. Két csoportmeccs „ment el”, látni azért, hogy ez a társaság minden paraméterét tekintve már nem igazán emlékeztet a négy-nyolc- tizenkét évvel ezelőttire, bizony, be kell vallani, megöregedtek bajnokaink, de azért még mindig ők a legrutinosabbak a mezőnyben, egyedül ők tudják, milyen érzés olimpiai dobogó tetején állni, és akad egy zseniális mesterük, aki taktikai repertoárban felülmúlhatatlan. Kemény Dénes a kisagyában felépítette az egész olimpiai programot. Tudta a szíve mélyén, nem lesz, nem lehet veretlen a menetelés, becsúszhatnak bakik. Még azt is bekalkulálhatta, hogy az elején a két legnehezebb csoportmeccset is elvesztik. De tudunk felhozni példát rá a múltból, amikor gyenge rajt után dicső lett a befejezés. Szóval most le kell gyűrni a románokat, átgázolni a briteken, és eme lendülettől vezéreltetve az „amcsik” sem jelenthetnek akadályt. Az egyenes kieséses rendszerben pedig elölről kezdődhet az egész. Végül röpke tekintet az éremtáblázatra. Kína újra arat. Sokan mondták, képtelenség megismételni a pekingi teljesítményt, az ötvenegy elsőséget, és mégis, most ugyanolyan részteljesítménynél tartanak, mint négy esztendeje. Mögöttük az USA toporog, szerintem hamarosan „beelőz”, viszont kétségtelenül meglepetés a kazahok szereplése. Lehet, hogy az „égi manna”, az ország vezetése által a bajnokoknak felajánlott elképesztő pénzösszeg hatott ennyire pezs- dítően rájuk, mert már három aranynál tartanak. Akárcsak az észak-koreai „pajtások”, akik biztosan nem kapnak annyit, mint a kazahok, de a nagy vezér iránti „imádatuk” viszi előre őket az úton. Bezzeg a házigazdák törik a fejüket bőszen, mi történhetett. Hiszen a negyedik versenynap végéig még egyetlen sportolójuk nyakába sem akasztották a legfényesebb medált, ami felettébb bosszantó, há- borog az egész nemzet, és ha nem érkezik hamar egy megváltó, a szigeten úrrá lesz az agónia. Lám, a németek túljutottak a holtponton - persze, elkezdődtek a lovasversenyek.
