Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-13 / 37. szám

2012. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ NOGRAD MEGYE 3 Csontkovács a klubban Salgótarján. Mi is az a homeopá­tia? Erre a kérdésre ad választ Ba­kos József, csontkovács előadása, amit a Nők klubja összejövetelén hallgathatnak meg az érdeklődők február 13-án, hétfő 14 órától. Helyszín: a József Attila Művelő­dési és Konferencia-központ Jóra fordították a támogatást Szanda. A 2010-es árvíz során keletkezett önkormányzati károk felszámolására kapott pénz falhasználását ellenőrizte a minap Szandán a Nógrád Me­gyei Kormányhivatal és a ka­tasztrófavédelmi igazgatóság. A benyújtott bizonylatokra és a helyszíni szemlére alapozott megállapításaik szerint a tele­pülés vezetése megfelelő mű­szaki tartalommal használta fel a vis maior-támogatást a Rózsa, a Petőfi, a Kossuth és a Madách utcák burkolatának felújítására. Majd’ megfagytak... Nógrád megye. Nappal és éjjel is járőröznek szűkebb hazánk rendőrei, és megteszik a szük­séges intézkedéseket minden utcán tartózkodó, segítségre szoruló személy kórházba vagy melegedőhelyre szállítása érde­kében. A minap például Salgó­tarján központjában, az egyik vendéglátóhely előtt ült valaki magatehetetlenül a földön. A helyszínen a járőrök megállapí­tották, hogy az illető ittas álla­potban van és nagyon fázik, ezért az ügyeletén keresztül mentőt hívtak, amely kórházba szállította a 43 éves férfit. Szintén a megyeszékhelyen, a hajnali órákban találtak meg egy 38 esztendős fiatalembert, aki szemmel láthatóan részegen üldögélt az egyik italbolt előtti buszmegállóban a pádon; az egyenruhások a hajléktalant is biztos helyre vitték. Balassa­gyarmaton pedig röviddel éjfél után, a jeges úttesten akadtak rá egy - alkoholos befolyásoltság alatt álló - emberre, aki, mint kiderült, nem tudta volna hol át­vészelni a szokatlan hideget. A rendőrök azonnal betakarták az átfagyott, 39 éves férfit és meleg teával kínálták, amíg a mentők kórházba szállították őt - közöl­te Lászlók Nóra, a Nógrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság sajtó­ügyeletese. (Folytatás az 1. oldalról.)- Valóban, talán ez az, ami mindenki életét kedvezőtlenül befolyásolja, s nem tudjuk ki­vonni alóla magunkat - hangsú­lyozta dr. Tordai Péter, aki arról is szólt, hogy a Kamarák tavasz­váró bálja széleskörű összefogás­sal, hónapok szervezőmunkája eredményeként valósult meg, al­kalmat adva arra, hogy fittyet hányjunk a válságra és remény­nyel tekintsünk a jövőbe. Németh Gábor, a Palóc Mentő­alapítvány elnöke úgy fogalma­zott: a mai világban egyre keve­sebb a gesztusértékű történet, s különösen igaz ez hazánkra. Mint mondta, érdekes érezni, amikor mások értük, mentőkért felelősséget éreznek. A 2011-es év mérnöke díjat Zarándy Pál, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, Becsó Zsolt or­szággyűlési képviselő, a Nógrád megyei önkormányzat elnöke, dr. Mártái István, az Országos Mentőszolgálat vezetője és Győrfi Pál, a mentők.szóvivője adták át. Az elismerést Vágvölgyi Ferenc érdemelte ki, akinek a sorsa ösz- szefügg Nógrád megye és Salgó­tarján ipartörténetével. 1959- ben az ÉMÁSZ salgótarjáni igaz­gatóságán kezdett el dolgozni, s itt tervezőként megjárta a rang­létra különböző fokait. Részt vett a faluvillamosítástól kezdve olyan jelentősebb fejlesztések­ben, mint a nagybátonyi Fűtőber, a mátranováki Ganz és sok más gyár energiaellátásá­nak rendezésében. 1976-tól a Nógrádi szénbányák tervezőiro­da villamos-szakosztályvezetője­mondott, aki tréfásan felvetette a kérdést: szüksége van-e segít­ségre az Országps Mentőszolgá­latnak, amely a válság közepet­te is megőrizte piacvezető pozí­cióját?- Igenis lesz helye a támoga­tásnak, amely jó helyre kerül - oszlatta el az esetleges kétsége­ket Győrfi Pál, aki arra kérte a bálozókat: emeljék poharukat azon ezer bajtársára, akik a va­sárnapra virradó éjszakát is szolgálatban töltötték. Nyitótáncként a Nógrád Tánc- együttes járta el a Fekete Liliom című darab Ördögtáncát. A va­csorát követően Szandi műsora csalogatta a parkettre a bálozó­kat, a továbbiakban pedig az Emerton és Arany nyíl díjjal is elismert Madarak zenekar gon­doskodott a jó hangulatról a haj­nalig tartó bálon. Bál az összefogás jegyében Madáchosokról, madáchosoktól, madáchosoknak Salgótarján. Ravasz István egykor a Madách Imre Gimnázium és Szakkö­zépiskola padjait koptatta, akár csak Szokács László és jómagam. Az ifjú költő tiszteletére az iskola minden év december 8-án egy versmondó­versenyt hirdet középiskolás diákok körében. Az ifjú tehetség életét „egy eltévedt golyó” oltotta ki 1956. decem­ber 8-án lakóépületük előtt. 1956 utol­só hónapjában a pufajkások több vá­rosban újra tüzet nyitottak a békésen tüntető tömegre. Salgótarjánban, 1956. december 8-án a hivatalos ada­tok szerint 46, azonban más forrás szerint 131 embert gyilkoltak meg. Ez a mai napig fájó pont a legtöbb ember szívében, hiszen családtagok és bará­tok estek áldozatul a kegyetlen vé­rengzésnek. Az ünnepi versmondóverseny kétfor­dulós, az első fordulón egy-egy Ravasz István verset szavalnak el versenyzők, majd pedig a szabadon választott mű­vek következnek. (Magáról a versenyről már jelent meg tudósítás Csendes óra címmel Csongrády Béla tollából a Nóg­rád Megyei Hírlap 2011. december 24-i számában.) A verseny kapcsán egy könyvbemutatón is részt vehettek azok, akik a megmérettetésre jelentkeztek, valamint az iskolaközösség tagjai és a meghívott vendégek. Nagy megtisztel­tetés ért, mikor felkértek a közreműkö­désre. Az egykori salgótarjáni újságíró Szokács László alkotásait már koráb­ban is ismertem, főként a salgótarjáni sporteseményekről írt, de munkái kö­zött történelmi jellegű műveket is talál­hatunk. Sajnálatos módon az író egy év­vel ezelőtt elhalálozott. A hozzátartozók által az iskolának adományozott köny­vek közül az 1956 Salgótarján véres de­cembere valamint a Tragédia a Nagy­— A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. y’t'fzZfh A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Pietroszon című könyveket ismertet­tem. Mivel ez volt az első, hogy ilyen jel­legű előadást tartottam, nagyon izgul­tam. Ezt csak növelte az is, hogy a könyvismertetőn az író felesége is meg­jelent, ami azért is érdekes, mert Szokács László utolsó éveiben sajnos már elveszítette a látását, így könyvét a feleségének diktálta le. A könyvek bemutatása előtt, Radnai Zsuzsanna, az iskola pedagógusa és a verseny szervezője ismertette a hallga­tósággal az író életútját. Az előadásom­ban a kötetek felépítését követtem és korabeli képekkel próbáltam színeseb­bé varázsolni. Az 1956 Salgótarján vé­res decembere című könyv bemutatá­sa nem jelentett nagy nehézséget, hi­szen az '56-os kutatásaim során már többször felhasználtam. A könyvben az 1956-os forradalom és szabadság- harc salgótarjáni vonatkozásairól, majd a két acélgyári nemzetőr pa­rancsnok - Hargitay Lajos és Hadady Rudolf - tragikus sorsáról informálód­hatunk, különböző jelentések és a fe­leségek elmondása alapján. Ezután salgótarjániak visszaemlékezéseiből olvashatunk, akik valamilyen módon szerepet vállaltak az '56-os történések­ben, de az író személyes történetét is megosztja az olvasóval. A másik könyv az acélgyári leventemozgalom síelői­nek megrázó történetéről számol be, életrajzokkal tarkítva. A Radnai- havasokban átélt izgalmakról egy nap­lószerű írást is olvashatunk, amit ma­guk a síelők jegyeztek le. Az 1944. ja­nuár 13-án történt lavinaszerencsét­lenségről szakvéleményt is megismer­hetünk, amely leírja, hogy miért kö­vetkezhetett be a tragédia. 14 kiváló magyar síelő veszítette életét. Az író részletezi a testek megtalálásának kö­rülményeit, valamint azt is, hogy ho­gyan jutott el a hír a városba, és hogy miként gyászoltak az emberek. A könyvbemutatón és a felkészülés során számos új élménnyel gazdagod­tam, és ezúton köszönöm, hogy én le­hettem az, aki ismertette a könyveket a közönséggel. Megtisztelve érzem ma­gam, hiszen mint ahogyan a címből is kiderül, Ravasz István, Szokács László és az én életemben is van egy közös pont: madáchosak voltunk! Bodó Mónika A Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola volt diákja, „ '56-os Hagyományőrző” szat leépítése és a Nógrád me­gyei ipar nagyfokú szétesése után, tervezőirodája tizenöt éve működik.- Modern világunkban sok az olyan eszköz, amely nem túl esz­tétikus, ugyanakkor hasznos. Ez a hasznosság adhat felmentést arra a sok tervezett műszaki lé­tesítményre, amelyet munkánk eredményezett - mondta Vágvöl- gyi Ferenc. Ezt követően a bál fővédnökei vették át a szót. Dr. Mártái István külön megköszönte, hogy a mentőszolgálat is szerepet kap­hatott. Becsó Zsolt pedig annak adott hangot, bízik benne, hogy az a széleskörű összefogás, együttműködés, amely e rendez­vény kapcsán létrejött, hamaro­san az élet más területein is megtapasztalható lesz. Pohárköszöntőt Győrfi Pál ként, majd a tervezőiroda igaz­gatójaként dolgozott. A bányá-

Next

/
Thumbnails
Contents