Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-16 / 13. szám
2 2012. JANUÁR 16., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Megújult a Kisboldogasszony plébániatemplom (Folytatás az 1. oldalról.) Nógrádmegyer tehát 1776- ban templom nélkül maradt. 1777-ben Demets András lett a falu plébánosa. Az ő működése idején történt meg a ma is álló új plébániatemplom felépítése 1785 és 1794 között. Az új templomot a régi helyére építették fel, a falu központjában. Az előmunkálatok 1785 februárjában kezdődtek el. Először a régi templom romjait takarították el, majd az alapokat ásták ki. A falu egész lakossága kivette részét a templom felépítéséből. Pénzadományok továbbra is folyamatosan érkeztek magán- személyek és az esztergomi érsek részéről. Az új templom 1795-ben lett kész, és 1795. július 2-án szentelték fel. Az új templomhoz eredetileg egy kisebb fatornyot építettek, ezt később lebontották. A mai tornyot a község szülötte, Végh Pál egerszalóki plébános építtette saját költségén, egy fogadalmának teljesítése miatt 1890-ben. A templom tetőszerkezete 1906-ban egy villámcsapás következtében leégett. Az eredeti zsindelyfedést 1920-ban cserépfedés váltotta fel. Az épületet a II. világháborúban találat érte, tetőszerkezete megsérült. Ezt követően a tető palafedést kapott. A toronysisakot 1973-1975 között cserélték. A külső homlokzatot 1980-1981-ben újították fel, valószínűleg ekkor távolították el a régi ablakkeretezéseket. A tetőszerkezetet 2000-2001A szentmisén a Jóistennek adtak hálát a jelenlévő hívek - a püspökatya és a helyi plébános társaságában a megszépült templomukért Az ünnepi szentmisén gitárosok is közreműködtek Nógrádmegyeren ben újították fel, ekkor régi a palafedést is újra cserélték. Időközben a templom statikai helyzete megromlott, állaga rosszabbodott, a tető alatti párkány egy része leszakadt a déli homlokzaton. Az újabb felújításra volt tehát szükség. Ennek első ütemére 2005-ben került sor: ekkor kapott a templom egy statikai megerősítést, a palafedést cserépfedés váltotta fel, felújították továbbá a tornyot, a toronysisakot valamint a templom főhomlokzatát is. A 2005-ös felújítást a váci püspökség 18 millió forinttal támogatta, az egyházközség hívei pedig 12 millió forintot adakoztak össze erre a célra. Ekkor szerelték be a toronyba a toronyórát, amelynek költségeit a nógrádmegyeri polgármesteri hivatal állta 2 millió forint értékben. A templomfelújítás második üteme a 2011. évben történt meg. Ekkor újították fel a templom két oldalsó (északi és déli) homlokzatát, új ablakokat helyeztek be, visszaállították a hajóablakok körüli keretezést, kicserélték a főbejárat ajtóját és a toronyba vezető ajtót. Ugyancsak ebben az ütemben valósult meg a templom körüli vízelvezető és szivárgó rendszer kiépítése is, valamint ekkor készítették el a templom körüli terület térkövezését a templom- kert felújításával összekapcsolva. A 2011-es, második ütem felújítási munkáinak költségeit különböző forrásokból fedezte az egyházközség. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból elnyert támogatás: 30.611.270 forint, a Nemzeti Kulturális Alapból elnyert támogatás: 4.000.000 forint, a Váci Püspökségtől kapott támogatás: 3.000.000 forint, míg a hívek adományaiból összegyűlt összeg: 4.443.560 forint volt. A kiadások a következőképpen alakultak: a templom külső homlokzati felújítása, a nyílászárók cseréje, a szivárgó és a vízelvezető rendszer kiépítése, a kertépítés és a térkövezés, a karancs- lapujtői Silver 2009 Kft. kivitelezésében készültek el, mintegy 37.678.515 forint értékben. A galambmentesítés, a cserépjavítás és a tetőablakok behelyezése: 1.333.675 forintba kerültek, amely munkálatokat a kistarcsai Panel Alpintechnika Kft. végzett el. A tervezési díj, az építési engedélyezési és a kiviteli tervek 2.126.390 forintba kerültek. A terveket pedig a budapesti Architex Kft. készítette el. A közbeszerzés díja 500.000 forint volt, amelyet a balassagyarmati Szokolai László hivatalos közbeszerzési tanácsadó készített el. A műszaki ellenőri tevékenység költsége 400.000 forint volt, amelyet a salgótarjáni Nyerges Pál építőipari üzemmérnök végezte. Az ŰMVP kis projekt táblájának készítése és elhelyezése pedig 16.250 forintba került. A templomfelújításra költött teljes pénzösszeg tehát összesen 42.054.830 forint volt. Mert az emlékeket nem temethette el... Az 1944-es lavinaszerencsétlenség áldozatainak emlékére rendeztek városi megemlékezést és koszorúzási ünnepséget Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata és a dr. Förster Kálmán Városvédő és Városszépítő Egyesület szervezésében. Az eseményre nagy számban érkeztek megemlékezők - köztük a civil szféra jeles szereplői és a politika élet prominens képviselői is - akik a megemlékezés koszorúival, virágaival és gyertyáival adóztak a hősök emléke előtt. Bali D. Salgótarján. A megemlékezés első részében a Himnusz dallamai csendültek föl a Kohász Fúvószenekar előadásában és Boros Sándor vezényletében. Majd a Pódium Stúdió előadóművészei - Pünkösdi Mónika és Sándor Zsombor - verseikkel, valamint Ascher Anna és Andrássy Fanni népdalénekesek, a Váci Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékei tették még ünnepélyesebbé a rendezvényt. A megemlékezők közül elsőként Varga András plébános mondott imát, az elhunyt áldozatokért. - „Isten veletek!” - halhattuk a korabeli megemlékezések végén. De az is igaz, hogy „Isten velünk!” - kezdte imáját a plébános. - Az bátorít minket, hogy most is szóljunk Istenünkhöz, s kérjük az ő segítségét, támogatását és irgalmas szerete- tét, a havasok vértanú hőseire, áldozataira. S a magunk számára, akiket sokszor fenyegetett és fenyeget a történelmi lavina. Tudjuk, hogy mellettük voltál, amikor a fehér hógörgeteg, a lavina halált hozó sírjukká lett. Egeidet kitártad hazatérő telkeik előtt, és meghallgattad utolsó fohászaikat, Istenem. Ne hagyd, hogy szívünkben arcuk elhalványodjék - mondta imájában Varga András. Ezt követően Eötvös Mihály, Salgótarján Megyei Jogú Város alpolgármestere tolmácsolta a megemlékezés szavait a jelenteid vöknek. Az alpolgármester el- | mondta, hogy hősi halottai van- ! nak Salgótarjánnak és hősi halottai vannak, a minden nagyszerűért lelkesedő és nagy teljesítményekre önként vállalkozó levente ifjúságnak is. Rájuk emlékezünk most - kezdte megemlékező beszédét Eötvös Mihály. A salgótarjáni Acélgyári Levente Egyesület síelői, 1944. január 13-án, Erdélyben, a Kárpátok legmagasabb pontjának, a 2305 méter magas, Nagy-Pietrosz csúcs meghódítása közben érte a sze- rencséüenség. A katasztrófában 15 salgótarjáni járőr, köztük 8 levente az életét vesztette. Ez volt minden idők legnagyobb magyar sporttragédiája.- Ez a drámai esemény, kitörölhetetlen fejezete városunk múltjának. S az erről való megemlékezés, a gyökerekhez vezeti vissza az utódokat, és része kell hogy tegyen a hazaszeretetnek - hangsúlyozta Eötvös Mihály. A szerencsétlenség áldozatainak emlékére - 2003-ban - a helyszínen, kopjafa emléket állított a város. Városunk önkormányzata, a tragédia 60. évfordulóján, salgótarjáni régi központi temetőben - a mostani megemlékezés színhelyén - a sportemberek tiszteletére, kegyeletként - az áldozatok sírjának közvetlen közelében, 2004. januárjában - emléktáblát is avattak.- Régi adósságát törlesztette mindezekkel a város, hiszen az áldozatok hozzátartozói és barátai, ismerősei, helytörténészek és lokálpatrióta városlakók, már több évtizeddel azelőtt fölvetették, hogy a megemlékezésnek és a közös gyásznak emlékhelyet adjunk - elevenítette föl a múltat az alpolgármester. A tragikus események után, számos emberben felmerült a kérdés, hogy mi tehetett a sportemberek indítéka, hogy a kétszeri sikeres megmászása után, az erdélyi Nagy-Pietrosz csúcsot, immár harmadik alkalommal is meghódítsák? A választ a történetem adja meg számunkra. Az akkor 16.000 lakosú Salgótarjánban - mintegy 850 fővel - 1926-ban alakult meg a helyi Levente- Mozgalom, a legnagyobb létszámú egyesület pedig az acélgyárban működött. A sí sport sikerességéhez, nagyban hozzájárult, az akkori leventék sportsze- retete, nem utolsó sorban, annak hadászati célú alkalmazása. „Minden sport honvédelem, különösen a sí sport!” - hangzott az akkori mottó. A salgótarjáni leventék, több országos versenyen is igen sikeresen szerepeltek. A Magyar Sí Szövetség, 1942 és 1943 között bejegyzett egyesületei között ott található, a Salgótarjáni Sí Egyesület Is. A csúcs újbóli meghódítását, így nagy kihívásnak és hazafias cselekedetnek tekintették, megmutatván saját bátorságukat, és hangsúlyozva az ország elvitathatatlan érdemeit. Ennek harmadszori bizonyítása során telték halálukat, a Kárpátok csúcsáról lezúduló lavina-hófórge- tege alatt. Tehát ezekről a bátor sportemberekről emlékeztek meg az ösz- szegyűltek. Legvégül az emléktáblánál, salgótarjáni intézmények, szervezetek és pártok képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
