Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-06 / 56. szám

12 2012. MÁRCIUS 6., KEDD SPORTTÜKÖR Nem bántak vele kesztyűs kézzel ökölvívás Beszélgetés a hatvanesztendős Botos Andrással Nógrád megye legeredményesebb ökölvívója, Botos András március 6-án ünnepli hatvanadik születésnap­ját. Az SBTC sportolójának neve egybeforrt Salgótar­ján bokszéletével. Két olimpián szerepelt, München­ben bronzérmet szerzett, Montrealban a magyarok legjobbjaként ötödik lett. Hétszeres bajnok, és két fel­nőtt Eb ről is éremmel tért haza. Nyíregyházai edzősködést követően 2009-ben tért haza szülővárosá­ba, felélesztve ezzel a salgótarjáni bokszéletet. Itthon azonban ismét nem találta meg a számításait, és ta­valy december közepén elköltözött a dél-somogyi Csurgóra, ahol nagy álmokat szövögetnek. Születés­napja alkalmából ültünk le vele beszélgetni. Bakos László- 1966-ban a nagybátyja vitte le a bokszterembe. Más sportág szóba se kerülhetett - kérdeztük Botos Andrást.- A focit is kipróbáltam, de az nem az én világom volt. Amikor először bekerültem az ökölvívók közé, rögtön ott is ragadtam, és nem volt kérdés, hogy focizni járjak, vagy ide. Hála az égnek, jót választottam.- Gyorsan jöttek az eredmé­nyek az SBTC színeiben...- Már 1969-ben ifjúsági válo­gatott lettem, a salgótarjáni Ko­hász pályán (mai nevén Szojka Ferenc Stadion - a szerk.) meg­rendezett versenyen, majd fel­nőtt válogatott is, 1970-ben. Ek­kor bevonultam katonának, és a Budapesti Honvédből jutottam ki az 1972-es olimpiára.- Hogyan élte meg a müncheni utat?- Hatalmas élmény volt az olim­pia, szerintem minden sportoló számára az a csúcs. De az, hogy oda kijussak, sokat kellett dolgoz­nom. 1970-ben vettem részt az el­ső kontinenstornámon, a miskol­ci junior Eb-n, ahol harmadik let­tem, majd egy évvel később a mad­ridi felnőtt Eb-n ezüstérmet sze­reztem, így nem volt kérdés, hogy 57 kilóban ki utazzon az olimpiá­ra. Nagyon nagy csapatunk volt akkor, a legendás „Ötös-fogatnak” is hívtak minket. Ilyen nem volt előtte, és utána sem, de mi, edzők azért dolgozunk, hogy ismét le­gyen egyszer. Az olimpia nagyon jól sikerült, bár úgy kaptam ki a döntőbe jutásért vívott meccsen 3- 2 arányban, hogy a két bíró en­gem hozott ki győztesen, a pont­arány miatt mégsem én jutottam a fináléba. De nagyon örültem an­nak, hogy felállhattam a dobogóra, és képviselhettem Magyarorszá­got, na meg persze Salgótarjánt- A müncheni olimpia sajnos a terrorizmusról is emlékezetes maradt...- A mi szállásunkról rálát­tunk arra az épületre, amit a ter­roristák elfoglaltak, így mindent szemmel tudtunk követni, és a Botos András fotő: gtorián tibor saját fülünkkel hallottuk a dol­gokat. A játékok felénél volt ez a balhé, és nem is bántam volna, ha véget vetnek az olimpiának, mert nagyon nagy feszültség volt az olimpiai faluban. Ami tör­tént, megtörtént, utána azonban hála az égnek már nem volt baj. A záróünnepségre nem volt kö­telező elmennünk, mi nem is mentünk, mert hát egy kicsit majréztunk, hisz érkeztek még fenyegetések, hogy felrobbant­ják a stadiont.- Mi volt az erőssége és gyenge­sége?- Az volt a baj, hogy alacsony voltam, lehettem volna egy ki­csit magasabb. Ezért más techni­kát kellett kidolgozni nekem. Eb­ben sokat segített a Honvédban Énekes Árpád. Az előnyöm az volt, hogy nagyon gyors voltam. A papírsúlyúak nem voltak olyan gyorsak, mint amilyen én voltam. Emellett mindig ott vol­tam az ütőtávban, folyamatosan tudtam ütni. Csípőből is jól ha­jolgattam, így nehezen tudtak el­találni. Meg jól ütöttem gyomor­ra, a bal felütést és bal horgot nagyon begyakoroltam.- A Honvédből 1974-ben tért haza Salgótarjánba, és már in­nen jutott ki a következő ötkari­kás játékokra...- 1975-ben a katowicei Eb-n harmadik lettem, így az 1976-as olimpiára is kijutottam. Az ököl­vívók közül én jutottam a legto­vább, hisz az ötödik lettem. Nagy mérkőzést vívtam az orosz Szolominnal, akit csak a ponto­zók láttak jobbnak (az orosz nagy m umusnak számított, az el­ső világbajnokságon, 1974-ben is ő ejtette ki a salgótarjánit, pedig 40 nappal a vb előtt Szolomint saját hazájában verte meg Botos - a szerk.). Papp Laci sosem mondott olyat mérkőzés után, hogy nyertünk, amikor kimen­tem hozzá a meccs befejezése­kor mégis azt mondta, hogy vég­re van egy érmünk, tehát biztos volt abban, hogy én nyertem. Vártam, hogy az én kezemet emeljék fel, mégis az orosz nyert. Három napig sírtam utá­na, de némiképp vígasztalt, hogy én voltam a csapat legered­ményesebb versenyzője. Ez a két olimpia hatalmas élmény, amit soha senki nem tud elvenni tő­lem.- Sosem ütötték ki, csak ponto­zásos vereséget szenvedett Volt-e, amikora közelében volt, hogy idő előtt befejezze a meccset az ellen­fele?- Sosem adtam fel, viszont volt egy kubai srác, akivel a Honvéd Kupán találkoztam, aki kétszer is 'leütött, és a bíró szüntette be a meccset. Viszont egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány alkalommal számoltak rám. Az Isten megvédett ettől, vagy saját- Sok edzőm volt, és minden­kitől tanultam valamit, de Papp László volt a csúcs. Emberileg és szakmailag is csak jót tudok ró­la mondani. Én tíz évig voltam egyfolytában válogatott, így tíz évig dolgoztunk együtt. Nagy él­mény volt, nagyszerű volt vele dolgozni, és rengeteget tanultam tőle. Csak a legnagyobbakról le­het így beszélni, ahogy róla. Mel­lette Pintér Jánosnak, Szerémi Andornak és Énekes Árpádnak is sokat köszönhetek.- Sosem bánta meg, hogy nem maradt a Honvédban, vagy ma­radt a fővárosban?- Azt ígérték, hogy ha döntőbe kerülök az Eb-n, akkor leszerel­tetnek, és lakást is kapok. Döntő­be jutottam, mégsem tartották be az ígéretüket. 1972-ben megnő­sültem, de 1973-ban még egye­dül voltam a fővárosban. Egyszer nagyon lebetegedtem, és a sport­kórházba is bekerültem, a man­dulám miatt. Ez volt az utolsó csepp, nem akartam ott egyedül lenni, és hazaköltöztem. 1973-ban ezért nem is tudtam kijutni a belgrádi Eb-re, de egy év­vel később tiszta lappal indultam, mint salgótarjáni. Hetente kétszer feljártam edzeni Pestre, a váloga­totthoz, a KSI-be. A szakemberek azt mondták, hogy ha hazaigazo­lok, akkor el fogok tűnni. Ezt sike­rült megcáfolnom, hisz az SBTC színeiben az 1975-ös Eb-n harma­dik lettem, és még az olimpiára is kijutottam. Nem bántam meg, hogy hazajöttem, hisz mellettem olyanok nőttek ki, mint Botos Ti­bor, Hranek Sándor, Révai György A salgótarjáni (jobbra) nemzetközi szinten is bizonyított magamat, nem is tudom... Ha mégis megtörtént volna, biztos vagyok benne, hogy akkor abba is hagyom a bokszot.- Miként emlékszik vissza tré­nereire? és Farkas Sándor, akik szintén vá­logatottságig vitték. így kerek lett a csapat, a szakosztály kiváló ered­ményeket ért el, és Salgótarján ne­vét beírtuk a boksz nagykönyvébe.- Ezt követően még pár évig ver­senyzett Egyes statisztikák szerint 352 meccséből 323-at megnyert.- Tovább is bokszoltam volna, de nekem mindig bajom volt a súlyommal. Alacsony voltam és egy kicsit hízékony. A legna­gyobb ellenfelem a mérleg volt. Ezen kívül egyszer nagyon csú­nyán lesérültem, meg kellett műteni a kezem, és akkor azt mondtam, hogy ennyi elég volt. A súlyproblémák és a sérülések miatt szögre akasztottam a kesz­tyűt. 1980-ban végeztem a TF- en, és egy évre rá kezdtem edzősködni az SBTC-ben.- Hosszú évekig dolgozott a szakosztály 1988-as széthullásá­ig, de ezt követően sem szakadt el a sportágtól.- Balassagyarmaton is tartot­tam edzéseket, majd 1995-től két évig voltam a Gong SC szakosz­tályvezetője. Ekkor Nyíregyház­ára kerültem, az ottani ökölvívást a ranglista élére repítettem. 2009- ben jöttem haza Nógrádba, és a Salgótarjáni Box Sport Egyesület fiataljait kezdtem el felkészítem. Több országos bajnokot is kine­veltünk, a város főterén létrehoz­tuk a nagysikerű Botos Boksz Gá­lát, ahol a sportág legendái is szo- rítóba léptek, egy-két kivétellel mindenki ott volt, aki kedves a szívemnek. 2010-ben a junior magyar bajnokságot is sikerült elhozni a városi sportcsarnokba. Volt olyan esztendő, hogy a tíz tu­cat egyesület között a salgótarjá­niak a 15. helyen végeztek az or­szágos rangsorban.- Aki most szeretne bokszolni, milyen tulajdonságokat hozzon el magával a terembe?- Mindenek előtt legyen egy célja, tudja, hogy mit akar elér­ni, ilyen gyerekkel könnyebb dolgozni. Ehhez mi, edzők csak hozzásegíteni tudjuk. Alá kell rendelnie mindent a sportnak, és alázattal kell viszonyulnia a bokszhoz. Emellett legyen jó fi­zikumú, gyors, de türelmes is, na meg agyban is „otthon” kell lennie. Ez mind hozzá tartozik ahhoz, hogy eredményeket tud­jon elérni. Az ökölvívás minden­re megtanít. Akaraterőt ad és kö­zösségben formálódnak. Csak így lehet előrelépni.- Ez a sportág a szegényebbe­ket sem rekeszti ki...- Egy dolgot mindig elmondok, és ezt most is tartom. Vannak, akiknél a szülői és az anyagi hát­tér nem a legjobb. Ők nem is tud­nak például annyit és úgy enni, ahogy kellene, pedig mi, edzők Botos András Született 1952. március 6., Salgótarján Sportág: ökölvívás Egyesületei sportolóként SBTC (1965-69), Budapesti Honvéd SE (1970-73), SBTC (1974-77), STC (1977-80). Eredményei: Kétszeres ser­dülő és kétszeres ifjúsági baj­nok. Hétszeres magyar bajnok (pehelysúlyban 1971-ben és 1972-ben, könnyűsúlyban 1974-ben, 1975-ben, 1977-ben és 1978-ban, kisváltósúlyban 1979-ben). Két olimpián sze­repelt, 1972-ben Münchenben bronzérmes, 1976-ban Mont­realban ötödik lett. Az 1970- es, miskolci junior Eb-n (amit először rendeztek meg) har­matsúlyban harmadik lett. Három felnőtt Európa-bajnok- ságon szerepelt, 1971-ben Madridban pehelysúlyban második, 1975-ben Katowicé­ben könnyűsúlyban harma­dik lett, 1979-ben Kölnben nyolcaddöntőig jutott. Szere­pelt az 1974-es első ökölvívó világbajnokságon, Havanná­ban (a 2. fordulóban kiesett), majd a második vb-n, 1978- ban Belgrádban nyolcad- döntőt vívott. tőlük is ugyanazt követeljük, mint a többiektől. Ezt a keret­edzőknek is mindig elmondom az edzőtáborokban. Nem kell hoz­zá pszichológus, hogy lássuk, a gyereknek mire van szüksége. Le kell velük ülni, és 2-3 nap haladé­kot adni, amíg megerősödik a tá­bor menzáján. Előbb meg kell tankolni, és csak utána lehet ter­helni. Ez nagyon lényeges.- Megbánt-e valamit ebben a hatvan évben?- Azt egyáltalán nem sajná­lom, hogy ezt a sportágat válasz­tottam, imádtam edzeni. Akkori­ban nem lehettünk még profik, pedig jó lett volna. Egyik nyír­egyházai tanítványom, Balogh Vilmos révén belekóstolhattam a profi világba, aki kisvilágbajnok lett a kezeim között. Egy rende­zett dolog, tudja, hogy ki ellen készül, edz rá pár hónapig, le­mérkőzik vele, és megkapja a maga kis jutalékát. Ezt egy na­gyon korrekt világnak tartom, bár sokan csalódtak benne. Ta­lán még nagyon odaadással ver­senyeznék, ha elölről kezdhet­ném, mert ezt a sportágat csak így lehet művelni. Már 87 a tanítások száma Újabb pontokkal közelebb az olimpiához Hegyikerékpár. A londoni olimpiai kvalifikációhoz szükséges újabb világranglista-pontokkal gyarapodva hat szakasz után összetettben a 6. helyen zárt a Dósa Eszter (Vitalitás SE) és Módos Gabriella (Merida Maraton Team- CST) alkotta páros az S2-es kategóriájú, Andalucía Bike Race elnevezésű spanyolországi hegyikerékpáros versenyen. A sportági szövetség hétvégi beszámolója szerint a viadalon 436 kerekes rajtolt el, s 22 ország 220 csapatából végül 158 ért sikeresen célba, hat nap alatt 450 kilométert teljesítve.- Több mint 24 és fél órát töltöttünk nyeregben, ez a hatodik helyre lett elegendő összetettben, hozzáteszem, minden nap így zártunk. Ezzel az eredményünkkel fejenként 45 világranglista-pontot szereztünk a nemzetnek, azaz összesen 90-et, közelebb kerülve így az olimpiai kvalifikációhoz. Sportágunkban május végéig van még lehetőség a londoni pontgyűjtésre - nyilatkozta az eredményhirdetés után Módos Gabriella. A vívók közül elsőként Szilágyi Áron bizto­sította helyét a londoni játékokon, mégpedig azzal, hogy vasárnap ezüstérmet nyert a Gerevich-Kovács-Kárpáti Grand Prix-n. Kvótá­ja ugyan hivatalosan még nincs, a kvalifikáci­ós időszak ugyanis a hónap végén jár le, de amint azt ő maga nyilatkozta a budapesti ver­seny után - és a sportágban mások is a hozzá hasonlóan számoltak -, most már annyi pontja van, hogy nem csúszhat le az olimpiáról. A szakág szempontjából a jövő hétvégén esedé­kes moszkvai Világkupa-fordulónak lesz nagy je­lentősége, azon ugyanis csapatversenyt is rendez­nek, melyben eldől, hogy a válogatott ott lehet-e majd Londonban. Amennyiben ez így lesz, egyéni-’ ben is automatikusan három magyar szerepelhet az ötkarikás kardversenyben. Ha viszont a csapat nem jut ki, Szüágyi egyéniben azért pástra léphet. Két sportágban - úszásban és atlétikában - speciális a helyzet, ezekben szintek teljesíté­se az olimpiai indulás feltétele. Úszásban ver­senyszámonként legfeljebb két sportolót lehet nevezni a kvalifikációs A szint teljesítése és egyet a B szint elégése esetén, illetve váltóban országonként egy staféta indítható. Hasonló elven alapuló megkötés vonatkozik az atléták­ra is, azzal a különbséggel, hogy ott már most lehet tudni, hogy ki milyen számban indul majd. Eltérés továbbá az is, hogy ebben a sportágban három versenyzőt lehet nevezni A szint teljesítése esetén, míg a B-nél az úszás­hoz hasonlóan egyet. A Magyar Olimpiai Bizottság minimálisan három aranyérmet és öszszesen tíz dobogós helyet vár, illetve 94 olimpiai pont megszerzé­sét tűzte ki célul Londonban.

Next

/
Thumbnails
Contents