Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-04 / 30. szám
4 2012. FEBRUAR 4., SZOMBAT KULTÚRA Versek ihlette Csohány-illusztrációk Ha Pásztó és január 31-e, akkor Csohány-emléknap Pásztón - mondta dr. Hír János a Pásztói Múzeum igazgatója s utalt arra is, hogy 2001 óta - amikor is megnyitotta kapuit a Csohány-emlékmúzeum - az állandó látnivalók gazdagítására ilyenkor mindig egy időszaki kiállítás is nyílik a grafikusművész alkotásaiból. Az idén ez a tárlat Csohány Kálmán: Ady versek címmel került megrendezésre. fordul elő olyan eset, amikor a salgótarjáni Karancs Szálló falát díszítő remek Csohány-kerámiak majdnem a teljes megsemmisülés sorsára kerültek. Egy részük néhány éve újra látható a Mikszáth gimnáziumban - emlékeztetett a különös „kalandra” Sisák Imre. A megnyitóünnepségen - amelyen részt vett a Csohány család néhány tagja, köztük a művész özvegye és fia is - Sisák Inwe, Pásztó polgármestere mondott köszöntőt Bevezetőkéntő. Supka Magdolna művészettörténész búcsúbeszédéből idézett, amely az ötvenöt éves korában elhunyt Csohány Kálmán ravatalánál hangzott el Pásztón 1980. április 23-án: „Hatalmas meleg kenyér - ez volt mindannyiunknak. Egyetlen szóval nem szabad, nem teáét többet mondani erről, mert minden kevesebb nála annál, amit adott nekünk, ahogy osztotta szét magát mindannyiunk között, akik szerettük és még azok között is, akik nem is ismertékolyan közelről, minta barátai "Hirtelen - mint amikor a villám töri derékba az életerős fát - ment el, de jelentős művészeti örökséget, etikai muníciót hagyott hátra - mondta Sisák Imre. Sok képének éppen szülővárosa adta a témáját, előszeretettel rajzolta a pásztói embereket, tájakat Nem véletlenül fogalmazott úgy Pásztó egy másik jeles személyisége, a már szintén eltávozott jó barát, GaálIstván filmrendező, hogy a környéken a vonatablakból kinézve Csohány fái, madarai elevenedtek meg előtte. Mintha a természet utánozta volna a grafikákat Mindezek alapján utalt rá a polgármester - Pásztó- nak erkölcsi kötelessége, hogy óvja, ápolja Csohány Kálmán - akinek lelke Sisák Imre szerint itt lebeg a bércek fölött - tárgyi és szellemi hagyatékát Ebben a tudatos törekvésében az önkormányzat kiváló partnerekre talál a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola közösségében, a Csohány Kálmán Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítványban, Shah Gabriella művészettörténészben és dr. Hír lános intézményveAz új időszaki tárlatot Shah Gabriella, Csohány Kálmán életének, munkásságának alapos ismerője, a művészről szóló monografikus igényű könyv szerzője, szerkesztője nyitotta meg. Utalt rá, hogy az előző kiállítás után - amely a Nibelung énekhez, és a cigánydalokhoz készített sorozatát mutatták be - az idén zömmel az Ady Endre ihlette grafikák képezik a falakon látható harmincöt mű zömét, de több Áprily Lajos, Illyés Gyula és Kassák Lajos vers is megelevenedik a rajzokon. Ez a válogatás szánJobbról balra: Sisák Imre, dr. Hír János, Shah Gabriella és néhány, a műsorban közreműködő diák zetőben. Köszönet jár a Csohány családnak - elsősorban Csohány Kálmánnénak, Klári néninek - is a hagyomány-és értékőrzéshez nyújtott áldozatkész segítségéért Remélhető, hogy még egyszer nem dékos, hiszen 2012-re esik Ady születésének 135., Áprily Lajosnénak és Kassák Lajosénak 125., Illyés Gyuláénak pedig a 110. évfordulója. Csohány versillusztrációival ösz- szefüggésben érdemes tudni, hogy közel állt hozzá a líra, gyakran Ő maga is ekképpen fogalmazta meg gondolatait, érzelmeit: köszönöm Lajos Ahasvér, a Szeptemberi fák, a Falusi elégia, a Holló a kereszten, Illyés Gyula Óda egy krumpliföldA megemlékezésen - mint általában - ezúttal is részt vettek a művész családtagjai is fotó: nágel istván néktek régi költők /A fényt s a \ihart szóban, dalban/Köszönöm az igétek varázsát /Sa tollat, amit örökségül kaptam.... / Régen tartozom már e verssel / Talán azért húztam halasztgattam /Köszönöm mielőtt más veszi át a toliam / Mit tőletek örökségül kaptam ” - írta jegyzetfüzetébe 1950ben Köszönöm nektek címmel. Első illusztrációi még főiskolás korában jelentek meg, diplomamunkaként Móricz Zsigmond Rózsa Sándor című regényéhez készített tíz rajzot. A későbbiekben rendszeres dolgozott kiadóknak, de saját olvasmányélményei alapján is. Nem hagyományos illusztrációk fűződnek a nevéhez, hanem - mint Shah Gabriella hangsúlyozta - a regényt, a verset „átszűri saját magán és így az önálló képzőművészeti alkotásként él tovább a vers nélkül is. "Erre utalnak például Áprily höz, A ház végén ülök, Kassák Lajos Az öregség két arca, Ady Endre Az Illés szekerén, Az ős Kaján, a Harc a Nagyúrral, a Félig csókolt csók, A fehér csönd című versei illetve Csohány grafikái amelyeket Shah Gabriella főként egymásra- vonatkozásukban elemzett. A Mikszáth gimnázium diákversmondói pedig arról gondoskodtak, hogy a jelenlévőkben felidéződjék a rajzok forrása. A kiállításmegnyitó emelkedett epizódját jelentette, amikor Shah Gabriella, a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány elnöke és Herczegné Varga Ilona, a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatója az alapítvány Madarak és harangok elnevezésű kitüntetését átnyújtotta Pintér Nándor tanárnak, helytörténeti kutatónak, aki hosszú évek óta eredményesen munkálkodik a Csohány hagyaték, szellemiség megőrzéséért Az ünnepség színvonalát nemcsak versmondók emelték, a gimnazisták sorában fellépett egy népdalénekes és két gitáros is. Utóbbiak saját szerzeményüket adták elő. A diákok műsorát Herczegné Varga Ilona és Gombár Imréné tanárnő állította össze. A közreműködők között voltak a Rajeczky Benjámin Zeneiskola tanárai és növendékei is. Csohány Kálmánnak az idén nincs kerek évfordulója: nyolcvanhét éve látta meg a napvilágot s - ahogyan Shah Gabriella fogalmazott - „harminckét éve nem rajzolja már a pásztóiak, s rajtuk keresztül az egész emberiség örömét, bánatát”. Szülővárosa azonban nem a jubileumok ritmusa szerint, hanem folyamatosan gondol rá, méltóan őrzi alkotásait és különböző módon, formákban népszerűsíti személyét, művészetéL Természetes azonban, hogy a művész születésnapjáról minden évben megkülönböztetett módon emlékeznek meg: erre volt példa a hét eleji, a pásztói Csohány galériában rendezett program is. Csongrády Béta * Fenti cikkünk szerzőjét, lapunk nyugalmazott felelős szerkesztőjét „a Csohány életmű ápolásában végzett kiemelkedő munkájáért” a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítványoklevél elismerésben részest tette, amelyet nevezettnek szintén Shah Gabriella és Herczegné Varga Ilona adott át „Kellék az egész világ” be. Sztorijai eleinte a kellékekkel- hisz mint mondja „kellék az egész világ" - kapcsolatos emlékekre vonatkoznak, majd fokozatosan tér át a színészekhez fűződő élményeire s történetei során akarva-akaratlanul középpontba kerül az ő saját élete. Ezen - mint a legtöbb emberén- nevetni éppúgy lehet, mint el- komorodni, elszomorodni. A Hattyúk tava balettbetétje például az előbbi, Az ügynök halála bőröndepizódja az utóbbi kategóriába tartozik. Kern András mindkettőt - s az egész „részben elmaradt előadás”-t - hitelesen képes megjeleníteni. Egyedül játssza be a színpadot s túlzások, manírok nélkül is végig fenntartja A kellékes - mint kisember, akivel nem történt semmi lényeges - iránti érdeklődést. Talán több - a nézőtéri „jegyellenőrzéshez ” hasonló - játék is belefért volna a produkcióba, de ez már a rendező Ilian Eldad - akitől a Hat hét hat tánc-ot is láthatta már a tarjáni publikum - kompetenciája. Ugyancsak neki tehető fel a kérdés: szükség volt- e az előadás kétszeri befejezésére. Az egyszer már hatásosan elköszönt Bieder ugyanis váratlanul és funkciótlanul visszatér egy dallal, a Rivaldafénynyel....Ezzel együtt is örvendetes, hogy a Vígszínház és az Orlai Soma közös előadása a helyi bérletsorozatban eljutott a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadára. S éppen jókor, mert Kern András másnap beteg lett s így a darab századik előadása későbbre került... HIÚI —— Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Szivecském, milyen kapitális példányt fogtam!” Szerencsés nyertesünk: Kis Mátyás Palotás, Szabadság út 18. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. február 9-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. Vannak színészek, akik - bár tanult mesterségüknek, hivatásuknak akár része is lehetne - semmilyen körülmények között nem vállalnak versmondást, mert akkor egyedül kell lenniük a színpadon, „rövidzárlat” esetén nincs végszavazás, nem lehet a másik tekintetébe, gesztusába „belekapaszkodni”. Ugyanez vonatkozik a monodrámákra, az egyszemélyes darabokra is. S ténések, konfliktusok nélkül csak egy kivételes képességű színész tudja felkelteni, illetve másfél órára lekötni a közönség figyelmét. Áz alaphelyzet mindenesetre több mint érdekes, mondhatni különleges. Egy hajdanán színészi álmokat dédelgető, évek óta kellékesként - de segédszínész státuszban - dolgozó Bieder József megjelenik a színpadon, Miközben tesz-vesz A kellékes (Kern András), mesél az életéről.. akkor még a vállalás tartalmáról nem is szóltunk, pedig - mint a salgótarjáni színházbérlet legutóbbi produkciója is igazolja - egyáltalán nem elhanyagolható tényező. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a kortárs német író, rendező, zeneszerző Eberhard Síréul A kellékes című előadását csak olyan nagy formátumú egyéniséggel lehet a siker reményében színpadra vinni, mint Kern András. Az eredeti szövegkönyv - amelyből Parti Nagy Lajos írt magyar darabot - ugyanis nem több egy hosszúra nyúlt monológnál, s lényegi törhogy készülvén a következő előadásra rendet tegyen a tárgyak között. Annak tudatában kezd ide-oda pakolgatni, hogy egyedül van a teremben. Meglepődve, mi több megrettenve veszi észre, hogy a nézőtér teli van s megannyi szempár szegeződik rá. Zavarában alig tudja mit csináljon, elkezd telefonálgatni kollégáinak, főnökeinek. Nem éri el őket, így kénytelen-kelletlen beszélni kezd a közönséghez - néhány nézőnek még a jegyét is megnézi: igaz-e, hogy erre a napra, ebbe a színházba szól - majd fokozatosan belejön a mesélés-
