Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-22 / 194. szám
10 • • • •---------------------------------------------------------------------^ SP Ol EtTTUI COl EUH 2012. AUGUSZTUS 22., SZERDA Küzdelmes mérkőzésen kapott ki a Nagybáton Nagybátony-Rákosmente 2-3 ((H)) Nagybátony, 250 néző, vezette: Mencsik L (Kis Zs., Jávorszki Z.) Nagybátony: Roma - Sándor, Vámosi, Almási, Pingiczer- Kulin (Dudás, 73.), Szabó (Tóth, 70.), Balázs, Lőrinc - Benus, Ndjodo. RK SK: Kobola - Molnár I. (Mé-száros, 42.), Szirtesi, Filó, Ponczok - Horváth (Mohácsik, 70.), Kovács (Túri, 81. perc), Less, Murinai - Molnár D., Lukács. GL Benus (58.), Ndjodo (76.), ill. Kovács (54., 70.), Ponczok (67.). Sárga lap: Sándor, Balázs, Lőrincz, ill. Szirtesi, Kovács, Molnár D., Lukács./ó/c Roma, Almási, Benus, Ndjodo, ill. Kobola, Szirtesi, Less, Kovács. 54. perc Kovács egy lövő csellel elfektette védőjét, a labdát ballal a jobb sarokba lőtte. 0-1. 58. perc: Egy hosszú indítást Benus átvett, és kissé kisodródva, jobbról, 14 méterről a hosszú sarokba bombázta. 1-1. 67. perc: A hazai csapat rúgott szögletet. A kipattanó labdát Kulin az ellenfélnek adta, és egy gyors kontrából Ponczok megszerezte a vezetést. 1-2. 70. perc Megismétlődött a 3 perccel előbbi jelenet, egy oldalról belőtt szabadrúgást a védők kifejeltek, újabb eladott labda, és ismét egy gyors kontra után Kovács újabb gólját szerezte. í-3. 76. perc: Ndjodo indult meg a kapu felé két védő kíséretében, nem tudták elnyomni, betört a 16-oson belülre, és laposan a hálóba lőtt. 2-3. Jó iramú, küzdelmes mérkőzésen, kiegyenlített játék folyt az első félidőben. A Nagybátony valamivel veszélyesebben támadott, de csak egy felső kapufát tudott elérni. Két szép gól után az ellenfél lekontrázta a hazai csapatok és kétgólos vezetést szerzett. Ezután a bátonyiak nagy erőfeszítéseket tettek, de csak a szépítésig jutottak. A döntetlen reálisabb eredmény lett volna. Csatlós Tamás: - Tudtuk, hogy nehéz mérkőzésre számíthatunk, mivel az ellenfél lenyilatkozta, hogy a bajnoki címre tör. Öt hiányzónk ellenére a csapat jól helytállt, az utolsó tíz percben kapujához szögezte ellenfelét, de újabb gólt nem sikerült elérni. Jön a „bolygó hollandi” labdarúgás. A holland Ricardo Moniz lett a Ferencváros vezetőedzője. A 48 éves szakember a menesztett Détári Lajost válttotta a kispa- don, és már tegnap, kedden megtartotta első edzését a Fradinál. Moniz játékosként megfordult az Eindhoven, a Haarlem, a Waalwijk, az Eekio csapatában, 29 évesen hagyta abba a profi futballt, és edzőnek állt Dolgozott többek között a Feyenoord pályaedzőjeként, 3 évig az angol Tottenham technikai vezetőjeként, de volt a Hamburg, majd a Red Bull Salzburg pályaedzője is, rá egy évre vezetőedzőként bajnoki címre és kupagyőzelemre vezette a salzburgiakat. A megye sportéletének doyenje Moldova György után: akit egyszer a sport füstje megcsapott, annak a sporthoz való kötődése egy életen át megmarad. így van ezzel a szécsényi Kolosi Tibor is, aki életének 80. évében jár. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre azt mondhatjuk, sporttevékenységének három területe van, az egyik az aktív sportolás. Gyermekkorában, mint a hozzá hasonló legtöbb fiú a labdarúgásnak hódolt. A településrészi csapatok vívtak egymással komoly mérkőzéseket, legtöbb esetben a ligetben, vagy a mai múzeumparkoló területén. Polgári iskolás korában, 1943 - 1947 között, Kékkői Károly tanár úr beválogatta az iskola labdarúgócsapatába. Életének következő sportállomása a szécsényi ifjúsági csapat, ahol 1941-től 1951-ig játszott. Ezt követően bekerült a felnőtt csapatba. Ma is büszke arra, hogy 1954-ben, a Nógrád Honvéd csapata ellen, ahol 2-1-re győztek, ő rúgta az egyik gólt, a győzelem a megyei osztályba való feljutást jelentette számukra. A labdarúgás mellett a másik kedvenc sportága az asztalitenisz volt. 1949-ben egy megyei versenyen a II. helyen végzett. Elmesélte, hogy annak idején a játékosokat, Kiss Andor oldalkocsis kerékpárján - volt, amikor hatan szorongtak az oldalkocsiba - vitte őket az idegenbeli mérkőzésekre. Egy másik ilyen történet: az ifjúsági labdarúgócsapattal a Szécsényben élő, nagylóci jegyző egylovas kocsiján szorongva utaztak az érsekvadkerti mérkőzésre. Útközben kiderült, hogy az igazolások otthon maradtak. A játékosok leszálltak a kocsiról, leültek az útszélére, s megvárták, még a kocsis és a sportvezető visszamentek az igazolásokért. Sportéletének másik vetüléte a szervezés, vezetés. Soha sem volt egyesületi elnök, de évtizedeken át ott volt a helyi labdarúgócsapat irányítói, szervezői, menedzselői között Ő volt az egyesület szószólója. Több alkalommal a labdarúgó-szakosztály elnöki feladatait is ellátta. Amikor a csapat nagy bajban volt, elvállalta az edzői teendőket. A 2000- 2001-es bajnoki évben a 21. fordulót követően, a kieső helyen állt a labdarú gócsapat Az edző felállt a kispadról, a csapat további felkévaló részvétele. Nógrád megyei önkormányzat képviselőjeként 1998-2002. illetve, 2006-2010. között a megyei közgyűlés sporttanácsnoka. 2011. december végéig a Nógrád Megyei Sportági Szakszövetségeinek a sportreferense. Ezt a munkáját a szerződésben foglaltak alapján látta el. Jelenleg, a- A legfontosabb, hogy sportolóink teljesítménye, eredménye alapján büszkeség tölthet el minden magyart, bárhol is él a világban. Az angolok szervezésből jelesre vizsgáztak. Úgy gondolom, hogy a nemzetek között, az olimpia eszméjének, hangulatának köszönhetően tovább mélyült a barátság. Ami az eredményeket illeti, kielégítette a várakozásomat. Éremtáblázaton a kilencedig előkelő helyett foglaljuk el. Őszintén el kell mondanom, hogy egy két sportolótól, csapattól jobb eredményre számítottam. Alapoztam ezt a korábbi eredményeikre, a médiák információira. Azt is el kell mondanom, hogy voltak, akik váratlanul szép perceket szereztek a számunkra. Ami a hírközlést illeti, azzal is tökéletesen elégedettek lehetünk. A televízió szinte minden eseményen ott volt. Megjegyzem, hogy lapjuk a Nógrád Megyei Hírlap, egyik olimpiáról sem adott olyan szításét Kolosi Tibor, mint megbízott edző vette át. Végül sikerült a csapatot bent tartani a megyei első osztályban. Az 1980-as években az öregfiúk csapatának volt a kapitánya. A nagylóci labdarúgócsapat az ottani tevékenysége idején került a megyei I. osztályba. Sportmunkájának harmadik területe a megye sportéletében szervezet átmeneti időszakában is dolgozik, mint társadalmi aktivista. Szécsényben végzett többrétű sportmunkájáért megkapta a Bérczy Károly-díjat.- Mit jelentett ön számára a 2012-es nyári londoni olimpia, amelynek eseményeit figyelemmel kísérte? részletes összefoglalót, mint az idén. Külön ki kell emelnem, megdicsérnem Márton (Satis) Istvánnak színes, színvonalas, fotókkal gazdagon illusztrált tudósításait, élménybeszámolóit. Végezetül megemlítem, a szécsényiek számára külön örömet jelentett, amikor a mi fiunk, Vidu Pál kommentálta Berki Krisztiánnak a tornagyakorlatát, mely aranyérmes volt.- Tudom, hogy még napjainkban is figyelemmel kíséri a város sportéletét, ott van a különböző sportrendezvényeken. Hogyan ítéli meg Szécsény jelenlegi sporthelyzetét?- Nyugodtan kijelenthetem, hogy színes, gazdag, eredményes a város sportélete. Ami az asztaliteniszezőket illeti minden jelzőt elkoptattunk, de hogy sporttörténetet írtak, az egyszer biztos. Lapjuk rendszeresen beszámolt mind a három osztályba, az extraligába, az NBIll-ba, akik ősztől az NBII-be szerepelnek, és megyei bajnokságban résztvevő csapatok eredményeiről. Büszkék vagyunk rájuk. Két embert feltétlenül szeretnék megemlíteni, dr. Harik Ferencet, aki az egésznek a motorja, és a budapesti dr. Sziklai Attilát, aki vállalta a fő szponzor- ságot. Ami a labdarúgást illeti, négy csapattal veszünk részt a bajnokságban. A megyei első osztályban felnőtt, ifjúsági és serdülő, a harmadik vonalban felnőtt csapatunk szerepel. A Szécsényi Amatőr Futók Társaságának az eredményes szereplését is meg kell említenem, s külön kiemelni a Czele házaspár szervezőmunkáját. A veterán atlétáink, Basák Attila többszörös Európa és magyar bajnok. Ebbe a sorba tartozik Kovácsáé Obrecsány Klára és Jusztin Ferenc, is. Karatézóink Vankó Sándor felkészítésével nemzetközi sikereket érnek el. Megjegyzem, örülök, hogy szeptembertől az iskolákban a testnevelésórák mindennaposak lesznek. Meggyőződésem, hogy egy pár év múlva ennek a hatása a város sportéletében pozitiven is meg fog mutatkozni. Szenográdi Ferenc A Fighters' Run diadalútja folytatódik Nem is olyan régen ez a két név, hogy Pusztaottlaka és hogy Fighters’ Run önmagában is jóformán teljesen ismeretlen volt az emberek nagy része előtt, de ettől kezdve a kettő szorosan összetartozik. A Békéscsabától úgy húsz kilométernyire levő Pusztaottlaka, a Likefest zenei fesztivál ugyanis nem csak az ország elsőrangú „bandáinak”, de a legjobb harcos futóinak ott találkozási pontot biztosított a nagy buli idején. „Lehet, hogy a zene és a sport barátai számára kultikus hellyé válik Pusztaottlaka neve?” - fogalmazott Simonka György, a település polgármestere, a Likefest főszervezője. A verseny ötletgazdája, Vozár Attila ezúttal is öüetes, meglepetésekkel teli pályát épített, melynek minden métere azt sugallta, hogy tervezője igen csak szakmabeli (Vozár a Bécs-Budapest legendás emlékű szupermaratoni többszörös győztese). A 2,5 km-es körön a gumikerekeken való átju- tás, a paprikaágyon, majd szögesdrótháló alatt való át csúszás mászás, a szalmabála és farönkmászás mellett, volt itt minden, amire inkább mint meglepőre, de kevéssé mint mulatságosra emlékeznek majd vissza a versenyzők. Elvégre gondoljunk csak bele, hogy milyen lehetett a 35 fokos melegben az intenzív futás közben beleszaladni egy jéggel föltöltött, úgy kb. 10-12 hőfokú „mélyhűtő” gödörbe, majd a következő akadályon így csuromvizesen találkozni a „szolgálatba helyezett,, villanypásztorok kikerülhetetlen seregével, vagy 15 méteren keresztül. A futók nagy része - ha tehette volna - legszívesebben ezt az akadályt mellőzte volna, mert itt hiába vonult kettős fedezékbe mindenki, a csapásokat nem lehetett elkerülni. De hát a futam előtt mindenki esküt tett, hogy igaz harcosként teljesít. Az eskü az eskü. A közel 250 induló közt negyven hölgy is nekivágott a nagy kalandnak és mind becsülettel teljesítették is a kétszer 2,5 km-es pályát, sőt hárman a döntőbe is bevereked- ték magukat, ami óriási teljesítmény. A legidősebb induló az 50 éves Verebi László volt, de nem csak nála, mindenkinél ugyanazt látta, majd hallotta vissza az ember, kortól és nemtől függetlenül minden induló visszafiatalodott erre a két körre és a fizikai kínokon túl gyermeki örömmel élte meg a furfangosan kitalált akadályok leküzdését. A verseny sztárvendégei a birkózó olimpiai bajnok (1980) Növényi Norbert és a zenész Ganxsta Zoleé voltak. Ha az igazságot szeretnénk visszaadni, nem mondhatnánk, hogy csúcsformában voltak, de becsülettel teljesítették a vállalásukat. Érdekes volt végigtekinteni a négy selejtezőből a döntőbe jutott legjobb nyolcvan versenyzőn. Akadtak köztük, karatésok, amerikai focisták, ketrecharcosok, birkózók, még egy súlyemelő is, de sok a hagyományos futóversenyekről ismert atléta is megjelent. Nos a pálya az akadályok ellenére a futástudást ’díjazta’ leginkább, mert a győztes az atléta Szabó Imre lett 10 percen belüli idővel (a döntőben csak egy kört kellett teljesíteni), 9 perc 45 másodperces idővel. A nők között a legjobb GyebnárÉva (12 perc 36 másodperc). „Mindenkinek jó móka ez a Fighters’ Run” - nyilatkozta a győztes Szabó. - Biztosra veszem, hogy a nézők egy része hagyományos futóversenyen nem venne részt, de itt az újdonság kíváncsivá teszi az embereket. Versenyzőszemmel nézve a sérülésveszély elkerülése a nagy kihívás, de különben profitól és amatőrtől is komoly erőnlétet kíván a pálya legyűrése, „hamm bekaplak” alapon itt sem terem babér senkinek. Magam is eléggé elfáradtam a végére, s az utolsó akadály, az Ural nevű, amikor a nap minden fáradtságával az izmaidban, a cél közvetlen közelében még meg kell mászni egy fogások nélküli, zárt katonai járművet, nos az kegyetlen. Aki ezen is átvergődte magát, ha csak nem üldözték, joggal állhatott meg a jármű tetején, diadalittasan nézhetett körbe és ünnepeltethette magát. ” DoborD. *
