Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-10 / 8. szám
12 2012. JANUÁR 10., KEDD SPORTTÜKÖR „Sese” látott salgótarjáni siker kosárlabda Dr. Hepp Ferenc amatőr kupa, négyes döntő, férfiak, Salgótarján A salgótarjáni kosárlabdasport elmúlt hetven esztendejének legnagyobb sikerét elérve otthon tartotta a dr. Hepp Ferenc amatőr kupa serlegét a Konecranes- Salgótarjáni KSE együttese, amely ezzel a megyeszékhely első országos kupasorozatban diadalmaskodó labdajátékcsapata lett az utóbbi bő fél évszázadban. A hét végi négyes döntő előcsatározásai során a keleti listavezető Eger, míg a fináléban a „nyugati végek” legjobbjának számító Nagykanizsa ellenében egyaránt imponáló magabiztossággal diadalmaskodó piros-feketék első helyezésüknek köszönhetően a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében folytathatják szereplésüket, ahol az élvonalban remek idényt futó Falco-Szova KC-Szombathely vár Dániel Tamás legénységére. harminccal megtoldó piros-feketék által diktált tempót, így a nagyszünetre, ha nem is végzetes, ám mindenképpen tetemes hátrányba került a zalai alakulat (38-23). A térfélcsere után ismét jócskán esett a színvonal, amiben nagyban közrejátszott, hogy az ezen az estén a támadóhibákra „specializálódó” sípmesterek (a Horváth Péter Bronzban az (egri) vigasz A hét végi salgótarjáni Hepp Kupa négyes döntő második napjának programja a helyi utánpótlás-együttesek bemutató mérkőzéseivel, valamint Salgótarján és Losonc veterán kosarasainak presztízstalálkozójával vette kezdetét, majd a szombati elődöntők vesztesei csaptak össze a harmadik hely megszerzéséért. A csalódott csapatok csatájának is előszeretettel nevezett kisdöntő első felében az ősi rivális tarjám gárdával szemben elvérző egriek tűntek moüváltabbnak, s Krasznai, valamint Máté kosaraival hamar el is húztak a kevés elképzeléssel, és rengeteg hibával támadó soproni egyetemistáktól. Utóbbiaknál szinte egyedül a majd’ egy fejjel a mezőny főié magasodó Csaplár-Nagy Arnold tudott felnőni a feladathoz, ám a húsz perc alatt hét pontig és tizennégy lepattanóig jutó közép minden igyekezete ellenére sem volt képes megakadályozni, hogy a második negyedben 12-17 pont között állandósuljon a feleket elválasztó távolság (26-38). A nagyszünetet követően eleinte a korábbi mederben csordogált tovább a meglehetősen alacsony színvonalú találkozó, mígnem a harmadik felvonás derekán a támadásban - önmagához képest legalább is - jócskán feljavuló SMAFC váratlanul hét pontra közelítette meg a mérkőzésbe picit belebóbiskoló hevesieket. Bár a hajrában ismét egy harapósabb egri alakulat lépett pályára, a korábbi fordulatszámra ekkor már nem tudott felpörögni Váczi Péter legénysége, amelynek így egészen az utolsó pillanatokig kellett izgulnia. Hiába űzte azonban övéit a végül ritkaság- számba menő, 15 pontos, 27(!) le- pattanós dupla-duplával záró Csaplár-Nagy, a nyugat-magyarországiak öt pontnál közelebb már egyszer sem tudtak kerülni ellenfelükhöz, így Zsemlye Sándorék az előző napi „megpróbáltatásaikat” követően a bronzéremmel vigasztalódhattak. Soproni MAFC-NYME - EKF-Eger-Hész 55-60 (13-25,13-13,15-10,14-12) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Hervay T., Válé F., Tőzsér D. SMAFC- NYME: KARÁCSONYI 5/3, Szlávik T. 13, Takács N. 2, Kovács B. 9, CSAPLÁR-NAGY A. 15. Csere: Balogh G. 9, Halász 2, Herczeg, Czukor. Edző: Barlai Tamás, Horváth József. Eger Erdei 9/6, Krasznai 12/3, MÁTÉ 13/6, KOVÁTS R. 13, ZSEMLYE 8. Csere: Szerdahelyi, Szarvas P. 3/3, Farkasinszki 2, Baumann. Edző: Váczi Péter. Az eredmény alakulása. 4. perc: 2-10,8. perc: 6-16, 14. perc: 16-30,18. perc: 21-38, 24. perc: 28-43,28. perc: 34-47, 34. perc: 46-51,38. perc: 50-60. Kipontozódott: Zsemlye (39.). Surmann Péter (fehér mezben) nem csak a tarjániak, de az egész mezőny legjobbja volt a négyes döntőben Barlai Tamás: - Sajnos végig ritmustalanul játszottunk, és hiányzott egy kis extra, hogy átlendüljünk a holtponton. Váczi Péter: - Elégedett vagyok a bronzéremmel, annak ellenére is, hogy előzetesen azért jobbat vártam. Jövőre megpróbálunk előrébb lépni! „Ez a (kupagyőztes) csapatunk!7' Bár a döntő résztvevőinek névsorát, illetve a két finalista idei eredménylistáját böngészve egyértelműnek tűnt, hogy a pillanat- nyüag legjobb erőkből álló amatőr együttesek mérkőzhetnek meg a dr. Hepp Ferenc emlékkupa trófeájáért, az aranycsata első szakasza azt is megmutatta, hogy még oly’ remek csapatok is tudnak hi- heteüenül gyengén játszani. Talán a nagy tét, talán a kevesebb mint huszonnégy órával a feldobás előtt befejeződött elődöntők fáradtsága tette remegővé a kezeket, ólmossá a lábakat, talán az országos sorozat végső összecsapásának felvezetéséhez dukáló Himnusz alatti feszes vigyázzállás során merevedtek le a játékosok, mindenesetre tény, hogy az első tíz percben gyakorlatilag önmaguk (és a kosárlabda) paródiáját mutatták be a felek. Már Kocsis meccsnyitó kosarára is majd’ három percet kellett várni, a negyed hajrájába pedig 4-4-es állásnál fordultak az ezen a szinten tulajdonképpen ziccerszámba menő helyzetek sokaságát elpuskázó, a mezőnyből ekkortájt kilenc, illetve tizennégy százalékos „pontossággal” célzó riválisok. A valamivel hamarabb lehiggadó kanizsai gárda a rövid pihenőt követően azután az addigiak fényében tetemesnek mondható, ötpontos vezetésre tett szert, ám ekkor az ismét remek cserének bizonyuló Surmann Gábor végre tarjáni oldalon is megfújta a harci kürtöket. A lendületes hazai kisember labdát csent, majd Godenát segítette hozzá az egyenlítő találat megszerzéséhez, melyet követően valósággal állva hagyta ellenfelét a szinte varázsütésre feljavuló SKSE. Sebők, Godena és Gorszkij kosarai után immár tízet számolhatott az egyre bénul- tabbnak tűnő vendégcsapatra a fantasztikus salgótarjáni publikum, ráadásul a 19-1-es száguldást bemutató házigazdák erejéből ekkor már néhány kifejezetten látványos megoldásra is futotta. Hiába kért időt, hiába forgatta játékosait Kovács Nándor, a félidő utolsó nyolc percében egyetlen mezőnygólt sem szerző vendégek egész egyszerűen képtelenek voltak tartani az első negyedbeli kilencpontos termésüket, egy híján játékvezető-trió tagjai összesen tizenegy alkalommal vették el be- lemenés, vagy könyökhasználat miatt a labdát az éppen támadó együttestől) ügybuzgalmának köszönhetően szinte egyáltalán nem tudott folyamatos játék kialakulni. A legtöbb akcióját kosárra dobás nélkül záró tarjáni együttes érezhetően kizökkent a ritmusból, ezt kihasználva pedig a harmadik periódus hajrájára hátrányuk több mint felét ledolgozták Hoffmannék (48-42). Mielőtt azonban vészesen közel kerülhettek volna a mieinkhez az utolsó erőtartalékaikat mozgósító látogatók, ismét előlépetek a remek napot kifogó Surmann testvérek, akik egy káprázatos 12-0-ás rohamot levezényelve újfent megnyugtatóvá tették a különbséget. A záró etap elején a meglehetősen visszafogott Neal két távoli kísérlete is alaposan célt tévesztett, a megszerzett labdákból szerzett könnyű hazai kosarak pedig már-már eksztázis közeli állapotba hozták a csapatukat megállás nélkül buzdító tarjáni szurkolókat (67-46). A megváltoztathatatlanba szép lassan beletörődő kanizsaiak számára ekkor már csak a kapituláció maradt, s ennek csalhatatlan jeleként Kovács Nándor már több mint négy perccel a befejezés előtt a kispadra ültette valamenynyi kezdő játékosát. A formalitással felérő végjátékban a közönség felállva tombolt, s „Ez a csapatunk!” kiáltással ünnepelte a kupagyőzteseket, akik a vártnál is magabiztosabban gyűjtötték be a sportág helyi történetének első országos trófeáját. Egy pár hónapja még a megszűnés határán álló együttestől nem is olyan rossz teljesítmény... Az ünnepélyes eredményhirdetésen az érmeket, illetve kupákat dr. Hepp Ferenc, a sorozat névadójának fia, Sterbenz Tamás, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára, valamint Omaszta Zoltán, a Nógrád Megyei Kosárlabda Szövetség elnöke adták át. A vándorserleget az SKSE csapatkapitánya, Hartvich Tamás, a legértékesebb játékosnak járó trófeát a szakmai zsűri döntése értelmében a Kanizsa KK amerikai bedobója Marcus Neal vehette át, míg az utóbbi különdíjra talán mindenki másnál jobban rászolgáló (s nem csak azért mert „MVP-t” hagyományosan a győztes csapat soraiból szokás választani) Surmann Péternek a legjobb hazai játékos kitüntető címet adományozták az ítészek. Konecranes-Salgótarjánl KSE - Kanizsa KK-DKG-EAST 79-60 (9-11,29-12,16-19,25-18) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 800 néző, vezette: Győrffy R, Jakab L, Vida B. Salgótarján: SURMANN P. 13/3, Kocsis 6, Gorszkij 10, HARTVICH 15, Li- kár 3. Csere: GODENA 11, Sebők 7/3, SURMANN G. 8, Kiss K. 2, Szabó Z. 2, Stork 2, Volzovár. Edző: Dániel Tamás. Kanizsa: Bausz 6, Beák 8/3, Neal 15, HOFFMANN B. 5, Czigler. Csere: Balogh L. 10/3, Murvai 6, Bus 4/3, Zsámár 1, Tóth 0., Stárics 3, Lovas 2. Edző: Kovács Nándor. Az eredmény alakulása. 5. perc: 2-2, 8. perc: 4-8, 14. perc: 18-15,18. perc: 28-16,24. perc: 40-30,28. perc: 48-42,34. perc: 67-47,38. perc: 73-53. Kipontozódott: Bus (38.). Dániel Tamás: - Örülök, hogy mi tudtuk megnyerni Salgótarjánnak az első országos kiírású kupát, remélem a folytatás is hasonló lesz. Köszönöm a csapat minden tagjának, a segítőknek, támogatóknak, mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy itt és most megrendezhettük ezt a tornát, s külön köszönöm a szurkolóknak a felejthetetlen estét. Kovács Nándor: - Jól kezdtünk, sajnos azonban a második negyedben teljesen szétesett a játékunk, főleg védekezésben voltunk enerváltak. A fordulás után sikerült egy kicsit nagyobb ritmusra váltanunk, ekkor fel is zárkóztunk, ám többre már nem maradt erőnk. A vereség ellenére is büszke vagyok csapatomra. A dr. Hepp Ferenc amatőr kupa 2011-2012. évi kiírásának végeredménye: 1. Konecranes- Salgótarjáni KSE (Godena Ferenc, Jaroszlav Gorszkij, Hartvich Tamás, Kiss Károly, Kocsis Tamás, Likár Péter, Sebők Tamás, Stork Dávid, Surmann Gábor, Surmann Péter, Szabó Zoltán, Volzovár Tamás, edző: Dániel Tamás), 2. Kanizsa KK- DKG-EAST, 3. EKF-Eger-Hész, 4. Soproni MAFC-NYME. Életveszély, vagy műbalhé? Amint arról hétfői lapunkban beszámoltunk, nézőtéri rendbontás miatt kis híján botrányba fulladt a Hepp Kupa szombat esti második elődöntője. A Salgótarján - Eger találkozó első félidejének hajrájában néhány hazai néző fenyegetőleg lépett fel a vendégküldöttség tagjaival szemben, s ezt követően a hevesiek edzője az öltözőbe parancsolta tanítványait. Váczi Péter csapata honlapjának nyilatkozva elmondta, hogy azért döntött a levonulás mellett, mert nem látta biztosítottnak játékosai testi épségét, s végül csak azért adta áldását a visszatérésre, mert egy szövetségi alkalmazott súlyos büntetéssel „fenyegette meg” őket. „Ma nem a kosárlabda volt a főszereplő - foglalta össze véleményét a tréner. - Az utolsó szó jogán pedig azt mondanám, hogy bőven nincs ennyi a két csapat között. Amennyiben ez a mérkőzés normális keretek között megy le akkor győzelmi esélyeink lehettek volna.” Mint ismert, a közel félórás szünet után folytatódó találkozó végül a tarjáni csapat 88-65-ös sikerével zárult, ám könnyen lehet, hogy a szövetségi ellenőri jelentés alapján még lesz folytatása az ügynek. Dániel Tamás egyébként egészen máshogy látta a történteket.- Lehet kifogásokat keresni, lehet fanyalogni, de a tények makacs dolgok - mondta lapunknak az SKSE szakmai vezetője. - Ezek ismeretében a szombat esti történésekről én azt tudom mondani, hogy az egy hiszti, egy műbalhé volt az egriek részéről, ami által nagyon ügyesen, egy szolidabb vereséggel tudtak levonulni a pályáról. Mert aznap este, ahogy Váczi Péter is nyilatkozta, nem ez volt a reális különbség a két csapat közt, hanem jóval több. Ha akkor nem lépnek a balhé rögös, de számukra talán járhatónak tűnő útjára, akkor negyvenpontos vereséggel kellett volna letámolyog- niuk a pályáról. Tény, hogy elítélendő volt a magáról megfeledkezett szurkoló cselekedete, ami azért szóváltásban, és némi dulakodásban teljesedett ki, de ehhez kellett néhány egri játékos, Váczi Péter és az egri háttérszurkolók provokatív megnyilvánulása is. Amikor érezték, hogy az a kis előny, amit a mérkőzés elején összeszedtek elfogyott, csak faultok árán tudják tartani a játékosainkat, akkor azt gondolhatták, hogy egy menekülési út van, hogy elmenekülnek. A játékvezetők, és a szövetségi ellenőr viszont nyüván felhívta a figyelmüket arra, hogy nem ez a legsportszerűbb megoldása ennek a helyzetnek. Mondom, tény, és maximálisan elítélendő, hogy egy magáról megfeledkezett szurkoló balhézott, de semmi olyan nem történt, amitől vinnyogva és szűkölve az öltözőbe kellett volna szaladni. Hacsak nem az, hogy egyszerűen megijedtek attól, hogy bedaráljuk őket Mindezek ellenére én úgy gondolom, hogy a két csapat között nem rossz a kapcsolat, s számomra egyébként nagyon szimpatikus az a megfontoltnak tűnő, visszafogott versenyzési mód, amit a főiskolások évek óta mutatnak. Mi azonban egy kicsit másként gondolkodunk és cselekszünk. Ez a különbség látszott szombat este is.
