Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-14 / 87. szám

2012. ÁPRILIS 14., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE „Feleségek felesége" Festmények mustrája Salgótarján. Tőzsérné Ba­lázs Mária festményeiből nyí­lik kiállítás a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmű­velődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában április 17-én, kedden 16 órakor. Az alkotót és a vendégeket Mol­nár Éva, az intézmény igazga­tója köszönti. A május 5-ig megtekinthető festményeket Losonczy Ildikó, grafikusmű­vész ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe. Segítik a rászorulókat Szalmatercs. a község ci­gány kisebbségi önkormány­zatának új neve: Szalmatercsi Roma Nemzetiségi Önkor­mányzat. Általuk került meg­szervezésre a Minden gyer­mek lakjon jó program kere­tében a vetőmagosztás, ame­lyet Kardos Attila a szervezet elnökhelyettese vezényelt le. A program keretében 38 csa­lád kapott vetőmagot. A nem­zeti önkormányzat döntésé­nek köszönhetően, a község­ben 50 ezer forint értékben 42 család részére osztottak szét burgonyát. Újból nyit a Tünde Presszó Balassagyarmat, a tavaly nagy sikert aratott „Volt egy­szer egy Tünde Presszó” cí­mű rendezvény idei második felvonására kerül sor április 14-én 19 órakor a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola nagy­termében. A rendezvény ke­retében zömében a 60-as, 70- es, 80-as évek slágerei hang­zanak el balassagyarmati elő­adók közreműködésével. Az élő zenés rendezvényt a Deák Baráti Társaság szervezi: De­ák György (billentyű), Csolák Csaba (dob), Vitéz István (basszusgitár), Czibulya Ti­bor (szólógitár). Közreműköd­nek: Horváth Gabi, Kiss Szil­via, Kökény Ágnes, Budavári Ilona, Koleszár Gábor zene­szerző, dalszövegíró, előadó- művész, Ferenc István, Ka­marás Sándor, Mayer Zsolt és Surányi Ferenc. Konferál Bőgős Tamás. A belépés egyé­ni, önkéntes adomány alap­ján történik amolyan tiszte­letjegy belépőkkel. A költészet napján igen tartalmas programot nyújtott a Madách Imre Városi Könyvtár, amikor is a magyar irodalom oly­annyira szeretett „csoda­gyermekének”, Petőfinek feleségével, megannyi fe­ledhetetlen vers múzsájá­val, ihletőjével, Szendrey lúliával tölthettek egy délutánt a költészet, a vers szerelmesei. Sz.A. Balassagyarmat Elsőként egy avatott szakértő, dr. Balogh Ernő irodalomtörténész tárt fel olyan részleteket a költő és hitvese ta­lálkozásáról, kibontakozó szerel­méről, a csalódások és tévedé­sek szövevényéről, amely a háza­sulandókat kísérte, az esküvő­ről, a házaséletről, majd a „nem­zet özvegyének” újbóli házasságáról, amelyek joggal tarthattak érdeklődésre számot. Elevenítsük fel a történetet! 1846 augusztusában a költő Ko­lozsvárra megy az erdélyi ország- gyűlésre. Ekkorra már Vahot Im­re, a Pesti Divatlap szerkesztője országosan ismertté tette az ifjú tehetséget, aki szenvedélyes uta­zó lévén Magyarország szinte va­lamennyi településén ismeretsé­geket, barátságokat kötött. A nagykárolyi megyegyűlésen résztvevő szókimondó ifjú költő nem kis botrányt kavar, s bátorsá­gával, a társadalmi konvenciókra sokszor fittyet hányó modorával igen nagy hatást tesz a Térey ház­ban vendégeskedő 17 éves Szendrey Júliára. A megyebálon aztán kibontakozik a szerelem, s pár nap múlva Petőfi - betoppan­va Erdődre Szendreyékhez - meg­kéri a lány kezét. Júlia még habo­zik: hat hónap „türelmi időre” ké­ri a fiatalembert az esküvő meg­tartásáig. Talán ez is okozhatta azt, hogy Debrecenben az ifjú köl­tő „meginog”: a verseit kívülről szavaló Prielle Kornélia színész­nőnek is házassági ajánlatot tesz, akivel viszont a dokumentumok beszerzése miatt csak hetek múl­va kelhetne egybe. lúlia a hír hal­latán összeomlik. 1847 februárjá­ban aztán a költő a „Reszket a bo­kor” című verssel üzen a lánynak, aki az „Ezerszer, Júlia” válasszal bizonyítja ki nem hűlt szerelmét. Közben Szendrey Ignác még a le­velezést is megtiltja a fiatalok kö­zött, de végül beleegyezik a há­zasságba - igaz, hozományt nem ad. 1847 szeptemberében a költői mézeshetek alatt gyönyörű ver­sek születnek: „Szeptember vé­gén” , „Beszél a fákkal a bús őszi szél”. Pesten aztán háromszobás lakást bérelnek Jókaival a fiata­lok, akik igazi szellemi társakká válnak: a nadrágban járó, fiús ha­jú, szivarozó Júlia érzi és érti fér­je költői nagyságát: együtt járnak mindenhová, együtt olvasnak, vi­tatkoznak az olvasottakon. 1848. március 15-én Júlia tűzi ki forra­dalmár férjére a kokárdát, vele van a fényes napokon, osztozik a szabadszállási országgyűlési kö­vetválasztási kudarc keserűségé­ben, a szabadságharc legkomo- rabb napjaiban. Tordán találkoz­nak utoljára, amikor Petőfi Bem seregéhez csatlakozik. 1949. júli­us végén a költő elesett. Felesége sokáig nem hitte el, Zoltán fiával együtt járta végig a harcmezőket, a költő utolsó útjait A fővárosba érkezvén ott állt a húsz éves öz­vegy, a „nemzet özvegye” jövede­lem nélkül, kiszolgáltatottan, egyedül. Döntött sorsa felől: hoz­záment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz, kitől még három gyer­meke született. A házasság rossz volt: Júlia - halála előtt - el akart válni férjétől. 1868 szeptemberé­ben érte Petőfi özvegyét a halál. A századforduló táján hamvait a Pe­tőfi család kriptájába helyezték. Vajon megbocsátott-e neki a nem­zet? Egy biztos: nem állhatott könnyű döntések előtt, és sorsa sem alakult fényesen. A fiatal nő belső drámáját mu­tatta be a délután során Patka Heléna színésznő pódiumszín­ház keretében. Szerelem, vívó­dás, becsapottság, csalódottság lengte be a kiérlelt előadást, mely annak a nőnek a tragédiá­ját mutatta be, ki még életében olvashatta a megrázó sorokat: „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, fejfámra sötét lobogóul akaszd...” Kútkereket, temetőből... Örhalom. Eltulajdonították a kereket a köztemető kútjáról reggelre virradóan néhány nap­ja, Orhalomban. A gyors rend­őri intézkedésnek köszönhető­en megállapítást nyert, hogy a kerekes kút - mintegy nyolc­ezer forint értékű - vasszerke­zetét egy 14 és egy 10 éves hely­beli fiú lopta el. Előbbit lopás vétsége miatt gyanúsítottként hallgatták ki - s ő elismerte a bűncselekmény elkövetését -, utóbbit pedig meghallgatták az ügyben a Balassagyarmati rendőrkapitányságon. A rend­őrök az elemeit alkatrészt lefog­lalták, így a lopással okozott kár 'megtérült - tájékoztatta la­punkat Horváth Zsófia, a Nóg- rád Megyei Rendőr-főkapitány­ság sajtóügyeletese. „Mini" medvék a vendégek Salgótarján. „Állati jó vasár­nap” címmel rendez kisállat-ki­állítást és vásárt április 15-én 7 és 13 óra között a salgótarjáni Vásárcsarnok és Piac. Az im­már hagyományos rendezvényt bolha- és virágpiac egészíti ki, de például ingyenes lovaglásra is nyílik lehetőség. Az abonyi állatkert tündéri ormányos medvéi, Csipesz és Dinnye is a nógrádi megyeszékhelyen ven­dégeskednek majd, akiket akár meg is simogathatnak az érdek­lődők. A belépés a diákoknak ingyenes, a felnőtteknek pedig fejenként kétszáz forint. Állatvédők előadása Nagybárkány. Állatvédelmi előadást tartanak az Amina Ál­latvédelmi Központ Alapítvány tagjai április 16-án, hétfőn 13 órai kezdettel, a nagybárkányi általános iskolában. Az elsősor­ban jogászokból álló csoport régóta menti a Nagybárkány- ban feltételezhetően autóból ki­dobott kutyákat, és keres gaz­dát a nem várt szaporulatból született kölyköknek. Az elő­adás alkalmával az alapítvány munkatársai egy új kezdemé­nyezést is bejelentenek: idén ti­zenkét kutyát ivartalanítanak, hogy a gazdákat ezzel megóv­ják a nem várt szaporulattól és a kiskutyák gondozásától. A ■ polgármester, Dombóvári Edina meghívására - aki maga is évek óta önkéntes állatvédő - egy meglepetés sztárvendég is szí­nesíti majd a programot. A költészet napja jegyében Bátonyterenye. A Kastélykerti Művelődési Ház és Könyv­tárban működő Kastélykerti Társalgó - hagyományaihoz hí­ven - az idén is tartalmas és méltó összejövetelt tartott a költészet napja tiszteletére. Rendezvényüket összekötötték Örkény István születésének 100. évfordulójára való megem­lékezéssel, életútjának, írói tevékenységének feleleveníté­sével, műveiből való felolvasással. Ugyancsak hagyományként elhangzottak a társalgó tag­jainak előadásában a legkedvesebb költőiktől idézett ver­sek, versrészletek, s mindazok megfogalmazása, melyek e sorok ébresztenek gondolataikban, érzelmeikben. A kö­zösség évek óta gondozza és ápolja Abonyi Lajos, családi nevén Zsarolyáni Márton Ferenc, az 1833-ban Kisterenyén (a Kúrián) napvilágot látott elbeszélő- és nép- színműíró 1933-ban, a Salgótarjáni Balassi Bálint Irodal­mi Társaság és Kisterenye község közönsége által felállí­tott emlékművét. Nemcsak gondozzák, a Költészet Napján elhelyezik az emlékezés koszorúját is, amit ezúttal is megtettek, a Kas­télykertben lévő emlékhelynél.

Next

/
Thumbnails
Contents