Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-31 / 76. szám

12 SPORTTUKOR 2012. MÁRCIUS 31, SZOMBAT Példaértékű az SBTC 1972-es bronzérme (Folytatás a 12. oldalon) Második helyen azt említem, hogy vidéki viszonylatban jó játékosanyaggal rendelkezünk. A közösségi szellem is kifogástalan Szeretik az egyesületet és készekér- te mindent megtenni. ” Nos, kik is alkották ezt „a vidé­ki viszonylatban jó játékosállo­mányt”, kik érték el e történelmi léptékű - belátható időn belül fe- lülmúlhatatlannak tetsző - sikert? Húszán voltak az aranyként fény­lő bronzcsapat tagjai. Öten (Básti István, Horváth Ferenc, Kmetty Jó­zsef, Répás Béla és Vertig József) mind a harminc mérkőzésen sze­repeltek, de közülük is csak Kmetty József játszotta végig a 2700 játékpercet. Húszon felüli 1972-es siker előkészítésében. Moór Ede 1970-ben került a csa­pat élére és már az első szezonja végén a 7. helyre navigálta a Stécét. Erőnléti edzőként - ami akkoriban újdonságnak számított - munkatársa volt Szabó Géza, aki ugyancsak alaposan kivette ré­szét a harmadik helyezésből. De kellettek a sikerhez vállalati veze­tők, támogatók és olyan sportve­zetők is, mint a közelmúltban el­hunyt Persik János, az évtizedek óta a Stécéért áldozatkészen tevé­kenykedő, ma is aktív Pájer Zoltánés feltétlenül megemlíten­dő a legendás szertáros, sokak ba­rátja Pattogató Ferends, aki a 35. évfordulón még együtt ünnepelt a csapattal. A Stécé kilencvenkét ^v során négyszer (1956-ban, 1957-ben, 1961-ben és 1972-ben) volt a vi­dék legjobbja, bár ma már - ami­kor vidéki csapatok sorra nyerik a bajnokságot és évek óta egymás között döntik el a dobogós helye­zéseket - ez másként ítéltetik meg, mégis joggal büszke a város a legtöbbször - négyszáztizen- négyszer - fekete-fehér szerelést öltött Kiss Gyulára, a legtöbb gólt - százötvenet - szerzett Csuberda Ferencre, a Stécéből a nemzeti csa­patba válogatott nyolc játékosra - élükön a huszonnyolcszoros válo­gatott Szojka Ferencre - a két olim­piai bajnokra, Básti Istvánra és Szalay Miklósra és a két ifjúsági Európa-bajnokra: Krajcsi Józsefre Ferencz Gyula mint elnökségi tag és mint egykori SBTC-játékos, sportvezető volt az ünnepség leve­zető elnöke bileumi ünnepséget is, amely­nek résztvevőit az elnökség ne­vében a csapat egykori remek középhátvédje, Ferencz Gyula kö­szöntötte levezető elnökként. Felkérte a jelenvoltakat, hogy egyperces néma felállással adóz­példaértékűnek tartja a jelen és a jövp generációk számára. Mészöly Kálmán az alábbi szövegű oklevelet nyújtotta át a játékosoknak: „Emlékül ............ sp orttársnak, aki a labdarúgó NB I. 1971/72-es bronzcsapatának tagjaként szerepelt az UEFA Kupa küzdelmeiben. Az SBTC a vidék legjobb csapataként elsőként kép­viselte - nem fővárosi csapatként tila igazgató köszöntötte a jubilán­sokat Ő is azt hangsúlyozta, hogy tovább kell örökítem azt a szelle­miséget, amelyet az egykori SBTC játékosai - akik számára is példa­képet jelentenek - képviselt A jö­vőről szólva elmondta, hogy ne­héz helyzetben van a megyei lab­darúgás, mert a következő szezon­ban kellene megalapozni a későb­bi NB-s szereplést. Mészöly Kálmán hatvanegyszer, felesége, Bárdi Györgyi röplabdás háromszázhatvanháromszor volt válogatott Az ünnepségre meghívást kaptak a hajdani sikerkovácsok feleségei is Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester Kmetty Józsefnek adja át a város ajándékát mérkőzésen volt a pályán Gecse Ferenc, Jeck Ferenc, Kajdy Tibor, Ko­vács István, Magyar Lajos, Szalay Miklós és Varga Sándor. Tíznél többször játszott abban a bajnoki évben Barta András és Szoó József, a többiek - Baranyai Gyula, Loch Károly, Miklós József, Sáfrány Ist­ván, Szőke István és Toldi Miklós - tíznél kevesebb szerepléssel járul­tak hozzá a felettébb eredményes szezonhoz. A legtöbb gólt - tízet - Jeck Ferenc rúgta, ötnél többet szerzett Básti István, Horváth Fe­renc és Kovács István is. Utóbbi nem egyszer cserejátékosként, az utolsó percekben döntött el mér­kőzéseket. Szalay Miklós 6,73-as átlaggal harmadik lett (Szűcs La­jossal holtversenyben) a Népsport osztályzatai alapján az összetett rangsorban. Szalay bekerült az év tizenegyébe is a Rapp, a csepeli Molnár, Páncsics, Szűcs, Juhász P, Kű, Fazekas, Bene, Dunai II. és Tóth András társaságában. A posztonkénti rangsorban Szalay Miklós első, Kovács István máso­dik, Básti István, Horváth Ferenc és Varga Sándor a harmadik he­lyen végeztek. A szezon króniká­jához tartozik az is, 1972. január 12-én Madridban a magyar válo­gatottban szerepelhetett Szalay Miklós, aki azonban sajnos - egészségügyi problémái miatt - a későbbiekben nem szaporíthatta válogatottsága számát. A három újonc - Miklós József, Sáfrány Ist­ván és Kovács István - közül az utóbbi futott be szép karriert: baj­noki címet szerzett a Vasassal és válogatott is lett. Imponáló listák, remek helye­zések, figyelemre érdemes ada­tok ezek, amelyek a számok nyel­vén is mutatják, igazolják a nagy­szerű szereplést, amelynek ková­csai közé természetesen az edzők is beletartoztak. Közéjük sorolan­dó Marosvári Béla is, aki 1968-tól 1970-ig volt a csapat szakmai ve­zetője és nagy szerepe volt az zanak az évek során, illetve a kö­zelmúltban elhunyt játékosokra, vezetőkre, majd Székyné dr. Sztrémi Melinda Salgótarján Me­gyei Jogú Város polgármestere, országgyűlési képviselő kért szót. Elmondta, hogy annak a ge­nerációnak a tagja - 1972-ben kezdte tanulmányait a Bolyai gimnáziumban - amelyik szíve­sen és tömegesen járt a mérkő­zésekre, mert nagy élménynek számított egy-egy győzelem. A legnagyobb köszönet azért jár a csapatnak, mert Salgótarján presztízsét öregbítette szerte az országban, sőt még külföldön, Afrikában is ismerték a Stécé, il­letve általa a város nevét. A pol­gármester asszony kifejezte el­ismerését a játékosok feleségei­nek, családjainak is, akik a biz­tos hátországot biztosították sportoló férjeiknek. Elmondta, hogy az önkormányzat a maga módján, lehetőségeinek függvé­nyében manapság is mindent megtesz, hogy segítse a felnőtt il­letve az utánpótlás csapatok anyagi hátterének megteremté­sét és biztosítsa, hogy a tehetsé­ges gyerekek, fiatalok ne kerül­jenek a fővárosba elszakadva a szülői háztól. Székyné dr. Sztrémi Melinda örömét fejezte ki, hogy az SBTC jubileumi ün­nepsége betagozódik Salgótar­ján várossá válásának negyve­nedik évfordulójára emlékező év programjába, majd átadta a be­vezetőben említett emlékérme­ket illetve kitűzőket. Mészöly Kál­mán hatvanegyszeres magyar válogatott labdarúgó, volt szövet­ségi kapitány a Magyar Labdarú­gó Szövetség nevében üdvözölte az ünnepeiteket. Kifejtette: szá­mos kellemes emlék köti Salgó­tarjánhoz, az egykori nagyszerű játékostársakhoz, nemes ellen­felekhez, az itt működött nagy tudású edzőkhöz. A Stécé sok­éves NB I-es szereplését, az 1971/72-ben elért bronzérmét- a magyar színeket Európa egyik legrangosabb labdarúgó kupájá­ban. Berzi Sándor, MLSZ alelnök. Az oklevélen olvasható mottó Raymond Kopától származik: „Igazán nagy játékos csak akkor lehet valaki, ha saját egyénisége van. Abban a pillanatban, ahogy hasonlítani kezd valakihez, már csak egy lehet a sok közül. ” Az MLSZ Nógrád Megyei Igaz­gatósága nevében SchuchmannAt­Kiilön is köszöntötte Kmetty Jó­zsefet, az SBTC Öregfiúk Alapít­vány elnökét, aki a közelmúltban töltötte be hetvenedik életévét A jelenlegi klubvezetés nevében dr. Palásthy Tamás, az SBTC elnöke fejezte ki elismerését a bronzér­met elnyert csapatnak. Elmondta, hogy az önkormányzattal együtt sok erőfeszítést tesznek annak ér­dekében, hogy befektetőt találja­nak és biztosítsák az egyesület to­vábbi működésének gazdasági fel­tételeit. Palásthy Tamás az ünnep­ség minden résztvevőjének em­léklapot adott át. Végül, de nem utolsósorban a gyöngyösi Jakab Gábor, az MLSZ Heves megyei amatőr bizottsága illetve társadal­mi elnöksége nevében mondta el gondolatait. Felidézte, hogy mi­ként került kapcsolatba a Stécével és barátságba jó néhány egykori játékossal, majd ajándékot adott át az öregfiúk vezetőinek. Mielőtt a fehér asztal melletti nosztalgiázás elkezdődött volna, az ünnepség résztvevői - élő ze­nés kísérettel, Várady Gábor zon­gora-játékával - elénekelték a mindig hatásos, érzelmi húrokat pengető SBTC-indulót: „Az SBTC tizenegy, mindig győzelemre megy.../Büszke szép zászlónk, ha lobog, mégakékégismosolyog...” Nem feledhető persze a szur­kolótábor sem, amelyik - bármi­lyen furcsa is ez manapság - alig szerepelt rosszabbul a csapatnál, és Menczel Ivánra is. És minden­kire, aki az évtizedek során öreg­bítette a Stécé patinás hírnevét. Ez a hangulat hatotta át a ju A „Salgótarján emlékérem'' becses ereklyeként kerül a bronzcsapatjáté­kosainak vitrinjébe hiszen a negyedik helyet szerez­te meg az otthoni nézőszámok alapján. Csak a nevezetes Üllői il­letve a Megyeri úti stadionban, il­letve Egerben voltak többen s a nagy számú szurkolójáról híres Diósgyőr is Salgótarján mögé szo­rult kétezer nézővel. A Stécé ü- zenöt meccsét százhétezren lát­ták s ez több mint hétezres átla­got jelentett. Akkor felállva tap­solt, ujjongott a közönség szinte minden hazai mérkőzés végén, de a legszebb élmény bizonyára 1972. július 2-ához köthető, ami­kor - a két idegenbeli vereséget megelőzően - 15 ezer (!) néző előtt Jeck Ferenc két és Horváth Ferenc góljával 3 - 1-re legyőzte a Stécé a végül is másodiknak be­futott Honvédet. Ugyancsak emlé­kezetes napként maradt meg a tarjáinak számára 1972. szeptem­ber 27-e, amikor az 1 -0-s vezetés után joggal bízott mindenki, hogy sikerül még egy gólt rúgni és az AEK Athén skalpjával továbbjut­ni az UEFA Kupában. Nem így történt, mégis joggal hangzott és hangzik fel ma is: Szép volt fiúk!

Next

/
Thumbnails
Contents