Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)

2012-06-02 / 126. szám

EVANGÉLIKUS ELET Ikarusszal a mennyekbe Mielőtt félreértené az Ol­vasó: nem a görög mitoló­gia jól ismert szereplőjé­ről és hasztalan emberi erőlködéséről van szó, csak arról, hogy Lucfalváról elbuszoztunk Szügybe, a Nógrádi Evan­gélikus Egyházmegye énekkari találkozójára. Mindig nagy várakozással ké­szülünk erre az alkalomra, amely idén is pünkösd hétfőjén került megrendezésre, és amelyen min­den évben a környék legjobb han­gú evangélikusai találkoznak. Nem győztünk azonban azért imádkozni, hogy ne az emberi büszkeség és versenyszellem tör­jön elő bennünk, hanem hadd tudjuk élő Istenünket megtisztí­tott szívvel együtt dicsőíteni, és ezt tegyük a tőlünk telhető leg­szebb hangon. Az istentisztelet annak a közös kánonnak az el- éneklésével kezdődött, amelyet minden énekkar külön megta­nult. így zengett a Halleluja, rög­tön egységgé formálva a színes gyülekezetét. Blatniczky lános Dániel helyi lelkész Máté evangéliuma 16,15- 16 alapján hirdette az igét: csodá­lattal, lenyűgözve állhatunk meg most is az Úr Jézus előtt, aki nem olyan, mint amilyennek mi elkép­zeljük Őt, és nem azt adja, amit mi emberileg várunk. Ő bűnből való megváltást, szabadulást ho­zott halálával és feltámadásával. Péter is boldog lehetett, mert val­lástételében olyat tudott kimon­dani, ami nem belőle fakadt, ha­nem az Atya kijelentéséből: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ” Minket is hív az Úr, és most hü- ledezve állhatunk meg előtte, hogy minden szennyünk ellené­re részesei lehetünk az Ő orszá­gának. Az igehirdetést követően Szabó András esperes köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki a „kellemesen megtelt” temp­lom láttán, hiszen Nógrád megye legnagyobb evangélikus templo­mában szinte alig fértünk el. Ő az Apostolok Cselekedetei 2,42 alap­ján szólt, kiemelve azt a négyest, amely összetartotta a korai ke­resztyéneket: apostoli tanítás, kö­zösség, úrvacsora, imádság. Mel­lé tette ötödikként az éneklést, amely átszőheti mindezt, és kohé­ziós erőként összetarthat. Ezek után Szabó Andrásné, egyházmegyénk zenei előadója konferálta fel az énekkarokat. A sort a házigazda szügyi gyüleke­zet nyitotta, majd a sámsonházai, ősagárdi, balassagyarmati, bánki, kétbodonyi, lucfalvai, galgagutai és végül a vanyarci énekkarok énekét hallgathattuk meg. Mind­eközben nem egyszer megteltek a szemek a bűnbánat és az öröm könnyeivel. Szabó András záró gondolataiban kiemelte a sokszí­nű egységet, és megtudhattunk sok érdekes statisztikai adatot is. Többek közt azt, hogy összesen 151-en énekeltünk az énekkarok­ban, volt olyan, amelyikben több férfi volt, mint nő, és még olyan is, amelyben minden női tag szem­üveges. Ezek után derűsen ta­pasztalhattuk meg az elhangzó ige igazságát: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvű­nek pedig mindig ünnepe. ” (Péld 15,15). Végül a helyiek meghívtak bennünket egy bőséges szeretet- vendégségre. Hazafelé zengett a hálaének végig a 22-esen. Jövőre Vanyarcon kapcsolódhatunk be így ismét a mennyei karok dicsé­retébe, de addig is életével, éneké­vel ki-ki a maga helyén dicsérhe­ti az Urat. Malik Péter Károly lelkész, Luciáivá Hány kenyeretek van? Ezzel a címmel tart Dr. Molnár Róbert, a Szeged melletti Kübekháza polgármestere, egykori parlamenti képviselő, az „Egy poli­tikus, akit rabul ejtett az Isten” című könyv szerzője 2012. június Idén, vasárnap 16 órai kezdettel szabadtéri evangélizációt a Nógrád megyei Bér falukemencéjénél. Az alkalom apropóján kértük az evangélizá­ciót szervező evangélikus gyülekezetei egy rövid bemutatkozásra. A Béri Evangélikus Gyülekezet 1662 óta léte­zik, idén ünnepli fennállásának 350. évforduló­ját. Őseink, és Isten élte­tő ereje tartotta fenn a gyülekezetei idáig. Most rajtunk is múlik, hogyan tovább, lesz-e újabb évti­zedekig ebben a kis cser­háti - festői szépségű he­lyen fekvő - faluban élő evangélikus gyülekezet. A 2007. június 2-án tör­tént felszentelés után egy impozáns épülettel lett gazdagabb gyülekeze­tünk és falunk is. A gyü­lekezeti házban van egy 40 férőhelyes terem a kö­zösségi alkalmak számá­ra, teakonyha, iroda, vala­mint férfi-női vizesblokk. A tetőtérben két szoba ta­lálható 6-6 férőhellyel (matracokkal akár 20 főt is el tudunk helyezni) ki­sebb csoportok számára, amiket turistaszállásként is igénybe vehetnek kirándulócsoportok. A gyüle­kezeti teremben van a heti egy gyermek istentisz­telet, szintén itt folyik a hittanoktatás, a konfirmá­ciói felkészítés és a heti egy alkalommal megtar­tott bibliaóra is. Vasárnaponként délelőtt 10 órakor kezdődik az istentisztelet a templomban vagy télen a gyüleke­zeti teremben. A lelkész mellett már sok éve kánto­ri szolgálatot végez Molnár Lilla végzős teológiai hallgató, akinek a vezetésével fiatalokból álló ének­kar is bontogatja szárnyait. Ő és Fülöp Réka gyüle­kezeti tagunk rendszeresen készítik fel gyermeke­inket a karácsonyi betlehemes játékokra és az ün­nepségeken való szereplésekre. Paradox módon a rendszerváltást követően nem nőtt ugrásszerűen a templomba járók száma. Nem volt eufória. A kez­deti mérsékelt emelkedés után az istentiszteletet látogatók száma állandósult, körülbelül 30-50 fő kö­zötti. Kivételek természetesen a nagy ünnepek, ami­kor az első napokon megtelik a templom. A község lélekszámának csökkenésével évről év­re csökken a gyülekezet lélekszáma is, annak elle­nére, hogy a lelkésszel együtt a gyülekezet építé­sén fáradozunk. A hitélet mélyítését, a közösség épülését szolgálják az évenkénti ádventi alkal­mak, a január végi öku­menikus imahetek, ami­kor más felekezetek tagja­ival és más igehirdetők szolgálatával is találkoz­hatunk, és kiváló alkal­mak erre a hosszú évek óta majd’ minden nyáron megrendezésre kerülő szabadtéri evangélizációk is. Ezek a templomon kí­vül, a falu szabadtéri szín­padán, újabban a községi kemence mellett kerülnek megrendezésre. A szabad­téri evangélizációkra min­dig egy közismert igehir­detőt hívunk, esetenként más felekezetből is. Idén Dr. Molnár Róbert, a Szeged melletti Kübekháza pol­gármestere lesz a vendégünk. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk Nógrád megye minden Istent kereső polgárát! (A cikk teljes terjedelmében a mm. nogradmegye. lutheran.hu internetes oldalon olvasható.) Súlyán András felügyelő, Bér Lgy volt parlamenti képviselő - jelenleg polgármester - megdöbbentő vallomása a szenvedésről, a kilátás talanságban felragyogó reménytől, a hitről, a formáltatásról, a szolgáló vezetésről és a politikáról... ..Amit az embertől megkívánnak, az a hűség 2012. május 20-án immár har­madik alkalommal adott otthon a vanyarci evangélikus templom esperesiktatási istentiszteletnek, hiszen a gyülekezet lelkészét, Szabó Andrást harmadszor is megválasztották esperesüknek Nógrád megye evangélikus gyü­lekezetei. A régi-új esperest szol­gálatáról kérdeztük.- Immár 10 esztendeje annak, hogy Esperes Úr először állt meg úgy a vanyarci templom oltára előtt, mint aki azesperesi szolgálatához kéri Isten meg­erősítő áldását. Milyen reménységgel in­dult akkor a szolgálatba, és milyen volt immár harmadszorra átélni az esperesiktatás szertartását?- Elevenen él bennem a 10 évvel ez­előtti esemény. Szebik Imre püspök úr iktatott be az esperesi szolgálatba, ép­pen a Brazília-Németország foci világbaj­nokság döntőjének napján. Mindkét csa­patot szeretem, de a szép és fantáziadús játékuk miatt inkább a Braziloknak szur­koltam. 2:0-ra nyertek, aminek nagyon örültem. Reméltem, hogy az esperesi szolgálatom is inkább nyereség lesz a megye gyülekezeteinek és lelkészeinek. Akkor túl fiatalnak éreztem magam a feladathoz, 36 éves voltam, 10 évi lelké- szi szolgálattal és tapasztalattal a hátam mögött. A bátorító és buzdító testvéri hangok mellett Isten igéjére is hagyat­koztam: „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hi­téi, hogy éljünk.” (Zsid 10,39) Örülök an­nak, hogy akkor elindultam a nehéznek tűnő úton. Egyre többször éltem át ennek a szolgálatnak az örömét. Most, 10 év után Fabiny Tamás püspök úr iktatott be harmadszor az esperesi szolgálatba, de most is ugyanúgy rám nehezedett a szolgálat felelőssége és a feladat nagysága, mint az első alkalom­mal. Mert 10 év alatt ugyan szereztem némi tapasztalatot, de ezt a szolgálatot nem lehet rutinból végezni, hiszen na­ponként új kihívások jelentkeznek. Is­tent hívtam segítségül az igeválasztá­sommal, a meghívón ez szerepelt: „Sok­féle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg. Amit az embertől megkívánnak, az a hűség.” (Péld 19,21) Püspök úr igehirdetése is ezt erősítette, Jézus Péterhez intézett há­romszoros kérdését tette személyessé: Szeretsz-e engem? Minden lelki szolgá­lat alapja az, hogy a Krisztus iránti sze- retetünkben legyünk erősek és hűsége­sek. Csakis az ő erejével és segítségével lehet jól végezni ezt a munkát. Ebben erősített az iktatás ünnepélyes alkalma.- Mennyire volt egyértelmű a dönté­se, hogy ismét igent mond az esperesi tisztségre?- Korántsem volt magától értődő, hogy 10 év után feltétlenül folytatnom kell. Egyrészt az ember kissé megko­pik, „elhasználódik” ebben a szolgálat­ban, és kérdéssé lesz, van-e még erő, új motiváció? Hasznára válhatok-e még a közösségnek? Ez a kérdés is Istenhez vezet, hiszen ő tud megújítani és na­ponként új erőt adni. Másrészt a lelké­szek és a 21 anyagyülekezet jelzéseire is oda kellett figyelnem, van-e igény a személyi váltásra? Mivel már a jelölés fázisában megmutatkozott az erőteljes biztatás a folytatásra, ezért vállaltam az újbóli hatéves ciklust.- Össze tudná foglalni néhány mon­datban, hogy mi is konkrétan az esperes feladata az egyházmegyében?- Az esperesi szolgálatnak egyrészt van jogi oldala, másrészt pedig van lel­ki, spirituális tartalma. Törvényeink az esperest és a felügyelőt bízzák meg az­zal, hogy felügyeljék és segítsék a gyü­lekezetekben folyó munkát és lelkészi szolgálatot. Biztosítani kell a kereteket, a szabályszerű munkát, lelkészválasz­táskor le kell vezényelni a folyamatot, anyagi nehézségek esetén akár felsőbb szintek bevonásával is igyekszünk se­gíteni. Sok az adminisztrációs teendő, ezek is az esperesi hivatalba futnak be. Másrészt fontos a spirituális oldal. A lel­készeket és más gyülekezeti tisztségvi­selőket támogatni kell, hogy a fő külde­tést, Krisztus hirdetését betöltsék. A ha­vonkénti lelkészgyűlések, vagy más kö­zösségi alkalmak mind a testvéri talál­kozás, az egyetértés munkálásának alkalmai is. Sok személyes beszélgetés is szükséges ahhoz, hogy szépen, rend­ben menjenek dolgaink.- Milyen változásokat tervez, hogyan képzeli az egyházmegyét a 6 éves ciklus végén?- Egyházmegyénk rendkívül sok ér­téket hordoz. Ami jól működik, azt meg kell tartanunk, erősítenünk kell. Az egyházmegye 16 lelkésze között a test­véri együttműködés nagyon jó. Ez nagy kincs, vigyáznunk kell rá. A közösségi alkalmak, énekkari találkozók és evangélizációk népszerűek, mint aho­gyan a hittanversenyek is. A népesség- fogyás kérdésével nekünk is foglalkoz­nunk kell. Van néhány apróra zsugoro­dott gyülekezetünk, amelyeket társítás­sal meg kell erősítenünk, ahogyan az ige is mondja: „Jobban boldogul kettő, mint egy.” (Préd 4,9) Természetesen mindent missziói szempontból kell néz­nünk, ami segíti a gyülekezetek életét, növekedését, arra szükségünk van.- Az esperesi szolgálat mely területei hangsúlyosak az Ön számára?- Székfoglalómban három súlypon­tot neveztem meg. Először is fontos­nak tartom, hogy a lelkészek fizikai­lag, szellemileg és lelkileg megfelelő kondícióban legyenek. Háborút csak jó karban lévő katonákkal lehet nyer­ni. Másodszor erősíteni szükséges a gyülekezetek és tisztségviselők spiri- tualitását. Ez azt jelenti, hogy minden esetben bátran számoljunk Istennel, akinek minden lehetséges. Legyünk imádkozó, Isten igéjével élő emberek. Harmadszor a gyülekezeti tisztségvi­selők képzését emelem ki. Mivel sok minden tanulható, nem feltétlenül ne­künk kell kitalálnunk évek, évtizedek alatt. Országos szinten már megindult ez a képzés, remélhetőleg regionálisan is sikerül megteremteni.- Hogyan tudja összehangolni a szol­gálatot a családdal?- Néha nem könnyű a sok szerepnek egyszerre megfelelni. Hála Istennek, fe­leségem, aki egyébként zenetanár az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban, tá­mogat a lelkészi és esperesi szolgálat­ban, s maga is effektiv szolgálatot végez a gyülekezeti gyermekmunkában, énekkarban. Feleségemmel és gyerme­keimmel, akik 13, 18 és 20 éves fiúk, igyekszem minél többet együtt lenni családi körben is, hogy ne kelljen egy­mást nélkülöznünk. Hatalmas erőfor­rás számomra a család, jó együtt szol­gálni azt az Urat, akinek mindent kö­szönhetünk. Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész, Bánk

Next

/
Thumbnails
Contents