Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)
2012-04-05 / 80. szám
Újságíró voltam Egyszerre örömet és büszkeséget éreztem, amikor kezembe vettem a Nógrád Megyei Hírlap március 15-i számát. Meglepődve láttam, hogy az én cikkemet közölte az újság. Alig vártam, hogy ezt a jó hírt szüleimmel és nagyszüleimmel is megosszam. Büszkeséggel töltötte el őket, amikor elolvasták a cikkemet és látván, hogy a cikk alján az én nevem áll, mindenki nagyon örült neki. Véleményem szerint a rövid, tömör, lényegretörő cikkem nagy érdeklődést keltett, mellyel elmondtam, hogy szerintem mit is jelent, számomra és a magyarság számára a március 15. Remélem a közeljövőben is lesz ilyen lehetőség, ahol hangot adhatok annak, amit gondolok és ismét megmutathatom, hogy mire vagyok képes az újságírás terén. Készítette: Kucsik János 9/B Stromfeld A SÉTA vége Szinte észrevétlenül röppent el az a néhány hét, melyet a Nógrádi Hírlap ajánlott fel nekünk, gimnazistáknak, hogy kipróbálhassuk, milyen érzés az újság hasábjain olvasni, amit írtunk. Én csak egyszer láttam a sajátomat. Nem írtam minden témáról, mivel néha úgy éreztem, képtelen lennék közhelyek ismételgetése nélkül kifejteni a megadott szempontokat, vagy egyszerűen nem volt időm rá. Amikor azonban megtudtam, hogy megjelent az írásom, egy kicsit büszke voltam magamra. A családom büszkébb volt: a példány, amit én kaptam, körbejárta a rokonságot. Magamról írtam abban a cikkben, de érdekes módon mindenki talált benne meglepetést. Nem hiszem, hogy valaha újságíróként fogok dolgozni, de tetszik ez a szakma. A kurzus során megtapasztaltam, hogy egyes témáknál milyen típusú szempontokat érdemes figyelembe venni és kidolgozni. Ezt nagyon hasznosnak tartom, főleg most, érettségi előtt néhány héttel. Emelt szintű vizsgára készülök német nyelvből, és a szóbelinél bizony gyakran előfordul, hogy elakadok, mert nem jut eszembe több hozzáfűznivaló. Remélem, ez segíteni fog az ilyen helyzetekben. Azt is mondhatnám, hogy hiányozni fog ez a kurzus. Nem azért, mert megjelenhet a nyilvánosság előtt, amit írok, hanem azért, mert mindig volt min eltöprengeni, hogy hogyan fogalmazhatnám meg. Ezúton szeretném megragadni a lehetőséget, hogy megköszönjem a Nógrádi Hírlapnak, hogy kibontakozási lehetőséget biztosított a gimnazistáknak! Knyazoviczky Blanka 12.a BBG Szezonzáró H megyei iidpiid|i újságírója voltam Milyen volt az újságban látni a cikkem? Felemelően jó érzés! Csütörtök reggelenként, izgatottan lapozgattam az újságot, hogy a nevem alatt szereplő cikk megjelent-e. Mikor találkoztam az írásommal, boldogság töltött el, büszke voltam magamra, és ösztönzött a folytatásra. Fantasztikus dolog volt úgy a kezembe tartani és olvasni az újságot, aminek én is a része voltam. Örültem, hogy sokan olvasták a cikkeimet és sok pozitív visszajelzés érkezett. Igaz, negatív kritikákat is kaptam, de ezek eltörpültek a pozitív vélemények mellett. Viszont volt olyan is, hogy hiába kerestem az írásom, nem találtam. Hiába, veszíteni is tudni kell! Megkérdezhetnék honnan ez a kreativitás? Talán köszönhetem ezt általános iskolai magyar szakos tanárnőmnek. Aki arra ösztönzött minket, hogy meséket, verSzervusz SETA isten veled, Elköszön most sok-sok gyerek. Nyolcheti tapasztalat, Reméljük, majd sikert arat. De ha egyszer viszontlátunk, Hírt hozunk majd a világból! seket írjunk. Nyolcadikos koromra sikerült egy olyan verset írnom az iskolámról, hogy sokak örömére az évzárón el is szavaltam. De köszönettel tartozom mostani magyartanáromnak is, aki felajánlotta ezt a lehetőséget, hogy az újságírásban is kipróbálhattam magam. Ez az utolsó cikk, amit az újságba írok. Egyfajta elköszönés az újságtól. De remélem nem véglegesen. Ez a pár hét számomra kikapcsolódást nyújtott a mindennapi tanulás mellett. Hasznos tapasztalatokkal és tanul sággal gazdagodtam. Például, hogy a világban nyitott szemmel kell járni, és a látottakat másokkal meg kell osztani, véleményünket ki kell nyilvánítani. Örülök, hogy ebben is kipróbálhattam magam, leírhattam gondolataim. Ha legközelebb is adódik ilyen lehetőség, akkor is részt veszek benne, hátha túlszárnyalom önmagam. Természetesen az újságban megjelent cikkeimet, elrakom, és ha majd később a kezembe veszem, eszembe jut ez a pár hét, mikor én is a Nógrád Megyei Hírlap, SÉTA című programjának újságírója voltam. Berta Richárd 9. b Stromfeld Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetét mondjak a Nógrád Megyei Hírlapnak a cikkeim SÉTA rovatban való megjelenéshez biztosított lehetőségért, illetve magyartanárnőmnek, Kollár Henrietta tanárnőnek, hogy gondolt rám e lehetőségnél és cikkek írására bíztatott. A cikkek heti írása egy érdekes és tanulságos feladat volt. Minden héten különböző témákban alkothattam írásokat, ami kétség kívül színessé tette a dolgot. Sok tanulsággal is szolgált az újságírás rejtelmeiből. Remek alkalom volt arra, hogy a kifejezésmódunkat javítsuk; rámutatott arra, hogy mekkora feladata van az újságíróknak egy-egy cikk elkészítésekor. Milyen nehéz is összefüggő, rendezett, átgondolt, szóismétlésektől mentes szöveget alkotni. Milyen tervező képességet igényel akár már az is, hogy hogyan szerkesszünk meg egy mondatot, vagy hogyan kapcsoljuk egyiket a másikhoz. De roppant nehéz az is, hogy az egyes bekezdésekben található gondolati egységeket megfelelően egy szálra felfűzni. Szűkebb környezetem először kétkedéssel fogadta publikálásaimat, de támogatták, hogy próbáljam ki magam e téren. Első írásom megjelenése után viszont elégedettek voltak munkámmal, és ösztönöztek annak folytatására, aminek sikerességét az ezután megjelent további 3 cikk is mutat. Tanárnő is ösztönzött a folytatásra, mert megfelelő-' nek ítélte ő is munkásságom. A nevemet, cikkeimet a sajtóban látni egyszerre töltött el kétkedéssel, hogy tényleg jó-e, és megelégedettséggel is. Még egyszer szeretném megköszönni a lehetőséget mind a Nógrád Megyei Hírlapnak, mind Kollár Henrietta tanárnőnek, hogy részese lehettem ennek a projektnek. Tóth Ádám Bars 9.b BBG Tapasztalataim Amikor februárban a tanár- köröm a napjainkban megjelenő mai, de szerintem nem érthenőm megkérdezte, hogy van- e kedvem a Nógrádba cikkeket írni, nagyon örültem neki, mert szeretek a szavakból mondatokat alkotni és ezzel kifejezni a véleményemet. Az írás egy érdekes dolog. Más, mint a beszéd, mert itt van időd átgondolni mit is akarsz mondani, vagyis inkább írni. Miután megkaptam a témákat tartalmazó listát, gyorsan átfutottam a szememmel és örömmel állapítottam meg, hogy „Remek!”. Minden héten örömmel vágtam neki a cikk megírásának, mert az összes téma olyan volt, amelyről volt sajátvéleményem. Kedvenc témaklaszszikus értékek szerepe volt, mert azt éreztem a leginkább kifejthető és fontos kérdéskörnek az összes közül. Azzal a témával kapcsolatban volt a legtöbb elgondolásom és határozott véleményem. Ez a felhívás, az újságírás nagy élmény volt nekem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó látni nevemet az újságban. Elég sokan megdicsértek, mondván ügyes vagyok, és ezeket kiegészítették építő jellegű kritikájukkal. Biztos voltak olyan olvasók, akik nem értettek egyet az én véleményeimmel és meglátásaimtünk mindig egyet mindenben. Sok minden hasznomra vált és fog válni ebből a programból, mert álmaim munkájához fontos a szövegalkotó képesség. Összességében, ebben a pár hétben jól éreztem magam, remek élmény volt és örültem annak, hogy kifejthettem a véle- rhényemet a témákkal kapcsolatban. Úgy gondolom, jó ötlet volt az újságtól, hogy meghirdette ezt a programot, mert ezzel szerintem sok gyereknek, köztük nekem is, meghozta a kedvet az íráshoz. László Luca 7.b BBG
