Nógrád Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 151-176. szám)

2012-07-25 / 171. szám

SPORTTUKOR 2012. JÚLIUS 25., SZERDA Dobogós helyek asztalitenisz. A Heves megyei Karácsondon immár ötödik alka­lommal rendezték meg a néhai asztaliteniszező Kárpáti István emlékének adózva azt a kupaver­senyt, melyen idén három megyé­ből 32 kétjátékos mérte össze a tu­dását Elsőként a párosok küzdel­mét rendezték meg. A csoportok­ból a negyeddöntőkbe jutott csapa­tok igen parázs, végletekig kiélezett küzdelmek után tudták eldöntetni a mérkőzések sorsát A döntőt a több évig nógrádi csapa­tokat is képviselt, jelenleg Eger­ben játszó Salamon István-Takács Márton (Gödöllői EAC) alkotta pá­ros nyerte. A Pásztói AC játékosa, Bánszki Ferenc alkalmi csapattár­sával, dr. Herczeg Bélával (Visonta SE) együtt a harmadik helyen vég­zett Egyéniben Salamon István nyert, a vigaszágon a szécsényi Ko­vács Gábor a harmadik helyen zárt Eredmények. Páros: 1. Salamon István-Takács Márton (Egri ÁFÉSZ SC/Gödöllői EAC), 2. Csupek Andrej-Vályogos Imre (Lőrinci AC/Domoszló SK), 3. Bondár Krisztián-Tóth Dávid (Boldog SE) és Bánszki Ferenc-dr. Herczeg Bé­la (Pásztói AC/ Visontai ASE). Egyéni: 1. Salamon István (Egri ÁFÉSZ SC). Vigaszág: 1. Petővári Attila (Visontai ASE), 2. Halkó Sán­dor (Besenyőtelek), 3. Kovács Gá­bor (Szerva ASE Szécsény) és Mol­nár Imre (Vécs KSK). Pécsen készülnek K KOSÁRLABDA Pé­csen készül az Európa-bajnoki selejtezőkre a férfi kosárlabda­válogatott. Rátgéber László szövetségi kapi- Rátgéber László tány tizenhét já­tékossal vágott neki a munkának.„A horvátok ki­emelkednek a csoportunkból, amelyben a második helyet céloz­zuk meg, ez automatikus tovább­jutást jelent nyilatkozott Rátgéber László. - A négy legjobb harmadik helyezett is tovább kerülhet, az sem lenne baj, ha ilyen úton jut­nánk ki az Eb-re. Nagy harc lesz, a kosárkülönbség is fontos, ezért minden dobott és kapott pontnak jelentősége lesz. Azért jövünk két­szer is Pécsre, mert a városvezetés idecsábított bennünket, aminek örülünk, a segítőkészséget köszönjük.“ A válogatott ezen a hé­ten pénteken és szombaton Pé­csen, a svédek ellen játszik edző- mérkőzést A Lauber Dezső Sport- csarnok két Eb-selejtezőnek is ott­hont ad majd: augusztus 27-én Ciprus, 30-án pedig Ukrajna ellen vív mérkőzést a magyar csapat, amely Ausztriával és Horvátor­szággal van még egy csoportban. Visszatérés az életbe és a sportba Beszélgetés a súlyos betegségből kilábaló Földi Lászlóval Három sportágban, sportlövészetben, biatlonban és rádiózásban is letette már a névjegyét, sportolóként és edzőként is szép eredmények fűződnek a nevéhez. Az idén 63 éves Földi László elé nemrég az eddigiek­nél nehezebb feladat tornyosult, alig egy éve ugyanis közölték vele orvosai, hogy leukémiás. A télen sokan lemondtak róla, ő azonban - sportmúltjából is erőt merítve - felkelt a betegágyból, és már több versenyre is elkísérte a salgótarjáni biatlonosokat, sőt, már pár rádiós viadalon is elindult. A sportoló- Hogyan került az életébe a sport?- Az 1960-as években még más volt az emberek hozzáállása a sporthoz, és a sport is másként állt az emberekhez. Azt hiszem, sze­rencsés időszakban voltam gyer­mek, hiszen akkoriban sok-sok példaképre nézhettünk fel a sport és a család területén. Természetes volt, hogy reggeltől estig kerget­tük a labdát, hogy számháborúz­tunk, hogy a homokos hegyolda­lon magasat ugrottunk, jártuk az erdőt-mezőt. Sakkoztunk, ping­pongoztunk, atletizáltunk, de leg­inkább fociztunk. Aztán egészen fiatalon kezdett érdekelni egy ki­csit másabb sport, a lövészet. Elő­ször persze csúzlival, a saját ma­gunk által készített íjjal, nyílvesz- szővel, majd később a szüleimtől kapott légpuskával. Ekkor derült ki, hogy az idősebbektől is bizto­sabb a kezem. Közülük néhányan már bejártak a kisvasúttal a Zagy-’ varakodói lőtérre. Tizenhárom éves lehettem, amikor engem is elvittek, edzésre a Salgótarján Vá­rosi Lövészklubba. Én voltam az akkori idők legfiatalabb kezdő lö­vésze, hiszen mindjárt az elején felfigyeltek arra, hogy lehet belő­lem valami. Ott maradtam, és negyven évig szinte minden nap a lőtérre vezetett az utam. Először mint versenyző, később már ver­senyző-edzőként, majd edzőként Természetesen egy ideig a többi sportággal sem hagytam fel, egé­szen addig, amíg a sorozatos edzé­sek ezt megengedték.- Milyen eredményeket ért el?- Nem voltam igazán az élme­zőnyben, de nem is volt akkoriban könnyű odakerülni, amikor egy országos bajnokságon tíz olimpiai és világbajnokkal kellett megküz­deni. Hammerí László, Varga Kár­oly, Nagy Sándor, Nagy Béla, Abonyi György, hogy csak a legna­gyobb neveket említsem. Ám egy­szer így is megadatott, hogy a he­tedik helyen végeztem az ob-n, a lövészklub színeiben. Nagyon büszkék voltunk erre az ered­ményre, hiszen ekkor a sok-sok vidékbajnoki cím mellett a nagy fővárosi versenyzők közé sikerült ékelődnöm. Fekvő testhelyzetben voltak elfogadható eredményeim. Életem legjobbját Katowicében lőt­tem, 597 köregységet, tehát a 60 lövésből 57-szer találtam tízest, és háromszor kilencest Az univerzális edző- Hogyan jött az edzősködés?- Itt, Salgótarjánban én voltam az első, aki fizikai edzéseket is ter­veztem magamnak a lövész-edzé­seken kívül. Ezt akkoriban még sokan butaságnak tartották. Ma már tény, hogy enélkül nem megy. Aztán én lettem a lőtér legfiata­labb „bá”-ja. Hiszen a lövészetben nem edzőspori, vagy mester, ha­nem a „bá” jelentette az edzősé- get. Aztán 23 évesen már Lacobá lettem. Tanultam, edzettem, gyere­keket tanítottam a sportág alapja­ira, csínjára-bínjára. Sok száz gye­reket neveltem a sportra és termé­szetesen az életre. Tajti Béla, Lukinich Andrea és Nagy Gyula voltak ez első országos bajnokaim, s persze később sokan mások. Há­rom évig az MHSZ válogatott edző­je is voltam.- így visszatekintve, milyen edző volt?- Ezt nem tisztem eldönteni, er­ről az eredmények beszélnek. El­sősorban a sporteredmények. De azért nagyon büszke voltam, ami­kor a hatvanadik szünnapomra megleptek volt versenyzőim. Több mint ötvenen gyűltek össze a világ minden tájáról. A sporteredmé­nyek mellett, szinte mindenki dip­lomás, elismert ember a civil élet­ben is. Erre éppoly büszke vagyok, mint a vb, Eb és a több száz orszá­gos bajnoki címre, helyezésre. így utólag elmondhatom, hogy jó edzőnek lenni. A szakma mellett az emberség is elengedhetetlen, sosem kellett hatalmi eszközöket alkalmaznom pályám során, sok­kal inkább partnereknek tekintet­tem a versenyzőket Negyven év alatt összesen két edzésről kés­tem, persze önhibámon kívül, és bizony versenyzőim sem késtek, soha. Sosem hagytam el Salgótar­jánt, pedig fiatal lövészedzőként többször is hívtak egy nagy pesti egyesületbe. Aztán a következőév­ben a Salgótarjáni Lövészklub nyerte áz országos bajnoki pontversenyt...- Egy másik nagy szenvedély, a rádiózás a mai napig tart..- Kicsi gyerekként, egy könyv hátulján találkoztam először a morze-jelekkel. Majd amikor az akkori MHSz-ben dolgoztam edző­ként, ismét előkerült a gyermek­kori ismeret Levizsgáztam, s bár ges fiatallal találkoztam, dolgoz­tam, ám a legmeghatározóbb elő­menetelükben a szorgalom, a ter­helhetőség és a sport iránti elköte­lezettség volt Minden versenyző egy külön egyéniség, így a tehet­ség csupán egy lehetőség a ki­emelkedő eredmény eléréséhez. Géczi Tibor, Bereczki Brigitta és Be­kecs Zsuzsa sosem jutottak volna olimpiára páratlan szorgalmuk, kitartásuk, hozzáállásuk nélkül. Ebből az is adódik, hogy én sem le­hettem volna a Lillehammeri téli olimpián a csapat hivatalos edző­je, ha nem lettek volna a magyar más sportágban dolgoztam, de a rádiózás párhuzamosan végig kí­sérte életemet. Ebben a sportág­ban tagja voltam a többszörös vi­lágbajnok magyar csapatnak, míg egyéniben Eb első, második és harmadik helyezésem is van. Ta­valy a Zagyvaforrás Egyesület rá­diós csoportjának tagjaként a ka­tegóriámban a vb-n negyedik he­lyezést értem el.- A biatlonosok is sokat köszön- hemek önnek...- Sportlövőként 1978-ban ke­restek meg az SKSE sízői, hiszen a biatlon szakág akkor volt feljövő­ben. Kezdetben egy-egy edzésen segítettem nekik az alapok megis­merésében, majd később odake­rültem edzőként, sportvezetőként a sízőkhöz. 1982-től edzősködtem a Petőfi SE-ben, majd 1987-től a sí és a biatlon átkerült a Petőfi Diák­sport SE-hez, melynek én lettem az elnöke, főállásban. Már abban az időben is szponzorok, támoga­tók, szülők kellettek az élvonalban maradáshoz. Magam sosem vol­tam síző, még amatőrnek is csak enyhe túlzással lehetne említeni ez irányú tudásomat. Ám, a fizikai felkészítés és lövésztechnikai té­ren, illetve a sportvezetésben ren­delkeztem olyan ismeretekkel, hogy odahívtak. A sífutás részére természetesen megvoltak a meg­felelő szakemberek, akikkel együtt volt csak lehetséges az eredményes munka. Sok tehetsé­élvonalban a versenyzőink, s nem csak az említettek, hanem sokan mások is. Visszatérés a sporthoz- Aztán az élet közbeszólt.. irt- Fiam betegsége miatt felad­tam mindent. Negyven év edzősködés után máshol kellett helyt állnom. Nem könnyű erről beszélnem, de itt is sok-sok rész­sikert értem el, ennek köszönhe­tő, hogy fiam jelenleg egy otthon­ban - állapotának megfelelő viszo­nyok között élhet. Egy kicsit több időm lett ismét-És a sportra is több időjutott..- Tavaly megkeresett Reznicsek Balázs, hogy ismét tenni akarnak valamit - itt Salgótarjánban - a bi­atlonért. Igent mondtam, persze a koromnak megfelelő mértékben, így kerültem ismét a fiatalok közé, a Nord Sport KSE jóvoltából.- Mi a véleménye a Nord Sport alakulásáról, terveiről, melynek tiszteletbeli elnöke is?- Előtte, egy évtizedig nem iga­zán szólt hozzám senki biatlon ügyben. Ami tőlem telhető, meg­próbálok segíteni. Ismét edzést tartok, versenyekre utazok. Én is a saját pénzemen, akárcsak a gye­rekek, szülők. Nincs felszerelés, lőszer, lőtér... A ftitó és fizikális fel­készülés - Máté Csaba önfeláldo­zásának köszönhetően - nagysze­rűnek mondható, szakmailag megalapozott. A fővárosi klubhoz tartozó nógrádiak is itt edzenek, velük is mi utazunk. Most is, mint az én időmben, azért kellett nekik oda igazolni, mert valamit leg­alább kapnak a felkészüléshez, versenyzéshez. Ez itt helyben - a mai feltételek mellett - nem lehet­séges. A néhány lelkes - és az eredmények alapján - tehetséges versenyző megtartásához mini­málisan a felkészülés, működés feltételeiben kellene, hogy a város az egyesület mögé álljon. Enélkül nem megy, mint ahogy a szülők nélkül sem. Visszatérés az életbe- Ismét kezdett beleszokni a sport légkörébe, amikor megint köz­beszólt valami..- Igen, tavaly nyártól heti rendszerességgel tartottunk megbeszélést - mint régen. Ter­vezgettünk. Felmértük a helyze­tet, a lehetőségeket. Aztán au­gusztus 19-én közölték velem, hogy leukémiás lettem. Borzal­mas betegség. Kevés embernek sikerül legyőznie a rákot. Nagy küzdelem, reménytelenség. Öt hónap alatt háromszor tanultam meg újra járni. Hatalmas mély­ségből sikerült visszakapasz­kodnom, és ebben sokat segített a sportmúlt. Bár még enni sem igazán tudtam, de már napi há­romszor egy órát edzettem. Az ágyban fekve. Kezdetben már az nagy eredmény volt, hogy fel tudtam emelni a kezem, lábam, majd a félliteres üdítőt. Életem nagy versenye volt ez, de legyőz­tem a rákot, persze ehhez kellet­tek az orvosok, nővérek, a család és a barátok is és természetesen a hit is.- Hogy van most? Mivel tölti a mindennapokat? Tervek?- Köszönöm jól vagyok. Ma, no­mád körülmények között, de már edzést is tudok tartani, és két szlo­vákiai versenyre is el tudtam men­ni a versenyzőkkel, jelenleg is so­kat edzek, hogy erőnlétem tovább javuljon. írok, verselek, tudásom szerint segítek másoknak az iro­dalom terén, kis csapatommal Zagyvaróna civü életében is tény­kedem, szerkesztem a kis helyi új­ságot. Szóval nem unatkozom. Ami a sportot illeti, remélem, hogy rádiózásban idén sikerül előre­lépnem, amiben sokat segítenek amatőr társaim. A biatlonban is vannak tervek. Ezek elsősorban arra koncentrálódnak, hogy sikerüljön Salgótarjánban ismét a helyére segíteni ezt a hajdani sikersportágat. ß L motorsport Superbike vb, Superstock 1000 sorozat A magyar motorosok szá­mára hazai pályának szá­mító brnó-i ringen folyta­tódott múlt hétvégén a Superbike világbajnok­ság, melynek Superstock 1000-es sorozatában ver­senyez Győr fi Alen. A MetalCom-Adrenalin H- Moto Team motorosa az esőben tartott reggeli bemelegítés alatt már megmutatta a 10. helyével, hogy a rengeteg magyar néző előtt nagyon szeretne jól szere­pelni a futamon. A 12 körös ver­senyen aztán a 15. rajtpozícióból vághatott neki a viadalnak, és a 22 éves motoros végül ismét pontszerzőként zárt. Alen egy évvel ezelőtt két körrel a vége előtt váltóhiba miatt hatalmasat bukott, így akkor kiesett. Idén ab­ban bízott, hogy az Aragonban szerzett újabb két pontnak a mo­tiváló erejével a hazai versenyé­nek számító cseh ringen Monzá­hoz hasonlóan a TOP 10-ben zár­ja a 12 körös küzdelmet.- Egész éjszaka esett az eső, esély sem mutatkozott arra, hogy a futamunkig elálljon. Ettől füg­getlenül a vizes aszfaltra átállí­tott Honda remekül muzsikált, én is ráéreztem a nedves pályá­ra, és a tizedik helyem után jog­gal bízhattunk abban, hogy a ver­senyen is elérhető lesz számom­ra a pontszerzés” - mondta Alen. Ám a verseny utolsó negyedé­nél ismét közbeszólt a technika - nem tudott 8000-es fordulatnál többet a motorja -, így bravúr­nak könyvelhető el, hogy végül a két pontot érő 14. helyen végzett, amivel az összetettben megerősí­tette a 14. helyét.- A rajtot ezúttal is sikerült jól elkapnom, ám ebből nem tud­tam előnyt kovácsolni, mert a belső íven beszorultam, és a kö­zépmezőny eleje kicsit ellépett tőlem. Ám folyamatosan gyor­sultam, és öt körrel a vége előtt már utolértem az előttem haladó bolyt. Úgy tűnt, akár a tizedik helyre is odaérhetek, ám a tech­nika ördöge ismét közbeszólt, Egy kicsit el vagyok keseredve, mert ebben a futamban több volt, de legalább így is sikerült.” - zárta szavait a versenyző. Ebben most több volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents