Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)
2012-04-02 / 77. szám
4 2012. ÁPRILIS 2„ HÉTFŐ A NAP TÉMÁJA A Központi Különleges Mentőszolgálat (KKM) tagjainak mentésben és katasztrófa-elhárításban tett erőfeszítéseiket, már több megyei, országos és nemzetközi elismeréssel jutalmazták. Most Manga Mihályt, a KKM mentési vezetőjét tüntették ki, aki Budapesten, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon, személyesen dr. Bakondi György tűzoltó altábornagytól vehette át a „Magyarország biztonsága érdekében végzett kiemelkedő polgári védelmi szolgálatának elismeréséért” kitüntetést. Az erőfeszítés méltó elismerése Báli Dániel- Meglepődött amikor megtudta, hogy magas rangú kitüntetésben részesítik?- Természetesen jól esik az embernek, hogy országosan is elismerik a munkáját. Főleg úgy, hogy mindezt az elismerést ünnepélyes keretek között veheti át az ember.- Bár elcsépelt kérdésnek is hangozhat, de eléggé fontos. Pályafutása alatt, mennyi ember életét mentette meg?- Erre nehéz válaszolni. Egy földrengésnek, vagy egy árvízi katasztrófának a következményei kapcsán, soha nem tud az ember statisztikát készíteni. Vannak konkrét esetek, amikor tudod, hogy egy helyes döntéssel, vagy beavatkozással, közvetlen részese vagy egy emberélet megmentésének. De a legtöbb esetben a csapat tagjai együttesen - vagy amikor nemzetközi katasztrófákhoz riasztanak minket - akkor az összes mentőcsapat, együttesen ment életet, vagy életeket. Mi csak megpróbáljuk megtenni azt, amit tudásunkból, s főleg kapacitásunkból telik. Volt olyan esetünk is, amikor a KKM csapattagjai közül, csak hárman utaztunk ki egy katasztrófa sújtotta országba.- Mentés szempontjából, melyik volta legemlékezetesebb esete és melyik országban történt mindez?- A barlangi mentések rendkívül embert próbálóak. A vízi balesetek pedig sok esetben tragédiába torkollnak, hiszen a tragédia bekövetkezte és a megérkezésünk időpontjáig, igencsak csekély idő áll a rendelkezésünkre. Például, ha a riasztást követően az az információ áll rendelkezésünkre, hogy valaki vízbe esett és ful- doklik, és mindez Pápán történik, akkor tudjuk, hogy nagyon nehéz annak az embernek az életét megmenteni. Sajnos nem mindig tudnunk időben ott lenni a helyszínen, ezt fel kell tudni dolgozni. Volt olyan esetünk, amikor egy vizbe esett ember, a Balaton partján, egy órás újraélesztés után halt meg. Nagyobb volumenű katasztrófáknál, amikor egyszerre több ember is segítségre szorul, mindent megpróbálsz megtenni. Ilyenkor azt csinálod, amit a nemzetközi mentési tanfolyamokon megtanulsz, és amit a hosszú évek tapasztalata alapján jónak látsz, aszerint jársz el. Egy jó döntés, vagyis megfelelő helyen való keresés, vagy az ellátás helyes sorrendje mindig életeket ment. A legemlékezetesebb esetek mindig azok, amikor egy összedőlt házból, a romok alól kimentesz egy bajba jutottat. Ilyen esetünk volt már Tajvanon, Pakisztánban, Törökországban is.- Melyik volt a „legrázósabb ” külföldi mentésük?- Volt, nem is egy. Például Indiában, a helyi hatóságok kivittek minket a mentés helyszínére, egy sivatagi városba. Ezekben az esetekben itt 100 kilométeres távolságokban kell gondolkodni. Tehát, egy terepjáró rendőrautó kirakott minket a helyszínen, azzal az információval, hogy ezen a helyen még nem kutatott túlélők után senki. Otthagytak minket, s ahogy dolgoztunk a romok között, egyszer csak kezdett beesteledni. A saját felszerelésünkkel, plusz a mentéshez használt felszereléssel együtt, hátizsákkal a hátunkon kellett elindulnunk, s kitalálnunk azt, hogyan tudunk a központi táborba visszajutni. Szerencsére volt GPS-ünk, de sötétben nem mindig ad pontos tájékozódást - főleg ismeretlen terepen - a „hazajutást” illetően. Hasonlóképpen rázós volt Afrikában, az Algériában történt mentés is. Ebben az esetben időközben lefújták a mentést, hogy „köszönik szépen, de már nincs esély túlélők felkutatására”. Ekkor bevittek minket a belvárosba, letettek minket a magyar nagykövetségen. Mivel nem volt áram, sehol a környéken, az országban effektiv megszűnt a légi közlekedés is, ezért onnan nem tudunk elindulni sehová. Több nap várakozás után, egy szó szerint fapados teherszállító repülőgéppel indultunk haza, mint a csomagok. De szerencsésen megérkeztünk...- Elbeszélése alapján nem veszélytelen „túrák" ezek...- Igen. Ezek a helyek nagyon veszélyesek, mert a katasztrófák után nagy a káosz, sokan felfegyverkezve járnak, fosztogatnak, különböző milíciák és fegyveres bandák sok külföldit megtámadnak. Ilyenkor nem szabad egyedül mászkálni az utcákon. Bár az egyenruhánk alapján feltételezhető, hogy segíteni jöttünk, de sokszor ez sem garan<DíszofijevéC Bwiftjiíi* p*)itíifi \4dt-'--■ tíksmrfistrn. cia arra, hogy épp bőrrel megúszod a mentést. Anno, ettől függetlenül, már lőttek ránk Pakisztánban...- Összeszámolta valaha, hogy mentés kapcsán mennyi kilométert utaztak?- Van egy törzskártyám, amit a KLM légitársaságtól kaptunk. Ez annak jár, aki legalább 10000 mérföldet utazott a társasággal. Mondanom sem kell, egyik mérföld sem magánutazásainkból tevődött össze. A legtávolabbi pont, ahol a KKM tagjai megfordultak az Tajvan szigete volt. Ez gyakorlatilag a túlsó oldala a Földnek. Innen már ha akartunk volna sem mehettünk volna messzebbre.- Ott a csapatnak, milyen feladatot kellett megoldania?- Abban az évben egy elég erős földrengés rázta meg a szigetet, ami komoly károkat okozott. Arra is számítani lehetett, hogy rengeteg kisebb, úgynevezett utórengés teszi még komplikáltabbá a mentési feladatokat. Az ország követségén minden információt megadtak, és a helyszínen az is kiderült, hogy a nagy épületek, mint a dominók dőltek egymásra. A romok között kutattunk túlélők után, néha több, néha kevesebb sikerrel.- Mi okozza a legnagyobb problémát? Minden eshetőségre föl tudnak készülni?- A legnagyobb problémát a bizonytalanság okozza. Amikor hívást kapunk, soha nem tudhatjuk előre, hogy ahová menni kell, ott milyen körülmények fogadnak minket. Bár előtte megpróbálunk tájékozódni, de az mindig a helyszínen dől el, hogy mennyire súlyos a katasztrófa utáni állapot. Nehéz kiszámítani azt is, hogy mennyi napot leszünk „kint”, és egyáltalán, hogyan fogunk eljutni a pontos helyszínre. Volt olyan esetünk, amikor pár napra készültünk, s majdnem egy hét lett belőle. Ugyanez igaz a fólkészültségre is. Mentésnél nagyon fontosak a nemzetközi képzések, és a gyakorlatban „összeszedett”, megfelelő tapasztaltat is. A legtöbb esetben improvizálni kell, de úgy, hogy közben jó döntést kell hozni. Hiszen egy rossz megoldással veszélybe sodorhatod a bajba jutott és a csapat tagjainak életét, valamint a saját életedet is.- A KKM mennyire ismert a nemzetközi mentés berkein belül? Vannak állandó csapatok, akik minden katasztrófánál ott vannak?- A franciák nagyon aktívak, különböző mentéseknél már többször találkoztunk ugyanazon csapattal. Tajvanon voltak japán és koreai csapatok, akikkel eddig még soha nem találkoztunk. De a helyszínen voltak oroszok is... A mentőcsapatok ilyenkor félretesznek minden „nemzeti sértődöttséget”. Mindig vannak olyan „brigádok”, akik majdnem mindenütt ott vannak. Mi is megpróbálunk mindenhol ott lenni, de ennek sokszor anyagi korlátái vannak...- Ilyenkor hogy hidalják át a nyelvi nehézségeket?- A lakossággal, csak a legszükségesebb mértékben kommunikál az ember. Mentésnél is fontos és visszaköszön a nyelvek „nemzetközi erősorrendje”. A fő kommunikáció nyelve az angol, de ha ezen a nyelven nem megy, akkor a csapatok előveszik a német, spanyol, orosz, francia és egyéb nyelvtudásukat. Ha „egzotikus” tájakon vagyunk és ez sem elégséges - ez különösképpen olyan mentési helyszínén érvényes, ahol a helybeliek helyismeretére kell támaszkodnunk - akkor marad a jól bevált kéz- zel-lábbal való mutogatás. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a helyiek mindig örülnek nekünk, hiszen van olyan helyzet, amikor egy sérült ellátásánál, csak nálad van tiszta kötszer, vagy gyógyszer.- Nehéz feldolgozni, az ott átélt borzalmakat? Sokszor igen, ehhez nehéz hozzászokni, bármilyen sűrűn is találkozik vele az ember. Ezeket egy-egy sikeres életmentés mindig kompenzálja, ez tölti föl az embert. Sokszor, amikor egy félig összedőlt, romos épület zeg- zugaiban túlélők után kutatunk, mi is nagy veszélybe kerülünk. De muszáj segíteni, mert a KKM csapatának De muszáj segíteni, mert a KKM csapatának tagjai erre tették föl az életüket. Ezért járunk képzésekre, ezért áldozzuk föl a szabadidőnket, vállalva a veszélyeket és a nehézségeket. De muszáj segíteni, mert a KKM csapatának tagjai - és a többi nemzetközi katasztrófáknál megjelenő csapatok is - erre tették föl az életüket. Ezért járunk képzésekre, ezért áldozzuk föl a szabadidőnket, vállalva a veszélyeket és a nehézségeket.
