Nógrád Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 125-150. szám)
2012-06-02 / 126. szám
EVANGÉLIKUS ELET Ikarusszal a mennyekbe Mielőtt félreértené az Olvasó: nem a görög mitológia jól ismert szereplőjéről és hasztalan emberi erőlködéséről van szó, csak arról, hogy Lucfalváról elbuszoztunk Szügybe, a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye énekkari találkozójára. Mindig nagy várakozással készülünk erre az alkalomra, amely idén is pünkösd hétfőjén került megrendezésre, és amelyen minden évben a környék legjobb hangú evangélikusai találkoznak. Nem győztünk azonban azért imádkozni, hogy ne az emberi büszkeség és versenyszellem törjön elő bennünk, hanem hadd tudjuk élő Istenünket megtisztított szívvel együtt dicsőíteni, és ezt tegyük a tőlünk telhető legszebb hangon. Az istentisztelet annak a közös kánonnak az el- éneklésével kezdődött, amelyet minden énekkar külön megtanult. így zengett a Halleluja, rögtön egységgé formálva a színes gyülekezetét. Blatniczky lános Dániel helyi lelkész Máté evangéliuma 16,15- 16 alapján hirdette az igét: csodálattal, lenyűgözve állhatunk meg most is az Úr Jézus előtt, aki nem olyan, mint amilyennek mi elképzeljük Őt, és nem azt adja, amit mi emberileg várunk. Ő bűnből való megváltást, szabadulást hozott halálával és feltámadásával. Péter is boldog lehetett, mert vallástételében olyat tudott kimondani, ami nem belőle fakadt, hanem az Atya kijelentéséből: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ” Minket is hív az Úr, és most hü- ledezve állhatunk meg előtte, hogy minden szennyünk ellenére részesei lehetünk az Ő országának. Az igehirdetést követően Szabó András esperes köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki a „kellemesen megtelt” templom láttán, hiszen Nógrád megye legnagyobb evangélikus templomában szinte alig fértünk el. Ő az Apostolok Cselekedetei 2,42 alapján szólt, kiemelve azt a négyest, amely összetartotta a korai keresztyéneket: apostoli tanítás, közösség, úrvacsora, imádság. Mellé tette ötödikként az éneklést, amely átszőheti mindezt, és kohéziós erőként összetarthat. Ezek után Szabó Andrásné, egyházmegyénk zenei előadója konferálta fel az énekkarokat. A sort a házigazda szügyi gyülekezet nyitotta, majd a sámsonházai, ősagárdi, balassagyarmati, bánki, kétbodonyi, lucfalvai, galgagutai és végül a vanyarci énekkarok énekét hallgathattuk meg. Mindeközben nem egyszer megteltek a szemek a bűnbánat és az öröm könnyeivel. Szabó András záró gondolataiban kiemelte a sokszínű egységet, és megtudhattunk sok érdekes statisztikai adatot is. Többek közt azt, hogy összesen 151-en énekeltünk az énekkarokban, volt olyan, amelyikben több férfi volt, mint nő, és még olyan is, amelyben minden női tag szemüveges. Ezek után derűsen tapasztalhattuk meg az elhangzó ige igazságát: „A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pedig mindig ünnepe. ” (Péld 15,15). Végül a helyiek meghívtak bennünket egy bőséges szeretet- vendégségre. Hazafelé zengett a hálaének végig a 22-esen. Jövőre Vanyarcon kapcsolódhatunk be így ismét a mennyei karok dicséretébe, de addig is életével, énekével ki-ki a maga helyén dicsérheti az Urat. Malik Péter Károly lelkész, Luciáivá Hány kenyeretek van? Ezzel a címmel tart Dr. Molnár Róbert, a Szeged melletti Kübekháza polgármestere, egykori parlamenti képviselő, az „Egy politikus, akit rabul ejtett az Isten” című könyv szerzője 2012. június Idén, vasárnap 16 órai kezdettel szabadtéri evangélizációt a Nógrád megyei Bér falukemencéjénél. Az alkalom apropóján kértük az evangélizációt szervező evangélikus gyülekezetei egy rövid bemutatkozásra. A Béri Evangélikus Gyülekezet 1662 óta létezik, idén ünnepli fennállásának 350. évfordulóját. Őseink, és Isten éltető ereje tartotta fenn a gyülekezetei idáig. Most rajtunk is múlik, hogyan tovább, lesz-e újabb évtizedekig ebben a kis cserháti - festői szépségű helyen fekvő - faluban élő evangélikus gyülekezet. A 2007. június 2-án történt felszentelés után egy impozáns épülettel lett gazdagabb gyülekezetünk és falunk is. A gyülekezeti házban van egy 40 férőhelyes terem a közösségi alkalmak számára, teakonyha, iroda, valamint férfi-női vizesblokk. A tetőtérben két szoba található 6-6 férőhellyel (matracokkal akár 20 főt is el tudunk helyezni) kisebb csoportok számára, amiket turistaszállásként is igénybe vehetnek kirándulócsoportok. A gyülekezeti teremben van a heti egy gyermek istentisztelet, szintén itt folyik a hittanoktatás, a konfirmációi felkészítés és a heti egy alkalommal megtartott bibliaóra is. Vasárnaponként délelőtt 10 órakor kezdődik az istentisztelet a templomban vagy télen a gyülekezeti teremben. A lelkész mellett már sok éve kántori szolgálatot végez Molnár Lilla végzős teológiai hallgató, akinek a vezetésével fiatalokból álló énekkar is bontogatja szárnyait. Ő és Fülöp Réka gyülekezeti tagunk rendszeresen készítik fel gyermekeinket a karácsonyi betlehemes játékokra és az ünnepségeken való szereplésekre. Paradox módon a rendszerváltást követően nem nőtt ugrásszerűen a templomba járók száma. Nem volt eufória. A kezdeti mérsékelt emelkedés után az istentiszteletet látogatók száma állandósult, körülbelül 30-50 fő közötti. Kivételek természetesen a nagy ünnepek, amikor az első napokon megtelik a templom. A község lélekszámának csökkenésével évről évre csökken a gyülekezet lélekszáma is, annak ellenére, hogy a lelkésszel együtt a gyülekezet építésén fáradozunk. A hitélet mélyítését, a közösség épülését szolgálják az évenkénti ádventi alkalmak, a január végi ökumenikus imahetek, amikor más felekezetek tagjaival és más igehirdetők szolgálatával is találkozhatunk, és kiváló alkalmak erre a hosszú évek óta majd’ minden nyáron megrendezésre kerülő szabadtéri evangélizációk is. Ezek a templomon kívül, a falu szabadtéri színpadán, újabban a községi kemence mellett kerülnek megrendezésre. A szabadtéri evangélizációkra mindig egy közismert igehirdetőt hívunk, esetenként más felekezetből is. Idén Dr. Molnár Róbert, a Szeged melletti Kübekháza polgármestere lesz a vendégünk. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk Nógrád megye minden Istent kereső polgárát! (A cikk teljes terjedelmében a mm. nogradmegye. lutheran.hu internetes oldalon olvasható.) Súlyán András felügyelő, Bér Lgy volt parlamenti képviselő - jelenleg polgármester - megdöbbentő vallomása a szenvedésről, a kilátás talanságban felragyogó reménytől, a hitről, a formáltatásról, a szolgáló vezetésről és a politikáról... ..Amit az embertől megkívánnak, az a hűség 2012. május 20-án immár harmadik alkalommal adott otthon a vanyarci evangélikus templom esperesiktatási istentiszteletnek, hiszen a gyülekezet lelkészét, Szabó Andrást harmadszor is megválasztották esperesüknek Nógrád megye evangélikus gyülekezetei. A régi-új esperest szolgálatáról kérdeztük.- Immár 10 esztendeje annak, hogy Esperes Úr először állt meg úgy a vanyarci templom oltára előtt, mint aki azesperesi szolgálatához kéri Isten megerősítő áldását. Milyen reménységgel indult akkor a szolgálatba, és milyen volt immár harmadszorra átélni az esperesiktatás szertartását?- Elevenen él bennem a 10 évvel ezelőtti esemény. Szebik Imre püspök úr iktatott be az esperesi szolgálatba, éppen a Brazília-Németország foci világbajnokság döntőjének napján. Mindkét csapatot szeretem, de a szép és fantáziadús játékuk miatt inkább a Braziloknak szurkoltam. 2:0-ra nyertek, aminek nagyon örültem. Reméltem, hogy az esperesi szolgálatom is inkább nyereség lesz a megye gyülekezeteinek és lelkészeinek. Akkor túl fiatalnak éreztem magam a feladathoz, 36 éves voltam, 10 évi lelké- szi szolgálattal és tapasztalattal a hátam mögött. A bátorító és buzdító testvéri hangok mellett Isten igéjére is hagyatkoztam: „Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy éljünk.” (Zsid 10,39) Örülök annak, hogy akkor elindultam a nehéznek tűnő úton. Egyre többször éltem át ennek a szolgálatnak az örömét. Most, 10 év után Fabiny Tamás püspök úr iktatott be harmadszor az esperesi szolgálatba, de most is ugyanúgy rám nehezedett a szolgálat felelőssége és a feladat nagysága, mint az első alkalommal. Mert 10 év alatt ugyan szereztem némi tapasztalatot, de ezt a szolgálatot nem lehet rutinból végezni, hiszen naponként új kihívások jelentkeznek. Istent hívtam segítségül az igeválasztásommal, a meghívón ez szerepelt: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg. Amit az embertől megkívánnak, az a hűség.” (Péld 19,21) Püspök úr igehirdetése is ezt erősítette, Jézus Péterhez intézett háromszoros kérdését tette személyessé: Szeretsz-e engem? Minden lelki szolgálat alapja az, hogy a Krisztus iránti sze- retetünkben legyünk erősek és hűségesek. Csakis az ő erejével és segítségével lehet jól végezni ezt a munkát. Ebben erősített az iktatás ünnepélyes alkalma.- Mennyire volt egyértelmű a döntése, hogy ismét igent mond az esperesi tisztségre?- Korántsem volt magától értődő, hogy 10 év után feltétlenül folytatnom kell. Egyrészt az ember kissé megkopik, „elhasználódik” ebben a szolgálatban, és kérdéssé lesz, van-e még erő, új motiváció? Hasznára válhatok-e még a közösségnek? Ez a kérdés is Istenhez vezet, hiszen ő tud megújítani és naponként új erőt adni. Másrészt a lelkészek és a 21 anyagyülekezet jelzéseire is oda kellett figyelnem, van-e igény a személyi váltásra? Mivel már a jelölés fázisában megmutatkozott az erőteljes biztatás a folytatásra, ezért vállaltam az újbóli hatéves ciklust.- Össze tudná foglalni néhány mondatban, hogy mi is konkrétan az esperes feladata az egyházmegyében?- Az esperesi szolgálatnak egyrészt van jogi oldala, másrészt pedig van lelki, spirituális tartalma. Törvényeink az esperest és a felügyelőt bízzák meg azzal, hogy felügyeljék és segítsék a gyülekezetekben folyó munkát és lelkészi szolgálatot. Biztosítani kell a kereteket, a szabályszerű munkát, lelkészválasztáskor le kell vezényelni a folyamatot, anyagi nehézségek esetén akár felsőbb szintek bevonásával is igyekszünk segíteni. Sok az adminisztrációs teendő, ezek is az esperesi hivatalba futnak be. Másrészt fontos a spirituális oldal. A lelkészeket és más gyülekezeti tisztségviselőket támogatni kell, hogy a fő küldetést, Krisztus hirdetését betöltsék. A havonkénti lelkészgyűlések, vagy más közösségi alkalmak mind a testvéri találkozás, az egyetértés munkálásának alkalmai is. Sok személyes beszélgetés is szükséges ahhoz, hogy szépen, rendben menjenek dolgaink.- Milyen változásokat tervez, hogyan képzeli az egyházmegyét a 6 éves ciklus végén?- Egyházmegyénk rendkívül sok értéket hordoz. Ami jól működik, azt meg kell tartanunk, erősítenünk kell. Az egyházmegye 16 lelkésze között a testvéri együttműködés nagyon jó. Ez nagy kincs, vigyáznunk kell rá. A közösségi alkalmak, énekkari találkozók és evangélizációk népszerűek, mint ahogyan a hittanversenyek is. A népesség- fogyás kérdésével nekünk is foglalkoznunk kell. Van néhány apróra zsugorodott gyülekezetünk, amelyeket társítással meg kell erősítenünk, ahogyan az ige is mondja: „Jobban boldogul kettő, mint egy.” (Préd 4,9) Természetesen mindent missziói szempontból kell néznünk, ami segíti a gyülekezetek életét, növekedését, arra szükségünk van.- Az esperesi szolgálat mely területei hangsúlyosak az Ön számára?- Székfoglalómban három súlypontot neveztem meg. Először is fontosnak tartom, hogy a lelkészek fizikailag, szellemileg és lelkileg megfelelő kondícióban legyenek. Háborút csak jó karban lévő katonákkal lehet nyerni. Másodszor erősíteni szükséges a gyülekezetek és tisztségviselők spiri- tualitását. Ez azt jelenti, hogy minden esetben bátran számoljunk Istennel, akinek minden lehetséges. Legyünk imádkozó, Isten igéjével élő emberek. Harmadszor a gyülekezeti tisztségviselők képzését emelem ki. Mivel sok minden tanulható, nem feltétlenül nekünk kell kitalálnunk évek, évtizedek alatt. Országos szinten már megindult ez a képzés, remélhetőleg regionálisan is sikerül megteremteni.- Hogyan tudja összehangolni a szolgálatot a családdal?- Néha nem könnyű a sok szerepnek egyszerre megfelelni. Hála Istennek, feleségem, aki egyébként zenetanár az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban, támogat a lelkészi és esperesi szolgálatban, s maga is effektiv szolgálatot végez a gyülekezeti gyermekmunkában, énekkarban. Feleségemmel és gyermekeimmel, akik 13, 18 és 20 éves fiúk, igyekszem minél többet együtt lenni családi körben is, hogy ne kelljen egymást nélkülöznünk. Hatalmas erőforrás számomra a család, jó együtt szolgálni azt az Urat, akinek mindent köszönhetünk. Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész, Bánk
