Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-23 / 144. szám

NOGRAD Királynő is dolgozik a szamócásban (Folytatás az 1. oldalról.) Ipolyvece. Ki epernek, ki szamócának mondja itt változatlanul, ezen és a stabil piaci helyzetén kívül viszont számos he­lyi tényező változása is jellemző rá. Egy­részt, mert nincs két egyforma nyár: ta­valy a komoly mértékű elfagyás vitte el a termés nagy részét, idén viszont folya­matos öntözést követelt a szárazság. S bár az érintett családok száma nem nőtt, körükben, házuk táján is vannak bizta­tó, előremutató másságok. A vécéi ter­mesztőknek erős a tevékenységbe vetett hite, ezért a fejlesztéstől sem ódzkodnak. Gregus Sándorék az egyik olyan csa­lád, amely jelentős termőterületen, egy hektáron dolgozik ezzel a gyümölcsfé­lével. Minden szorgos kézre és még en­nél is többre van szükségük tavasztól őszig. - Megszállottság kell ehhez - mondja Gregus Sándorné, aki óvónő, há­rom gyermekes édesanya, kertet, földet művelő családtag. Férjével és a családhoz tartozókkal messzemenően összedolgoznak ők a nö­vénytermesztésben. Ami manapság igen ritka, a föld megmunkálásával szerzik jö­vedelmüket a már felnőtt gyerekei is: na­gyobbik lánya, Pintémé Gregus Zsuzsan­na és a férje, PintérÁdám, mezőgazdasá­gi vállalkozók, kalászosokat vetnek arat­nak, állatokat is tartanak. Fiuk, Gábor is bőségesen kiveszi részét a feladatokból. Kaszálásból most érkezett meg, s Bem úti családi házuknál már vevőket fogad, a szamóca szezonvégi termésadagját mé­ri, adja tovább. Gregusné, Marianna örömmel említi mindezt, hiszen tisztában van azzal, hogy a mai fiatalok közül nagyon keve­sen választják afölddel való munkálko-1 dást. Egyetért azzal: a kivételek nyilván gyerek-'és fiatalkorukból hozzák ma­gukkal a (termő)földközeliséget, ennek szeretetét. Flamarosan előkerül Zsuzsi is, a régi, kedves, királynői mosolyával. Igen, ő egy koronás fő: 2005-ben a Nógrád Szé­pe versenyen első helyezést ért el. Ma már két aranyos kisgyerek édesanyja, szerény és derűs egyéniségét a vállalko­zásuk működtetésével is igyekszik ka­matoztatni. Panka lánya el nem marad tőle, mikor a házukhoz közeli szamó- cásba indul. Pinterne Gregus Zsuzsanna Panka lanyaval- Még a hatvanas években kezdtek el epret termeszteni itt az emberek. Akkor a téesz kötötte az üzleteket, az egész ha­tár ezzel volt tele, ez hozta a mellékjö­vedelmet az itt élőknek. Mikor aztán a szövetkezet megszűnt, fokozatosan le­épült a tevékenység - forgatja vissza az idő kerekét Marianna. - Mostanra már csak négy-öt család maradt meg emel­lett. Ami bennünket illet, megszoktuk ezt a munkát és persze hoz is a házhoz jövedelmet. Gregus Sándorék családi közössége jó értelemben, azzal is kilóg a sorból, hogy növelték a termőterüle­tüket. Hogy milyen is így az életük?- Munkahely, kert, határ, nincs meg­állás, tavasztól őszig, reggeltől estig dol­gozunk. Kezdünk a kapálással, majd öntözünk, mert idén nagyon kevés volt a csapadék, muszáj volt pótolni. A sze­dés május közepén kezdődik és június közepéig tart a korán érő fajtánál. Ké­sőbb a kaszálás, permetezés, és ha kell a további öntözés a feladat. Folyamato­san gondoskodni kell az újratelepítésről is - sorolja szakavatottan Mariann. Az idei gyümölcs közepes minőségű, nyolcvan mázsát lehet egy hektárra számolni. Mivel összességében sem te­rem sok errefelé, általában nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Tőlünk egyéb­ként feldolgozásra, illetve piacra viszik el a termést.- Mi ezt gyerekkorunk óta csináljuk. A feleségem nagyapja hozta be Vecére a szamócát, ami aztán itt meg is hono­sodott. Mi kitartottunk mellette - avat be történetükbe Súlyán József, aki fia­talon üzemgazdászként vett részt a me­zőgazdaságban, a helyi téeszben és Nagyorosziban is. A termesztés helyi virágkorából szép emlékeket őriz:- Innen, és a két szomszédos faluból egy teljes szerelvény tálcás csomagolású szamócát szállítottak Németországba, Ausztriába, hűtős vagonokban. Volt itt egy iparvágány, a mozdonyt traktor húz­ta ki a pályára, Vácról, majd Dejtárról hordták ide a szállításhoz a jeget, Pesten aztán utánjegelték a szállítmányt, így négy nap múlva is szép, friss volt az áru. Ma a hűtős kamionokkal már nem gond a minőség megtartása. De más világ is volt akkor - sóhajtja.- Ezer lakosa soha nem volt a falu­nak, de annak idején egy-egy szezon­ban megháromszorozódott a lélekszám: a helyiekkel együtt háromezren dolgoz­tak itt. A családok összetartozása, a ro­konság adta ezt a többletet. Egy hektárnyi epresük háromnegyed része termő, az idei szezon munkáit meghatározta a múlt őszi és a tavaszi- koranyári szárazság.- Március 21-től, összesen nem esett negyven milliméternyi eső; viszont a szárazság adott egy zamatot, színt a sze­meknek - mondja a férfi. Elmondja azt is: tulajdonképpen biotermesztésű a gyümölcsük, mert csak gyomirtót al­kalmaz. Ilyen munkát csak a megszállottak végeznek, sommázza felfogásukat, s mosollyal az arcán hozzáteszi: nekem hobbim is a mezőgazdaság. Fiuk Balassagyarmaton él, sokat se­gít, a lányuk is el-eljön Pestről, hogy tá­mogassa a szülőket, akik nagyon ener­gikusak: feldolgozót is szeretnének, a csarnok pályázati támogatásból már el­készült, de a hűtőtechnikára benyújtott pályázati igényüket nem támogatták, így azt tervezik, hogy egyelőre nagyobb hűtőládákkal oldják majd meg a gyü­mölcs tárolását. Most folytatnak piacku­tatást is a készítményekre. Felesége a csarnokban csumázza a mai szedés egy részét. Aztán majd be­rakja hűtésre. Házi körülmények között készíti a dzsemet, lekvárt eperből és ri- bizliből is. Fél órája lehet, hogy hazaért Borsosberényből. A náluk foglalkozta­tott asszonyokat vitte haza: közelebb nem találtak munkaerőt, szerényen szólva az efféle fizikai munka, nagy me­legben, egyáltalán nem kapós... S aho­gyan a feleség megjegyzi: nem is lesz az, amíg segély van... Bacsa Ferencék eperültetvénye négy­száz négyszögölnyi területet foglal el, a nyugdíjas családfő számára duplán itt a pihenés ideje: a szezon náluk már tel­jesen lecsengett, a gyümölcsöt az utol­só szemig elvitték helyből, idén tehát szállítani sem kellett. A minősége jó kö­zepes, eső hiányában ezt náluk is locso­lással lehetett elérni. Felesége még ak­tív korú, eljár dolgozni, a férj ideje nagy részét az ültetvényen tölti, mégsem győznék ketten a munkát, kell és van is segítség: a tágabb értelemben vett csa­lád, a rokonság összefog, amikor eljön a szüret. Aztán fordítanak a kockán, visszasegítik, amit kaptak.- Én nem helybeli vagyok, Dejtárról jöt­tem ide, de tudom, hogy évtizedekkel ez­előtt itt a faluban, mindenkinek volt eper- földje. Annak idején Németországba, Szlo­vákiába vitték a gyümölcsöt, volt is kelet­je. Sokaknak az értékesítés okozott ne­hézséget, ezért hagytak íelevele, aztán szörpüzem sincs mar Dregéíypalánkon - vázolja a helyzetképet Bacsa Ferenc saj­nálkozással a hangjában. Rajtuk kívül is akadnak még, akik to­vább viszik Ipolyvecén a hagyományt: a szívük mélyén megőrizve és átörökít­ve a föld szeretetének titkát, amit a min­dennapokban két kezük munkájával kamatoztatnak. Hozadéka több mint az illatos, zamatos eperszem eladásából kapott pénz: a megélhetés iskolájához szükséges tudás, érték. Mihalik Júlia (Folytatás az 1. oldalról) A kormányszóvivő világossá tet­te, az első határozott lépés a kon­szolidációhoz az volt, hogy segítet­tek a megyei önkormányzatok­nak, most pedig a helyi önkor­mányzatokon van a sor, hiszen so­kaknak likviditási problémáik vannak, amit nem enged a kor­mány. Tállai András önkormányzati ál­lamtitkár hangsúlyozta: sok eset­ben egyedi szempontokat is figye­lembe vettek, például a közoktatá­si feladatok ellátásával járó plusz­feladatokat. Céljuk az volt, hogy lehetőség szerint mindenki plusz­forráshoz juthasson, ugyanakkor arányosan és méltányosan jártak el. Az elnyert kiegészítő támogatá­sok kötelező feladatok finanszíro­zására fordíthatóak. A legkisebb összeg országos viszonylatban 249 ezer forint volt, míg a legtöb­bet, 201,1 millió forintot Szombat­hely kapta. Nógrád megye 70 településére összesen több mint 465 millió fo­rint érkezett. A legtöbb pénzt, 94,3 millió forintot Salgótarján kapta. A listán egyébként Rétság kivételé­vel valamennyi városunk szerepel (velük, és a többi érintett településsel hamarosan külön is foglalkozunk - a szerk). A kisebb települések közül - több mint 9 millió forinttal - Karancslapujtő vitte el a prímet Míg a másik vég­letet - 500-500 ezer forinttal - Garáb, Nagykeresztúr, Kisbárkány és Márkháza négye­se képezi. Mi ez a 9 millió az igényelt, nagyjából 40 millió forinthoz ké­pest? - tehetik fel a kérdést a so­kak által irigyelt Karancslapujtőn. Lantos Ibolya jegyző elmondta: számos beruházás, fejlesztés va­lósult meg az elmúlt időszakban a faluban; felújították például az ál­talános iskolát és a művelődési há­zat, de építettek játszóteret és ga­rázst is az önkormányzati jármű­vek számára. Mindezek megvaló­sításához a pályázati támogatás mellett hitelt is igénybe kellett ven­ni. A komoly hitelállomány miatt pedig működési nehézségek adód­tak.- A most kapott támogatást az elmaradt számlák rendezésére fordítjuk - tájékoztatott Lantos Ibolya. 94 millió forintos költségvetési hiány és kifizetetlen számlák (víz, gáz, vülany, konyhai étkeztetés) 20 millió forint értékben - érzékeltet- g te az általa vezetett település ne- | héz helyzetét Termán István, % Romhány első embere. A falu 73 í millió forint támogatásra lett volna jogosult, s 8,8 milliót kapott.- Katasztrofális helyzetben va­gyunk... Ez az összeg az időhúzás­ra elég, az adósságunk 30 száza­lékát tudjuk belőle kifizetni - fo­galmazott Termán István. A pol­gármester kitért arra is: 2006-ban még jócskán meghaladta a 200 millió forintot a faluba érkező álla­mi támogatás összege, ez azonban mostanra 160 millióra csökkent - ugyanazon feladatok mellett... Mű­ködtetnek például társult iskolát, óvodát, orvosi rendelőt, kultúrott- hont és idősek gondozóházát Seres Mária, Mátraverebély pol­gármestere elmondta: működési hiányukból adódóan 45,8 millió forintra nyújtották be igényüket, és nem egészen 2,4 millió forint tá­mogatásban részesültek. Ezt az összeget közüzemi, illetve a több­célú kistérségi társulás felé fenn­álló tartozás rendezésére fordítják.- Önkormányzatunk működé­si hiánya a kötelezően ellátott fel­adatok alulfinanszírozottságából adódik. S ugyan minden szem­pontból takarékos gazdálkodásra törekszünk, a hiányzó milliókat sehonnan sem tudjuk előteremte­ni - mutatott rá Seres Mária, aki megjegyezte: a településen igen magas, közel 40 százalék a roma lakosság aránya. A helyiekben a mezőgazdaság, a földművelés iránti igényt szeretnék elültetni, amelyhez jó eszköz a szociális földmunka-pályázat és a Start-köz- foglalkoztatás. Dr. Hajasné Banos Márta, Kozárd polgármestere elmondta: több mint 4 millió forintot igényel­tek, de csak 540 ezer forintot kap­tak; igaz, az elmúlt évek tapaszta­latai alapján ezen nagyon már meg sem lepődhettek... Mivel Ecseggel közösen tartják fenn az intézményeket és elmaradásaik vannak irányukba, ezt az össze­get egy az egyben odaadják a szomszédos falunak.- Tudom, hogy nehéz helyzetben van az állam és nincs miből oszto­gatni, de a mi feladataink is nőnek, s minden sokkal többe kerül, mint a korábbi években - fejtette ki dr. Hajasné Banos Márta: - Emelked­tek például a szolgáltatói díjak és megjelent a készenléti díj is, ami egyrészt érthető, hiszen mindenki igyekszik a pénzénél lenni, más­részt azonban korántsem könnyíti meg a dolgunkat Sőt.. V i i % ■ j É

Next

/
Thumbnails
Contents