Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-04 / 79. szám

2012. ÁPRILIS 4., SZERDA NOGRAD MEGYE 3 Demonstráció a vasútért A tüntetők kifejezésre juttatták elégedetlenségüket a kormány járatcsökkentő politikájával, a nyugat-nógrádi vasút ellehetetlenítésével szemben (Folytatás az 1. oldalról.)- A vasút a napi megélhetéshez szorosan hozzátartozó utazási esz­köz, kiút a mélyszegénységből - hangsúlyozta az elnök, tiltakozva a falvak világtól való elzárása, élet­terük elvétele ellen, amely elzárja a perspektívát a fiatalok helyben maradása elől is. A vezető bátorsá­got kívánt a legbátrabb városnak. Somodi Mária, a Magyar Köz­lekedési Klub titkára leszögez­te: az egész országnak példát mutat a balassagyarmati vasúti ellenállás, az itt élők összefogá­sa. A titkár a „fogadj örökbe egy megállót" programról is szólt, az állomások rendbehozataláról pá­lyázati keretből. Dancsa Attila, a Mozdonyveze­tők Szakszervezetének ügyveze­tő alelnöke merényletnek nevez­te az évközi menetrend módosí­tást az itt élő emberek életminő­sége ellen, amely elveszi a hitet, jövőt, boldogulást az emberektől, míg nyugaton a vasút fejlődik.- A vasúti közlekedés éppúgy szolgálat, mint az egészségügy, a posta, az iskola, az oktatás. Ha ezek sérülnek, az itt élők jogai sérülnek - fogalmazott az alel- nök, összefogást sürgetve. Pulay László, a Civitas Fortissima Egyesület alelnöke arról szólt: ettől a kormánytól nem várták e gyászos perceket, a gyarmati vasút halálra ítélését.- Nem ezt érdemli a hazát védő vasutasok emléke - mondta az al- elnök, tiltakozva a leépítés, pusz­títás ellen, amely a mindennapi munkába járást is veszélyezteti, különösen Ipolytarnóc, Drégely- palánk környékén, s mellékvonal nélkül pedig nincs fővonal. Szabó Tibor, Ipolytarnóc pol­gármestere hosszasan elemez­te az elmúlt évek vasútrombo- ló politikáját.- A türelmem elfogyott, nálam a kocka el van vetve. 2007-ben már óriási tiltakozás volt a 36 mel­lékvonal bezárása ellen. A vasút tönkretételében az elmúlt 22 év­ben egyetlen kormányzó párt sem kivétel. Felnőtté vált Magyaror­szág, nem lehet ígéretekkel édes­getni, aztán kilökni, mint a kutyát, mert messze még a választás. A Balassagyarmat-Szécsény-Ipoly- tarnóc vonalon ez egyenlő egy tar­kólövéssel, a maga brutalitásával, ez vonzáskörzetüeg 157 ezer em­bert érint - mondta a polgármes­ter, aki az Ipoly-völgy értékei meg­tekintésének ellehetetlenítéséről is beszélt.- Nincs politikai hovatartozás, csak a kiállás - szögezte le Sza­bó Tibor. Kotter József, a Vasutasok Szak- szervezetének alelnöke is azt emelte ki: 25 éve nincs olyan program, amely a vasút fejleszté­sét jelentené, csak a mellékvona­lak szétveréséről van szó, s ez a város és környezetének kivérez- tetését jelenti. Medvácz Lajos, polgármester a Nógrád Megyei Területfej­lesztési Tanács 2010-es határo­zatából idézett, amely elfogad­ta az Ipoly-völgyi vasút megva­lósíthatósági tanulmányát, amely a régió gazdasági fejlő­dését hozná magával. Március­ban kénytelenek voltak Völner Pál, államtitkárhoz fordulni til­takozó levelükkel a tervezett intézkedések ellen. A polgár- mester Balta Mihály és dr. Nagy Andor honatyák az államtit­kárhoz írt leveléből is felolva­sott, amely a Balassagyarmat környéki vasút megmentéséért emel szót a járatszám visszaál­lítást kérve. RÓLUNK SZÓL BARÁTHI OTTÓ Szolgálnak és védnek A szubjektív biztonságérzetről - az életminőség fontos feltéte­léről - is szó volt a Ponyi Béla, rendőr ezredes, a Salgótarjáni Rendőrkapitányság vezetője által a legutóbbi városi közgyűlésre beterjesztett - 2011. évi tevékenységről szóló - beszámolóban. Amióta az eszemet tudom, mindenütt sok kritika éri a rendőr­ség működését. Városunkban is, miközben abban egyetértünk, szükség van jól működő, megbízható, polgárbarát rendőrségre, amelytől el is várjuk, hogy „szolgáljon és védjen”. A fenti előterjesztés jól mutatta be a kapitányság sokrétű szak­mai tevékenységét, személyi és tárgyi feltételeit. Kitűnt: megyénk­ben a kriminalitás az országoshoz viszonyítva alacsony, de Salgó­tarján és körzete relatíve magas bűnügyi veszélyeztetettségű, amit azonban rendőreink eredményesen kezeltek. Az elemzés konkrét viszonyszámokkal szerintem még egzaktabb módon rámutathatott volna, hogy miközben a regisztrált bűncselekmények száma 2010- ről 2011-re minden kapitányság illetékességi területén nőtt, Salgó­tarjánban és körzetében alakult a legkedvezőbben. A megelőző munka, a térfigyelő hálózat korszerűsítése, a köz­területi kamerák számának növelése hatására is csökkent pél­dául a rablások és lopások száma, csekély az uzsora-bűncselek­mény. A fórumon a rendőrkapitány méltatta munkatársait, két kollégáját be is mutatta. Egyikük, immár a kapitány helyettese a képviselők jó ismerőse: 2010-ben az „Év rendőre” volt. Bakos Norbert, alezredesben én magam - helytörténeti munkája és közéleti szerepvállalása révén - a jeles lokálpatriótát is tisztelem. Úgy vélem, személye etalon és húzó erő lehet a rendőri állomány számára, amely - a megjelölt feladatok végrehajtásával, külö­nösen a közterületi jelenlét növelésével - alapja lehet közbizton­ságjavulásának is. Persze tudnunk kell, a rendőrség csak a la­kosság-jogok és kötelességek ismeretén nyugvó - együttműkó désével lehet eredményes. A salgótarjáni kapitányság „bizalmi indexének” javításáért rendőreink sokat tettek, miként a „Szolgálunk és védünk" szlo­gen kiteljesedéséért is. Kívánok rendőreinknek sok erőt, egészsé­get, jó szolgálatot, magunknak biztonságos védelmet! A mindenséggel mérte magát Most már tudjuk: a 2010-es Prima- díj - amelyet a megyében a vállalkozók szövetségétől kapott - s a tavaly no­vemberi életmű-kiállítás Salgótarján­ban, a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központ üvegcsarnokában az egész életművét koronázta meg, mun­kássága méltó befejezésének bizo­nyult. Mustó János a minap befejezte földi pályáját s immár emléke él tovább családja tagjaiban, szerettei, barátai, ismerősei körében. De minthogy sze­mélyében művész távozott az elíziumi mezőkre, maradnak a művek is, hogy tárgyiasult értékként őrizzék az alko­tó szellemiségét, a világról vallott véle­ményét, gondolatait. Mustó János 1934. január 27-én szü­letett a Nógrád megyei Lucfalván, a jó­részt szlovákok lakta Cserhát völgyi te­lepülésen. A kétnyelvűség, a kettős identitás egész életére szóló társadal­mi, szociológiai beágyazottságot ered­ményezett számára. Anyai ágon a pa­raszti létforma hagyományait örökölte, bányakovács apja révén az ipari mun­kásság sorsát, életérzéseit is megis­merhette, átélhette. A középiskolát Bu­dapesten végezte, ott tanult tovább a Képzőművészeti Főiskolán, ahonnan az Egri Pedagógiai Főiskolára került. Mesterei között - mások mellett - Barcsay Jenőt is számon tartotta, kor­társai közül különösen Kondor Béla, Szalay Lajos és Varga Imre tettek nagy hatást markáns személyiségjegyeinek, összetévesztheteüen hangú művésze­tének kialakulására, formálódására. Keleti és nyugati tanulmányútjain is mélyítette elméleti - főként filozófiai, művészettörténeti - ismereteit, mes­terségbeli tudását, továbbfejlesztette európai orientációját, a világra való nyitottságát. Tanulmányait követően visszatért szülőföldjére, Salgótarján­ban gyökeresedett meg. Az ipar, a vas, a szén városában megtalálta azt az inspirativ erőt, dinamizmust, szellemi közeget, amelyben kibontakozhatott művészete. Végleg ide kötötte a sorsát, olyannyira, hogy negyven évvel ezelőtt így fogalmazott: „Ez a város az én Firen­zém. ” Működött tanárként is, de hosz- szú évek óta szellemi sza- badfoglalkozású művész- | ként alkotott. Az 1960-as, ’70-es és a ’80-as évek úgy­mond nagy képzőművész generációjának tagjaként lett az észak-magyarországi régió és egyáltalán a ma­gyar képzőművészet ezen időszakának egyik kiemel­kedő képviselője. Letette névjegyét a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsé­ge, a Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesülete, a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesülete és a Salgótarjáni Szlovák Ki­sebbségi Önkormányzat tagjaként is. Utóbbi minősé­gében a magyar-szlovák határmenti kapcsolatok ki­alakítása, fejlesztése érde­kében is tevékenykedett. Ugyanakkor fő feladatá­nak - kimondva vagy ki­mondatlanul - küldetésének a művészetet, a festészetet tartotta. Kiállításokon - cso­portosokon és egyénieken egyaránt - is csak időnként, meghatározott időpontok­ban, jól átgondolt céllal szere­pelt. Hegytetői műtermében „rejtőzködése”, viszonylag ritka kitárulkozása egyrészt alkati tulaj­donság volt, másrészt a műveire jellem­ző tematikából, stílusból fakadt. Ugyan­is - ahogyan kedvenc költője, József At­tila - Mustó János is a mindenséggel mérte magát, következetesen, mondhat­Mustó János (1934-2012) ni megszállottan a világegészben a „múlt-jelen-jövő, azaz a volt-van-lesz(vagy lehet) hármasságában” gondolkodott, univerzális, asztrálmitoszi jelképrend­szerben alkotott, a költővel együtt vallot­ta: „Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát/s így mindenik determinált. ” S ez az egyete­messég-igény, sajátos szimbólumvilág időigényes elmélyülést, meditativ mun­kát kívánt Művészetének olyan álta­lános jellemzői mint az őszinteség és az érzékeny­ség a gyökerekkel, az ősök emlékével, a népélet élmé­nyeivel függnek össze. Erre utal például a „Nagyapa” cí­mű festménye és lényegé­ben erről szól az „Életfa” cí­mű műve is, amely a ma­gyarországi szlovákok buda­pesti székházában található. „Az életfa motívum... meg­jelenik az „Én-te-ő” című fest­ményen is, amely telis-tele van szimbólumokkal, allego rikus alakokkal, pontosabb és magasabb értelmet ad az ábrázolt jelenetnek. Az élet­fa vagy keresztfa két szárá­nak találkozása egy anya­méhet jelképez, ahol fejlődik a magzat Az életfa tehát az ember lelki fejlődésének állo­másait, a megújulást, a ter­mékenységet és a halhatat­lanság vágyát hordozza ma­gába illetve a világegyetem s a világ felépítésének struk­túráját mutatja. Egyúttal jel­képezi mindazt, hogy én-teő, vagyis én is, te is és ő is, va­lamennyien megmásszuk a saját életfánkat, vagyis hor­dozzuk az életünk folyamán a saját magunk keresztjét” - mondta Shah Gabriella, a Nógrádi Történet Mú­zeum művészettörténésze a 2011-es novemberi kiállítást megnyitó beszé­dében. Mustó János figyelemre méltó alkotása a hat képből álló - Madách Imre tiszteletére „Az ember tragédiája” jegyében fogant - monumentális, gon­dolatgazdag sorozat is, „amely nem il­lusztrációja Madách művének, hanem a művész önmagán átszűrve és a napút állomásain keresztül elemezve szól a mai kor emberéhez." Fontos üzenetet hordoznak, a népek egymásrautaltsá­gának eszméjét sugározzák a Bartók- képek is. „Ezt az eszmét igyekszem... szolgálni a zenémben, ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egész­séges legyen az a forrás” - vallotta Bar­tók Béláé s ugyanezt tette Mustó János is a végtelen küzdelemre késztetett ember látomásaiban, álomképi víziói­ban, amelyekben az elvont, úgymond intellektuális tartalom lírai hangütés­sel, élvezhető, harmonikus színvilág­gal párosult. Halálával egy újabb tekintélyes, ran­gos név, pótolhatatlan egyéniség került a nógrádi, a salgótarjáni képzőművé­szet veszteséglistájára „Természetesen nem mondtam el mindent...Akárhol nyúltam az „anyagba”, szálak tekeredtek az ujjamra. Hogyan készítsek most, be­fejezésül tetszetős bogot belőlük? Akik a folytatást várnák, azokat én is várom. Nekik ajánlom a munkámat” - írta Ily- lyés Gyula a „Puszták népe” epilógusa­ként. Akár Mustó János is mondhatná számot vetve hetvennyolc évre szabott életével, pályaképével. S köszönjük, amit nekünk ajánlott, amit ránk ha­gyott. A gyász óráiban és azokon túl is Madách Imre „Mózesében kifejtett gondolatai szolgálhatnak vigaszul: „A szellem az csak, ami győzhetetlen,/Előt­te minden más a porba dűl. ” Mustó János temetése április 5-én, csütörtökön 17 órakor lesz a salgótarjá­ni új köztemetőben. Isten nevében nyu­godjék békében! Csongrády Béla Három nemzedék: a festményen a nagyapa, balra Mustó Lorand a fiú, jobbra az édesapa, Mustó János festőművész a legutóbbi - 2011. novemberi - s egyben életében utolsó kiállítása megnyitóján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents