Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-24 / 70. szám
2 2012. MÁRCIUS 24., SZOMBAT EVANGÉLIKUS OLDAL Mikszáth egyháza Az evangélikus egyház számos hírességet adott ennek a hazának. Köztük van a kiemelkedő nógrádi író, Mikszáth Kálmán, aki a mohorai evangélikus templomban kötött házasságot - másodszor is - Mauks Ilonával. Az esküvőre oltárterítőt hímzett Mauks Ilona, amelyet ma már bekeretezve láthatunk a templom falán elhelyezett tárlóban. Itt tekinthető meg a házassági anyakönyvi bejegyzésük másolata is. Mikszáth hírlapíróként is a legnagyobbak közé tartozik. Az evangélikus egyház büszkén ápolja a publicisztika mesterének emlékét. Ez a hagyomány kötelez is minket arra, hogy a nyomtatott betűn keresztül ma is elérjük a nógrádi embereket. Szívből örülök annak, hogy a Nógrád Megyei Hírlap a jövőben rendszeresen evangélikus oldallal jelenhet meg. Örömmel élünk a lehetőséggel, hogy az itt élőket - híveinket, a más vallásúakat és általában az érdeklődő újságolvasókat - ilyen módon is tájékoztassuk egyházunk életéről. A nógrádi egyházmegye az Északi Evangélikus Egyházkerület hagyományokban talán leggazdagabb vidéke. Templomépítészetben, liturgiában, nyelvben, népviseletben sokféle forma megfér egymás mellett. Ez a sokszínűség pedig feltétlenül a gazdagságot is jelenti. Megbecsüljük az itt élő szlovákokat is, és igyekszünk tenni azon magyarok érdekében is, akik azelőtt e vidék vonzáskörzetébe tartoztak, ám a határok megváltozása miatt más állam területén találták magukat. Nógrád ezért a nemzetiségek és a felekezetek közötti kapcsolatot is erősítheti mindig. Az olvasónak be szeretnénk mutatni azokat az evangélikus közösségeket, amelyek kisebb-nagyobb falvakban őrzik a nemes hagyományokat. Rá szeretnénk világítani arra az értékmentő munkára, amelyet - dacolva a sok nehézséggel - egyházunk végez ilyen közegben. Hírekkel és tudósításokkal szeretnénk jelentkezni a megye városaiból is, ahol talán sok olyan evangélikus él, akik valami oknál fogva még nem épültek be az egyház közösségébe. A nyomtatott betű segítségével őket is szeretnénk hívogatni. Jóllehet ma az egyházkerület központja Budapest, büszkék vagyunk arra, hogy 1952-ig a nógrádi Balassagyarmat püspöki székhely volt. Engem személyesen is kötelez egyik itteni elődöm, Szabó József öröksége, hiszen a Madách-kutató főpásztor keresztjét viselhetem. Mindig szívesen jövök ebbe megyébe, és biztatom a Nógrád Megyei Hírlap olvasóit, hogy legyenek tudatában annak a gazdag örökségnek, amit az itteni evangéli- kusság hordoz. Köszöntőm az olvasót! Dr Fabiny Tamás püspök Teológuspassió Nógrádban Több évtizedes hagyomány az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, hogy a húsvét előtti héten, a nagyhéten, teológusok egy csoportja valamelyik egyházmegye gyülekezeteiben előadja Jézus Krisztus szenvedésének történetét. Idén éppen Nógrád megyét járja körbe a mintegy húsz fős lelkes csapat, dr. Varga Gyöngyi és dr Korányi András docensek vezetésével. A Passiót maguk a fiatalok írják, azaz a 2000 évvel ezelőtti esemény a mai kor szemléletével és gondolkodásmódjával ötvöződik. Az örök esemény úgy jön közel hozzánk, hogy észrevesszük, nekünk és hozzánk szól, és 2012-ben ugyanúgy aktuális mint egykor. Egészen odáig juthatunk a lelki eszmé- lődésben, hogy igazán semmi sem aktuálisabb ma, mint a Krisztus esemény. Hiszen - kár is lenne tagadni - mai korunk is tele van szenvedésekkel, félelmekkel, személyes nyomorúságokkal. Nagy kérdés, hogy kihez fordulhatunk segítségért? Ki érti meg bajainkat a maga teljes mélységében? És amikor az élet végső értelmére kérdezünk rá, ki adhat nekünk választ? Ki mondja meg nekünk, hogyan tovább? Krisztus együtt tud érezni velünk, mert ő fájdalmak férfia, betegség ismerője volt, akit az emberek megvetettek és elhagytak. Meg tudja válaszolni kérdéseinket és minden élethelyzetben segít, ha kérjük. Megismerhetjük benne a szenvedő, az értünk, helyettünk, és miattunk meghalt, de feltámadt győztes Urunkat. Közel kerülhetünk hozzá és találkozhatunk vele a teológusok passiós szolgálata alatt is. Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt az alábbi időpontokban és helyszíneken: Április 1., vasárnap: 08.30: Szécsény 10.30: Salgótarján 16.00: Sámsonháza 18.00: Luciáivá Április 2., hétfő: 16.00: Szügy 18.00: Balassagyarmat Április 3., kedd: 11.00: Aszódi Evangélikus Gimnázium 16.00: Nógrád 18.00: Bánk Április 4. szerda: 16.00: Felsőpetény 18.00: Ősagárd Április 5., csütörtök: 16.00: Galgaguta 18.00: Terény Április 6., péntek: 09.00: Bér 11.00: Vanyarc 14.00: Egyházasdengeleg A passiós előadások minden településen az evangélikus templomokban lesznek. Mindenkit várunk, a gyülekezetek és az egyházmegye nevében, krisztusi reménységgel: Szabó András esperes Néhány szó a tavaszi tisztaságról Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” (Jn 2, 13-16) Ritkán látni Jézust dühösnek. Sokkal inkább a szelíd gyógyító, a bölcs tanítómester, a jó pásztor képe él róla bennünk. A jeruzsá- lemi templom előcsarnokában uralkodó állapotok azonban komoly indulatokat váltottak ki belőle. Az Isten házát nem arra használták, amire az eredeti rendeltetése szólt. A templom az Isten és az ember találkozásának a helye, szent tér. A pénzváltókat, és az áldozati állatok árusait pedig a haszonvágy fűtötte, hogy minél több nyereségre tehessenek szert a templomba zarándokló hívektől. Akár a többszörösét is elkérték egy-egy áldozati állat árának, mint amennyiért bárhol máshol meg lehetett vásárolni őket. Az ország különböző pénznemeit is jelentős haszonnal váltották át. Az Isten házát kalmárkodásra használták. Ez háborítja fel Jézust ennyire példátlanul. Az, ami eredetileg az Istené, egy eltorzult funkcióban a kizsigerelés, a csalás, a bűnözés helyévé lett. Böjtben benézhetünk saját templomunkba. Abba is, ami a városban, a faluban van, ami ismerős, vagy éppen csak ritkán látogatott hely számunkra, de benézhetünk abba a templomba is, ami mi magunk vagyunk az érzéseinkkel, az indulatainkkal, a vágyainkkal és törekvéseinkkel. Eredetileg arra lettünk megteremtve, hogy ebben a templomban az Istennel és az emberekkel való harmónia uralkodjon, hogy közösségre találjunk másokkal, hogy szerethessünk, és szeressenek bennünket, hogy Atyánkként ráhagyatkozzunk az Istenre, és gyermekeiként járjunk. Ez volt az eredeti terv az emberrel kapcsolatban, ez az eredeti rendeltetése a mi életünk templomának. És mi beengedjük, hányszor és hányszor hely- lyel kínáljuk az egymás elleni, a másikat megbántó, a csak saját magunk hasznára fókuszáló, az Istent életünk peremére szorító gondolatokat, szavakat, tetteket. Az, ami eredetileg az Istené, funkcióját vesztett, nem a küldetésére használt élet-templommá lett az emberi bűn nyomán. Jézus, ott Jeruzsálemben megtisztítja a templomot. Elűzi a pénzváltókat, az ökröket, a juhokat arról a helyről, ami az Istené. Hogy felhívja a figyelmet rá, mi is az eredeti funkciója, hogy ismét az Isten háza lehessen. Nagypénteki kereszthalálával pedig az emberi életek templomaiban uralkodó bűnt győzte le. Immár nem korbáccsal a kezében, hanem átszegezett kezeivel ad lehetőséget az új kezdetre. Megtisztított templomok lehetünk. Olyanok, mint amilyennek az Isten eredetileg eltervezett bennünket, a vele és az egymással való sze- retetközösségben. Lehetünk tiszták, ha Jézus keresztfájára nézve kérjük: Tedd a mi házunkat az Atya házává, ahol az Isten jelenléte tölt be szívet és életet. Mikor máskor, ha nem böjtben van itt ennek az őszinte kérésnek az ideje? Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész
