Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-03 / 54. szám

2012. MÁRCIUS 3., SZOMBAT 3 NÓGRÁD MEGYE Szakrális kisemlékeink Szabó A. Balassagyarmat a közelmúltban Kovács Gábor, építész tartott elő­adást a honismereti kör összejöve­telén „Szakrális kisemlékek a Nóg­rádi-medencében” címmel. Az épí­tész elmondta: egy magyar-szlovák határon átnyúló együttműködés keretében a Nógrád Megyei Épí­tészkamara részt vállalt a határ két oldalán folyó építészeti kutatások­ban, amelyeknek egy része a szak­rális kisemlékekre vonatkozik.- Hugyagtól Hontig próbáltam feltérképezni azokat a szakrális építményeket, amelyek kisebbek annál, mintsem, hogy egy ember beléphessen a falaik közé. A kis­emlékek körébe tartoznak tehát az útszéli keresztek, az emlékoszlop­ok, kálváriák, káponkák - fejtette ki az építész, aki pataki származású lévén, a községet külön is vizsgál­ta. Kutatásaiból kiderült: már a 18. században három keresztet jelöl­tek a katonai térképek Patakon. A feketével jelölt keresztek fából, a pi­rosak kőből készültek, és stratégi­ai helyként is funkcionáltak. A ve­títettképes előadás során a közön­ség számos, főként a 19. századból származó kereszttel ismerkedhe­tett meg, amelyek ismétlődő díszí­tő motívumokat, keresztszár vég­ződéseket mutattak, tehát a kőfara­gók sorozatgyártására utaltak. Mü- lenniumi kopjafák, Nepomuki Szent János szobrok, Szenthárom­ságszobrok tárultak fel a fotókon. Kovács Gábor összegzése szerint: ha csak Patakon 15-20 ilyen emlék van, akkor a vizsgált 15 település akár 300 kisemléket is felmutat­hat, s még csak a kutatások felénél tartanak.- A kereszteket állíttató családok vagy konkrét esemény bekövetkez­te után vagy valakinek az emléké­re vagy általánosságban Isten di­csőítésére emeltek emlék építmé­nyeket, sokszor a saját kertjükben vagy a faluból kivezető úton, amely általában dombra vezetett fel. így váltak e szakrális kisemlékek tájé­kozódási pontokká - szögezte le az építész, hozzátéve: a keresztek kő­ből, műkőből, fából készültek, a korpuszok pedig fémből, pléhből vagy ritkább esetben fából. Dr. Kapros Márta, néprajzkutató az előadáson egy érdekes adalék­kal szolgált: a 18. században a káponkák köré temették a keresz- teletlen gyermekeket A muzeoló­gus azt is hozzátette: palóc földön a fakereszteknek van igazi művészi értéke, jelentősége. Kovács Gábor összegzése sze­rint: ha csak Patakon 15-20 ilyen emlék van, akkor a vizs­gáit 15 település akár 300 kis­emléket is felmutathat, s még csak a kutatások felénél tar­tanak Partnerséget építünk Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 Nógrád megye-Szlovákia. Jelenleg a szerves hulladékok hasznosításában rejlő potenci­álokat csak korlátozottan vagyunk képesek kihasználni. A szerves hulladékokon belül a zöldhulladékok megfelelő kezelése és hasznosítása nemcsak lehetőség, hanem az épített-, és természeti környezethasználat egyensúlyának biztosítása érdekében egy­re inkább kényszer is. Ennek megvalósítá­sa és hatékony működtetése racionális terü­leti lehatárolásokat feltételez, amely sok esetben nem igazodik közigazgatási, vagy akár országhatárokhoz sem. A Magyarország-Szlovákia Határon Át­nyúló Együttműködési Program 2007- 2013 konstrukció keretén belül támoga­tást nyert „Zöldhulladékok Környezetba­rát Kezelése És Hasznosítása Szlovák- Magyar Együttműködés Keretében” című, HUSK/0901/2.1.1/0177 kódszámú projekt során, 2011-2013 között egy térségi zöld­hulladék kezelő rendszer létrehozására ke­rül sor. A projekt 2011. március 1-jén in­dult és 24 hónapos megvalósítási idősza­kot követően 2013. február 28-án zárult. Szlovák részről Sid település önkormány­zata, magyar oldalon pedig a Hulter Nonprofit Kft vesz részt a megvalósításban. A projekt összesen 1.849.168,35 Eur közös­ségi és nemzeti támogatásban részesül. A fejlesztés célja olyan működő rend­szer létrehozása és fenntartása, amely szlovák és magyar oldalon egyaránt hoz­zájárul a hulladékgazdálkodás helyzeté­nek javításához. A program honlapja: www. husk-cbc.eu. Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap Köznevelési törvény és alkalmazása Salgótarján. Nagyon hasz­nosnak ítélte a nagy számú érdeklődő a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet nemrégi­ben a megyeházán megtartott szakmai fórumát, amely a Nemzeti Köznevelési Törvény legfontosabb változásaival, ezek gyakorlati alkalmazásá­val foglalkozott. A programra a megyei köz­oktatási intézmények vezető­it, az intézményvezető-helyet­teseket, tagintézmény-vezető­ket, fenntartókat, oktatásirá­nyítókat, valamint a téma iránt érdeklődő kollégákat, szaktanácsadókat egyaránt meginvitált a szervező. A résztvevőknek dr. Madarász Hedvig, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közoktatás Irá­nyítási Főosztályának helyet­tes vezetője adott részletes tá­jékoztatást és válaszolt az elő­zetesen megküldött kérdések­re. Tájékoztatójában szólt egyebek mellett az intézmény- rendszerről, a működésére vo­natkozó általános rendelkezé­sekről, a fenntartók kötelezett­ségeiről, jogairól, az ellenőr­zésről, a finanszírozásról. Fel­hívta a figyelmet az átmeneti és vegyes rendelkezések meg­ismerésének fontosságára is. Tekintettel a jogszabály al­kalmazásához készülő végre­hajtási rendeletekre, további szakmai tanácskozások szer­vezését is tervezi a pedagógi­ai intézet. Francia filmesek Kazár. A település minden napjait, a lakosok foglalkozta­tási helyzetét ezzel összefüg­gésben megélhetésüket, körül­ményeiket fókuszba helyezve, francia filmesek forgatnak né­hány napja a faluban. A stáb tagjai megtekintik a kiállítóhá­zakat is, és interjúkat készíte­nek az itt élőkkel. RÓLUNK SZÓL BOBÁL GYULA Házikó az erdő mélyén Megszólnak a barátaim, még­hozzá amolyan cikisen, mert sze­retek a természetben barangolni. Azt tartják rólam, hogy azért ez a nagy vonzódásom a természet­nek szép világa iránt, mert sze­rintük ott fogantattam. (Erről már szóltam volt.) Én szerintem, ha ez így esett, jobb helyet nem is választhattak volna felmenőim. Egymás között nyájas olvasóm, hogy illetéktelennek fülébe ne jusson, én is szeretek a természet mély ölén randevúzni. Ott, ahol virág ontja illatát, szellő susogja az erdő szimfóniáját és emeli egekbe a lelkét, meg a lombok, amik maradnak hűséggel néma tanúk, ők a fő bizalmasaim. Ez­úttal viszont nem a szépért vág­tam neki a természetnek. Elmondom ennek történetét, hátha könnyebben válik elvisel­hetővé. Megörököltem egy házikót kint az erdő mélyén a Bertece völgy kö­zépsőszakaszán. Az innen elvezé­nyelt vadászok hagyták rám. Sze­retni való hely. A völgy ölén meg­bújt kis tisztás, fenyőerdőtől védve, kicsi csörgő patak a szegélye. He­gyek őrzik, nyugalmát Itt van a házikó. Ha Kondor Endre a híres erdész-vadász kunyhónak titulálta ugyan, de nekem kastély, amire Robi a neves kerületi erdész is ve­lem szavazott Már hogyne szava- zottvolna, mikor ő is szívesen meg állapodott benne, ha az időjárás elől meghúzódni kényszerült Vályogból épült ez a házikó. Benne egyetlen téglaalakú helyi­séggel, ebben néhány vaságy, szekrény, asztal, meg ami kell a kényelemhez. Nem hivalkodó, ámde hogy marasztaló ahhoz semmi kétség nem férhet. Itt fész­kel a legnagyobb csend. Itt dalol­nak legszebben a madarak. Itt ze­nél legszebben az éjszakai szét Itt a hófedte erdő csendjében jön el legmélyebb áhítattal a karácso­nyiszenteste, amit a hazácska ha­sábfával dugig töltött kandallójá­ban morgó pattogó tüze melen­get Van-e hely a világon ahol a jó ízű falat, a vért frissítő italocska jobb ízűén fogyasztható, mint itt? Igen, ilyen ez a kicsi házikó a Bertece völgyén. Azt még nem mondtam el, hogy az idő bizony megviselte. Foltos a házfala kí­vül, belül meg (?) hát bizony me­szelésre vár. A tetőről már nem is szólok. Elég annyi hogy felújítás­ra szorul, de sürgősen! Ez ügyben indultunk, még az elmúlt esztendőben, fel a Bertecén egy építész úrral, aki majd mér, becsül és neki lát a ház felújításához. Nehéz feljutni már az úton, mert benőtte a gally, a patak medrét is mély szakadék­ká mosta az ár. Sajnáltam is az építészt. Hát még akkor, amikor a házikóhoz értünk és törölgette ma­gáról az izzadt cseppeket Én meg lebénultam: az aj­tó rácsa kiszakít­va, az ajtó betörve, a szobából min­den mozgatható kipakolva: (vas) ágyak, kandalló, mosdó, rézkatlan. Az asztalt hagyták ott de összetörve. Ültünk némán a verandán, an­nak is a kerítés lécei kettétörve lógtak, valószínűen rúgás próbát is rendeztek a látogatók. Az épí­tész mérgesen az üres járat miatt, én meg keseregve a veszteségen. Hová lesz ilyen csalódáskor az ember? Szaladna segítség után, de hová? Rendőrséghez? Nem jó. Felkavarodna a falu hangulata. Meg a harag is a feljelentő iránt. A bosszú hamar lábra kap. Leg­jobb csak személyesen felkutatni a tetteseket, aztán szemtől szem­ben tisztázni a tisztázni valót. A dolgot megkönnyíti az, hogy bé­kés a kapcsolat a falubeliekkel. Sőt, baráti is. Akkor indulás, vasgyűjtőtől vasgyűjtőig. Napokon át talpalás. Akik meg ismerik a történetet rö högnek Nem értik mit jelent elve­szíteni azt, amihez éveken át tartó mély emlékek fű­ződnek. Kiderült, szoros baráti alapon, es­küt téve arra, eltit­kolom ki súgta meg, hogy a tette­sek melyik faluból valók. A házikót rejtő erdőt sok-sok falu veszi körül. A célom, szemtől szembe találkoz­ni a tettesekkel. Már semmi má­sért csak azért, hogy a betyárok ne érezzék nyugodtan magukat. Erdőn át be a faluba. Nem va­gyok arra ritka látvány senkinek sem. Évtizedeken átjárom a falut, a határát, az erdejét. Az özvegy Mariskával, a faluszéli lakóval találkoztam elsőnek. Szép fehér­re meszelt a háza. Ha indulatos, akkor mindig a szájához szorítja a kezét úgy beszél Máskülönben békés teremtés, de most kitért: Jaj jaj mit tettek azzal a házzal. - De ki Mariska? Ennyi lett az értekezésünk mert Mariska megfordult és szó nélkül bement a házába. Mire a falu belsőbb részére értem, nem tudom hogyan, népesebb lett az utca. Ahogyan szokták köszön­töttek meg kis pénzt kértek sörre. Két jó haverem is közelített hoz­zám utamat állva. Mosoly az ar­cukon, látható rosszul színész- kednek. Derült arccal mondták, hogy már régen nem láttak erre fele. Kérdeztem, hogy mit tudnak a házról? A válasz helyett ez a két ember kitágult szemmel egymásra me­redt. Kálmán felhúzta a vállát, be a nyakát, lebittyentve ajkát, tágult szemmel nézett rám, hogy miről beszélek én? Imre meg széttárt karokkal Kálmánra, de egy szó nem sok, annyit sem mondtak. Fiúk ezt ne csináljátok! Erre szólalt meg Imre, de olyan őszin­te pofával, hogy meg kellett hát­rálni tőle. Valósággal felkiáltott: Főnök itt fusson ki a két szemem ha tudok róla. Csend lett. Kutat­tuk egymás minden mozdulatát. És akkor Kálmán meglágyult hangon azt mondta: Az a ház már úgysem kellett senkinek. De kellett - erősködtem én és érvel­tem, hogy majd felújíttatom. Jaj az nagyon sok pénz, így Imre. Addig beszélgettünk, bizony­gattunk míg végül enyhült ben­nem a feszültség, amit ők felis­mertek és már békésebb lett a hangulat. Már ezen a békésebb hangon ismét a ház került sző ba, de már inkább a tudakoző dússal részemről. Kálmán simu- lékonyan kérdezte, hogy milyen­nek gondolja azt a házat. Én meg, hogy bosszantsam őket, mondtam, hogy fehérfalúan, pi­ros tetővel szépen berendezve bátorral. Rátéve egy lapáttal, majd jönnek a nőszemélyek, meg ilyesmivel. Imre jajdult fel és toporogni kezdett. Jaj ne csi­nálja, abból baj lehet. Hát mi baj? Nem szólt csak toporgott. Kálmán mondta ki mire gondol Imre. Ha így megcsinálja azt a házat, akkor a gádzsónak megint lesz mit elvinni. Hát a fene vitt volna el benne­teket. Tudom, ti vittétek el azt a sok vackot. Most meg ijesztget­tek. Hát ez a köztünk kialakult régi barátság? - így én. Jaj főnök csak vicceltem. Mire Imre. ' Hát ilyen ember a Kálmán, ilyen viccei vannak. Mire én már inkább magamnak, hogy nem is vicc ez. Ezekben a napokban így telt az idő Bertece völgyén, ahol sem­mi nem változik, mert a termé­szet őrzi a völgy csodálatos szép­ségét. Csak az én kedves kicsi házacskámat nem őrzi meg sen­ki, romladozik, vénül akár a gazdája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents