Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-21 / 142. szám
SETA 1 2012. JÚNIUS 21., CSÜTÖRTÖK Alakosságnak semmi oka nincs a félelemre Árki István, a Paksi Atomerőmű Zrt. mérnöke 2005 óta dolgozik az intézmény gépészműszaki osztályán. Ahhoz, hogy feladatainak eleget tudjon tenni, a szakmai tárgyak elsajátítása elengedhetetlen volt számára. A munkahely választásában szerepet játszott, hogy édesapja is itt dolgozott. Ő mára már nyugdíjas éveit tölti. István munkaideje rugalmas, így van, amikor korábban, és van, amikor később végez a feladataival. A munkája nagy része „csak” papírmunka. Feladata többek között a reaktorok karbantartásának irányítása, és a hatóságokkal is ő tartja a kapcsolatot. Szükség esetén kiegészítő dízelgenerátort is tudnak üzembe helyezni Kérdésünkre elmondta, a paksi atomerőmű mindenben megfelel a nyugat-európai feltételeknek, a 2012 tavaszán elvégzett felülvizsgálat után is pozitív elbírálást kapott. A tavalyi Japán atomkatasztrófát követő tesztek is megerősítették, félelemre nincs ok, és a tévhitekkel ellentétben az erőmű nem veszélyes. A történtek után kiemelt helyet kapottá világ atomerőműveiben a fokozőtFvédelmi készültség és az új balesetvédelmi terv készítése, Pakson szükség esetén kiegészítő dízelgenerátort is tudnak üzembe helyezni. A gépészmérnök szerint a lakosságnak nincs oka az aggodalomra, hiszen sokat áldoznak a védelemre. Andor Judit, Tatabánya (zöld) Árki István Elet, erő, sci-fi, energia BENYOMÁSOK Avagy mi folyik itt Pakson, mi is az az atomerőmű A SÉTA-tábor résztvevőit hat csapatba sorsolták, s minden csoport más színű pólót kapott Képünkön a diákújságírók és kísérőik a látogatóközpontban Kilenc megye mintegy 30 diákja vesz részt az idei országos SÉTA- (Sajtó és tanulás) táborban. A fiatalok első útja a paksi atomerőműbe vezetett. Élményeikről cikkeket kellett írniuk. íme néhány a legjobbakból. Zboray Kristóf (narancs) Elindultunk a paksi atomerőműbe. Miután 5-6 órát utaztam a tábor helyére, és újra buszra kellett szállnom, én ezt annyira nem díjaztam, de a későbbi élmények kárpótoltak mindenért. Az úton a még ismeretlen arcokkal körülvéve a gondolataim kedvenc művtöri tanáromra, Lévai Ádám- ra terelődtek. Ő így fogalmazta meg korábbi élményét az atomerőműről: „mintha egy klasszikus sci-fi szereplőjeként sétálgatnánk egy életre kelt regényben”. Ezzel a gondolattal vágtam hát neki az útnak. Kilépve a buszból mindenkit megcsapott a tikkasztó meleg, és azt ígérték, hogy benn még melegebb lesz. A munkások kíváncsian néztek a szivárvány hadra. Az atomerőmű látványa számomra nem a beharangozott sci-fi hatást adta, inkább egy nagyon szép, rendezett környezetben fekvő tradicionális, ugyanakkor monumentális üzemét. így kíváncsian vártam, mit mutat majd belülről. A látogatóközpont első kis üveg- ház-belépője meg is hozta a jelzett meleget, hirtelen mindenki megijedt, hogy ilyen szaunában kell végig mennünk, de ahogy beléptünk a látogatóközpontba, megnyugtató hűs várt minket. Ezek után jött a sajtótájékoztató. Mindenki kicsit bizonytalanul állt, illetve ült még ekkor, sem mi, sem az interjú alanyok nem tudták, hogy mit várjanak a másiktól. De ez a kezdeti stressz gyorsan leült, és már kezdődött is a kérdezz-felelek. Feltettük a legfontosabb kérdéseinket: mi is ez az atomerőmű, és ez miért jó nekünk? A kérdésünkre a válasz meglepően részletes volt. Elmondták, hogy mennyire fontos már csak a környéken élők számára is az erőmű, hiszen kb. 5000 embernek ad munkahelyet, ami már egy kisebb városnak is elmegy. Azt is megtudtuk, hogy az erőmű körül a legtisztább a levegő az országban. Ezután végigvezettek minket a látogatóközponton, ahol rájöttünk, hogy ha nem is lehet hülye kérdést feltenni, mi tudunk, és hogy ez a kis város látja el Magyarország felét árammal. Miután végeztünk, jöhetett maga az üzemi terület, ahova a bejutás nehezebb volt, mint Hollandia parlamentjébe. Itt találkoztam azzal az érzéssel, amit a tanár úr említett, mintha egy űrhajó belsejébe érkeztünk volna. Sisakot fel, irány a szörny gyomra, a hajtómű! Szinte érezni lehetett azt a 2000 megawatt erőt, amit ez az erőmű lead, lenyűgöző látvány és hang. Megnézhettük, ahogy épp kicserélnek egy elhasznált kazettát az „űrhajó” karbantartói. Átérez- tük, amit anno leírt Wells, az atomenergia szinte varázslat nekünk, egy ilyen kis energiahordozó, ami összesen 8 gramm egy évre ellát egy családot. Mindent összevetve az atomenergia a modern tudomány és társadalom varázspálcája, és felelőtlenség lenne eldobni. Nőként is lehet érvényesülni ezen a munkahelyen Az atomerőműben tett látogatásom során Németh Enikőt, az erőmű dolgozóját kérdeztem munkájával kapcsolatban. A vegyészmérnök szerint ez egy nagyon változatos munka. Szeret itt dolgozni, mert összetartó a csapat és jó a munkamorál. Már egészen fiatalon megkedvelte ezt a munkakört, mivel itt töltötte a nyári gyakorlatait. Motiválja, hogy szülei, akik szintén itt dolgoznak, büszkék legyenek rá. Németh Enikő párja, akivel már 9 éve együtt vannak, szintén itt dolgozik. Néha kissé nehéz a programok megszervezése, de ezen kívül semmiféle problémát nem okoz a kapcsolatukban ez a munka. Nem fél a munkahelyi veszélyektől, mert az erőműben mindig a biztonsági előírásoknak megfelelően járnak el. A radioaktív anyagok kezeléséhez külön tanfolyamot kellett elvégeznie, így szerinte ez sem okozhat problémát. Amikor ilyen anyagokkal dolgozik, mind a saját, mind a mások életéért felelősséggel tartozik, ezért nagyon óvatos. Többen megkérdezték már tőle, hogy mennyiben változtatta meg a munkához való hozzáállását a Japánban bekövetkezett katasztrófa, de mivel a biztonsági ellenőrzések nagyon részletesek voltak, ezzel kapcsolatban sincs félnivalója. Azoknak a fiataloknak, akik a paksi atomerőműben szeretnének dolgozni, azt tanácsolja, hogy minden tantárgyat szorgalmasan tanuljanak, mert semmi sem felesleges. Kalas Martina, Eger (narancs) Németh Enikő Az atomenergetikai múzeum az emlékekre, a munkások szeretetére épült A múzeumhoz Józsi, a biztonsági őr motoros kíséretet biztosított számunkra. Az első dolog, amit mindenki boldogan konstatált, hogy van egy italautomata, és végre hozzájuthatunk egy jó hideg üdítőhöz. Kicsit olyanok voltunk, mint anyám szokott lenni, mindent meg kell fogni, amit meg lehet, mindent ki kell próbálni, amit lehet. Maga a múzeum első része sokkal inkább a volt munkások emléktárgyaira épült, itt megtalálhattunk szinte mindent, a víz által tönkretett turbinától egészen egy wolfram égős lámpában tárolt pálinkáig. A következő megálló a „hűtőszoba” volt, ahol a légkondi végre szolgáltatott egy kis jó időt. Itt helyezték el a már elavult informatikai eszközöket, a hatalmas szervergépektől egészen a személyes kedvencemig, egy 300 MB tárolására képes diszkig, ami inkább emlékeztetett egy bizonyos sorozat bizonyos főhősnőjének fegyverére, mint egy használati eszközre. Utána mindenki sajnálatára ki kellett innen mennünk, hiszen az előadás folytatódott Megnézhettük azokat a felszereléseket is, amit anno használtak, a táska mobiltól a reaktort biztosító 114 kilogrammos csavarig. Energiatermelés testközelből GÉPÉSZ Közvetlen felelősség a hatékonyság érdekében Fokonként fel a ranglétrán ÉLETCÉLOK Takács Zoltán szerint megéri sokat tanulni Gazdag Viktor, a Paksi Atomerőmű Zrt. fiatal gépésze szívesen beszélt nekünk a feladatairól, például kifejtette az automatizálás és a biztonsági intézkedések közvetlen hatását a munkájára. Elmondása szerint hatalmas változások történtek ezen a téren, hiszen kezdetben a gépek javítása, az alkatrészek cseréje is több órás megerőltető munkát vett igénybe. Példaként elmesélte, hogy a reaktorkupolát rögzítő hatvan csavar egyikének eltávolítása is egy egész (8 órás) műszakot vett igénybe, ezzel szemben ez mára körülbelül 1-2 órára rövidült. A gépesítéssel a munkafolyamatok meggyorsításán kívül azt is elérték, hogy a dolgozók a lehető legkisebb sugárdózist kapják. Véleménye szerint a legfontosabb a biztonsági intézkedések betartása, a szigorú ragaszkodás az előírásokhoz, így elkerülhetőek a balesetek. Munkájuk végeztével mindaddig nem hagyhatják el a karbantartás helyszínét, amíg az utolsó csavar is visszakerült a helyére. Viktor szerint a reaktor és a turbina, így az üzem szíve közvetlen környezetében végzett munka rendkívül izgalmas, ugyanakkor nagy felelősséggel jár, és teljes embert kíván. Kertmegl István, Mezőkovácsháza (citrom) Gazdag Viktor Takács Zoltán fiatal kora ellenére máris a Paksi Atomerőmű Zrt. egyik fő munkatársa. Édesapja révén már gyerekkorában belecsöppent az erőmű izgalmas légkörébe.- A ranglétra aljáról indultam, gépészmérnök voltam, majd folyamatosan jöttek új feladatok, új eredmények, és most itt vagyok üzemvezetőként - mesélte. -Hazudnék, ha azt mondanám, nem motivált a pénz. Frissen végzettként azonban fontosabbnak tartottam a kihívásokat, ezekből tapasztalatot nyer az ember. Ha kitanulsz több szakmát, köny- nyebb az előrelépés. Megéri sokat tanulni. Van olyan szakterület, ahol elég a technikusi végzettség, de előny a gépészmérnöki, illetve az informatikai felsőfokú végzettség. Valamint fontos a nyelvtudás, arra mindig szükség van. Azt is elmondta, tudja, hogy sokan viszolyognak az atomenergiától, veszélyesnek tartják. De ő bizton állítja, nincs káros hatása az egészségre. Minden munkakörnek vannak biztonsági korlátái. Ezeket betartva nincs ok a félelemre. Bátran ajánlja a fiataloknak a céget leendő munkahelyként. A kollektíva együttműködő, segítőkész emberekből áll, ezért szeret ott dolgozni. Kolman Réka, Eger és Karkus Tamás, Sarkad (lila) Takács Zoltán
