Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-21 / 67. szám

4 2012. MÁRCIUS 21., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Madáchos lábnyomok a falon Március 22.: a víz világnapja Fekete Eszter 11/D Salgótarján. Az ökológiai láb­nyom az erőforrás-menedzse­lésben és társadalomtervezésben használt érték, ami kifejezi, hogy adott technológiai fejlettség mel­lett egy emberi társadalomnak milyen mennyiségű földre és víz­re van szüksége önmaga fenntar­tásához és a megtermelt hulla­dék elnyeléséhez. Hat tényezőből tevődik össze:- Szén lábnyom: A fosszilis erőforrások elégetéséből, a föld­használat-változásból és kémiai folyamatokból keletkező C02 el­nyeléséhez szükséges erdőterü­let nagysága- Erdő lábnyom: Az éves rönkfa, papíralapanyag-, faáru és tűzifa-fel­használás alapján becsült terület- Legelő lábnyom: Annak a te­rületnek a nagysága, amely a hús- és tejtermékekért, irháért és gyapjúért tartott állatállo­mány eltartásához szükséges- Halászati lábnyom: A külön­böző tengeri és édesvízi fajok ha­lászati adatai alapján, valamint az újratermelési igényeik alap­ján becsült érték- Szántó lábnyom: Az emberi fogyasztásra, állati takarmányo­zásra és bioüzemanyagok előál­lítására termelt növények ter­mesztésének területigénye- Beépített területek: Az embe­ri infrastruktúrához (pl. közle­kedés, lakások, ipari létesítmé­nyek, vízi erőművek tározói) szükséges földterület nagysága. Az interneten könnyen meg­található kérdéssor megválaszo­lása után mindenki megtudhat­ja a saját ökológiai lábnyomának az értékét: http://tavoktatas. kovet.hu/okolabnyom.html Ezt tették a Madách Imre Gim­náziumban és az Egészségügyi tagintézményben tanuló diákok is. Összesen öt osztályban (gim­názium 10/B, 11/C, 11/D; egész­ségügyi 12/B, 13/A) 150 fiatal is­merkedett a témával, s rajzolta meg saját elképzelései alapján az ökológiai lábnyomát. Mint azt Kele Szabó Ágnestől megtudtuk: ebből a képi anyag­ból 58 alkotást mutatnak be az iskola kisgalériájában, amely­nek megtekintésére hívnak min­den kedves érdeklődőt. A látoga­tóknak ajánlják: a grafikák, fest­mények alapján gondolkozza­nak el egy kicsit a környezetünk­ről, benne saját felelősségünkről és a víz világnapjáról. Újra indulhat az Öblös? (Folytatás az 1. oldalról.) A sikertelen pályázat ellenére a Tarján Glass Kft. nem adta föl a küzdelmet, így egy úgyrtevezett „B tervvel” állt elő. Ez a terv pedig nemcsak a salgótarjáni vá­rosvezetés támogatását nyerte el, hanem fel­keltette az indiai Shamvik Glasstech Pvt. Ltd. cég érdeklődését is. Az úgynevezett „B terv” a következő elemeket tartalmazza: egyrészt a salgótarjáni Öblösüveggyár a to­vábbiakban új telephellyel, méghozzá a volt Üveggyapot és Ursa Zrt. területén működne. Itt ugyanis minden feltétel adott lenne - pél­dául nagy kiterjedésű egybefüggő terület, vagy az üveggyártás nélkülözhetetlen ele­me: a kemence - az újrainduló üveggyártás­hoz. Ezt a területet jelenleg Sólyomi Zoltán tulajdonában van, aki egyben a Flex-Coop Kft. cégvezetője és ebbéli minőségében vá­sárolta meg a terület tulajdonjogát a „né­hai” Ursa Zrt.-től. Tehát a Tarján Glass Kft. lenne a gyár üzemeltetője. Másrészt az indiai Shamvik Glasstech Pvt. Ltd. biztosítaná azt a technológiát, gépsorokat és gyártóberendezéseket, amelyekkel főként a palackgyártásra összpontosítva hódíthatná meg a cég a magyar-, később a külföldi piaco­kat. Az indiai cég már 1973-tól vezető szerep­lője az üvegpalackok készítéséhez szükséges technológiák gyártásához. Az cég indiai és amerikai közös tulajdonban volt, amelyből később az amerikaiakat Vikram Munshi csa­ládja kivásárolta. A cég komoly referenciák­kal rendelkezik szerte a világon. De a „kon­zorciumban” Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata is szerepet fog vállalni. Erről a szerepvállalásról, a város önkor­mányzatának képviseletében Székyné dr. Sztrémi Melinda beszélt. A polgármester el­mondta, hogy hosszas tárgyalásokon van­nak túl, s reményeik szerint hamarosan új­ra megindulhat a termelés. Ennek köszön­hetően ez a jövőbeni beruházás nemcsak munkahelyeket teremt, hanem segít a város gazdaságának fellendülésében, valamint mérföldkő lehet a hazai öblösüveggyártás fejlődésében is. A polgármester azt is el­mondta, hogy a város önkormányzat ehhez úgy tud hozzájárulni, hogy - a politikai tá­mogatás mellett, amely a célok mellé külön­böző állami forrásokat teremtené elő - se­gít a leendő gyár területén, a régi üvegipa­ri munkások szaktudásának átadásában, egy jól működő szakmunkás-képzés kiala­kításában, ami a TISZK-en keresztül mű­ködne, valamint egy turisztikai beruházás­sal, vagyis egy bemutatóterem kiépítésével segítené a „konzorciumot”. | Székyné dr. Sztrémi Melinda | azt is hangsúlyozta, hogy a | város nem nézhette tétlenül | egy nagy múltú gyár megszű­nését és olyan emberek mun­kahelyének a végleges el­vesztését, akik életüket tették föl az öblösüveggyártásra. A szándéknyilatkozat te­hát arról szól, hogy előkészí­tik a konkrét meg állapodást, ami mentén minden fél telje­síti a saját magára vállalt kö­telezettséget, hosszú távon akár egy közös cég égisze alatt is. Erre a felek mintegy 60 napot „adtak maguknak”. Ha minden a tervek szerint halad, akkor hamarosan alá­írhatják a végleges együtt­működést - akár egy éven belül - új munkahelyek jön­nek létre, és megindulhat a termelés az új helyre költöz­tetett, de „feltámadt” Öblös- üveggyár falai között. A városházán tartott tájékoztatón örömteli és bizakodó hírekkel szolgáltak a szándéknyilatkozatot aláíró felek Nagy Józsefné (Évike) Szécsényben élő nyugdíjas, aki a korábbi, aktív, munkahelyen töltött évtizedek után ma is mozgalmas és tartalmas életet él. Családja mellett a nyugdíjas klub, az Idősek Akadémiája, s számos kulturális rendezvény nyújt megannyi lehetőséget számára, ahol versbe szedett, vagy éppen prózában megírt gondolatait-érzéseit is közreadhatja. Mint ahogy most is, a tavasz érkeztekor... Csendben ébred a természet, lassan nyílik az alvó kikelet. Piciny füvek borítják a földet, üdén, frissen, minden újra ébred. A zöld piciny ßben ibolya kandikál, köszönti őt a napsugár. Minden újra ébred, s újra tavasz jő, meg-meglibben az illatos szellő. Finoman bontja az ág a rügyeket, eldugna a ßben százszorszép rügyeket. Egy kismadár valahol az ágon dalol, s a szél is vele dalol. Visszatér a gólya, a fecske is a fészkére, mint a folyók az óceán medrébe. Oly friss és illatos a tavaszi szél, a bogarak is ébredésre kész. Tavasz, te gyönyörű kikelet, ébreszd fel az embereket! A földet a szeretet hassa át, állj meg egy kicsit, s nézd e csodát. Mint ahogy a fecske fészket rak páijának, Szívemben az érzés utat tör magának. Szép vagy! Óh mily szép vagy te gyönyörű tavasz, Annyira vártam rád. S megtaláltalak. Két kis veréb A telegráf drótra két kis veréb egyszerre szállá. Lecsüggedt szárnnyal megültek ott, egy a másnak panaszkodott. A hosszú útról, szenvedésről hidegről és napsütésről. Egyik legény volt, a másik leány, megesett szívük egymás baján. Az egyiket elhagyta a párja, urát a másik lesi, várja. Egymáshoz bújnak mind közelebb, szegény szerelmes két kis veréb. Csak egy percig, s mindenik látja, nem ezt kereste, nem a párja. Huss! s elrepülnek, vissza se néznek, északra egyik, a másik délnek. Mese a húsvéti tojásról Nyúlanyónak nagy a gondja, fiainak meg kell mondja: Nem elég csak répát enni, tojásokat kell már venni. Közeledik Húsvét napja, tojás festés nyulak gondja. Cipőtöket fel kell venni, abban gyorsan lehet menni. Nyúl cipője nagyon híres, a nyúl erre nagyon kényes. Egy kis nyuszi örül, nevet, annak örül, hogy nyúl lehet. Cipőjüket felhúzták, milyen könnyen, s egyre mondták... Tyúkanyóhoz fürgén mennek, sok-sok tojást megrendelnek. Titkon nagy volt örömük, mert nincs Húsvét nélkülük. Gyűjtöttek is kosár számra, csak nem tudták mi az ára. A nyulaknak nagyon megért, jól fizettek a tojásért. Árpát, búzát, köles magot, ki tudja, hogy ki mit hozott. Annyi zsákkal hoztak érte, szólt a kakas: ez megérte! x i V

Next

/
Thumbnails
Contents