Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-26 / 146. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER NO GRADIMm 2012. JÚNIUS 26., KEDD A Holokauszt áldozataira emlékeztek a Zsidó Hitköz­ség tagjai, továbbá a környékről és távolabbról érke­zett vendégek hétvégén a pásztói zsidó temetőben. A megemlékezésen a város polgármestere, Sisák Imre is tiszteletét tette. Pásztó. - Amikor évről évre ide jövök, mindig keresek egy olyan gondolatot, amit összekötvén a régmúlttal és a jelennel tanítás­ként adhatok nektek, de akár magamnak is. Ebben az eszten­dőben olyan vendéget hívok lé­lekben hozzánk, aki minden val­lásban az egyik legmeghatáro­zóbb szereplő, ő Mózes. Amikor elvezette népét a Szentföld hatá­ráig és átadta a hatalmat utódá­nak Józsuának egy dolgot kért tőle: „Légy bátor és erős”. Ez le­gyen a idei vezető motívumunk- mondta Radnóti Zoltán, rabbi.- Nem mehetünk el amellett, hogy az elmúlt hónapokban saj­nálatos módon megszaporodtak az antiszemita megnyilvánulá­sok. Ez sokunkban fájdalmas emlékeket ébreszt. Kiben félel­met, kiben aggodalmat, dühöt, de valamilyen módon minden­kit megérint. A Zsidó Hitközség vezetői, így én is, újra és újra ki­állunk a nyilvánosság elé és sür­getjük a felelősségre vonást - hangsúlyozta.- Egyértelművé kell tennünk nem csak nekünk zsidó embe­reknek, hanem minden józan gondolkodású embernek, hogy nem szabad eltűrni a zsidó kö­zösség elleni támadást, vagy bármilyen kisebbség elleni tá­madást Mint rabbi tudom és hiszem, hogy az ilyen megszó­lalások és támadások ellen az egyik legjobb hagyomány egy összetartó közösség. Közös fele­lősségünk: erővel, büszkeség­gel és méltósággal közösen fel­lépni a körülöttünk terjedő esz­mékkel szemben. Olyan közös­séget kell építenünk közösen, amelyben a hagyományok is­merete, az erkölcsi normák, ha­gyományok gyakorlása, értéket és közösséget teremt - tette hozzá.- A szeretteinket azért vitték el innen, mert ők soha nem hagyták el a zsidóságukat. Le­hetőségük lett volna elszökni, kitérni vagy átszökni a határon, de ők szerették a zsidóságukat, emberségüket és a magyarsá­gukat is. Az én dolgom az, hogy napról napra megteremtsem a zsidó hagyományos élet alapja­it. Legyünk büszkék az öröksé­günkre, milyen őseink voltak, és próbáljunk egy picit ellesni az ő eszméikből, az ő elveikből és kapcsoljuk össze aitni mo^ dernkori zsidóságunkat ezzel az örökséggel. Mindenkinek tu­datosítani kell a gondolataiban, hogy a magyar történelemnek volt egy Mohácsnál nagyobb te­metője amit úgy hívnak, hogy Auschwitz. Itt sokkal több ma­gyar embert gyilkoltak meg mint a csatatéren. Ha valaki el­zarándokol Auschwitzba, oda ahova ezeket az embereket elde- | portálták innen a városból, | vagy esetleg képeket, filmeket | látott arról a lágerről, az ponto­san megérti az emberi sors lé­nyegét - mondta Radnóti Zol­tán. A beszédet követően az itt megjelentek elhelyezték az em­lékezés köveit, valamint koszo­rúikat a deportáltak emlékmű­vénél és Kaddisht azaz gyász­imát mondtak az áldozatokért. Fel évszázad után újra együtt Bárány Mária, Demeter Mária, Galbács Mária, Juhász Piroska, Kalocsai László, Koplányi Mária, Kusnyár Erzsébet, Maglóéi Pál, Maretta Mária, Molnár Erzsébet Poroszka Mihály, Príbelszki József, Príbelszki László, Pongrácz Ferenc, Sisa József, Szentesi László, Tamás Magdolna, Törnek Erzsébet, Tóth Erzsébet, Tóth Irén, Varga Mihály, Kecskés Gyuláné Bellér-Pribelszki Annamária Magyamándor. Ötven év... Bizony nem kevés idő. Különösen meg­ható és izgalmas ötven év távlatá­ból előkeresni a megfakult osztály­képet s megelevenítem az általá­nos iskolás emlékeket. Magyar- nándorban ritka az általános isko­lai osztálytalálkozó. Eddig nem is nagyon volt ilyen esemény, ötven­éves találkozó pedig még biztosan nem. Hutyánszki Pálné Demeter Mária, Kalocsai László és Poroszka Mihály áldozatos szervezőmunká­jának köszönhetően azonban a hétvégén örökifjú diákok és egy­kori tanáraik gyülekeztek az álta­lános iskola ebédlőjében, hogy megemlékezzenek a nem min­dennapi évfordulóról. 1962-ben 39 végzős tanuló mögött zárultak be az általános iskola kapui. Sajnos az idő azóta már megkoptatta az osztálylétszámot, az egykori diá­kok közül hárman, a tanárok kö­zül pedig öten már a temetőben pihennek. Emléküket a találkozó során meggyújtott gyertya lángja idézte meg. Az ötvenéves találko­zóra néhányan betegség miatt nem tudtak eljönni, így végül hu­szonegy egykori diák és hozzátar­tozói érkezett csillogószemmel az osztálytalálkozóra. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Sándor István polgármester és Szána Gá­bor iskolaigazgató is. Az egykori tanárok közül néhányan már csak fentről figyelhették az egymásra találást, de Kecskés Gyuláné és Sándor Pálné Mészáros Mária ta­nárnők személyesen is találkoz­hattak régi tanítványaikkal. A Himnusz fájdalmasan szép dalla­mának felcsendülése, Demeter Mária köszöntője és osztálytársak­ról szóló szavalata után a finom ebéd elfogyasztása következett. Ezt követően Príbelszki Jánosáé Tóth Irén adta elő a bevezetőben idézett Tanítómnak című verset, majd minden megjelent egykori diák és tanár elmesélte életének alakulását Szívbemarkoló élmény volt újra látni és hallani az egyko­ri társakat, akik közül szinte már mindenki nyugdíjas, s sokan ma­radtak szülőfalujukban, de Tökölön, Szigetszentmiklóson, Sándorfalván,.Dunakeszin, Szen­tén, Debercsényben, Romhány- ban, Ipolyszögön, Balassagyarma­ton, sőt még Leszenyén, Szlováki­ában is élnek az egykori nándori kisdiákok közül. S ahogyan az egyik résztvevő beszédében hang­súlyozta, „nem az a lényeg, hogy kiből mi, hanem az, hogy milyen ember lett...”, az Élet mindenkit másfelé sodort: ápolónő, mérnök, óvónő, szakácsnő, boltos, több me­zőgazdasági dolgozó került ki a magyarnándori iskolapadokból. A találkozó zenével, tánccal, kötet­len beszélgetéssel ért véget. Elő­kerültek a családi fotók és nem maradt el a jókedvű anekdotázás sem. Köszönet illeti a szervezőket, amiért felkutatták az ötven évvel ezelőtti végzős magyarnándori di­ákokat és tanáraikat, s mindenkit, aki hozzájárult a megható találko­zó sikeres lebonyolításához! Lezárultak az ünnepi könyvhét és gyermekkönyvnapok rendezvényei Salgótarján. Sikerrel és nagy lét- Az Év Könyvtára díját a Könyvtár kollektívája érdemel- Nemzetiségi Önkormányzat számú közönség érdeklődése mellett zajlott az idei könyvhét a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben. A Balassi-díj átadás ünnepsé­gével kezdődött a program, ahol Molnár Éva, az intézmény igaz­gatója köszöntötte és adta át a kitüntetéseket azoknak, akik a kultúra területén kimagasló tel­jesítményt nyújtottak. Balassi- díjat kapott Zalánfi Zsuzsanna, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet mun­katársa, Mizser Attila a Palócföld folyóirat főszerkesztője, és a pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Köz­pont kollektívája. Ságújfalui Körzeti Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Napközi Otthonos Óvoda és te ki. Az Év Könyvtár Támogatói dí­ját a Nógrád Megyei Szlovák kapta meg. Kulturális Tevékeny­ségért Díjat dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, a Miskolci Egyetem ad­junktusa vehette át. Az ünnepi könyvhét dr. Romhányi Katalinnak, Salgótar­ján Megyei Jogú Város Népjóléti iroda vezetőjének köszöntőjével, majd Mizser Attilának, a Palóc­föld folyóirat főszerkesztőjének ünnepi beszédével kezdődött el. Az író és olvasója című prog­ramsorozat keretein belül ezen a napon a könyvtár vendége volt Csapiár Vilmos író, akivel Nagy Csilla irodalomtörténész beszél­getett. Hagyományos könyvtárak, di­gitális valóság címmel könyvtár­szakmai konferencia zajlott a könyvtárban, nem csak könyv­tárosoknak. Ugyanezen a napon Csepeli György szociálpszicho­lógus és Bíró Judit társadalom- történész Kis Emberhatározó cí­mű könyvét mutatták be. A Mezey Katalin, Oláh János és Lackfi János költőkkel tartott író­olvasó találkozón több, mint 100 diák vett részt. A Madách Irodal­mi Társaság 75. kötetének be­mutatására is otthont adott az intézmény. Az Ünnepi Könyvhét zárása­ként a könyvtár vendége volt Jankovics Marcell, a Magyar Mű­vészeti Akadémia tagja, aki Több húron pendülök címmel tartott nagysikerű előadást. „Légy bátor és erős”

Next

/
Thumbnails
Contents