Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-03 / 29. szám

2012. FEBRUÁR 3., PÉNTEK NOGRAD MEGYE 3 Katolikus iskolát alapítanak Az önkormányzat már 2009-ben, amikor megalkotta a következő időszakra vonatkozó közoktatási tervét, megfogalmazta azt, hogy igény esetén fontosnak tartaná egyházi általános iskola megjelenését a városban 2012. szeptemberében két osztállyal katolikus általános is­kola kezdi meg működését a Salgótarjáni Központi Általá­nos Iskola és Diákotthon Bóna Kovács Károly tagiskolájá­nak megürült baglyasi épületében. A váci egyházmegye és a város önkormányzata között körvonalazódó megállapo­dásról tartottak tegnap sajtótájékoztatót a városházán. Sz. A. Salgótarján. Elsőként Fenyvesi Gá­bor, alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket, bejelentve: Salgó­tarján megyei jogú város közigaz­gatási területén belül katolikus ál­talános iskolát alapítanak. Székyné dr. Sztrémi Melinda, polgármester elmondta: az önkormányzat már 2009-ben, amikor megalkotta a kö­vetkező időszakra vonatkozó köz­oktatási tervét, megfogalmazta azt, hogy igény esetén fontosnak tarta­ná egyházi általános iskola megje­lenését a városban:- A váci megyéspüspök is megke­resett minket, s kifejezte szándékát, miszerint a Jó Pásztor Katolikus Óvoda folytatásaként a katolikus egyház általános iskolai oktatást is szeretne beindítani Salgótarjánban. Mi azonnal kutattuk a lehetősége­ket, amelyekkel e szándékot segíte­ni tudjuk, hiszen a katolikus óvodá­ba járó gyerekek szülei is kinyilvá­nították igényüket - mondta a pol­gármester, hozzátéve: a későbbi tár­gyalások folyamán konkrétan nevesítették is az épületet. A válasz­tás a baglyasaljai Bóna Kovács Kár­oly Tagintézményre esett, amelyet kiemeltek az integrált intézmény keretei közül. A megüresedett épü­letet ajánlotta fel az önkormányzat ingyenes használatra a katolikus egyháznak.- Mindezt közgyűlési döntés tá­masztja alá, s vélhetően március­ban együttműködési megállapo­dást köthetünk - szögezte le a vá­ros vezetője, aki megköszönte az egyháznak a városi igényt kielégí­tő gondoskodását, amely egybeesik az önkormányzat azon kötelessé­gével is, hogy minél színvonala­sabb szolgáltatást nyújtson a tele­pülés lakosságának. Székyné dr. Sztrémi Melinda köszönetét mon­dott dr. Bercsényi Lajos, KDNP-s, il­letve Korponai Tamás, baglyasi képviselőnek a közvetítő szerepért. Dr. Beer Miklós, váci megyéspüs­pök kifejtette: fontos, hogy a kato­likus egyház nevelési értékei to­vább éljenek, s az egyház kiegészít­se a város színes oktatási palettá­ját, egyben részt vegyen a közös fel­adatok megoldásában. Dr. Bercsé­nyi Lajos történelminek nevezte a napot, hiszen húsz évvel ezelőtt ke­resztény óvodát indított Salgótar­ján, most pedig iskolát alapítanak, amely remélhetőleg a keresztény erkölcsiséget is sugározni fogja ma­gából. Gyombolai Gyula, az Egyház- megyei Katolikus Iskolák Főható­ságának főigazgatója úgy fogalma­zott: most magot vet el az egyház Salgótarjánban, de e magból lesz a jövő, hiszen az egyház kétezer éves nevelési tapasztalata révén boldog, tisztaszívű gyermekek nőhetnek fel. Varga András, plébános azt hangsúlyozta: éppen Gyertyaszen­telő Boldogasszony napján, a fény ünnepén jelentették be a döntést, amely valószínűleg világosságot, fényt hoz magával Salgótarján vá­rosába is. Napenergiából villamos áram Nograd. A település a „Helyi hő, fű­tési és villamos energia igény ki­elégítése megújuló energiaforrás­okkal” című konstrukcióhoz két pályázatot is benyújtott. Ezeket po­zitív elbírálásban részesítették, így a „Nógrádi Általános Iskola épüle­tének energetikai korszerűsítésé­re” című pályázatnak köszönhető­en, napelem beépítésére kaptak tá­mogatást. Ebben az évben alakítják ki az óvoda energetikai korszerűsí­tését, szintén napelem telepítésé­vel. Az iskolai napelemek telepíté­se már befejeződött, a műszaki át­adások pedig folyamatban vannak. Az óvodai napelemeket 2012-ben fogják telepíteni és beüzemelni. Az intézmény vezetője, Túri Gyuláné igazgató elmondta, hogy aki az utóbbi időben, az iskola épü­letének vasút felőli oldalát csak kis mértékben is szemügyre vette, nem kis változást fedezhetett fel. Ugyan­is az épület déli tetőszerkezetét tel­jes egészében napelemek borítják. A belső udvarban - ami nem lát­szik az útról - pedig a tornacsar­nok előtt magasodó tartóoszlop­okon kapott helyet a „napelem-sző­nyeg” másik része.- A napenergia már „érezteti” ha­tását. Örömmel látjuk, hogy a villa­mos energiafogyasztás napsütéses időben nulla forintba kerül. Nem pörög a villanyóra, mégis van áram. Úgy gondolom, hogy az éves, több éves villanyfogyasztást megtakarí­tani - nem kevés pénzről van szó - nem kis dolog. Főleg ezekben az ín­séges időkben. Ráadásul az egész rendszer környezetkímélő, ami ez sem utolsó szempont - hangsúlyoz­ta Túri Gyuláné. RÓLUNK SZÓL '*■ BOBÁL GYULA V — 1 Téli boldogság Nem, a lakóhelyeken - város, de legyen akár község is - nem szép a tél. De a természetben! A tűlevelű vagy lombos erdők mélyén, a hullámzó hegyek rejtekén, ott igazán tél a tél. Tiszta levegője erőt gerjesztő, hófehér szépsége rabul ejtő, mélységes csendje andalítóan meg nyugtató. Aki erre rátalált a boldogságra talált, felejtve a hideget Elmondom hát bizonyságul. Havazott, az elszürkült felhőből kiolvasható lett, hogy a természet most ezzel áldja meg a Földet bizonytalan időre, de ekkor nem té­li haraggal riasztgatva az embereket. Nem, inkább csalogatóan a hófehér lepellel letakart természet szép­ségének bemutatásával. Két ember, nem is az ifjú nemzedékből, de az egy­máshoz való tartozásuk kialakulásának elkövetkező reményében, a havazó tél arcuk bíborát kiváltva, elér­ték a hólepte fenyőerdő szegélyét. Itt a behavazott út kettévált. Egyik a bakancsosoké, másik rejtve friss hó­val takarva, abból kiolvashatóan, hogy a frissen esett hóban vadon élő patás állat kószálhatott. Ezen az erdei járaton indultak el, szót sem ejtve, mert tekintetik összevillanása a szónál több volt. A hóesés sűrűsödött. Az erdei járat a völgyön át egy katlanba vitte a két, télben már csak azért, hogy együtt lehetnek az erdő mélyén, csak együtt, boldog­gá lett embert. De merre tovább? Egymásra néztek, mindegy találd ki, te vagy a természetjáró. A katlant hirtelen emelkedő bokros hegyoldal veszi körül. Ezen a sűrűn át lehet feljutni az élre, amely vadjárta ugyan, de járható. Elindultak jó kedvvel, elől a férfi, nyomán a párja. A hó már bokán felülre dagadt, megült a bokrokon, a fák koronáin. A tisztaság fénye­ként telepedett az erdőre. Minden lépést megfontolva haladtak fölfelé kitérve bokrok elől, ha megcsúsztak attól is nevetésük vissz­hangzott az erdőn, még akkor is, amikor fent a hegy élén, a vén tölgyön még mindig ott telelő csörg&zörgő lombot egy kósza forgószél megrázva a két vándor nya­kába zúdítva a frissen esett havat Már nem sok kel­lett csak egy kicsi erő még, hogy az emelkedő élére ér­jenek, oda ahol uralkodó méltósággal ontja csaloga­tó illatát a fenyőerdő. Ide nem jutotta hóból, a levegő is enyhe lett. Akár, ha egy hatalmas lefüggönyözött szobába léptek volna. A szél is valahol fent a koroná­kon kószált. Megálltak kifújni magukat. Aztán össze­borultak, soha el nem múlón egymástól. De a téli idő, indulást parancsolt, az erdőn át, a fény mutatta merre a kivezető út. Kilépve az illatosán marasztaló fenyvesből zöldko­szorú védelmében rejtőzködő erdei tisztás kínálta szép­ségéta vándoroknak. De ez sem tudta túlszárnyalni a hóesés varázsát. A sűrű hókristályok lebegve hullottak alá a kavargó felhőből egymástelőzve, valamilyen föl­dön túli égi zenét komponálva. Ki tudná megfogal­mazni mi ez? De ez elég is: nagyon szép. Ők ketten meg­babonázva mozdulatlanul álltak a tisztás közepén, egymáshoz simulva égő arccal a sűrű hóesésben. így indultak el az elmúlás szorongató érzésével A hóesés is enyhült Az arcukról legördültek a hópelyhek, akár ha könnycseppek lennének. A vén erdő védel­mén át mentek, amely föléjük hajolva nyújtott mene­déket. Csak ő, csak ő látta, hogy a havazó télben két ember milyen boldog tud lenni. Emlékhely a munkabaleset rokkantjainak Salgótarján. A képről idős, mun­kában megfáradt ember tekint le. Jobb kezével szerszámnyelet markol, fogná a másikkal is, de nincs bal keze. Azt mondja Bállá Zsuzsa, festőművész, nehéz vajúdással született a kép. Igaz emberi tulajdonságokat akart előhívni az ecsettel, hiszen a kép­pel embereknek állítanak emléket. Azoknak a sokaknak, akiket munka közben ért bal­eset, megrokkantak, de elszán­tak arra, hogy így is tovább vigyék életüket Az MSZOSZ Nógrád Megyei Bizotsága a munkahelyi baleset­ben megsérültek, elhunytak tisz­teletére emlékhelyet állított Sal­gótarjánban a Fő tér 1-ben a hét elején. Demeter László, a bizottság vezetője a szép számú résztvevő között köszöntötte Pataky Pétert, a Magyar Szakszervezetek Orszá­gos Szövetségének elnökét, aki avató beszédében hangsúlyozta: a szakszervezet tisztelettel adózik azok emlékének, akik munka­balesetet szenvedtek, megrokkan­tak, vagy így veszítették el életü­ket. Nálunk ma sokszor elhang­zik, hogy az értéket létrehozó munka, a munkát végző ember a legfontosabb. Kevés szó esik azon­ban arról, hogy hol és milyen kö­rülmények között végzik munká­jukat a dolgozni tudó és akaró em­berek. Az Alkotmány az értékte­remtő munka megbecsüléséről szól, de a törvényalkotók elfeled­keztek a munkahelyekről, a munkásokról és azokról akik munka közben sérültek meg ve- még lenne dolguk a világban. Er- szítették el életüket. A szándék re azonban nem igen van lehető­megvan bennük, hogy sérülten is ségük. A szakszervezet dolga, dolgozzanak, mert úgy gondolják hogy segítsen nekik ebben. Mint ahogy az is, hogy őrizze az el­hunytak emlékét, szoborral, vagy emlékhellyel és azzal is, hogy áp­rilis 28-án a sérültek és elhunytak nemzetközi napján - ahogy ezt országok sorában teszik - fejet hajtanak előttük. Borhidi Gábor, az MSZOSZ | Munkavédelmi Bizottságának É elnöke az egymásért érzett fele- ! lősségről beszélt. Arról, hogy a | munkabelesetet, az ezzel járó sé- 1 rülést valakinek a hibája, fele­lőtlensége okozta. A bizottság olyan szemlélet kialakítására, erősítésére törekszik, hogy kö­zös felelősségünk figyelni, vi­gyázni egymásra munka közben is. Azért, hogy kevesebb legyen a sérült ember, a kereső nélkül maradt család. Aztán a szavak elnémultak. Az emlékhelyen gyertya fénylett és koszorúk ragyogtak az emlékezés virágaival. -vg-

Next

/
Thumbnails
Contents