Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)
2012-07-28 / 174. szám
IIITFI FT Hl JL Hi Ej Hi JL A váci egyházmegye melléklete II. évfolyam 7. szám 2012. július 28. Megjelenik minden hónap utolsó szombatján 2012. JÚLIUS 28., SZOMBAT Szerkeszti: Magyar Bertalan Az emberek vágynak jót tenni... misszió Csaba testvér árváinak „fordított tábora” Sződligeten Ünnepelnek a táborlakók. Hihetetlen erő, amelynek mi csak eszközei vagyunk... Polák, wegier: dwa bratanky- tartja a mondás, ki tudja, mióta. Szívesen felejtjük el, hogy ez a szívélyes viszony néha évtizedekig szünetelt Zsigmond korában például Vagy amikor az nagyságos Rákóczy fejedelem - az első - jódolgában, no meg a protestáns liga parancsára lengyel király akart lenni, pedig azidőtájt két lengyel király is volt éppen: János Kázmér és Károly Gusztáv; egyik Jagelló, másik Waza, úgy különben unoka- testvérek... Rákóczi nem lett király, az erdélyi nemeseket a lengyelekkel szövetséges tatár horda fűzte rabszíjra. De voltunk „ellenségek" később is - például, pro forma leg alábbis, mindkét világháborúban. Ezekre nem szívesen emlékszünk. Inkább arra, hogy Vazul herceg utóbb királlyá lett fiai is lengyel ßldön találtak menedéket Orseolo Péter elől, miként később Thököli, majd a második Rákóczi a Habsburgok elől. Vagy viszont Bem apó, aki idáig menekült az oroszoktól (s majd tovább, hogy végül aleppói Murad pasa néven költözzön el az árnyékvilágból). Vagy a második világháború, amikor sehol az ég alatt nem voltak olyan biztonságban a megvert lengyel tisztek és lelőtt lengyel pilóták, mint éppen a ma oly előszeretettel „nácizott” Horthy Magyarországán. Vagy a nyolcvanas évek, amikor a Solidarnosc lakatosai és hegesztői találtak magyar műhelyekben munkát, menedéket... Szóval, volt ez is, az is - mi mégis ezt a mondókát fújjuk. És nagy oka van ennek, s nem is egy; hanem kettő. Mindkettő magyar királylány volt. Ők vitték el Krisztust a lengyel és a litván népnek; megtanították sót bányászni a go- rálokat, keresztény királynak lenni a mocsarak pogány fejedelmét. Ők azok a magyar asszonyok, akiket egy lengyel pápa avatott szentté. A mostani, bolond Európában megint nem divat lengyel-magyar barátságról beszélni. Árpád-házi Kinga és Anjou Hedvig; magyar királylányok, lengyel királynék; könyörögjetek értünk! Magyaro kért, lengyelekért, és ezért a bolond, hitetlen Európáért! (mb) Bizonyára nem kell hosz- szasan bemutatnunk Böjté Csaba ferences atyát, gyermekmentő munkáját és a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, amelynek munkáját egyre többek segítik, szerte a Kárpát-medencében. így Sződligeten is, ahol idén már másodszor nyaralnak Csaba testvér árvái. A tábor egyik fő szervezőjét, Kurdi Juditot először a kezdetekről kérdeztem kedden. Magyar Bertalan- Tizennyolc évet dolgoztam az államigazgatásban, mindig szervezési területen; a férjem, Soós Gábor is hasonló típus. Több alkalommal is támogattuk már Csaba testvér alapítványát. Az első nagyobb „akciónk” 2010-ben volt, amikor többedmagunkkal teljesen felújítottuk az Alapítvány dévai házát, amelyben kilenc fiú él nevelőjükkel, Nagyfalusi Évával. Sok-sok ehhez hasonló út következett ezután. Megdöbbentett bennünket, hogy menynyi jóság és segítőkészség van az emberekben. Csak elmondtuk a barátainknak, hogy megyünk Dévára, és ha volna náluk „pluszban” egy pár használt cipő, élelem, bármi... Már az első útra rengeteg minden összejött.- Es az expedíciókon túl, ez már a második tábor itt Sződligeten.- Most tizenhat gyermek érkezett Gyergyószentmiklós- ról, nyolc Déváról. Többet szerettünk volna hozni, de sajnos, az utaztatást nem könnyű megszervezni... Két nevelő jött velük: Déváról Erika, Gyergyó- szentmiklósról Marika.- Hogyan képzeljük el ezt a tábort?- Éppen fordítva, mint amit mi megszoktunk... Amikor a saját gyerekeinknek megmutattuk, hogyan élnek ők az Alapítványnál, akkor a mi fiaink azt mondták: nahát, ez olyan, mint egy nyári tábor! Ezen nagyon megdöbbentem. Tényleg, ezek a gyerekek úgy élik le az életüket, hogy a magánszférájuk nagyon korlátozott. Mintha mindig egy nyári táborban laknának: emeletes ágyak stb. Ezért gondoltuk azt, hogy ez legyen egy „fordított tábor”: tábori körülmények közül érkezzenek családi körülmények közé. Egyesével-kettesé- vel, családoknál szállásoljuk el őket - tavaly a környékbeli településeken, Vácon, Kosdon és Gödön is voltak gyerekek elhelyezve; idén csak itt Sződligeten. A családok, az egyház- község, a plébános atya rendkívül aktívan vesznek részt a programokban...-Mi, kis-magyarországi magyarok alig várjuk, hogy elmehessünk Erdélybe egy pár napra. Kicsit nehéz elképzelni, hogy onnan is jó ide jönni. A változatosságon túl mit ad még ezeknek a gyerekeknek az anyaország környezet?- Többet, mint gondolnánk. Épp a napokban beszélgettünk a gyergyói nevelővel, és szá- moTrrra megdöbbentő volt az a kijelentése, hogy ő nejn gondolta volna, hogy' itt Magyar- országon ennyi segítőkész, jó ember él. Nekik egészen más elképzelésük volt, különösen a hírhedt népszavazást követően, amikor - ahogy ők mondják - nem kellettek nekünk... A gyerekek? úgy beszéltek a magyarországi látogatásról, mintha mintha ez lenne a Kánaán. Még azt is annyira szeretik, ahogyan mi beszélünk... Nekik nagyon fontos, hogy egyáltalán ide jöhetnek Magyarországra. Onnantól kezdve már majdnem mindegy is, hogy itt mi történik velük.- Ebben a táborban mik történnek?- Mindig egy kicsit nehezen indul el, de a vége mindig az, hogy dúskálunk a programokban, amelyeket támogatóink ajánlanak föl. Amíg mi itt beszélgetünk, a gyerekek éppen Gödön vannak a Duna- kaland kalandparkjában. Megyünk Vácrátótra a botanikus kertbe; a Budapesti Állatkertbe, hajókirándulásra visznek a MAHART kishajóján; az esztergomi kikötőben városnéző vonat vár minket felajánlásként; az egyik nagy támogatónk finanszírozza' a%t, hogy Esztergomban el tudjuk vinni a gyerekeket fagyi zni7?1jkrász- dába. Említhetném Ritz Ferenc, sződligeti pékmestert, aki rengeteg finomsággal látta el a gyerekeket - és mindazt, amit most felsoroltam, egyetlen fillér nélkül...- A plakátjukon egy jótékonysági koncert is szerepel.- Már tavaly, amikor felmerült a koncert gondolata, azt gondoltuk, az lenne a legszebb dolog, ha a neves művészek mellett a gyerekek is fellépnének. A dévai otthonban akkor éppen önkéntesként dolgozott a debreceni Csokonai Színház egyik korrepetitora, Nagy Máté tanár úr, aki nagyon lelkesen vállalta a gyerekek előzetes betanítását Az idei táborba is eljött és megtette ugyanezt, pedig már nem is dolgozik Déván. A koncert alapgondolata egyébként az volt, hogy egyrészről legyen valami bevételi forrás azokra a szükségletekre, amelyeket nem tudunk támogatásból megkapni; másrészről megszólítsuk azokat, akik másként nem tudnak részt venni az ügy támogatásában. Nagyon szeretném hangsúlyozni a fellépő művészek, a technikai személyzet hihetetlen áldozatát. Sem a koncert helyszíne, sem a technikai eszközök bérletét, sem a fellépő művészek fellépti díját nem kell kifizetnünk, és természetesen a szervezésnek sincsenek elszámolt költségei. Tavaly negyvenötezret kellett költenünk a koncert bevételéből a táborra; így hatszázezer I forint maradt a Dévai Szent Fe- £ renc Alapítványnak, amiből § megvettük az akkor ősszel in- | dúló gyergyószentmiklósi és « kászoni otthonok teljes műsza- § ki berendezését. Idén kicsikét “■ több a várható kiadás, hiszen most Székelyföldről is érkeztek, és az autóbusz ugyan ingyen szállította őket, kizárólag 'az fizeibanj'íTShf 'RélF'kifizet- nünk, de az most jelentősen több, mintfíÉ urak Déváról hoztuk volna a gyerekeket.- Látszólag mindez „katolikus belügy”. Talán furcsa lesz így föltenni a kérdést, de nevezhető ez mégis - missziónak?- Én azt gondolom, hogy mindenképpen. Érdekes, mert magunk között szintén ezt a szót szoktuk használni, hogy „a mi kis missziónk”. És épp azért, mert nem rólunk szól. Érezzükazt a hihetetlen erőt, aminek mi csak eszközei vagyunk. És ezt az erőt megérzik azok az emberek is, akik adott esetben nem katolikusként, nem hívőként csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Úgy gondolom - itt most lehet nagy szavakat használni -, hogy hihetetlenül nagy szüksége van az embereknek arra, hogy valóban jót tegyenek. Egy olyan világot kényszerítenek ránk külső erők, amiből már nagyon sokan keresik a kiutat; keresik azt a lehetőséget, hogy hogyan lehetnének újra emberré... ■ (A cikk hosszabb változatát, képgalériával, olvashatják a vaciegyhazmegye.hu oldalon) Kincseiből előhoz újat és régit egyaránt kultúra Útjára indult a váci Egyházmegyei Könyvtár önálló honlapja „Hiszem, hogy az Úristen ránk bízta mindazt, amit Könyvtárunk megőrzött történelmünk sok-sok megpróbáltatása között. Hiszem, bízik bennünk, hogy olyan gazda leszünk, „aki kincseiből előhoz újat és régit egyaránt.” E szavakkal indította útjára Dr. Beer Miklós megyéspüspök július 16- án, Kármelhegyi Boldog- asszony ünnepén a váci Egyházmegyei Könyvtár önálló honlapját. Varga-Kohári Mária A történelem viharai során sokszor megsemmisülő és folyton újra éledő gyűjteményt jelen formájában Peitler Antal József megyéspüspök alapította 1875-ben. Az egyház- megyei könyvtár alapfeladata, hogy megőrizze, feldolgozza és elérhetővé tegye mindazon írott, nyomtatott értékeket, melyek az évszázadok folyamán a könyvtár falai között összegyűltek. A számítástechnika robbanásszerű fejlődésének pozitív hozadéka, hogy létrejöttek olyan infokommunikációs technológiák, melyek megkönnyítik ezt a munkát Ilyen eszköz az internet is. Az egyházmegyei könyvtár honlapja, a konyvtar.vaciegyhaz- meeve.hu azzal a céllal készült, hogy felhívja a figyelmet az itt őrzött kulturális örökségre, segítségére legyen az egyházmegye papságának, híveinek és nem utolsósorban lehetőséget biztosítson mindenkinek a tudományos igényű és az informális ismeretek megszerzésére egyaránt. Az ún. Vaciensis-Helytörté- neti Tár a könyvtár webes felületén is kiemelt helyet kapott: Itt tájékozódni lehet magáról a helytörténeti gyűjteményről és sok hasznos információt találhatnak az egyházmegyéről. A honlap készítése során fontos szempont volt, hogy ne pusztán egy könyvtári információs portál legyen, hanem ahhoz hasonló, mint amelyről XVI. Benedek pápa az idei tömegkommunikáció világnapja alkalmából közreadott üzenetében írt: „amely segítheti korunk emberét, hogy elgondolkodjon, valódi kérdéseket tegyen fel, de abban is, hogy teret adjon életében a csöndnek, alkalmat találjon az imádságra, az elmélkedésre, Isten igéjének megosztására. ” ■ BalaHwnnnat mmmmm 2012. JtéMhss 29. vstsáunmsijp Pilócbúcsá Szent Anna tiszteletére 10:00 Ünnepi kórmenet a katolikus Nagytemplomtól 10:30 ÜNNEPI SZENTMISE a Palóc Ligetben A szertartást végzi dr. TERNYÁK CSABA egri érsek és dr. STELLA LEONTIN kanonok-plébános A szentmise végén érsek úr megáldja a családokat Mindenkit szeretettel hívunk és várunk közfis imádságra a családokért, magyar hazánk jövőjéért!