Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-06 / 31. szám

10 SPORTTÜRMIX Most, vagy soha? futsal A dobogóesélyes Szegedi TE elleni hazai találkozóján kis híján bravúrt bemutató Salgótar­jáni VSE az NB Il-es férfi fútsalbajnokság hétfői játéknap­ján az egyetlen hellyel előtte álló RAFC-kamionkupa.hu otthoná­ba látogat. Az alapszakasz hátra­lévő fordulóinak párosítását el­nézve a megyeszékhelyi gárdá­nak minden bizonnyal a főváro­si Újlak utcai iskolában este fél ki­lenckor kezdődő találkozón nyílik az egyik utolsó komoly al­kalma idegenbeli vereségsoroza­tának megszakítására. Regényi az új elnök evezés. Előbb visszahívták Mitnyan György elnököt és a tel­jes elnökséget, majd Regényi Ta­más 43 éves jogászt, egykori or­szágos bajnok versenyzőt válasz­tották meg Magyar Evezős Szö­vetség új első számú vezetőjének a szervezet pénteki rendkívüli közgyűlésén. Az elmúlt két év­ben a felügyelő bizottság elnöki posztját betöltő sportvezető meg­bízatása a 2013-as évi rendes köz­gyűlésig szól. A visszahívás után eredetileg három elnökjelölt volt, ám közülük ketten, a visszahí­vott Mitnyan György, valamint Mihály Tibor a közgyűlésen je­lezte, visszalép, így Regényit egyedüli jelöltként, nyílt szava­zással, egy ellenszavazat mellett választották meg. Az új elnök az MTI-nek elmondta, hogy koráb­ban húsz évig evezett verseny­szerűen, ifiként válogatottságig vitte, majd több felnőtt országos bajnoki címet nyert a Csepel szí­neiben. Három diplomája van, és több éves értékesítési tapaszta­lattal is rendelkezik. Regényi a közgyűlésen tartott bemutatko­zó beszédében hangsúlyozta: olyan időszakban veszi át az el­nökséget, amikor sok változáson megy át a magyar sport, ráadásul hamarosan olimpiát rendeznek. Az elnöki poszt betöltését pedig nagy kihívásnak tekinti. Fontos­nak tartja azt is, hogy a jövőben ne egyedül az elnök, hanem iga­zi csapatként az elnökség vezes­se a sportágat A vezetőségváltás valódi érdemi vita nélkül zajlott le. A közgyűlésen új elnökséget is választottak, amelybe Szántó Éva, Simon Gábor, Petrity Rudolf, Váczy Emese, Kokas Péter, Zsöm­le Balázs és Matheisz József ke­rült be. röplabda. Ismét magyar játékve­zető nevét harsogják majd a hang­falak Londonban a 2012-es nyári olimpiai játékokon. Újra, mint ed­dig sokszor - három olimpián és számos rangos versenyen - ott lesz egy olyan ember, aki a ma­gyar röplabdasport zászlóvivője. Ő Hóbor Béla, aki nemzetközileg elismert szaktekintély, az egyik legkiválóbb játékvezető a röplabda vüágában. Vele beszélgettünk.- Milyen érzés a csúcson lenni? Ugye mondhatjuk, mint a sporto­lóknál, a játékvezetőknek is a csúcs az olimpia, tehát az olimpián való részvétel?- Ez így van. A játékvezető szá­mára is a legnagyobb dolog az olimpiára való kijutás. Számomra ez negyedik alkalommal adatik meg és végtelenül boldog vagyok emiatt. Nagyon jó érzés, hogy kap­SPORTTŰKÖR 2012. FEBRUÁR 6., HÉTFŐ Nem maradt több hibázási lehetőség kosárlabda NB I/B, Keleti csoport, férfiak, a 9. fordulóból pótolt mérkőzés követően azután az estét három­ból három sikeres távoli dobással nyitó Kocsis, a szokásos hasznos „segédpontjait” ezúttal is meg­MTK Törökbálint - Konecranes-Salgótarjáni KSE 104-97 (18-23,21-22,32-26,33-26) Törökbálint, 200 néző, vezette: Frányó, Balog Gy., Vida. Törökbá­lint SZARVAS 19/3, SPIRIEV 16, HAJMÁSY 22/15, BIHARI 21, Sza­bó B. 10. Csere: Nedelcu 9, Baross 7. Edző: Molnár István. Salgótar­ján: SURMANN P. 18/6, Sebők 14, GORSZKIJ 25/9, GODENA19, Lik- ár 1. Csere: KOCSIS 14/12, Surmann G. 5, Kiss K. 1. Edző: Dániel Ta­más. Az eredmény alakulása. 4. perc: 7-4, 8. perc: 14-15,14. perc: 24-32, 18. perc: 31-42, 24. perc: 51-57, 28. perc: 64-65, 34. perc: 81-82, 38. perc: 91-90, 40. perc: 99-97. Kipontozódott: Szabó B. (29.), Hajmásy (33.), Sebők (40.). Kiállítva: Surmann G. (40.). Horváth Péter A tarjániak a bemelegítést már a társakkal végző, de az el­múlt napokban alig enyhülő hát­fájdalmai miatt a játékot ezúttal sem vállaló Hartvich Tamás nél­kül várták az őszi szezonból el­halasztott törökbálinti rangadót, melyen ugyanakkor az idényt nagy reményekkel kezdő, ám menet közben kisebb (?) pénz­ügyi krízisbe kerülő hazai gárda sem számíthatott már néhány korábbi kulcsemberére. Igaz az MTK utóbbi hetekben mutatott játékán szinte egyáltalán nem látszott meg a távozó spílerek - a Jászberénybe visszatérő Ko­vács Attila, a visszavonuló Hor­váth Csaba, illetve az épp Salgó­tarjánba igazoló Jaroszlav Gorszkij - hiánya, így elmond­ható, hogy szombaton este két remek formában lévő együttes feszült egymásnak a nem kifeje­zetten ilyen szintű sportesemé­nyekre tervezett helyi tornacsar­nokban. A szép számú vendégdrukker­nek köszönhetően kiváló hangu­latban, ám meglehetősen kapko­dó játékkal kezdődött a listave­zető egriek „legfőbb üldözőjé­nek” kilétéről döntő derbi, mely­nek első hét pontját a valamivel hamarabb lehiggadó házigazdák jegyezték. Bár majd’ négy perc­nek kellett eltelnie, mire Godena révén az eleinte hibát-hibára hal­mozó piros-feketék is beköszön­tek, a folytatásban mind táma­dásban, mind védekezésben ala­posan feljavultak a vendégek. Olyannyira, hogy Surmann Pé­ter, Gorszkij és az ezúttal a kis- padról beszálló Kocsis sorozatos tripláival a nyitó negyed máso­dik részében nem csak fordítot­tak, de az első kisszünetre már tisztes előnyre is szert tettek a mieink (18-23). A rövid pihenőt tetemesrtek mondható fórja alig három (játék)perc alatt elolvad majd, pedig így történt: a nagy­szünetet egy 15-3-as szériával keretbe foglaló Törökbálint a har­madik felvonás legelején Bihari góljaival utolérte a megtorpanó vendéggárdát (47-47). Sőt, 51 -50-nél hosszú idő után már ismét hazai vezetést mutatott az eredményjelző, igaz a helyzet ko­molyságára szép lassan ráesz­mélő látogatók túl sokáig azért nem hagyták örülni ellenfelüket. Kocsis gyakorlatilag postafordul­tával érkező távoli találata egy még annak dacára is a hazaiak jöttek ki jobban, hogy Molnár Ist­ván alakulata a megbízható Sza­bó Balázs után, egy fegyelmezet­lenség következtében, az éppen belendülő Hajmásyt is elveszítet­te. Az üldözöttből megint üldö­zővé váló tarjániak Gorszkij és Surmann Péter hármasaival a fi­nisben többször is előzési távol­ságba közelítették meg a szinte extázisbán játszó házigazdákat, ám a picit túlpörgő Sebők a kulcsszituációkban rendre hibá­zott. Nem úgy az MTK legjobbja, Bihari, aki 91-90-nél dobott két hogy ezúttal (is) az a csapat nyert, amely jobban akarta a si­kert és valljuk meg - a saját szint­jén - többet is tett azért. Habár ez a fiaskó természetesen nem jött jókor, az alapszakasz első helyé­ről még korántsem kell lemonda­niuk a mieinknek, annál is in­kább, mivel Dániel Tamás legény­sége valamennyi hátralévő rang­adóját hazai pályán játssza majd. Dániel Tamás: - Amíg kon­centráltan, fegyelmezetten ját­szottunk, addig biztosan uraltuk a mérkőzést. Sajnos túl hamar Gorszkij kiválóan játszott korábbi csapata ellen, egyáltalán nem rajta múlott, hogy az SKSE egy újabb idegenbeli rangadót veszített el fotó: hüvösi csaba bízhatóan szállító Surmann Gá­bor, valamint a néhány nem is annyira aprócska hibáját ügyes gólpasszokkal és szemfüles ko­sarakkal helyesbítő Sebők növel­te tovább a különbséget, az ellen két vezére, a „tűzkezű” Hajmásy és a rutinos Szarvas ugyanakkor sehogyan sem találta azt a bizo­nyos fonalat A betliző hazai ászo­kat ebben az időszakban legin­kább a lendületes Spiriev próbál­ta kisegíteni, ám a gyors egymás­utánban hét pontot termelő kis­ember igyekezete ellenére a félidő hajrájába fordulva immár kereken egy tucatra nőtt a feleket elválasztó távolság. Ekkor keve­sen gondolták, hogy a tarjániak 9-2-es vendégrohamra adott je­let, melyet követően hosszú per­cekre négy-nyolc pont között ál­landósult a különbség. Az utolsó rövid pihenő előtt azonban Hajmásy bravúros, három plusz egyes akciója, illetve Szarvas du­daszó pillanatában a gyűrűben landoló középtávoli tempója nyo­mán ismét pillanatok alatt oda lett az SKSE nehezen kicsikart előnye, az így kialakult 71 -71-es részeredmény pedig rendkívül éles, s vendégszempontból meg­lehetősen kétes kimenetelű vég­játékot ígért. A záró periódus ele­jén azután, a védekezés teljes zá­rójelbe tételével, őrült rohanás­ba kezdtek a csapatok, melyből ziccerével gyakorlatilag el is dön­tötte a rangadó sorsát. A hátralé­vő nyúlfarknyi időben ugyanis hiába kapkodtak már a veszett fejsze nyele után Godenáék, tak­tikai szabálytalanságaikat köve­tően - a legvégén még egy kiál­lítást is kiprovokáló - Szarvas tízből mindössze egyszer hibá­zott a büntetővonalról... Az első félidő nagy részében ki­fejezetten jó teljesítményt nyújtó tarjániak ezen az estén szinte le- kopírozták korábbi egri produk­ciójukat, s ismét egy már-már megnyert, de legalábbis bőven nyerhető találkozót buktak el gyengébb hajrájuk miatt. Összes­ségében azonban elmondható, elhittük, hogy nyertünk, és ezt követően, elsősorban védekezés­ben, szétestünk. Arra jó volt ez a vereség, hogy egyértelműsítet­te a feladatot: az alapszakaszban már nem hibázhatunk. A bajnokság állása 1. Eger 13 11 2 1056-790 0.923 2. MTK Törökb. 12 10 2 1106-904 0.917 3. Salgótarján 13 10 3 1098-897 0.885 4. Kecskeméti F. 11 7 4 889-789 0.818 5. Vásárhely 13 7 6 996-950 0.769 6. Nagykőrös 13 7 6 993-962 0.769 7. Baja 13 7 6 960-997 0.769 8. Tiszaújváros 12 4 8 808- 962 0.667 9. DEAC 13 4 9 940-1048 0.654 10. Óbudai K. 12 2 10 867-963 0.583 11. Szerencs 13 0 13 758-1204 0.500 A negyedik olimpiájára készül tam meg az értesítést a Nemzetkö­zi Röplabda Szövetségtől.- 2000 Sydney, 2004 Athén és 2008 Peking. Van szívednek ked­ves helyszín?Hol érezted legjobban magad?- Utólag visszagondolva talán Sydney, mert ez volt az első olimpia az életemben és ezen az olimpián egy óriási megtiszteltetés ért, a fér­fi döntőben második játékvezető le­hettem. A következő Athén volt, de bevallom őszintén nem volt annyi­ra kellemes emlék. Nem a mérkő­zések miatt, hanem a körülmények nem voltak megfelelőek. A pekin­gi olimpia a tökéletesség határát sú­rolta, lehetett látni, hogy a pénz nem számított. Ha jól emlékszem csak a röplabda versenyeken 1500 önkéntes dolgozott a teremröplab­dáért, ami egy óriási szám. Vissza­térve az első kérdésedre a legked­vesebb helyszín Sydney és a leg­kedvesebb mérkőzések a döntők, mert erre emlékszik az ember a legszívesebben. De hangsúlyozom, az olimpiára nem szabad úgy kimen­ni, hogy a döntőt vezetem vagy sem, mindig az első mér­kőzéssel kell kezde­ni és lépni a követ- jr > kezőre. Minden A egyes mérkőzésen ■ i a maximális telje- I ^ sítményt kell nyúj­tani.- Egy kicsit utaz- Hóbor Béla zunk vissza időben. Hogy kerültél a röplabda közelébe? Hogy lesz az emberből játékvezető?- A XVI. kerületben, a Corvin Mátyás Szakközépiskolában érett­ségiztem. Volt ott két nagyon ked­ves testnevelő tanár, a Keszthelyi házaspár, akik bár szertornászok voltak, de nagyon szerették a röp­labdát is, ami miatt az osztályok kö­zötti bajnokságokon a röplabda do­minált Ezeken a verse­nyeken a játékvezetők azokból az osztályok­ból kerültek ki, akik nem játszottak. Termé­szetesen én is sorra ke­rültem, és akkor szem­besültem azzal, hogy a röplabdázásnak nem a csak azok a szabályai, hogy kint vagy bent van a labda, hanem sokkal összetettebb. Ebben az időben, 1977- ben a Budapesti Röplabda Szövet­ség egy alapfokú játékvezetői tan­folyamot hirdetett és arra jelent­keztem. Ott kezdődött az egész, hogy 77 májusában levezettem egy serdülő másodosztályú mér­kőzést és mondhatom onnan töret­lenül ívelt a pályám fölfelé.- Térjünk vissza a jelenhez Mi kell ahhoz, hogy valaki kijusson egy olimpiám, mint játékvezető? Mi alapján választják ki az arm legér­demesebbet?- Gondolom az elmúlt négy év teljesítményét veszik figyelembe. Minden év januárjában a nemzet­közi szövetség vezérkara összeül és ennek a vezérkarnak az egyik bizottsága, a játékvezetői bizottság megvizsgálja az addigi teljesít­ményt. Gondolom ez is közre ját­szott abban, hogy kijutottam az olimpiára.- Egy nemzetközi, illetve bármi­lyen verseny idején másm is van időtök, vagy ilyenkor csaka munka van?- Ez nagyon változó, mivel na­gyon sűrű a program minden egyes verseny alkalmával. Az olim­piákat tekintve Sydney-ben volt időm. Ott minden másnap elmen­tem az Operaházhoz, ami egy fan­tasztikus dolog volt Pekingben pe­dig volt szerencsém a Nagy Falon sétálni. Más az olimpia és más mondjuk egy Bajnokok Ligája. Ott egyik nap megyünk, levezetjük a meccset és másnap már utazunk is vissza.- Mi a következő lépcsőfok, mit tervezel?- Ebben az évben betöltőm az 55-dik életévemet, ami egy olyan határ, ami után már nemzetközi szinten nem bíráskodhatok. Bár december 31-el szögre kell akasz­tanom a sípot, de szeretnék to­vábbra is röplabdával foglalkozni, akár játékvezetői megfigyelőként, akár supervisorként különböző nemzetközi eseményeken (Világ­kupa, BL, stb.). Bízom benne, hogy lesz lehetőségem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents