Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-21 / 18. szám

4 2012. JANUÁR 21, SZOMBAT KULTÚRA Utószó a „Lezáratlan szavakéhoz A Bárka című irodalmi, művé­szeti, társadalomtudományi fo­lyóirat Ablak a kortárs magyar irodalomra című on line válto­zatában jelent meg egy elemzés Párbeszédre várva címmel. Mik­lós Eszter Gerda egy nógrádi - jelesül sóshartyáni - tartalmú és alkotójú könyvvel, Handó Pé­ter Al vó konfliktusok útján című munkájával foglalkozik. Úgy vé­li, hogy a magyar-cigány együtt- és egymás mellett élést, az interkulturális kapcsolatokat vizsgáló kötet leginkább odafor- dulásról és megértésről szól, saj­nos nem a két népességcsoport, hanem a szerző és témája között. Miklós Eszter Gerda írása nem az egyetlen jele annak, hogy Handó Péter 2008-ban, a Palóc­föld által napvilágra segített, Nagy Csilla által szerkesztett kö­tetének nemcsak a megyében volt jó a visszhangja. Erre utal, hogy 2009 márciusában a buda­pesti Liszt Ferenc téren, az írók könyvesboltjában is sikerrel mu­tatták be. A fentiek „csak” bevezetőként, afféle ráhangolóként értelmez­hetők Handó Péter legújabb, im­már harmadik könyvével, (az el­ső a leien a felejthető képek kö­zött című verseskötet volt 2007- ben) a Lezáratlan szavak című esszé-, illetve tanulmánygyűjte­ménnyel összefüggésben elmon- dandókhoz. S ha az előző kötet­tel kapcsolatban szóba jött a bo­rító - Balázs János A nap szerel­mese című alkotásával - akkor ezúttal is egy címlapra került re­mekműből - Földi Péter A kút­ásó az égre néz című festményé­ből - kell, pontosabban lehet ki­indulni, amely akár arra is utal­hat szimbolikusan, hogy Handó Péter ugyancsak mélyre ás és igencsak messzire tekint, ami­kor például a kultúra- és a vallás­értelmezésben A teljesség gyö- kerei-t keresi, vagy amikor a tár­sadalomban, az ember teremtet­te univerzumban elfoglalt pozíci­ónkat dimenzionálja, mondván, hogy a „diskurzus nem pusztán emberek közötti párbeszéd, ha­nem az emberek közötti alá- és fö­lérendeltségi viszonynak, a hatal­mi struktúrának a megjelenítése, legalizálása (illetve olykor az új­raszerkesztése, átrajzolása) is. Bár a szavak nyomatékot adnak a dolgainknak, önmagukban nem jelölik ki sem helyünk, sem funkciónk, sem értelmünk a vi­lágban. Mélységet és magasságot kölcsönöznek létünknek, ámde a mindenkori társadalmi értékük a fennálló hierarchiába simulá- sunk függvénye. Hogy ez az értékesülés, értékkel valófelruhá- zódás megtörténhessen, olyan színjátékot kell időről időre ren­deznünk, amely egyértelműsíti lé­tünk relációit ” Ez az idézet is igazolja, hogy Handó Péter intellektuálisan igé­nyes feladatra vállalkozott, ami­kor főként a kultúra, a történe­lem, a létezés témájában elemez problémaköröket (Lehet-e az is­teni büntetés elodázásának esz­köze a művészet? Nyelvi szaltók Heidegger nyomán, A szeretet zsákutcája-e az európai típusú kultúra? Megvan-e még a ma­A kötet borítója Földi Péter A kútásó az égre néz című festménye felhasz­nálásával készült gunk keresztje? A Három jegyé­ben álló ember) alkotói magatar­tásmódokat, fogalomrendszere­ket (mások mellett a német filo­zófus Georg Simmel és a francia szociológus, etnológus Claude Lévi-Strauss esetében) konkrét műveket (köztük Hamvas Béla Az öt géniusz című, magyarság- képet, nemzetkarakterológiát vázoló tanulmányának időszerű­ségét és „időszerűtlenségét”). Az egyik esszében - Mikszáth Kál­mán Bede Anna tartozása című novellája alapján - megjelenik az úgynevezett szégyeneffektus, a másiknak lapán és a haiku kapcsolata adja a témáját, egy harmadiknak a Tudunk-e meg­halni? kérdés jelenti a magvát. Honnan-e határtalan bölcseleti érdeklődés és az ezzel járó impo­náló műveltség, mintegy napra­kész felkészültség ? - kérdezhe­ti az olvasó. A válaszhoz tudni kell, hogy Handó Péter a miskol­ci egyetem kulturális antropoló­gia szakán szerzett diplomát és felsőfokú tanulmányai közben megismerkedett az eleve tekin­télyes kötelező elméleti iroda­lommal. Ő azonban továbbment ennél, nem hagyta abba a búvár­kodást, annál is kevésbé mert - tollforgató ember (is) lévén - tá­jékozottságához mindig szüksé­ge volt újabb és újabb inspiráci­ókra, impulzusokra. Ez jól lát­szik abból a gazdag jegyzékből is, amelyet egy-egy dolgozat után felhasznált irodalomként közzétesz. A megnevezett szer­zők között a nemzetközi és a ma­gyar szellemi élet olyan jeles személyiségei szerepelnek mint például Friedrich Nietzsche, Umberto Eco, Erich Fromm, illet­ve Prohászka Lajos, Lukács György, Ancsel Éva, Balassa Pé­ter, Popper Péter, Heller Ágnes, Jankovics Marcell. Handó Péter írásainak érté­keit messzemenően elismerte a budapesti Napkút Kiadó Kft. képviseletében a felelős kiadó Szondi György is, aki személye­sen is részt vett a kötet salgó­tarjáni - a Szerdatársaság Iro­dalmi Kávéházban rendezett - bemutatóján. Elmondta: éppen a tartalom, az esszékben, tanul­mányokban tapasztalt gondol­kodásmód, felhalmozott tudás­anyag miatt tettek örömmel eleget a Cédrus Művészeti Ala­pítvány megbízásának, s adták ki a Lezáratlan szavak-at. Szon­di György szavai azt a meggyő­ződésünket erősítették, hogy Handó Péter személyében fi­gyelemre érdemes alkotó él Sóshartyánban, vesz részt a megyeszékhely kulturális kö­zéletében, bizonyítva, hogy in­nen is lehet a művészeti aktu­alitásokkal lépést tartani, a szellemi élet egyetemes vérára­mához kapcsolódni. Ráadásul - mint szó esett róla - Handó Péter költő is, naplójegyzetei, kisprózái folyóiratokban jelen­nek meg, az elmúlt hetekben pedig Fekete város, fehér lélek címmel színpadi keretjátékot írt Salgótarján várossá válásá­nak 90. évfordulójára. S min­den bizonnyal - mint kötetének címe is sugallja - számítógé­pén - amelyet bravúrosan ke­zel - folytatódnak a Lezáratlan szavak is. Csongrády Béla „Nógrád, a palóc varázslat” A filmkészítés technikája cím­mel tartott bemutatót a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elmúlt heti salgótarjáni összejövetelén Drexler Szilárd, aki immár évek óta hivatásszerűen foglalkozik ide­genforgalmi illetve dokumentum­filmek készítésével. Számos esz­közről magyarázta el, hogy miként működik, s hogyan hasznosítható a gyakorlatban. Az elmondottak konkrét meg­jelenési formájaként láthatta a klubtagság a Nógrád, a palóc va­rázslat című - Nógrád és térsége turisztikai imázsfilmet, amelynek Drexler Szilárd volt az operatőre és rendező­je is. Az elmúlt évek során jó néhány ilyen karakterű film készült már a megyéről, a megyében s mindegyik ha­sonlított is - a bemutatandó természeti és épített értékek alapján - egymásra és külön­bözött - az alkotók felfogása, szemlélete, a megrendelők igénye szerint - is a másiktól. Értelemszerűen Drexler Szi­lárd filmje sem kerülhette meg azokat a látványosságo­kat, nevezetességeket, ame­lyek Nógrádra különösen jel­lemzők, de egyedi módon - egy család három generáció­jának kirándulásait követve - dramatizált formában, egy mese keretében mutatta be a mindenképp megnézendő gén az egyik leghíresebb nógrá­di településén, a világörökség dí­jat viselő Hollókő szívében fut össze egymással. Addig azonban ki-ki megjárja a salgói, a nógrádi és a drégelyi várat, az Ipoly és a Zagyva völgyét, többek között el­látogat Kazárra, Vanyarcra, Kétbodonyba, Nőtincsre, Bánkra, Horpácsra, Szentkútra, Ipolytar- nócra. A meglátogatott helységek közül nem maradhattak ki a vá­rosok - Balassagyarmat, Szé- csény, Pásztó, Salgótarján - sem, s ugyancsak feltűnnek a képkoc­m ^f\oCjpöA) NOGRAD ES TÉRSÉGÉ Turisztikai imázsfilm Drexler Szilárd filmjét a Nógrád Turisztikai Köz­hasznú Nonprofit Kft. rendelte meg, a gyártó a helyszíneket. A mese szó sze- Szent István Stúdió, a producer Pékár István rint értendő, hiszen másképp volt nehéz lenne elképzelni, hogy a megye különböző részeiről in- kákon Rétság és Bátonyterenye dúlt három csoport - a mama és környékének természeti látniva- a papa a kislányukkal, az apa test- lói is. E felvételek nem véletlenül vére a barátnőjével illetve a két erősségei a filmnek, hiszen nagyszülő - barangolásai legvé- Drexler Szilárd - mint a Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület megyei szervezetének aktív tagja - otthonosan mozog a hegyekben, erdőkben, a vizek partján, ismeri a vadászok, hor­gászok kedvenc helyeit. A tájjel­legű szokások, hagyományok, gasztronómiai sajátosságok nagy hangsúlyt kapnak a filmben s jó öüetnek bizonyult az is, hogy szá­mos helyszínen a kirándulók ön­tevékenyen bekapcsolódnak a helyre jellemző foglalatosságok némelyikébe: a nagymami példá­ul felpróbálja a kazári viseletét, a papa kovácsnak áll be, a kis­lány lovagol. A szépen, em­patikusán fotózott film végig derűs hangulatú, vonzerejét néhány humoros mozzanat is erősíti. A szereplők zöme a Vertich Színpadstúdió tag­jai közül került ki: az anyát Pünkösdi Mónika, az apát Sándor Zsombor, öccsét KojnokDávid, a nagymamát P. Kerner Edit, a nagyapát Molnár Ernő személyesíti meg. Hozzájuk csatlakozott a kislány szerepében Balya Dorottya, illetve a nagybáty barátnőjeként Pintér Brigitta. A nagyapa Kajtár Róbert, a legtöbbet mesélő kislány Károlyi Lili, a fiú Szalay Cson­gor szinkronszínészek hang­ján szólal meg. A szinkron­rendező Földi Tamás volt. Ki­emelendő közreműködőnek bizonyult Navratil Andrea (ének), Agócs Gergő (tároga­tó, duda, furulya) és Mátyás Attila Merkaba (zene) is. A rende­zőasszisztens funkcióját egy má­sik filmes szakember, Kovács Bo­dor Sándor töltötte be. Cs.B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Ez az utolsó eset, hogy így jössz járőrözni, Kántor kutya!” Sze­rencsés nyertesünk: Pistyúr Attila Érsekvadkert, Rákóczi út 67. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. január 19-ig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Thumbnails
Contents