Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-10 / 107. szám

2012, MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK 7 A HÉT TÉMÁJA abortusztabletta A nemzetközi engedélyeztetés április 21-én zárult, megvan az engedély, hogy a Medabon nevű tablettát Magyarországon is forgalomba hozzák, de csak a kórházak kapnak belőle. Nem mindenki örül az abortusz „könnyebb” változatának. DEMOGRÁFIAI DILEMMA TABLETTÁVAL Ma már a harmincas nők felének, az öt évvel idősebbek 22 százalékának nincs gyermeke, sokuknak pedig várhatóan nem is lesz Napokon belül Magyaror­szágon is legális lesz az abortusztabletta. Az évek óta óriási vitákat kiváltó gyógyszernek a demográfu sok különösen nem örülnek. A legalizálásnak szerintük komoly társadalmi üzenete van, ami nem tesz éppen jót az amúgy is devalválódó család értékének. Kun J. Viktória „Már tényleg nem kell sokat várni”- egyelőre ennyire pon­tos választ adhat az Országos Gyógyszerészeti Intézet arra, melyik napon kapja meg a for­galmazási engedélyt nálunk is az abortusztabletta. Ami biztos: a nemzetközi engedé­lyeztetés április 21-én zárult, a holland Sun Pharmaceutical megkapta az engedélyt, hogy a Medabon nevű tablettát Svéd- „ ország, Bulgária, Csehország, | Dánia, Norvégia, Románia, 2 Szlovákia mellett Magyaror­szágon is forgalomba hozza. Ehhez már csak a magyar ha­tósági engedély kell. Az inté­zetnek 30 napja van az elbírá­lásra, ami várhatóan napokon belül lezárul. Ezután még egy 8 napos mintabevizsgálás, és innentől csak a gyártón mú­lik, mikor teszi elérhetővé Magyarországon is a műtéti terhességmegszakítást kiváltó pirulát. A gyógyszer semmi­képpen sem kerülhet a pati­kákba, csak kórházak számára lesz elérhető. A sok-sok vitát kiváltó készítmény leginkább hangoztatott előnye, hogy már a terhesség korai szakaszában alkalmazható, akár az 5. hét­től - ekkor még jó esély van ar­ra, hogy teljesen kiürül a méh. Igaz, ez sem mindig ad teljes megoldást, 20 százalék lehe­tőség van ugyanis arra, hogy mégis kaparni kell, ha a tablet ta nem „tisztította” ki teljesen a méhet. Teljesen kizárható viszont a fertőzésveszély, jó­val gyorsabban regenerálódik a méh. Ám hosszadalmasabb, és akár hetekig tartó vérzés is lehet a velejárója. A világ­ban az elmúlt húsz évben el­végzett több mint kétmillió gyógyszeres beavatkozás után eddig tíz-egynéhány halálese­tet írtak le, amely összefüg­gésben állhatott a tablettával. Szakemberek szerint lelkileg sem kevésbé megterhelő, mint a műtéti bevatkozás, sőt még jobban érezheti a döntés fele­lősségét, mert éber állapotban éli át a vetélés minden mozza­natát. Hivatalosan eddig csak egyetlen magánkórházban le­hetett igénybe venni a terhes­ségmegszakítás „könnyített” változatát, ott egyedi import- engedéllyel hozták be Auszt­riából, viszont ezért 100 ezer forintot kértek. Igaz, az inter­neten eddig is - persze nem le­gálisan - 20-30 ezer forintért beszerezhető volt a pirula. A hímek mindenesetre az életvédőkön kívül talán a demográfusok örülnek a leg kevésbé, az ilyen változások nak ugyanis szerintük nagyon rossz üzenete van egy olyan Fontos tudatosítani a nőkben a döntés súlyát, de lehet, hogy ezt egy ilyen tabletta elveszi. Többen a fogamzásgátlók támogatását tartanák elfogadhatónak. társadalom számára, ahol fo­lyamatosan kopik a család ér­téke, a gyermekvállalást pedig az anyagiak mellett a társadal­mi szerepek átrendeződése és a szemléletváltás is nehezíti. Dr. Pongrátz Tibomé például egyáltalán nem boldog a hír­től, szerinte nem véletlen, hogy sok-sok éve világszerte nagy az ellenállás a készítménnyel szemben. Ugyan a terhesség megszakítás szigorításának semmilyen formáját nem tá­mogatná, viszont az ilyenfajta könnyítést sem. „Azzal, hogy az egész úgy zajlik, mint egy kvázi spontán vetélés, ezzel az élet értékét devalválja. Nem gondolom, hogy az abortusz elérhetőségét bármilyen módon, például bü­rokratikus eszközökkel nehe­zíteni kéne, azonban nagyon is fontos tudatosítani a nőkben a felelősséget és a döntés sú­lyát, ezt pedig egy ilyen tablet­ta elveszi. Annak idején, ami­kor a magzatvédelmi törvényt elfogadtuk, ezzel egyszerűsö­dött a rendszer, mégis csökkent a beavatkozások száma, mert a változást komoly felvilágosí­tókampány kísérte. Én sokkal inkább a fogamzásgátlók támo­gatását tartanám elfogadható eszköznek"- mondja a KSH Népességtudományi Kutató- intézetének igazgatóhelyette­se, aki nem véletlenül lenne az ilyen intézkedésekkel sok­kal óvatosabb. „Hiába jelentke­zett pici növekedés az utóbbi egy két hónapban a születések számában, ez még mindig el­enyésző a most már évről évre látható 10 százalékos csökke­néshez képest. Folyamatosan kongatjuk a vészharangot, hogy a nők gondolkozzanak el azon, végképp le fognak ma­radni az anyaságról, ráadásul ebből társadalmi szempontból is drámai helyzet követkéz hét. Megdöbbentő, hogy 2000 és 2010 között megkétszerező­dött a gyermektelenek aránya a 30 és 35 éves korosztályban: ma már a harmincas nők felé­nek, az öt évvel idősebbek 22 százalékának nincs gyerme­ke, sokuknak pedig várhatóan nem is lesz. A folyamatokat a mostani hektikus gazdasági helyzet, a törvényi változások csak felerősítik, bár a szemlé­letváltozás a legveszélyesebb” - mondja a kutató. Az aggodal­ma leginkább annak szól, hogy miközben a kontinensen min­dig is nálunk volt a legkonzer­vatívabb a család megítélése, itt is elindult az a jellemzően Nyu- gat-Európában tapasztalható folyamat, ami a gyermektelen séget egy vonzó és elfogadott formának gondolja. A szemlélet, a családpolitika és a pénzügyi helyzet mellett egyre inkább gond, hogy sokan nem találnak párt maguknak csak azért, mert egyszerűen nem mernek belevágni egy kapcsolatba. Ennek hátterében leginkább az otthon látott sé­mák, viselkedésminták állnak. Nagyon súlyos bizalomvesztés­ről van szó: egy felmérés sze­rint az emberek 70 százaléka gondolja úgy, hogy a legbizto­sabb nem bízni senkiben. Székely András, a Semmel­weis Egyetem Magatartástudo­mányi Intézetének munkatár sa szerint a nők és férfiak ren­desen összezavarodtak az át­alakulóban lévő rendszerben: miközben a társadalom még mindig a hagyományos csalá­di szerepek mellett van, az élet jelentősen átírta a mindenna­pokat. „A férfiak a klasszikus csa­ládmodellre vágynak, ám a nők továbbtanulnak, karriert építenek, pénzt keresnek. Köz­ben a nők egy őket eltartani képes társra vágynak, ám ma már ez ritkán lehetséges. Ezek a közgondolkodásban mélyen gyökerező elvárásokból fakadó ellentmondások akadályozzák a tartós kapcsolatokat. Egy má­sik nehézség a felelősségvál­lalás, amit nem tanulnak már meg kicsi koruktól a gyerekek, ahogy azt sem, hogy hozzanak határozott döntéseket, bizony­talanok magukban és a társuk­ban is, ezért is nehezen men­nek bele a komolyabb kapcsola ti formákba”- mondja a kutató, aki szerint a válás az, amitől - különösen a férfiak - a légin kább rettegnek, ezt pedig csak erősíti, ha folyamatosan arról esik szó, hogy mind több csa­lád bomlik fel. „Ez egy konkrét kudarcélmény, a tévedés, a hi­ba beismerésével egyenlő, ami a férfiaknak megy a legkriti- kusabban. Éppen ezért mind nehezebben képesek vállalni az évtizedekre szóló köteléket, amit egyébként mindezek mel­lett gyorsan fel is bontanak. Azt sem tanulták meg ugyanis, hogy a hibát ki lehet, sőt ki kell javítani: hogyha az nem tökéle­tes, nem meg kell szakítani, ha nem dolgozni kell rajta. A Ratkó unokák sem segítettek csalándonként két gyermekre lenne szükség ahhoz, hogyne csökkenjen az ország népessé­ge, ma a termékenységi arány­szám alig 1,3. A szülés a vizsgá­latok szerint életkezdési straté­giának sem utolsó, hiszen a magatartáskutatók mérései sze­rint a magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempont­jából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt vagy a pályájuk legelején tud­nak gyermeket vállalni. Külön­ben pont ők azok, akiknél a leg­nagyobb szakadék tátong a vá­gyott és a később ténylegesen világra hozott gyermekek kö­zött: a főiskolás vagy egyetemi diplomával rendelkezők átlag 1,3-mal kevesebbet szülnek, mint amennyit terveztek, míg a kevesebb mint nyolc általá­nossal rendelkezők túl is teljesí­tik saját előzetes elvárásukat. A népességcsökkenési folyamat viszont a legoptimistább becslé­sek szerint sem állítható meg, 20 év múlva jó, ha 9,5 millióan maradunk. Lassan tudatosul: valóban a 24. órában vagyunk, bár már most sincs reális esély a folyamat visszafordítására. RÁADÁSUL MOST „fut ki" CLZ CLZ utolsó generáció, amelyik még „menthette”, vagy legalább szé­píthette volna a helyzetet: a bi­zonyos Ratkó unokák, vagyis az 1973-79-es korosztály, ame­lyikgyerekvállalással megfor­díthatta volna a helyzetet. Ma­gyarországon magas a gyerek iránti vágy, a felmérésekben a megkérdezettek többsége a boldogság feltételének tekinti agyereket, aztán mégsem vál­lal. Aa unión belül nálunk van a legnagyobb különbségű ter­vezett gyerekszám és a ténylege­sen megszületők között. Sok éve világszerte nagy az ellenállás a készítménnyel szemben Tovább él, aki a gyerekeivel törődik PELENKÁZZ, TOVÁBB ÉLSZ! Ez a címe annak a tanulmánynak, amely szerint a kisgyermekük­kel szoros kapcsolatot ápoló apák négyszer nagyobb eséllyel érik meg 69. évüket, mint azok a társaik, akiknek nincs gyerme­kük, vagy nem veszik ki részü­ket a gyermek gondozásából. A magatartáskutatók mérései is azt igazolják, hogy a sokgyerme­kes szülők derűsen öregednek meg, az apának jelentősen nő­nek a túláési esélyei. A férfiak bevonása, a családban való na­gyobb szerepvállalása lehetne azon intézkedéseknek az egyike, amelyek a kutatók szerint javít­hatják a családok gyermekválla­lási hajlandóságát. A nemrégi­ben újjáalakult Népesedési Ke­rékasztal résztvevői is elsősor­ban a nők részmunkaidős foglal­koztatásának jelentős, a mai 4 százalékról az Európa egyes államaiban mért 40 százalék irányába való növelésében, a la­kástámogatási és az adórend­szerolyan átalakításában, ahol a kedvezményezettek a gyerme­kes családok, a család és a mun­ka összehangolásában gondol­kodnak. Társadalmi párbeszédet nyitottak a férfiak és a nők csa­ládon belüli szerepmodelljeiről, az otthonteremtés feltételrend­szeréről, a gyermekek esély- egyenlőségéről, a társadalom-és egészségbiztosításról, a párkap­csolati problémákról és végül a társadalmi légkör, a közbeszéd alakulásáról. válságban pedig állítólag a gyermek a legbiztosabb támasz. A gazdasági válság a szakem­berek szerint jól mutatja, hogy ha a család helyett a személyte­len, valójában öncélú pénzvi­lágban bízunk, a végén két szék közt a padlóra eshetünk.

Next

/
Thumbnails
Contents