Nógrád Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-18 / 192. szám
7-----------------------------------------------------------------------------------------------1 ÉRTÉKŐRZŐ MAGAZIN Juli JL JJlkv/lvcJv/ 2012. AUGUSZTIUS18., SZOMBAT ttA kultúra köt a városhoz és a megyéhez" Interjúalanyomat, Gréczi Zsoldos Enikőt, a Miskolci Egyetem nyelvész adjunktusát - aki tudományos munkásságával, inspiráló mentalitásával, sokoldalú szerepvállalásával másfél évtizede kreatív részese szűkebb pátriánk kulturális rendezvényeinek, szellemi életének - aligha kell bemutatni olvasóinknak. Viszont a vele való beszélgetés mindig izgalmas, miközben mondanivalója megszívlelendő.- Az idei könyvhét nyitányán díjat vehettél át, gratulálunk.- Köszönöm. Megtiszteltetés, hogy a Balassi Bálint díj kuratóriuma gondolt rám, és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Kulturális Tevékenységért díjával is elismerte azt a munkát, amit a kultúra terén volt módom végezni. Örülök, hogy Salgótarján, és Nógrád megye kulturális életében részt vállalhatok és hozzájárulhatok ennek a régiónak az ország más területén, esetenként határain túli képviseletéhez is. Örülök, hogy eredményesnek ítélték tevékenységemet, ami további nívós munkára sarkal.- Hogyan értékelted a könyvhét rendezvénysorozatát?- A könyvhét célja, hogy az író és az olvasó találkozzék. Erre bőven volt lehetőség, a könyvhét változatos és gazdag kínálattal bírt. A könyvet kedvelő olvasóközönségnek volt lehetősége megfelelő programot találnia. Nehéz lenne kiemelni egyet-egyet. a könyvtári rendezvényeken értékes személyiségekkel találkozhattunk. Szívesen említem a könyvhét programjához kapcsolódó beszélgetést Andor Csabával, és Bódi Györgynével, amelyen Kozocsa Sándor Madách-bibliográfiáját mutattuk be. A Szerdatársaság programját is jónak tartottam, mert a 90 éves városi lét irodalmi kultúráját fókuszokban mutatta be. Szerveződésekre koncentrált, mint például a Balassi Bálint Asztaltársaság és a Palócföld folyóirat. Érdekes, jó könyvheti és ráadás-programoknak lehettünk tanúi.- Az imént a „találkozzék” szóalakban megszólalt a nyelvész éned. Obiigát a kérdésem: milyen a mai magyar nyelvünk?- Abból az alaptételből indulok ki, hogy a nyelv heterogén rendszer. Nehéz egyként beszélni a nyelvről, mivel változataiban él. Beszélhetünk területi, társadalmi, irodalmi és köznyelvi változatról, mindegyik beszélt és írott formájáról is. Az utóbbi évtizedekben megjelent egy új kommunikációs eszköz, az internet, és az általa kínált lehetőségek gazdag tárháza. Például a hagyományos levél mellett megjelenő e-mail, amely lehet beszélgetéshez hasonló üzenetváltás és lehet hivatalos levél is. Megjelent a csetelés, a szkájpolás, tehát számtalan olyan forma, amely a hagyományos kommunikációt, a beszédet és az írást új lehetőségekkel bővíti. Vagyis nyelvünk gazdag és folyamatosan változó rendszer.- Kell félteni nyelvünket az említett új kultúrától és egyéb idegen hatásoktól?- Különböző felfogásokat ismerünk. A purizmus hívei azt vallják, hogy semmilyen idegen hatásnak nem szabad engedni, mindentől meg kell tisztítani a nyelvet, amely nem eredeti. De mi az eredeti? Hány török, szláv, német, latin jövevényszavunk van? Ezzel szemben a szociolingvisták azt mondják, hogy a nyelv változataiban él, és mindegyiknek megvan a maga normája. Szerintük mindenki beszéljen úgy, ahogy akar, a nyelvhasználó döntse el, hogyan kíván beszélni. A legtöbb szakember az „arany középutat” képviseli, vagyis, hogy szükség van a nyelvművelésre. Ahogy a jó kertész kiirtja a gyomokat, nyesegeti a fákat, ápolja növényeit, és így a termés gazdagabb lesz, úgy végzi munkáját a nyelvművelő, utat mutat a nyelvhasználóknak. Amikor idegen szavakat veszünk át, pl. ma gyakran mondjuk, hogy lájkol, akkor alkotunk egy új „magyar” szót, ami majd beépül a nyelvünkbe. Vannak persze olyan nyelvi elemek, amelyek csak ideig-órá- ig maradnak a nyelvben. Nem kell félteni nyelvünket, de védeni és ápolni indokolt.- Miben áll a nyelvjárások - amelyek közül a régi nógrádi dialektust kutattad és önálló kötetedben meg is írtad - jelentősége?- Mindegyik nyelvjárás értékes, a magyar nyelv története pedig a dialektusok története. A szociodialektológia híve vagyok, azaz a gyűjtés során figyelek arra, hogy a nyelvhasználó közösség milyen környezetben él, milyen munkát végez, milyen életkorú, vallású, iskolai végzettségű stb. a nyelvhasználó. A nyelv és gondolkodás, a nyelv és környezet szoros összefüggésben van egymással. Ahogy a nyelv és a kultúra is hasonlóképpen, ha a kultúra alatt mindazt értjük, amit egy embernek tudnia kell ahhoz, hogy mindennapi életét élje. Tehát minden, ami a környezetében van, az hozzátartozik a gondolkodásához, ez utóbbi pedig megmutatkozik a nyelvhasználatában. Ahogy egy ember, egy közösség látja a világot, az megjelenik a nyelvében. Ebben áll a nyelvek, nyelvjárások különbözősége és értéke.- A kultúra közvetítése az erre hivatott intézmények feladata (is). Értékelnéd a megyei közgyűjteményeink szerepvállalását?- Kezdem a Nógrád Megyei Levéltárral, ahol dolgoztam is. Gazdag gyűjteményük, restaurátor-műhelyük, honlapjuk van, könyveket adnak ki. Az egyik legnyitottabb levéltár az országban. Bekapcsolódtak a „Múzeumok éjszakája” rendezvénysorozatba, iskolai csoportokat fogadnak, én is gyakran hozom ide a hallgatóimat. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár egész pályafutásomat végigkísérte. Itt többnyire mindent megtaláltam, amire szükségem volt. A díjátadón is elmondtam, légköre családias, mindegyik könyvtárossal baráti kapcsolatban vagyok. A Nógrádi Történeti Múzeum sokkal interaktívabb, mint korábban, jelentős kiállítások, szakmai tanácskozások, színes rendezvények szervezői és befogadói. Örültem, hogy legutóbb a StArt alkotócsoport kiállításán megnyitó beszédet mondhattam.- Amely beszédedben „szinergikus együttlátás”-ról beszéltél. Ami hangzatos, de mit is jelent valójában, és működik-e itt helyben is?- A szinergia azt jelenti értelmezésemben, hogy emberek, intézmények összefogással, partnerségben működjenek, s így tevékenységük egésze hatékonyabb, az összhatás erősebb lesz. Hivatkozott megszólalásomban is elmondtam, hogy kétlaki életet élek, és miközben a tudásom legjavával oktatom Miskolcon egyetemi hallgatóimat, Nógrád megyéhez és Salgótarjánhoz a kultúra köt. Sok szállal, ezért ahol és amikor csak tudok, igyekszem jelen lenni, meg is szólalni, támogatni a helyi alkotókat, művészeket. Úgy érzem, hogy ebben a városban mindig is működött és működik - a Palócfóld folyóirat, a Balassi Bálint Asztaltársaság, manapság a Szerdatársaság és a nemrégiben alakult Zenthe Ferenc Színház körül is - a kultúra. Mindig volt és ma is van olyan alkotói kör, műhely, ahol a művészek, a gondolkodó emberek együtt lehettek, vannak. Én ezt a szinergiát, ezt a kreatív, közös energiát látom és érzem a városban. Ez hoz mindig haza - a családom mellett -, ez tart itt, és ez késztet cselekvésre. dr. Baráthi Ottó Pécskői bazaltkúp: többmillió éves emlék Nógrád megye központjában mindenki ismeri a Pécskőt, mint nevet. Utcát és üzletházat is hívnak így, de vajon azt tudják-e, hogy honnan indult hódító útjára ez a különleges kifejezés. Néhányan talán mosolyogva helyeselnek, ha azt mondom: föntről, a hegyről. A Pécskő hegyről, ahol fantasztikus természeti érték rejtőzik. Az idén kilencven éves város egyik szimbóluma az 542 méter magas Pécskő. A szikla sokak kedvelt úti célja, leginkább a Salgótarján - Somlyó-bányatelep - Pécskő-nyereg útvonalon célszerű felkeresni. A Pécskő-nyereg- től már csak 20 percet kell bandukolnunk a sárgával jelzett úton, s elérjük a Pécskő csúcsát. A Pécskő vulkáni kúpját két- hárommillió éve két szakaszú vulkáni működés hozta létre. Az első törmelékszórás volt, ebből épült a kúp fő ge. Anyaga szürke színű, különböző méretű kilövellt bombákból, lávafoszlányokból, salakos bazalttufából, agglomerátumokból áll. A második szakaszban hasadékok mentén ezt lávabazalt törte át. Az egyik hasadék- kitöltés a jelenlegi csúcsnál magasabbra emelkedett, amit érdekes alakja miatt Hurka-Pécskő- nek neveztek. A fekete színű, tömött szövetű, jól hasadó bazaltot a kőbányászat lerobbantotta és kitermelte. Az 1930-as évek előtt öt nagyobb bánya nek való bazaltot termeltek ki. Ekkor készült a szirtre vezető, sziklába vájt lépcsősor. Irodalmi adatok szerint drótkötélpályás kőbánya is volt a Pécskő délkeleti oldalán és oszlopos bazaltot is bányásztak a területen. A kisvirágú pimpó korábbi földtörténeti korokból maradt fenn, mára csak szórványosan található meg a Pécskőn törne is működött a területen, amelynek során ut- k cakőFöldtani szempontból tanulságos feltárást mutat az úgynevezett Kis-Pécskő. A bányászat során itt nem tártak fel bazaltáttörést, ami azt jelenti, hogy a Kis-Pécskő a nagy csúcs oldalkrátere, tehát annak magmakamrájából kapta lávaanyagát - derül ki Prakfalvi Péter geológus még 1987-ben tett leírásából. A környezet lehetővé tette, hogy már az őskorban megtelepedjen itt az ember. A sziklacsúcs környékén 1960-ban végzett ásatások péceli és bronzkori kultúrához tartozó leletanyagot találtak. Vár is állott itt. De Pécskő várának történetéről okleveles említés nem maradt fenn. Romját elsőként egy 1802-ben készült térkép jelöli, egy 1906-os várjegyzék pedig az elpusztult erősségek közé sorolja. A helyi hagyomány úgy tartotta, hogy a sziklatetőn egykor rablóvár állt. Bár a bazaltbányászat a Pécskőt részben átalakította, egy 1999-ben végzett régészeti kutatás keletében mészhabarcsos falazatrészeket és sziklába vésett falhelyeket, lépcsőket találtak. A szikla északi oldalán is találhatunk kisméretű üregeket, amelyek szintén felvetik a kérdést, miként alakultak oda? Ezek eredete azonban nem tisztázott: vagy természetes zárványkimállások, vagy kaptárkő-jellegű fülkéknek tartják őket a szakemberek. A bazaltsziklán kialakult jellegzetes növénytársulás fajai közül kiemelkedik az északi fodorka (Asplenium septentrionale), a telepített fenyvesekben a szálkás pajzsika (Dryopteris carthu- siana) egyedei is előfordulnak. A kora tavaszi bogiáros szellőrózsa (Anemone ranunculoides) meglehetősen elszigetelt populációi találhatók itt. Sziklai cserjésekben a védett pannon madárbirs (Cotoneaster matrensis) töveivel találkozhatunk. A cseres- és gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben kiterjedt állományban van jelen a kisvirágú pimpó (Potentilla micrantha), amely a területen reliktum jellegű fajnak tekinthető. A környéken a Pécskő és a Salgó bazaltkúpjairól ismert a Waldstein- pimpó (Waldsteinia geoides). A bazaltsziklán a sárga kövirózsa (Jovibarba hirta) is megtelepedett. A meglehetősen ritka, kétméteres nagyságot csak nagyon ritkán elérő, cseres-kocsánytalan tölgyesekben előforduló mogyorós hólyagfa (Staphylea pinnata) is látható. A törmeléklej tőkőn a magas csukóka (Scutellaria altissima) is jelen van. Meglehetősen elszigetelt populációkkal képviselteti magát az ujjas keltike (Corydalis solida). A bazalttufán százas nagyságrendben fejlődik a sziklai ternye (Aurinia saxatilis). A sziklagyepekben és sziklai cserjésekben a tarka nőszirom (Iris variegata) ontja virágait. Mindenképp érdemes tehát felkeresni ezt a különleges természeti környezetet, hiszen az sem mellékes, hogy a csúcsról fantasztikus kilátás nyílik Salgótarjánra és a várost körülölelő további hegyekre.