Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-28 / 24. szám
4 2012. JANUÁR 28., SZOMBAT KULTÚRA Madách-értékek a XXI. századhoz „igazítva" Közismert - legalábbis az irodalmi köztudatban - hogy Magyarországon a csesztvei múzeum a legjelentősebb Madách- emlékhely. A centenáriumi ünnepségek során 1964. október 3-án felavatott intézmény falán emléktábla hirdeti, hogy „Ebben a házban élt 1845-től 1853-ig Madách Imre, Az ember tragédiája halhatatlan költője...” Az egykori nemesi családi kúriából kialakított emlékmúzeumban 1964-ben két helyiségnyi állandó kiállítás is nyílt, amelyet 1983-ban, Madách születésének 150. és a Tragédia színházi bemutatásának 100. évfordulóján újítottak fel és bővítettek ki Kerényi Ferenc irodalom- és színháztörténész koncepciója szerint Kisebb változtatással lényegében ez a kiállítás volt látható az elmúlt év őszéig, amikor is kezdetét vette egy jelentős felújítás és ennek-részeként egy új kiállítás előkészítése. A salgótarjáni Szerdatársaság Irodalmi Kávéház minapi összejövetelének két vendége közvetlenül érdekelt illetve érintett a csesztvei Madách Emlékmúzeum újjáalakításában: Kovács Ida muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa mint a kiállítás forgatókönyvírója, rendezője, kurátora válaszolt dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, a Palóc Parnasszus élő irodalmi újság - amelyik stábja összeállítja az irodalmi kávéház műsorait - szerkesztője kérdéseire, dr. Gyapay László irodalomtörténész, egyetemi oktató pedig mint a projekt szakértője, szakmai tanácsadója fejtette ki véleményét. A beszélgetés megkezdése előtt különleges élményben volt része az irodalmi kávéház közönségének. Kovács Bodor Sándor - aki akkoriban a megyei múzeumi szervezet munkatársa volt - két doku- mentumfilmjének részletei bepillantást engedtek az 1983-as és az 1986-os csesztvei ünnepség programjába, hangulatába. Többen huszonöt-harminc évvel ezelőtt önmagukat is viszontláthatták a képkockákon és az is kiderült, hogy a filmeken megjelent személyek közül jó néhányan sajnos már nincsenek az élők sorában... Gréczi-Zsoldos Enikő utalt arra, hogy a rendezvény napján - január 18-án - jelent meg a Nógrád Megyei Hírlap hasábjain Dudellai Ildikó írása a csesztvei múzeum megújulásáról. A cikk keretében Molnár Ildikó projektmenedzser, a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa azt mondta el, hogy a Magyarország-Szlovákia határon átnyúló együttműködési program keretében Közös örökségünk: Madách címmel a Nógrád Megyei Ön- kormányzat és a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Magyar Kultúra Múzeuma csaknem kétmillió eurós összköltségű pályázatot nyert a két beruházásra. Ebből az összegből 2012 őszéig Madách Imre szülőfalujában, a határon túli Alsósztregován teljes egészében restaurálják a kastélyt, Csesztvén pedig - ahol szintén megtörténik a múzeumépület átfogó külső és belső felújítása - új állandó kiállítást is létrehoznak a szeptember végi avatóünnepségig. Nos, a kiállítások életre hívásában sok tapasztalattal rendelkező Kovács Ida ennek a bemutatónak a rendezőelveit ismertette és néhány példával érzékeltette , hogy mit láthatnak majd a látogatók a csesztvei múzeumban. Elismeréssel adózott néhai Kerényi Ferenc emlékének, aki annak idején gazdag tartalmú és akkori korban vizuálisan is színvonalasnak nevezhető kiállítást rendezett. 1983 óta azonban eltelt csaknem harminc év, sokat változtak az emberek igényei, szokásai és messzemenően figyelembe kell venni azt is, hogy a XXI. század elején milyen korszerű technikai feltételek - hangfelvétel, film, számítógép, digitalizáció stb. - állnak egy hosszú távra tervezett kiállítás megvalósításához. Kovács Ida szerint a bemutató középpontjába Madách Imre fő művét, Az ember tragédiáját állítják majd, de a termek berendezése során értelemszerűen hangsúlyt helyeznek Madách személyére, életére, a Csesztvéhez kötődő epizódjaira is. A mai múzeumlátogatók érdeklődésére számot tartó, szellemi izgalmat jelentő, a korábbinál jobban áttekinthető, „ szellősebb” kiállítást terveznek. „Bevallottan” kiemelt szerepet szánnak a múzeumpedagógiának, nagy figyelmet fordítanak a gyerekek, az osztálykirándulásokra érkező általános és középiskolai tanulók érdeklődésének, kreativitásának felkeltésére, kielégítésére, az interaktivitás lehetőségeinek megteremtésére, annál is inkább, mert célközönségnek a fiatalokat tekintik. A folyosón - mintegy lel-és levezetésként - huszadik századi írók, költők - mások mellett Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Krúdy Gyula, Hubay Miklós - Madáchcsal, illetve a Tragédiával kapcsolatos gondolataiból lehet majd válogatott idézeteket olvasni. Működik majd könyvvásárlást lehetővé tevő fogadópult is. Az első terem Madách felmenőit, családját, gyermekkorát, iskolás éveit idézi korhű tárgyakkal és enteriőrökkel, Madách-kézi Tatokkal, -rajzokkal és Csesztve község néhány jellemzőjét is hivatott lesz bemutatni. A következő termek Madách Imre és Fráter Erzsébet közös életére, illetve Az ember tragédiája előmunkálataira utalnak. Az ötödik terem főszereplője egyértelműen a Tragédia lesz elsősorban színházi előadások, színpadképek, makettek, színháztörténeti kuriózumok megjelenítésével. Lesznek úgynevezett érintő képek, lehet majd játszani, kérdéseket feltenni is. A hatodik teremben Éva és Lucifer bábu formájában jelenik meg, „eredeti” öltözetben. A záróteremben egy kis színpadra is felmehetnek a vállalkozó kedvű ifjú látogatók és szövegeket kézbe fogva, bizonyos jelmezeket, sapkákat magukra öltve bemutathatnak részleteket a Tragédiából. Gyapay László - aki elsősorban a XIX. századi magyar irodalom kutatójaként tette le a névjegyét - elmondta, hogy nagy feladat vizu- alizálni azt, amit az ember elsősorban olvasni szokott. Sok leleményt kíván, hogy az olvasnivaló képi oldala megteremtődjék, hogy a kultuszhely iránt támasztott igényeket sikerüljön kielégíteni. Kérdésekre válaszolva mutatta be azt a kort, amelyben, amelynek szükségleteire reagálva a sokarcú Tragédia megszületett, s jellemezte az egykori vidéki udvarházak szerepét, a literátorok tevékenységét is. Az irodalmi est ihletett hangulatához hozzájárult a Pódium Stúdió két előadója is: Sándor Zoltán és Sándor Zsombor Madách-verseket adott elő illetve tolmácsolta Tőzsér Árpád Adalék a nyolcadik színhez című művét, Szenczi Molnár Albert és Kepler dialógusát. Csongrády Béla Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő, Kovács Ida, dr. Gyapay László, Sándor Zoltán és Sándor Zsombor a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház pódiumán fotó:p.tóthlaszló Salgótarján fotórealista képeken Belépve a Talent Alternatív Művészeti Klub helyiségébe többen is fotónak vélték Karácsony Attila némelyik festményét S még közelebb menve is nehéz volt rájönni, hogy az aprólékos precizitással kidolgozott alkotások nem az optika közbeiktatásával, hanem a tehetség, a kézügyesség révén nyerték el formájukat A legnagyobb méretű, Salgótarján című festmény - amelyet az aláírás szerint is az őszCene gál István festőművész mondta megnyitóbeszédében - egy hivatalos művészeti irányzat, a hatvanas-hetvenes években kibontakozott úgynevezett látványelvű festészet fogalomkörébe sorolhatók, a fotórealizmust képviselik. Cene gál István művészettörténeti visszatekintése során kiemelten szólt az 1964-től Párizsban élt „mágikus realista” Csernus Tibor nyolcvanas-kilenclönböző helyeken - így a Talent klubban is - nyílik mód bemutatkozásra, kiállításokra, szakmai beszélgetésekre. - Meg kell becsülni azokat az alkotó embereket, akik itt maradnak s ebben a közegben harcolják meg mindennapi életüket - emelte ki Cene gál István. Személy szerint örömmel vállalta, hogy közreműködjön Karácsony Attila kiállításán, akivel már közösen is álltak a közönség elé. Véleménye szerint azzal, hogy a Salgótarjánban dolgozó, de már hat esztendeje Mátraterenyén lakó alkotó hitelesen örökíti meg életterét s a jelenben megnyilvánuló múltat rögzíti, szolgálatot tesz a jövőnek is. A kiállítás - amelynek legtöbb képe Salgótarjánhoz és környékéhez kapcsolódik, de előszeretettel foglalkozik természeti jelenségekkel, az évszakok sajátosságaival is - éppen fő motívumrendszere miatt kapcsolódik ahhoz a programhoz, amelyet a Talent klub a magyar kultúra napjához illetve megye- székhely várossá válásának kilencvenedik évfordulójához kapcsolódva szervez, rendez. Mindezt a házigazda, Nagyné Hajdú Györgyi mondta el, miközben köszöntötte a megjelenteket és megköszönte a helyi Amandla zenei együttes közreműködését is Karácsony Attila kiállításának megnyitóján. Cs. B. Karácsony Attila az alkotó és Pál Erzsébet - néhai Pál József leánya - az édesapjára is emlékező kiállításon fotó, satis szel elhunyt Pál József író, költő, kritikus emlékének ajánl a festő - például nem kevesebb ideig mint két esztendeig készült. Mondani sem kell, hogy egy ilyen munkához nemcsak manuális készség, sajátos látásmód, megfigyelőkészség, jó szem, hanem nagy elszántság, alázat, s nem utolsósorban határtalan türelem is szükséges. Az ilyen alkotások persze nem véletlenek, hátterükben tudatos vállalás fedezhető fel. Sőt - mint venes évekbeni magyarországi reneszánszáról s említette a világ egyik legbefolyásosabb német kortárs művészt, Gerhard Richtert is, aki újradefiniálta a festészetet. Mondandójának másik vonulataként a salgótarjáni köz- és képzőművészeti élet értékeiről és gondjairól is beszélt. Utóbbiak sorában többek között hiányolta egy galéria létét, működését. Ezért fontos - hangsúlyozta Cene gál István - hogy küMúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ha betalálsz az ágyba, lefekhetsz mellém.” Szerencsés nyertesünk: dr. Váraljai Béla Mátranovák, Dózsa György út 25. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. február 2-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.
