Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-17 / 64. szám
4 2012. MÁRCIUS 17., SZOMBAT „A jóság mindig győz..." _____________________KULTÚRA _____________________ „A légy jó mindhalálig” című regényét Móricz Zsig- mond középső, Gyöngyi nevű leányának dedikálta 1922. július 5-én a következő - mintegy örök erkölcsi tanításként megfogalmazott - sorokkal: „Légy jó... a jóság mindig győz, de légy erős. Az erős ember, az erős léjek is tönkremegy, ha gonosz, de ha az erős jó, akkor övé az élet koronája.” Ez a szöveg is olvasható azon a kiállításon, amelyik a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben nyílt meg a minap „Életem regénye” címmel. A bemutató a Petőfi Irodalmi Múzeum rendezésében, az intézmény tulajdonában lévő dokumentumok alapján került Salgótarjánba, nem véletlen, hogy Molnár Éva, a házigazda intézmény igazgatója köszöntőjében nagy hangsúlyt adott a PIM-el kialakult jó kapcsolatoknak s megemlítette a budapesti Károlyi Mihály utcai patinás épületben őrzött illetve közzétett irodalmi, kulturális értékeket a Gárdonyi-kiállítástól kezdve a Tamás Áron emlékszobán át az irodalmi órákig, versíró pályázatokig. Molnár Éva kiemelte: a közgyűjtemények küldetése, hogy élményekkel is gazdagítsák az elsajátítható ismereteket. E gondolat ‘jegyében rendezték meg a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve a Móricz- vándorkiállítást is, amely Hatvanból érkezett a nógrádi megyeszékhelyre, a 2004-es fővárosi premier óta immár a harminchatodik helyszínre. Ebben nagy szerepe volt Maróti István múzeumi főosztályvezetőnek, az Anyanyelvápolók Szövetsége főtitkárának, a kiállítást rendező Hegyi Katalin irodalmi muzeológusnak és az építő Wohner Lászlónak. Az igazgatónő megköszönte mindhármuk munkáját. KÖ VAl,: MOmtV. /SU.MON u Kő Pál szobrászművész Móricz Zsigmond portréja is látható a kiállításon FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ A bevezető gondolatokat követően a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola négy tanulója adott elő részleteket a legidősebb Móricz-leány, Virág 1953-ban megjelent „Apám regénye, emlékezések” című művéből. Az epizódok rámutattak az édesapa személyiségének legfőbb jellemzőire, amely alapján Móricz Virág állapíthatta meg, hogy „élete... kimondhatatlanul szerény és emberi”volt. Az összeállításban joggal kaptak helyet a legkisebb leány, Lili Salgótarjánnal kapcsolatos emlékei is. Érdekes színfoltja volt a kiállításmegnyitónak annak a kisfilmnek a levetítése, amelyen - többek között - Ady Endre temetése is látható. A búcsúbeszédet Móricz Zsigmond mondta, akinek íróvá válásában nagy szerepet játszott Ady, minthogy 1909-ben lelkesen üdvözölte az első novellás- kötetét, a „Hét krajcár”-t. Barátságuk a későbbiek során a magyarság sorsában gyökerező szellemi szövetséggé vált Egy hangfelvételről Móricz Zsigmond is hallható volt, amint egyik művének főhőséről, a híres alföldi betyárról, Rózsa Sándorról beszélt. A kiállítást Hegyi Katalin, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa nyitotta meg. Arra törekedett - ami a kiállításnak is célja - hogy közelebb hozza az olvasókhoz Móricz Zsigmondot az embert, a remek írót és ösztönözzön műveinek megismerésére. Elmondta, hogy a Móricz-hagyaték zöme 1977-ben került a múzeum tulajdonába. Ebből az anyagból 2004- ben, az író születésének 125. évfordulóján rendeztek a PIM-ben emlékkiállítást, amelyet 2005 óta vándoroltatnak szerte az országban, de már az erdélyi Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön is bemutattak. Hegyi Katalin a kiállított képek, dokumentumok közül elsősorban azokat kommentálta, amelyek különösen érdekesek Móricz családja, élete és írói munkássága szempontjából. A kiállításon látható Móricz Zsigmond szülőfalujáról - Tiszacsécséről - készült rajza, amelyből kiderül, hogy melyik is volt az igazi családi ház. A családi fotón látható hét Móricz-gyerek sorsában - mutatott rá Hegyi Katalin - feltárul szinte az egész huszadik századi magyar történelem. Móricz első elbeszélésének, a „Karácson esté- jé”-nek a kézirata a prügyi gyermekévekből való. Érdekessége, hogy abban az úgynevezett „Fehér könyv”-ben kapott helyet, amelynek lapjait Móricz rakta ösz- sze egy megmentett pergamenkötésbe. Az egyik tablón felsoroltatnak azok a Szatmár megyei falvak, amelyekben Móricz öt népköltési útján, 1903 és 1906 között járt meséket, dalokat gyűjtve. A Milotán, Nagypaládon, Tisza- kóródon, Iánkon, Majtison, Genesen, Fehérgyarmaton, Kosáron és másutt szerzett társadalmi tapasztalatai nagy hatással voltak írói fejlődésre is. Több fényképen is láthatók a Móriczhoz közel állt hölgyek: így az első felesége és három leányának anyja Holies Janka, akivel 1903-tól 1924- ig élt együtt, Simonyi Mária színésznő, aki 1926-tól 1937-éig volt a felesége és Littkei Erzsébet, a leányfalui korszak számos írásának, a Csibe-novelláknak és az .Árvácska” című regénynek az ih- letője. A „Pillangó” című húszas évek közepi regény egyik kuriózuma, hogy ez már a Simonyi Mária iránt érzett szerelme jegyében született, a másik pedig az, hogy az egyetlen olyan műve, amelyet kézzel írt, merthogy ő volt az első magyar író, aki írógépet használt. Élete során mintegy hat-hét gép állt a szolgálatában. Nagyon fontos dokumentuma kiállításnak és egyáltalán a móriczi életműnek az a fotó, amely 1929-ben Tiszacsécsén készült díszpolgárrá avatása alkalmával. S nem kevésbé figyelemre méltó napjainkban is az a beszéd - emelte ki Hegyi Katalin - amelyet köszöneté jeléül Móricz Zsigmond elmondott: „Mélyen megrendülve állok itt előttetek, ennek a kis háznak az ajtaja előtt, s felájul bennem az a régi emlék, amikor negyvenöt évvel ezelőtt mint ötéves gyerek utoljára játszottam ezen a helyen...itt állunk, s beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben. ...Itt vagyunk Európa kellős közepén...Ha a magyar okos, felvilágosult, erős, határozott nép lesz, akkor ebben az Európában igen nagy szerepe vár a nemzetre. Azért élek, dolgozom.... hogy ezt elősegítsem. ” Szintén sokat mondóak a „Nyugat”-tal - amelynek Móricz 1929 és 1933 között volt szerkesztője Babits Mihállyal együtt - kapcsolatos fotók is és ugyancsak nagyon értékes az a dokumentum, amely a Nagy-Ma- gyarország térképén jelöli meg azt a hatvan települést - Soprontól Budapesten át Székelyudvarhelyig - ahol Móricz riportokat készített. Jól illeszkedik a látnivalók hangulatához Kő Pál szobrászművész Móricz-portréja. Már a vendégkönyv első bejegyzése azt igazolja, hogy érdemes volt megrendezni és Salgótarjánban is bemutatni ezt a március 26-ig látogatható kiállítást: „Ha hazaérek előveszem az otthoni Móricz-könyvet és olvasom.” Csongrády Béla Móricz Virág „Apám regényéiből bolyais diákok adtak elő részleteket Hegedűs Morgan méltósága Azt, hogy a küencvenéves városi múltját ünneplő Salgótarjánban mindig milyen gazdagon termő ág volt képzőművészet, azt az eltávozottak sora mutatja. A két világháború közti időszakból példaként Bátki József, Bóna Kovács Károly vagy Fayl Frigyes neve említendő, de sokan voltak a nagy talentummal megáldott alkotók az elmúlt évtizedekben is. A Bojtor Károly, Czinke Ferenc, Hibó Tamás, Iványi Ödön, Lizsnyánszky Erzsébet, Orosz István, Pataki József, Somoskői Ödön, Szatmári Béla, Szujó Zoltán és mások alkotta vonulatba Hegedűs Morgan is beletartozott. Az a Hegedűs Morgan, akinek a kiállítása dicséretes hagyományőrző szándékkal rendeztetett meg a Botudását. Eleinte szén- és ceruzarajzokat csinált, majd az akvar'el- len át jutott el a rá leginkább jellemző olajfestményekig, táblaképekig. 1982-től tagja volt a Fiatal Művészek Klubjának. Két jelentősebb egyéni tárlata volt Balassagyarmaton 1982-ben illetve halála évében, 1990-ben Salgótarjánban. Számos csoportos kiállításon szerepelt, így a helyi tavaszi tárlatokon és rajzbiennálékon, de jeles vidéki - egri, hódmezővásárhelyi, miskolci, szegedi - bemutatókon is letette kézjegyét. Rómában a nemzetközi akvarell biennálén két alkalommal is díjat kapott. Mindössze harminchét évet élt, csupán egy bő évtizednyi alkotómunka' adatott számára, munkássága torEgy kor- és pályatárs, a Szurdokpüspökiben élő Perényi Anna szemléli Hegedűs Morgan képeit a Bolyai gimnázium aulájában lyai János Gimnázium és Szakközépiskola Derkovits Gyula Galériájában. Az 1953-ban Budapesten született Hegedűs Morgan ötéves kora óta élt Salgótarjánban. Lényegében autodidakta volt, Iványi Ödön szakkörében mélyítette el tehetségét, a gyakorlat során megszerzett zóban maradt, de komoly értéket képvisel. Képein a világ kétségei, szorongásai, fenyegető árnyai fejeződnek ki elsősorban, de saját személye sorsának tragédiája, az elmúlás előérzete is tükröződik alkotásain. A kiállításmegnyitón bemutatták a Kovács Bodor Sándor Hegedűs Morganról készített filmjét is. Ezeken a kockákon a festő keresetlen őszinteséggel nyilatkozott önmagáról, pályájáról. Kifejtette, hogy vargabetűkkel ugyan, de neki sikerült talpon maradni, nem elkallódni. - Tiszteli annyira a művészetet, hogy mihelyt képtelen lesz megújulni, akkor nem csinálja tovább - mondta. Földi Péter festőművész, aki - március 20-án, kedden 10 órakor tárlatvezetést tart a jelenlegi kiállításon - a videofilm bemutatóján, Hegedűs Morgan halálának egyéves évfordulóján fogalmazta meg a Palócföld 1992/3-as számában „Az elvégzett dolgok hiteles bizonyossága” címmel is megjelent gondolatokat: „Az utolsó igazi festőművész volt a fogalom minden képzelt és valódi romantikájával együtt. Van aki úgy születik, hogy dolga van, „nem felvállalja”, „magára veszi”, vele együtt születik, múlik, végezve, végezetlenül... Görcsei, gesztusai, „jajongásai” megőrizték a képz& művészet feszes méltóságát, miként Ő is a sajátját..A legutolsó órákig dolgozott „Úgyis megtalálom”volt utolsó, számomra ismert rajzának a címe. (Egy konok, kis madárszerű lény lépked az útján, ha jól emlékszem csokomyakkendőben.... ” Hegedűs Morgan festményei közgyűjteményben kizárólag a Nógrádi Történeti Múzeumban találhatók. Két oktatási intézmény - a Bolyai gimnázium és a Táncsics közgazdasági szakközépiskola - valamint magánemberek tulajdonában vannak további Hegedűs-képek. Ebből a kollekcióból állt össze az emlék- kiállítás. Köszönet érte mindenkinek, főként B. Gedeon Hajnalka tanárnőnek... Cs. B. ÉS,SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Mondtam, hogy dobjuk ki azt a szukát, már megint tüzel. ” Szerencsés nyertesünk: Lugosi Ilona Salgótarján, Gorkij krt. 68. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. március 22-éig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. * _______!»____ 1l í T
