Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-31 / 76. szám
12 SPORTTUKOR 2012. MÁRCIUS 31, SZOMBAT Példaértékű az SBTC 1972-es bronzérme (Folytatás a 12. oldalon) Második helyen azt említem, hogy vidéki viszonylatban jó játékosanyaggal rendelkezünk. A közösségi szellem is kifogástalan Szeretik az egyesületet és készekér- te mindent megtenni. ” Nos, kik is alkották ezt „a vidéki viszonylatban jó játékosállományt”, kik érték el e történelmi léptékű - belátható időn belül fe- lülmúlhatatlannak tetsző - sikert? Húszán voltak az aranyként fénylő bronzcsapat tagjai. Öten (Básti István, Horváth Ferenc, Kmetty József, Répás Béla és Vertig József) mind a harminc mérkőzésen szerepeltek, de közülük is csak Kmetty József játszotta végig a 2700 játékpercet. Húszon felüli 1972-es siker előkészítésében. Moór Ede 1970-ben került a csapat élére és már az első szezonja végén a 7. helyre navigálta a Stécét. Erőnléti edzőként - ami akkoriban újdonságnak számított - munkatársa volt Szabó Géza, aki ugyancsak alaposan kivette részét a harmadik helyezésből. De kellettek a sikerhez vállalati vezetők, támogatók és olyan sportvezetők is, mint a közelmúltban elhunyt Persik János, az évtizedek óta a Stécéért áldozatkészen tevékenykedő, ma is aktív Pájer Zoltánés feltétlenül megemlítendő a legendás szertáros, sokak barátja Pattogató Ferends, aki a 35. évfordulón még együtt ünnepelt a csapattal. A Stécé kilencvenkét ^v során négyszer (1956-ban, 1957-ben, 1961-ben és 1972-ben) volt a vidék legjobbja, bár ma már - amikor vidéki csapatok sorra nyerik a bajnokságot és évek óta egymás között döntik el a dobogós helyezéseket - ez másként ítéltetik meg, mégis joggal büszke a város a legtöbbször - négyszáztizen- négyszer - fekete-fehér szerelést öltött Kiss Gyulára, a legtöbb gólt - százötvenet - szerzett Csuberda Ferencre, a Stécéből a nemzeti csapatba válogatott nyolc játékosra - élükön a huszonnyolcszoros válogatott Szojka Ferencre - a két olimpiai bajnokra, Básti Istvánra és Szalay Miklósra és a két ifjúsági Európa-bajnokra: Krajcsi Józsefre Ferencz Gyula mint elnökségi tag és mint egykori SBTC-játékos, sportvezető volt az ünnepség levezető elnöke bileumi ünnepséget is, amelynek résztvevőit az elnökség nevében a csapat egykori remek középhátvédje, Ferencz Gyula köszöntötte levezető elnökként. Felkérte a jelenvoltakat, hogy egyperces néma felállással adózpéldaértékűnek tartja a jelen és a jövp generációk számára. Mészöly Kálmán az alábbi szövegű oklevelet nyújtotta át a játékosoknak: „Emlékül ............ sp orttársnak, aki a labdarúgó NB I. 1971/72-es bronzcsapatának tagjaként szerepelt az UEFA Kupa küzdelmeiben. Az SBTC a vidék legjobb csapataként elsőként képviselte - nem fővárosi csapatként tila igazgató köszöntötte a jubilánsokat Ő is azt hangsúlyozta, hogy tovább kell örökítem azt a szellemiséget, amelyet az egykori SBTC játékosai - akik számára is példaképet jelentenek - képviselt A jövőről szólva elmondta, hogy nehéz helyzetben van a megyei labdarúgás, mert a következő szezonban kellene megalapozni a későbbi NB-s szereplést. Mészöly Kálmán hatvanegyszer, felesége, Bárdi Györgyi röplabdás háromszázhatvanháromszor volt válogatott Az ünnepségre meghívást kaptak a hajdani sikerkovácsok feleségei is Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester Kmetty Józsefnek adja át a város ajándékát mérkőzésen volt a pályán Gecse Ferenc, Jeck Ferenc, Kajdy Tibor, Kovács István, Magyar Lajos, Szalay Miklós és Varga Sándor. Tíznél többször játszott abban a bajnoki évben Barta András és Szoó József, a többiek - Baranyai Gyula, Loch Károly, Miklós József, Sáfrány István, Szőke István és Toldi Miklós - tíznél kevesebb szerepléssel járultak hozzá a felettébb eredményes szezonhoz. A legtöbb gólt - tízet - Jeck Ferenc rúgta, ötnél többet szerzett Básti István, Horváth Ferenc és Kovács István is. Utóbbi nem egyszer cserejátékosként, az utolsó percekben döntött el mérkőzéseket. Szalay Miklós 6,73-as átlaggal harmadik lett (Szűcs Lajossal holtversenyben) a Népsport osztályzatai alapján az összetett rangsorban. Szalay bekerült az év tizenegyébe is a Rapp, a csepeli Molnár, Páncsics, Szűcs, Juhász P, Kű, Fazekas, Bene, Dunai II. és Tóth András társaságában. A posztonkénti rangsorban Szalay Miklós első, Kovács István második, Básti István, Horváth Ferenc és Varga Sándor a harmadik helyen végeztek. A szezon krónikájához tartozik az is, 1972. január 12-én Madridban a magyar válogatottban szerepelhetett Szalay Miklós, aki azonban sajnos - egészségügyi problémái miatt - a későbbiekben nem szaporíthatta válogatottsága számát. A három újonc - Miklós József, Sáfrány István és Kovács István - közül az utóbbi futott be szép karriert: bajnoki címet szerzett a Vasassal és válogatott is lett. Imponáló listák, remek helyezések, figyelemre érdemes adatok ezek, amelyek a számok nyelvén is mutatják, igazolják a nagyszerű szereplést, amelynek kovácsai közé természetesen az edzők is beletartoztak. Közéjük sorolandó Marosvári Béla is, aki 1968-tól 1970-ig volt a csapat szakmai vezetője és nagy szerepe volt az zanak az évek során, illetve a közelmúltban elhunyt játékosokra, vezetőkre, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere, országgyűlési képviselő kért szót. Elmondta, hogy annak a generációnak a tagja - 1972-ben kezdte tanulmányait a Bolyai gimnáziumban - amelyik szívesen és tömegesen járt a mérkőzésekre, mert nagy élménynek számított egy-egy győzelem. A legnagyobb köszönet azért jár a csapatnak, mert Salgótarján presztízsét öregbítette szerte az országban, sőt még külföldön, Afrikában is ismerték a Stécé, illetve általa a város nevét. A polgármester asszony kifejezte elismerését a játékosok feleségeinek, családjainak is, akik a biztos hátországot biztosították sportoló férjeiknek. Elmondta, hogy az önkormányzat a maga módján, lehetőségeinek függvényében manapság is mindent megtesz, hogy segítse a felnőtt illetve az utánpótlás csapatok anyagi hátterének megteremtését és biztosítsa, hogy a tehetséges gyerekek, fiatalok ne kerüljenek a fővárosba elszakadva a szülői háztól. Székyné dr. Sztrémi Melinda örömét fejezte ki, hogy az SBTC jubileumi ünnepsége betagozódik Salgótarján várossá válásának negyvenedik évfordulójára emlékező év programjába, majd átadta a bevezetőben említett emlékérmeket illetve kitűzőket. Mészöly Kálmán hatvanegyszeres magyar válogatott labdarúgó, volt szövetségi kapitány a Magyar Labdarúgó Szövetség nevében üdvözölte az ünnepeiteket. Kifejtette: számos kellemes emlék köti Salgótarjánhoz, az egykori nagyszerű játékostársakhoz, nemes ellenfelekhez, az itt működött nagy tudású edzőkhöz. A Stécé sokéves NB I-es szereplését, az 1971/72-ben elért bronzérmét- a magyar színeket Európa egyik legrangosabb labdarúgó kupájában. Berzi Sándor, MLSZ alelnök. Az oklevélen olvasható mottó Raymond Kopától származik: „Igazán nagy játékos csak akkor lehet valaki, ha saját egyénisége van. Abban a pillanatban, ahogy hasonlítani kezd valakihez, már csak egy lehet a sok közül. ” Az MLSZ Nógrád Megyei Igazgatósága nevében SchuchmannAtKiilön is köszöntötte Kmetty Józsefet, az SBTC Öregfiúk Alapítvány elnökét, aki a közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét A jelenlegi klubvezetés nevében dr. Palásthy Tamás, az SBTC elnöke fejezte ki elismerését a bronzérmet elnyert csapatnak. Elmondta, hogy az önkormányzattal együtt sok erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy befektetőt találjanak és biztosítsák az egyesület további működésének gazdasági feltételeit. Palásthy Tamás az ünnepség minden résztvevőjének emléklapot adott át. Végül, de nem utolsósorban a gyöngyösi Jakab Gábor, az MLSZ Heves megyei amatőr bizottsága illetve társadalmi elnöksége nevében mondta el gondolatait. Felidézte, hogy miként került kapcsolatba a Stécével és barátságba jó néhány egykori játékossal, majd ajándékot adott át az öregfiúk vezetőinek. Mielőtt a fehér asztal melletti nosztalgiázás elkezdődött volna, az ünnepség résztvevői - élő zenés kísérettel, Várady Gábor zongora-játékával - elénekelték a mindig hatásos, érzelmi húrokat pengető SBTC-indulót: „Az SBTC tizenegy, mindig győzelemre megy.../Büszke szép zászlónk, ha lobog, mégakékégismosolyog...” Nem feledhető persze a szurkolótábor sem, amelyik - bármilyen furcsa is ez manapság - alig szerepelt rosszabbul a csapatnál, és Menczel Ivánra is. És mindenkire, aki az évtizedek során öregbítette a Stécé patinás hírnevét. Ez a hangulat hatotta át a ju A „Salgótarján emlékérem'' becses ereklyeként kerül a bronzcsapatjátékosainak vitrinjébe hiszen a negyedik helyet szerezte meg az otthoni nézőszámok alapján. Csak a nevezetes Üllői illetve a Megyeri úti stadionban, illetve Egerben voltak többen s a nagy számú szurkolójáról híres Diósgyőr is Salgótarján mögé szorult kétezer nézővel. A Stécé ü- zenöt meccsét százhétezren látták s ez több mint hétezres átlagot jelentett. Akkor felállva tapsolt, ujjongott a közönség szinte minden hazai mérkőzés végén, de a legszebb élmény bizonyára 1972. július 2-ához köthető, amikor - a két idegenbeli vereséget megelőzően - 15 ezer (!) néző előtt Jeck Ferenc két és Horváth Ferenc góljával 3 - 1-re legyőzte a Stécé a végül is másodiknak befutott Honvédet. Ugyancsak emlékezetes napként maradt meg a tarjáinak számára 1972. szeptember 27-e, amikor az 1 -0-s vezetés után joggal bízott mindenki, hogy sikerül még egy gólt rúgni és az AEK Athén skalpjával továbbjutni az UEFA Kupában. Nem így történt, mégis joggal hangzott és hangzik fel ma is: Szép volt fiúk!
