Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)
2012-04-13 / 86. szám
MÉLYINTERJÚK 2012. ÁPRILIS 13.. PENTEK Árpa Attila: „Nyugdíjazott fenegyerek vagyok" „Amikor rosszfiú voltam, a botrányhős jelző még nem volt elkoptatva. Ma már mindenki fenegyerek, és mindenki botrányhős. Manapság egy szakácsot is fene- gyerekeznek vagy a számtalan valóságshow és tehetségkutató szereplőit, ha csak egyszer kócosán jelennek meg a kamera előtt. Jó, hogy már nem tartozom ebbe a kategóriába...” Sándor András- Meglepett, hogy egy telepakoltreklámszatyorral a kezedben érkeztél.- És mi ebben a meglepő? Bevásároltam.- Gyakran teszel ilyet?- Igen, hiszen imádok főzni. A sushitól kezdve bármit elkészítek. Ha éppen nem forgatok, akkor minden nap én készítem a vacsorát Ha sushit csinálok, az más. A friss halat ugyanis nem fagyasztjuk le, hanem addig esszük, amíg a bazi nagy lazac el nem fogy. Ha kell, akár egy hétig is.- Mennyivel másabb most az életed, mint amikor az első könyvedet - RTL Klub-beli munkásságod „leleplezését” - írtad?- Ugyanaz az élet, csak fejlődök valamerre. Szomorú lennék, ha nem így történt volna. Az ember mindig fejlődik. Új szakmát kezdtem, új dolgokba fogtam bele. Talán annyival másabb mégis, hogy szabadabb lettem. Függeüenedtem a kereskedelmi tévéktől, ami az elmúlt tíz évemre nem volt jellemző. Most már valóbán azt csinálom, amihez kedvem van. Színészet, filmezés, forgatókönyvírás. Nincs főnököm, aki megmondja, mit tehetek és mit nem. És ami nagyon fontos: a médiahatóságok sem tudnak beleszólni a munkáimba. És írtam egy regényt is, ami most fog megjelenni.- Hány évbe tellett, amíg eljutottál addig, hogyne legyen főnököd?- Hamarabb is itt tarthattam volna, akár harmincévesen, ha nem vagyok olyan hülye, hogy az RTL Klubnál töltök tíz évet, mint tévés „góré”. Persze, az is egy fontos időszak volt...- Kellett az életedbe?- Azért kellett, hogy rádöbbenjek, arrogáns bunkó is tudok lenni - csak úgy, mint a legtöbb ilyen pozícióban lévő ex-kolle- gám - ha rossz helyen ülök.- Mert egyébként nem vagy az?- Nem tudom. Ha még sok ilyet kérdezel, talán az leszek.- Csaknem ismét hálózatépítő hívott?- Nem. Azok már nem hívnak.- Csak hogy értsék az olvasók: néhány napja a következőt írtad fel a Facebookra: „Szépen kérek minden MLM-est, hogy felejtse el a számomat, és ne keressenek. Mindenki gazdagodjon szépen és éljen örökké, de engem hagyjanak békén!”- Besokalltam tőlük. Nézd, a színészet olyan szakma, hogy akármelyik pillanatban csöröghet a telefon, és bármikor megtalálhatnak egy új szereppel. De szponzor is hívhat. Vagy a jó ég tudja, hogy ki, aki később fontos lehet. S bár nem szeretem felvenni az ismeretlen számokat, az utóbbi hetekben mégis megtettem, és tízből hétszer vagy MLM- rendszerbe akartak beszervezni, vagy gagyi rendezvényre kértek fel. Utóbbiak nem értik meg, miért mondom azt, hogy nem az én színvonalam, és meg is sértődnek, ha elutasító vagyok.- Ezek szerint nem minden a pénz? yjiunkó is tudok lenni, ha rossz helyen ülök...”- Már régen nem. Ugyan magas a tarifám, és aki kifizeti, természetesen elmegyek, de akkor sem akárhová. Gagyira biztosan nem. Múltkor egy szépségversenyre kértek fel zsűrinek, máskor meg az egyik szeszesital arcának akartak. A szépségversenynél először is megkérdeztem, kik lesznek a további zsűritagok. A névsor mindent elmondott, de a biztonság kedvéért a honlapjukat is megnéztem. Az összbenyomás - az oldal grafikája, a lányok „szépsége", a fődíj - alapján aztán rájöttem, igazam volt, amikor élből elutasítottam.- Milyen mosta magyar médiában dolgozni?- Nem tudom, mert nem dolgozom a magyar médiában. A Szerencsekerék műsorvezetése nem tartozik ebbe a kategóriába. Ez inkább szórakozás. És szórakoztatás. Én is élvezem, és remélhetőleg a nézők is. Ráadásul a műsor nézői nem mindig a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül kerülnek ki, de nem is az Index törzsolvasói közül. Az a közönség tartóelem ezekbe a műsorokba, aki megszeretett A Nagy Duett című műsorban, és mosolyogva köszön rám az utcán. Nagyon hálás emberek egyébként.- Az énekes műsorban lettél szerethetőbb?- Ott nem játszottam meg magam. Addigra elég volt már a rosszfiú szerepből. Nem akartam tovább botrányhős, vagy inkább bulvárhős lenni. Pláne úgy, hogy az elmúlt öt évben a rosszfiú szerep is olyan bóvlivá vált. Nem is rosszfiú voltam, inkább lázadó, aki a hangos médiazajból fanatistaként akart kitűnni.- Mi ellen lázadtál?- Nagyon sok minden nem tetszett, ezért provokáltam. És ez a provokáció nézettséget hozott a műsoraimnak, figyelmet generált. Akkoriban a botrányhős jelző még nem volt elkoptatva. Ma már mindenki fenegyerek, mindenki celeb, és mindenki botrányhős. Ma már egy szakácsot is fenegyerekeznek vagy a számtalan valóságshow és tehetségkutató szereplőit, ha csak egyszer kócosán jelennek meg a kamera előtt. Nagyon vicces... Jó, hogy már nem tartozom ebbe a kategóriába. Ma már csak amolyan nyugdíjazott fenegyerek vagyok.- Hiányzik valami a nyugdíjazásod előtti fenegyerekből?- Nem. A provokáció néha ref- lexszerűen előjön, pláne a jelenlegi helyzetben. Sajnos manapság nem olyan jó Magyarországon élni, pedig továbbra is imádom, és Budapest mindig a kedvenc városom marad. Ám amikor az ember meglátja a köztévé új napi sorozatát, és arra gondol, hogy ezt az érdektelen házi-videót az én adómból készítik, akkor ideges lesz, mert ezek igazságtalan dolgok. Ilyenkor kinyílik a bicska az ember zsebében, és provokál. Nem véletlen, hogy a regényem is az olajszőkítésről szól. Hogyan lehetséges, hogy 4000 napja nem tudjuk, tulajdonképpen mi is történt akkoriban, és hova tűnt az a 600 milliárd forint? írjuk meg izgalmas regényben!- Nem lesz ebből bajod?- Majd meglátjuk. Nincs bennem félelem, mert én nem az a kategória vagyok, akit meg lehet verni, majd a Duna parton megkötözve kidobni. Persze meg lehet próbálni, de nincs sok értelme. Amúgy sem a tényfeltárás vagy leleplezés a könyv célja, ha- Arra, hogy ez nem egy regény lesz a sok közül. Ez nem egy hangulatkönyv, egy gyorsan összedobott valami. Alaposan elő lett készítve, és bízom benne, hogy új stílust teremtek vele. Nagyon jó az alaptörténete, s ha valaha ebből film készül, minden bizonnyal az lesz a magyar keresztapa megfelelője. Remélem, sokan elolvassák!- Az írás nálad valamilyen belső kényszer eredménye?- Egyáltalán nem. Sőt, mindig nagy szívfájdalmam volt, hogy nem tudok írni. Az első könyvemkilót kellett híznom. Az utána következő Van Damme-os filmre, viszont már ki kellett gyúrni magam. A legutóbbi produkcióban, - The Timber a címe, ami egy amerikai vadnyugati film - medveemberként kellett -37 fokban szaladgálnunk fél méteres hóban. Nyers marhahúst ettem egy barlangban, borzasztó ízű ragacsos művérrel.- Jó érzéssel nézed magad vissza a vásznon?- Nem mindig, ezt szerepe válogatja. Van, amit szeretek, mert ,JNem az a kategória vagyok, akit meg lehet verni, majd a Duna parton megkötözve kidobni.” nem a szórakoztatás. A bűnözői romantika és az alvilág sötét lelke jobban érdekel, mint oknyomozói újságírás.- Az első könyvednél - a „Ha én ezt a Klubról elmesélem” címűnél - is mindenki azt hitte, hogy minimum öten beperelnek, mégis békén hagytak.- Talán azért, mert az nem is volt valódi botránykönyv, inkább a szórakoztatóipar hátterét bemutató önéletrajzi kötet Botrányos csak abból a szempontból lehetett, hogy bizonyos emberekről nagyon őszintén leírtam, mit gondolok. Azt gondolom, ha valaki attól botrányhős, mert kiáll a közönség elé és őszintén kimondja, amit gondol, az az országot minősíti, mert ezek szerint mindenki más kussban van, vagy hazudik. Valóban nem perelt be senki, és a szereplők nagy részével a mai napig jóban vagyok. Az egyetlen, aki a mai napig nem tudta magát túltenni, az Csiszár Jenő. Nem bocsátotta meg nekem, hogy abban a könyvben írtam róla. Akárhol nyilatkozik róla, még mindig fájdalomként említi meg és magyarázkodik. De ezt már szánalmasnak tartom.- Mikor találkoztatok utoljára?- Nagyon régen. Azóta talán nem is. De kicsit sem hiányzik az életemből.- Komolyra fordítva a szót: mire számítasz új könyved, a „Holtomiglan ” kapcsán? ben nem megírtam, hanem leírtam azokat az eseményeket, amik odáig megtörténtek velem. Később a forgatókönyvekért is fizetnem kellett, könyörögtem az ismerősöknek, hogy valaki csinálja már meg nekem. Aztán, amikor a kiadó felkért, hogy írjam meg az olajszőkítés történetét, ahhoz is ragaszkodtak, hogy ne bértollnok- kal dolgoztassak. Érezték, hogy ez nekem való téma és műfaj lesz. Romantikus akcióregény. És egész jól sikerült, boldog vagyok, hogy egy újabb akadályt legyűrtem.- Hangulatember vagy?- Abszolút. Szerencsére azonban nem radikálisan. Ritkán van rossz kedvem. Inkább a reakcióimat kell kordában tartanom. Az amatőrizmuson és az igazságtalanságon tudok a legjobban kiakadni. Pláne, ha a médiában, vagy a filmvilágban találkozom vele. Ilyenkor képtelen vagyok magam visszafogni, semmit sem változtam az elmúlt 20 esztendőben. Igenis lecseszem a másikat, ha tökölést látok. Jó esetben megérti, amit mondok, és összeszedi magát. Sok esetben azonban megsértődik. A magyarok nyolcvan százaléka megsértődik ilyenkor. Ekkor azonban kapnak tőlem még egy adagot. Én sosem sértődöm meg semmin. Pedig a profi filmes világban farkastörvények vannak, nem lehet hibázni. Talán ezért is vagyok bármire hajlandó egy szerep kedvéért. És nem csak arra, hogy levágatom a hajamat. Az első nagy szerepemnél, a Czukor Show-nál tíz úgy érzem, jó voltam benne. De olyan is van, amitől kiráz a hideg, és kínosan érzem magam, ha meglátom. Ne kérdezd meg, melyik ez, hátha másnak tetszik.- A rendezőnek mindenképp, ha benne hagyta.- Az már az ő dolga...- Rendezőként ilyen tekintetben sok kompromisszumot kellett kötnöd saját filmedben, az Argóban?- Sokat. De ott a vágóasztal, ami nagy megmentő. Például volt egy nap a forgatáson, amikor az egyik szereplő nem volt beszámítható állapotban, ezért mondatonként kellett felvenni a jelenetét, mert a szöveget sem tudta. A végén úgy lett összeollózva a filmen, hogy azt egyetlen néző nem vett észre.- A nem beszámítható állapotért szankció jár Árpa Attilától?- Az a bizonyos színész, akit nem nevezek nevén, tudta, hogy elcseszte, másnap reggel bocsánatot kért. Problémakezelésben mindig jó voltam. Ennél az esetnél sem tehettem meg, hogy hazamegyünk. Az a leghülyébb megoldás lett volna. Ott állt a stáb, a hárommilliós forintos forgatási költséggel arra a napra, nem volt mese, le kellett forgatni, amit terveztünk.- A meg nem nevezett színészhez hasonlóan te is tudsz bocsánatot kérni?- Nehezen. És csak akkor, ha már tényleg nincs más megoldás. „Szeretem azt hinni, hogy mindig nekem van igazam”- Szüléiddel milyen gyakran találkozol?- Naponta. Apámmal együtt dolgozunk, van egy gyártó cégünk, és német filmeket gyártunk, mint magyar producerek. Anyukám pedig a lányom kedvence. Közel lakunk egymáshoz, mindany- nyian felköltöztünk a hegyre.- Tudatosan költöztetek egymás mellé?- Igen.- Mások meg minél távolabb igyekeznek kerülni.- Aki így gondolkodik, az vagy nem fogta még fel, hogy milyen rövid az élet, vagy valami nagyon rossz dolog történhetett közöttük.- Édesapáddal könnyen dolgozol együtt?- Meglepően jól kijövünk. Amióta együtt dolgozunk, nagyon kevés súrlódás volt közöttünk, és az is csak szakmai kérdésekben. Pedig egy filmgyártásnál mindig vannak problémák.- Vakon bízol benne?- Nagyon sok területen bízom benne, de Vakon senkiben. Mindenkinek megvannak a saját hülyeségei, ami miatt egy adott pillanatban rosszul dönt valamiről. Nekem is. De azért én felelek.- Kiben bízol igazán?- A feleségemben, a szüléimben, és a legjobb barátaimban.- 40 évesen van még nálad barátfelvétel?- Igen. Az egyik legjobb barátomat hat évvel ezelőtt ismertem meg. Belépett az amerikai foci csapatba, és azóta a lányom keresztapja.- Más téma. Mi lesz az Argó második részével?- Tavaly nekiálltunk, és kiderült, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lehet annyi pénzt összeszedni csak szponzoroktól, hogy elkészüljön a film. Úgyhogy beadtunk egy pályázatot a filmalaphoz, és várjuk a döntést. Megérzésem szerint ez már csak jövőre forog majd.- Utólag is úgy gondolod, hogy jó döntés volt odaállni a kerék mellé?- Mindenképp! Azért szeretem ezt a műsort, mert olyan, mintha én is társasjátékoznék. Soha nem nézem meg előre a megoldásokat, azért sem tudom rögtön rávágni, hogy jó-e vagy sem a játékos tippje. Sok jó arccal találkoztam a forgatások során, persze olyannal is, akiből semmit nem lehetett kihozni. De nem lehetek paraszt, mert az volt a kérés, hogy a szerethető, békés arcomat mutassam. Szívem szerint néha odaszólnék, hogy „haver, ébredj már fel, ez egy tévéműsor, amit szórakozásból néznek az emberek, nem azért, hogy itt aludjanak el.” De nem tehetem...- Milyen benyomásaid vannak Klausmann Viktorról? •- Akármennyire is magabiztosnak látom a műsorban, szerintem keresi az útját, valószínűleg a magánélete miatt, s ez néha kihat a kamera előtti viselkedésére is. Igaz, csak nagyon picit. Valószínűleg a néző észre sem veszi, mert Viktor profi. Ugyanakkor mindig csodáltam, hogy szélesen tud mosolyogni, és jókedvűen végigvezet egy műsort, akármilyen hangulatban is van éppen. Én erre nem lennék képes. Az egyetlen rossz dolog, amit elmondhatok róla, hogy le kellene fogynia 5 kilót.. A szerző további írásait keresse a www.melyinterjuk.hu oldalon.
