Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-30 / 123. szám
4 2012. MÁJUS 30., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Szabó Miklós: mindenkiben ott van a jó Egész életében arra törekedett, hogy szépséget, vidámságot és humort vigyen az emberek életébe az irodalom, a zene és a színjátszás segítségével. Szabó Miklós pedagógus, népművelő, tanító, magyar-történelem szakos tanár idén áprilisban lett volna száz éves... Barna Emese Olyan született vérbeli pedagógus volt, aki sok szeretettel, biztos kézzel és biztató szavakkal vezette be a gyerekeket a tudás birodalmába. Tudta, hogy a szidás és korholás helyett minden egyes gyerek és felnőtt számára meg lehet és meg is kell keresni az utat, melyet végigjárva elégedett és ki- teljesedett életet élhet. Azt vallotta, hogy mindenkiben ott van az a bizonyos jó. Talán ezért is tartotta fontosnak, hogy tanítói és tanári oklevele mellé színjátszó-rendező oklevelet szerezzen. Pedagógus volt, aki tudta, hogy a tanulás nem szorítható az iskola falai közé, felszabadultan, örömmel és érdeklődve érdemes csak magunkba szívni a tudást akár a színházban, akár egy szakkörön. Ő már akkor tisztában volt a drámapedagógia jelentőségével. Az 1930-as években, Zagyvapálfalván járunk: a fiataloknak szórakozási lehetőséget, értelmes időtöltést kell kínálni ahhoz, hogy ne kallódjanak el. Szabó Miklós volt az, aki úgy döntött, hogy összefogva a kis falusi közösséget színjátszókört szervez. A Salgótarjáni Síküveggyár Színjátszó Szakkörét vezette és számos előadást rendezett, így egyebek mellett Arthur Miller Pillantás a hídról című darabját. A csoport több díjat nyert versenyeken, repertoárjukon szerepelt Huszka Jenő Lili bárónő, Géczy István Gyimesi Vadvirág, Szigligeti Ede A cigány, Tóth Ede A falu rossza és Alejandro Cassona A fák állva halnak meg. Természetesen a zagyvapálfalvai diákokkal is megismertette a színjátszás örömét: a gyerekek szíwel-lélek- kel játszottak egyebek mellett a Lúdas Matyi, a Légy jó mindhalálig és A csudakarikás című darabokban. Az 1960-as években megyei színjátszó szakreferensként segítette és irányította a kulturális munkát. Ne hallgassuk el azt sem, hogy igazgatója volt a zagyvapálfalvai általános iskolának, de tanított Tiszalökön, Jászfényszarun és Kotyházán is. Megnősült, született két gyereke, akik szintén a pedagógus pályát választották, majd egyik unokája is folytatta a családi hagyományt: a tanítást és a tehetséggondozó munkát. Dédunokái közül pedig Salgótarjánban már ismert a színpadon Hudoba Péter, aki színész-énekesként próbálgatja szárnyait. A család tagjai folytatják az életművet, amit ő elkezdett, ápolva az emlékét, néha régi, sárgult fényképeket és színlapokat nézegetve... Zagyvapálfalván már nincs sem üveggyár, sem színjátszókor... A temetőben egy sírkő: Szabó Miklós 1912-1982. A napokban nyílt meg Földi Péter Kossuth- és Prima Primissima-díjas festőművész tárlata a Horváth Endre Galériában. Az alkotásokat Csach Gábor művészettörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Balassagyarmat, a méltató elsőként arról szólt: „varázstalaní- tott” világunkban a művészet is elvesztette kozmikus jellegét: mely szerint a műalkotás szent írás a tudatlanoknak, sajátos nyílászáró, kapu vagy ablak a szakralitásra, a dolgok múlandósága felett lévő igazságok felé.- Nem csoda, ha e földrajzi és intellektuális pesszimizmusban tombol a bizonytalanság, a honi kortárs zűrzavarban oly kevés a tájékozódási (geodéziai alap) pontként bátran rögzíthető hiteles életmű. Földi Péteré ilyen. Nem véletlenül zsebelt be kurzusoktól függetlenül fiatalon (mi az a 62 év 9 hónap) minden lehetséges szakmai díjat (Munkácsy, Érdemes művész, Kossuth, Prima Primissima). Nála koherens egységben forma és tartalom, játszi dekorativitás és elmélyült komolyság, absztrakt komponálás és figurális ikonográfiái szigor, profán érthetőség Kapu a szakralitásra és szakrális pátosz - fogalmazott Csach Gábor, kiemelve: Földinél a legtökéletesebb egyensúlyban van személyiség, mesterség és filozófia - ez adja hitelét. Nála az éppen 40 éves hivatás (1972-ben végzett az Egri főiskola matematika-rajz szakán) következetes rend szerint működik. Az alkotás folyamata hűséges az indulás két fő pilléréhez, a főiskola és a szülőföld adta tudáshoz.- A mesterség szakmai szigorra, technikai igényességre, a virtuozitás mértéktartására, a türelmetlen szenvedély kordában tartására tanította, a szülőföld a legapróbb létezőben meglévő életerő, a konkrét időn és téren túli dolgok tiszteletére, a kont- rollmentes lényeglátás fontosságára. A szakma mívességet, az élet egyszerűséget adott. Szerencsés megerősítésként szolgáltak az európai utazások, a művészettörténeti ismeretek is. Van Gogh és Rembrandt szuggesztív szenvedélyessége, a hollandok precizitása, a primitívek és a gyerekrajzok eszköztelen kifejezőereje, Cézanne analitikus szemlélete, Klee és Vajda lényegkeresése, Csontváry és Tóth Menyhért archaizmusa. Ez a Földi-turmix oly egyedi jelenség a művelődéstörténetben, hogy a korai kritika kezdeti rácsodálko- zása óta („neoprimitív” skatulya) a témához magukat hozzáértőnek vallók általánosan őrzik rajongásukat e festészet iránt - mondta a művészettörténész, aki arról is szólt: az életmű egyik legjobb diagnosztája Balassagyarmat, hiszen az elmúlt 35 év alatt hatodszor ad helyet Földi műveinek - szeretetmennyiség- ben Debrecennel hadakozva. A Horváth Endre Galériában június végéig 5 festmény és 1 szoborpár látható.- A kiállítás szervező eleme Földi egyik alapmotívuma, a zárt kör - amelyben vagy körül zajlik az esemény - a direkt motívumokon túl (fészek, tócsa, gödör, kút, csapda, lyuk, kerék, rosta) mindig egyfajta „másutt járó” jelentéssel is bír. Miként a sámánok életfával díszített dobjai, e körök a teret és időket összekötő átjárókként is funkcionálnak: szimbolizálva születés és halál, kezdet és vég, s minden teremtett lélek egylé- nyegűségét - szögezte le Csach Gábor. A Csemniczky Zoltán dramaturgiájára felépített kiállítás június 28-ig tekinthető meg. Ötven éve a felsőoktatásban Jubileumi ünnepség a KRF-en Gyöngyös. Ünnepi eseménynek adott otthont a Károly Róbert Főiskola aulája a napokban: az intézmény fennállásának 50 éves jubileumát ünnepelték. A főiskola oktatóit is ekkor, az ünnepi műsor keretében köszöntötték. A hagyományokhoz híven díszdoktort avattak, ezúttal dr. Dimény Imre akadémikus, volt agrárminiszter kapta a megtisztelő címet. Megjelent az „50 éve a felső- oktatásban” című ünnepi kiadvány is, amelyben a volt és jelenlegi munkatársak tekintenek vissza az eltelt ötven esztendőre, bemutatva az ez idő alatt elért kiemelkedő eredményeket is. Az ünnepi esemény alkalmából kiállítás is nyílt a főépületben, amely a főiskola múltját és jelenét, emlékezetes pillanatait tárja fel a látogató számára. A későbbiekben a kiállítás állandó tárlattá szerveződik, s a szélesebb közönség számára is megtekinthetővé válik a főiskolai könyvtárban kifejezetten erre a célra kialakított kiállítótérben.- Minden felsőfokú oktatási intézmény akkor van a megfelelő helyen, ha a régiója természeti és közgazdasági adottságainak megfelelő, korszerű, speciális ismeretekkel rendelkező szakemberekkel gazdagítja a nemzet- gazdaságot - írja az ünnepi kiadványban megjelent visszaemlékezésében Bálint György. A gyöngyösi főiskolára, s különös tekintettel az utóbbi 10 évben végrehajtott fejlesztések általi eredményekre különösen igaz ez a mondat, hiszen az eltelt idő alatt az intézmény a hazai, ezen belül a régiós gazdasági és munkaerőpiaci kihívásokra közvetlenül reflektáló, gyakorlatorientált képzési palettát összeállító, az innovációt és a kutatást preferáló, kiváló hírű, elismert felsőoktatási intézménnyé vált. „Hazánkban a mezőgazdasági szakemberképzés több mint 200, a kertészképzés több mint 100 éves múltra tekint vissza. Ez idő alatt a mezőgazdasági oktatás jelentősen kiszélesedett és több fejlődési szakaszon ment át. Napjainkban már a modern gazdasági szakemberképzés egyik fellegvára is Gyöngyös, ahol 40 évvel ezelőtt indult el az azóta többször átalakult, de ma is virágzó oktatás” - olvashatjuk a Felsőoktatás Gyöngyösön 1962-2002 című, a 40 éves évforduló alkalmából készült, kiadványban. Az azóta eltelt újabb tíz év számtalan, itthoni és nemzetközi kapcsolatokban bővelkedő eredményt produkált. Hosszú út vezetett az 1959-től kísérleti jelleggel bevezetett szaktechnikusi továbbképzéstől, az ötven éve, 1962-ben létrejött Felsőfokú Gazdasági Technikumon át, az 1971-es főiskola kar alapítás, az 1986-os intézet alapítás, majd a 2000-es Szent István Egyetemhez tartozás és végül a 2003-as önálló főiskolává válás pillanatáig. A Károly Róbert Főiskola vezetésének progresszív gondolkodása tette lehetővé, hogy az intézmény olyan területeken törjön élre, amelyek nem csak a hazai viszonylatban számítanak jelentős lépésnek, de nemzetközi szinten, sőt túlzás nélkül állítható, akár világviszonylatban is követendő példákat jelentenek. A főiskola mindig azonnal reagált a gazdasági és társadalmi változásokra, 1989-ben például az országban először itt engedélyezték a távoktatási tagozat létrehozását. A főiskola 2009-ben „zöld főiskola” lett, 2011-ben pedig a Magyar Felsőoktatási Akkreditáeiós Bizottság újabb 5 évre „kiváló” minősítéssel akkreditálta az intézményt. A MAB által összeállított jelentés kitért azokra a kérdésekre, amelyek az akkreditáeiós eljárás szempontjából súlyozottak voltak. E szerint a főiskola egy átgondolt stratégia szerint vezetett intézmény, amely jövőképében olyan megvalósított elképzeléseket fogalmazott meg, mint a „zöld gazdasági főiskola”, amelynek középpontjában a fenntartható fejlődésre való törekvés áll, továbbá a minőségközpontúság, amelynek keretében a főiskola szabványok szerint kiépített, integrált minőségés környezetközpontú irányítási rendszert működtet, valamint az innováció-képesség és hallgatóközpontúság.
