Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-15 / 39. szám
4 2012. FEBRUAR 15., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Jókai Anna: Ez egy varázslatos táj! Pásztó vendége volt a közelmúltban Jókai Anna, Kossuth-díjas író, aki hosszú pályafutása során 22 könyvvel gazdagította a magyar irodalmat. Vele beszélgettünk irodalomról, Magyarország és a világ problémáiról, a varázslatos nógrádi tájról, egyáltalán, az élet nagy dolgairól.- A mai világban mennyire nehéz megszólítani az olvasóközönséget?- Azt gondolom, hogy egy különösen kegyelmi hangulatban létezem és vagyok, mert hála Istennek, én megtalálom az olvasóimat Ahová hívnak, oda szeretettel megyek. Amikor a könyv válságáról beszélünk, akkor nemcsak az írót terheli felelősség, hanem az olvasót is. Ha egy író a mai, rendkívül nehéz gondokkal megtűzdelt világban nem találja meg a közvetítő hangot a másik ember leikéhez, akkor nyilvánvalóan az üzenete nem is fog eljutni az olvasóhoz. Úgy kell szólni hozzá, hogy azt érezze, ha az író könyvét elolvassa, hogy gyötrődő életében kap egy fogódzót. Ez a fajta irodalom nem fog kipusztulni a világból, ezt az elektronikus olvasás sem tudja helyettesíteni.- Beszélhetünk az irodalom válságáról? Nem kell eltemetni az irodalmat, különösképpen a különlegesen drága magyar irodalmat, amely olyan nyelven szól, ami a világ legárnyaltabb nyelve a világnak. Én az olvasással úgy vagyok, hogy igénylem, hogy a lámpa a fénykörében üljek, a könyvet a kezemben forgassam, a lapok surranását élvezzem. Mert a könyvnek illata van, s ezt nem pótolhatja semmi.- Ha már értékekről beszélünk, egy régebbi beszélgetésben azt említette meg, hogy az Európai Unió zászlajában a csillagok üresek, nincs mögöttük semmi. Arra hívta föl a figyelmet, hogy ezt tartalommal kellene megtölteni! Ma is így vélekedik erről?- A közelmúlt eseményeit figyelve azt kell, hogy mondjam, most már örülnék ha tényleg üres lenne. Az az érzésem, hogy kezd át- türemkedni rajta, egy olyan baljós ábrázat, amit nem szeretnék a világ urának látni. Én változatlanul azt mondom, hogy Európa nem töltötte be azt a hivatását, amire szellemileg a világban létrejött. És most is nagy veszélyben van! Mert ha nem veszi észre, hogy milyen önös és nehezen leleplezhető pénzügyi erőknek a martalékává vált, akkor maga Európa is el fog veszni. Most úgy érzem, hogy az európai értékrend jelen pillanatban veszélyben van.- Minden szempontból? Szellemiségében és gazdasági téren is?- Bár én nem értek a gazdasághoz, de azt biztosan tudom, hogy a gazdaság alapja mégiscsak az a szellemi létezés, amit az ember megél. Ha ezt elfelejtjük, akkor vége. Churchill-ről tudjuk, hogy nem volt egy különösebben szentimentális ember. Amikor a háború idején nehéz helyzetbe került országa, akkor azt javasolták neki, hogy a kultúrán és a szellemi életen lehetne spórolni. Churchill csak any- nyit mondott erre - Igen spórolhatunk ezen, de akkor minek vívjuk a háborút?! Hiába halmozzuk fel a pénzt, vonjuk el a szellemi értékektől, önmagában véve ez nem fog a világon segíteni. Ugyanakkor mérhetetlenül fáj nekem az az igazságtalanság, ami a világban kialakult. Mert annak idején, az álszocializmusnak, mint állam- rendszernek a működéséből tökéletesen kiábrándulhattunk, de a szociális érzékenységet nem veszíthetjük el. A kettő nem ugyanaz. Az, hogy odafigyeljek a másik nyomorult emberre, s ezt egy olyan tájon mondom, ahol nagyon sok küszködő ember él, nagyon sok a munkanélküli, azok a fiatalok, akik nem látják a jövőjüket, ha erre nem figyelünk, akkor az nagyon nagy baj. De ezt nemcsak a gazdasággal megalapozott probléma, hanem szellemi gond is. Ha ezt megoldjuk, akkor a gazdaság is másképp fog kinézni.- A fiatalok jövőjére visszatérve, Magyarországon vannak még tehetségek?- Hát hogyne lennének! Isten nem ejtette el a világot, nem mondja azt, hogy további tehetségek nem jöhetnek erre a földre. Igen vannak! De ennek a tehetségnek törődnie kell azzal a környezettel, ahová beleszületett, akkor nagyon hamar el fogja veszíteni a tartását, el fogja veszíteni magát az életet.. Az életet feladatnak kell fölfogni! Igen, az élet feladat, és aki tehetséget kapott, az sokkal több felelősséget is kapott, és őt sokkal szigorúbban fogják majd elszámoltatni!- És az irodalomban vannak még tehetségek? Jókai Anna- Igen! Csak ismételni tudnám magam. Az irodalomról azt gondolom, hogy az az írásmű, amely bűvöletes módon tud bánni a szavakkal, de valójában olyan, mint az Ibseni hagyma, amelyről ha lehámozzuk róla az összes nyelvi réteget semmi nem marad belőle, az nem ér különösebben semmit. Nagyon jó pénzt lehet vele keresni, vagy be lehet kerülni vele, valamilyen sznob közeg ájult imádatának a közepébe, de igazában nem tesz hozzá semmit a világhoz. Én hiszek abban, hogy nincs olyan magyar író, vagy költő, aki körülnézett volna a háza tájában, a világában, ne próbált volna valamit segíteni ezen. Az egy ostoba álláspont, hogy egy író ne foglalkozzon a köz ügyeivel, ne akarjon semmit sem megoldani, hanem csak élje a maga kis öntörvényű burjánzó életét. Berzsenyi például egyszerre írta meg a Közelítő tél című, csodálatos elégiáját, amely az örök emberi fájdalomról szól, ugyanakkor ezzel szinte ezzel párhuzamosan A magyarokhoz című hatalmas, ébresztő ódáját is. Ugyanaz a Berzsenyi, akit egyébként a sznob pesti körök visszaűztek a magányába, mert nem tartották eléggé jónak. Sok mindenről beszél a múlt! S aki ezt nem ismeri, és az irodalmának a múltját sem ismeri, az nem is vonhat le érvényes következtetéseket a jövőjére vonatkozóan!- Beszélgettünk múltról, jelenről! Beszélgessünk egy kicsit a jövőről! Most éppen milyen műven dolgozik?- Most éppen nem dolgozom semmin, és ez egy nagyon jó állapot! Ugyanis én nem szeretek írni! Tudom sokakat meglepek ezzel. 22 könyvem van, de egyik sem abból származott, hogy hatalmas nagy jókedvemben leültem és azt mondtam: Na, én most végre írok! Hanem ezeket kipréselte belőlem az élet, kipréselték belőlem azok az önfájdalmak, amiket mindannyian megéltünk. Most fejeztem be a regényemet, amit váratlanul írtam meg. Tulajdonképpen nem akartam regényt írni, de valahogy úgy hozta az élet, hogy az egyik reggel felébredetem, és úgy éreztem, talán mégis megadja nekem ezt az Isten. A kötetnek az a címe: Éhes élet. Ez arról beszél, hogy olyan éhesek vagyunk, mi, akik élünk, itt Magyarországon, vagy Európában, vagy akár a világon. Van olyan ember, aki szerelemre éhes, van, aki a karrierre és van olyan, aki a politikát zabálja reggeltől-es- tig. Van egy különleges éhség is, ez a szeretet-éhség, amikor az ember arra éhes, hogy az ember megtalálja azokat a gyökereit, amelyek összekötik őt - nem a „protokoll” - hanem a valódi Istennel. Mert nem mindegy, hogy mire vagyunk éhesek!- Merített már ihletet a nógrádi tájból?- Nekem a nógrádi táj, egy nosztalgikus élményt ad. Én két nyarat is itt töltöttem Nógrád megyében, 16-17 éves koromban, éppen Salgótarjánban, ahol a nővérem a helyi gimnáziumban volt tanárnő. Ó hívott meg ide annak idején. Úgyhogy ezek a nevek maradtak meg bennem: Salgótarján, Pásztó, Kisterenye, Nagybátony. Onnan jártak be azok a kedves gimnazista fiúk, akik annak idején udvaroltak. Úgyhogy mindig erre gondolok, mindig eszembe van, hogy Istenem, vajon itt vannak-e még, s mi lett velük!? Ez a nógrádi táj, ez egy olyan varázslatos táj, amelyet jobban meg kellene becsülni. Én innen üzenem azoknak, akik azt szokták mondani, hogy vannak előkelőbb és kevésbé előkelőbb tájak, hogy még egy ilyen nincsen! Azok a küzdő és szenvedő emberek sokszor sokkal többet tudnak a magyar valóságról, mint azok, akik az íróasztal mögött ülve azt gondolják, hogy az ő szellemi ágyszüleményük pontosan lefedik a magyar valóságot! Báli Dániel Megértük: a csapból is a Fanyúl folyik Teltházas koncert a Pecsában, a tarjáni Kárpátia koncert vendégei lesznek pénteken Megszaladt manapság a Fanyúl együttes szekere: fellépések, televíziós szereplés, Henning szólókoncert, felkérések követik egymást. Pedig mint Henning „Rudi” a Pecsa Caféban az egyik ,Jethros” hangzású számuk után megjegyezte: „mi '83 óta nem fújtunk, mint Ian Anderson, hanem szívtunk”. Ennek talán mostanra már vége szakad. Márton (Satis) István Saigótarján/Budapest. Rendkívül élénk, pezsgő koncertsorozat megy a fővárosi Petőfi Csarnokban (népszerűbb nevén a Pecsa) kamaratermében - a kávézóban - melynek minap résztvevője volt az egyre aktízai bandák mellett olyan világsztár is ellátogat, mint a Uriah Heep volt frontembere, Ken Hensley. Nos ilyen társaságba került a patinás tarjáni banda. Mint a zenekarvezető „Rudi” lapunknak megjegyezte, az külön öröm és elégtétel volt számukra, - és a bevételt számolFanyúl frontemberei: Henning Rudi és Kudella Aladár A Kárpátia zenekar 2003-ban alakult. Kezdetben három tagból állt (Petrás János, Csiszár Levente és Bankó Attila. Ugyanebben az évben jelent meg két albumuk, a „Hol vagytok, székelyek?”, és az „így volt! így lesz!”. Nem sokkal később csatlakozott az zenekarhoz Bíró Tamás (gitáros) és Galántai 6Yíbor(billentyűs). 2004-ben megjelent a „Tűzzel, vassal” című korong, amely olyan számokat tartalmaz, mint a Szárnyaszegett, a Veterán, az Egy az Isten, egy a Nemzet, a Rozsdaette penge, vagy a Menetel a század. 2005-ben Hősi énekek, 2006- ban a Piros, fehér, zöld, 2007-ben az Istenért, hazáért, 2008-ban pedig az „Idők szava” jelent meg. 2009-ben egy válogatás albumot jelentettek meg, amelyen szimfonikus átiratban hallhatók a korábban már népszerűvé vált dalok. Pár hónapra rá megjelent a „Szebb jö- vőt!”gyűjtemény. 2010-ben megjelent az „Utolsó percig” elnevezésű album, melyen hallható a Himnusz rockzenei átiratban. 2011-ben ismét egy válogatást jelentettek meg „Bujdosók” címmel, melyen népzenei átdolgozások hallhatók. 2011 áprilisában Bíró Tamás elhagyta a zenekart, helyére BackZoltán került Később Szíjártó Zsolt is csatlakozott a zenekarhoz. 2011. augusztus 20-án megjelent a „ Justice for Hungary” című album. A Kárpátia egyaránt ír saját számokat és dolgoz fel régi magyar dalokat. A témát tekintve történelmi események, esetleg egy-egy könyv a megihletőjük. A legismertebb nemzeti rockzenekar. Leggyakrabban nacionalista, a nemzeti öntudaton és büszkeségen alapulnak szövegeik, de minden számukban vannak erre utalások. Az együttes bebizonyította, hogy a rockzene nem csak szórakoztat, hanem tanít és nevel is. vabb salgótarjáni Fanyúl, mely majd három évtizedes tetszhalálból főnixmadár módjára újul meg mostanában. Nagy Feró (Beatrice) például háromszor is fellép februárban, de a főleg hagató tulajdonosnak - hogy a többiekkel ellentétben ők teltházas koncertet produkáltak. Ebben az is közrejátszott, hogy számos Pesten dolgozó, élő, vagy egyszerűen csak a koncert miatt „felutazó” földink tette tiszteletét a Pecsa Caféban. A szereplések kronológiai sorába a február első napjaiban tartott Henning Róbert szólókoncert volt, ahol Rudi egy tőle szokatlan, de nem idegen műsorral rukkolt elő. Kora és kései középkori gitárdarabokat valamint kortárs gitárzenét - közte saját műveit - adott elő akusztikus gitáron a tarjáni Talent Klubban. És akkor ami még előttük van, a február 17-i pénteki salgótarjáni Kárpátia koncert, amelynek a Fanyúl lesz a vendége. Persze az imént említett fellépések az utóbbi három hét termései, további Pecsa és egyéb budapesti koncertek állnak tárgyalás és szervezés alatt, úgy néz ki tehát, hogy mindez csak a kezdet.
