Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2802011-12-01 / 280. szám

10 2011. DECEMBER 1., CSÜTÖRTÖK SPORTTÜKÖR Egyelőre a döntő(k)ig tekintenek előre KOSÁRLABDA A bajnokságban és a kupában is menetel a pár hónapja még a megszűnés szélén álló SKSE rencnek is több levegő jut, s ezál­tal gyakorlatilag már minden posz­ton több NB I/B-s szinten klasszis játékossal rendelkezünk. Az azóta lejátszott hat bajnokin és három kupamérkőzésen még ha nem is mindig sziporkázó játékkal, de iszonyú magabiztossággal gyűjtöt­tük be a győzelmeket Ahhoz képest, hogy még pár nappal az idénynyitó előtt is kérdéses volt, hogy egyáltalán rajthoz tud-e állni a másodosztályú kosárlabda-bajnokságban az élvonaltól a nyáron búcsúzó salgótarjáni férfiegyüttes, az alapsza­kasz első felének végére sokan már az egyik legfőbb aranyvárományosként tekintenek a legutóbbi kilenc tétmérkőzését kivétel nélkül megnyerő Konecranes- Salgótarjáni KSE csapatára. A bajnoki tabellát holtver­senyben vezető, az amatőr együttesek számára kiírt Dr. Hepp Ferenc-emlékkupában pedig a négyes döntő ka­pujában álló megyeszékhelyi gárda elmúlt néhány hó­napjáról, közeli, illetve picit távolabbi terveiről Dániel Tamás szakmai vezetővel beszélgettünk. Horváth Péter- Szeptember közepén kevesen gondolták, hogy az akkortájt a lét és nemlét határán imbolygó salgótar­jáni együttesről alig több mint két hó­nap elteltével a másodosztály élcsa­pataként beszélhetünk..- Valóban nagyon kuszák vol­tak a viszonyok a bajnokság kezde­tét megelőzően. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy elég markáns ígéretekkel bírtunk néhány poten­ciális támogatótól, és akkor a leg­kézenfekvőbb megoldásnak tűnt, hogy a nyáron egy olyan NB (/frs csapatot rakunk össze, amely ugyan egyértelműen salgótarjáni kötődésű, de a speciális körülmé­nyeket figyelembe véve mégis két- laki életet él. Gondolok itt legin­kább arra, hogy gyakorlatilag a já­tékosok kilencven százaléka Bu­dapesten dolgozik, ezért olyan el­képzelésünk volt, hogy a munka egy részét, egy adott budapesti szakember irányításával részben ott végezzük majd el. Aztán kide­rült, hogy néhányan olyan lehető­séget láttak ebben a helyzetben, amit a maguk javára szerettek vol­na fordítani és gyakorlatilag le akarták nyúlni az indulási jogun­kat Dávid Krisztián egyesületi el­nökkel együtt, akit egyébként szin­tén megkömyékeztek és rendkí­vül korrekt hozzáállással nemet mondott a csábításra, eldöntöttük, hogy ha csak NB B-ben is, de egy­értelműen salgótarjáni kötődésű csapatot indítunk. A játékosok többsége ugyanakkor szintén je­lezte, hogy velünk együtt képzelik el pályafutásuk folytatását, esetleg néhányan annak befejezését is, és számukra is elfogadhatatlan az a helyzet, amit a lágó-szerepben tet­szelgők kialakítottak. Mivel érvé­nyes nevezésünk volt az NB j/B-re, ezért ebben a helyzetben már értek metlen lett volna másban gondol­kodni.-Az első mérkőzésen ugyan még meglátszott, hogy a rajt előtt mind­össze pár napjuk volt összetrombi­tálni a játékosokat, a bajai fiaskót követően azonban szép lassan egye­nesbejött a csapat, amely azóta egy­szerűen nem képes hibázni.- Valóban, s most már azt mon­dom, hogy ha három hétig játsza­nánk egyfolytában a Bajával, akkor sem tudnának megverni. Ehhez persze kellett az is, hogy rendet rakjunk a csapat mögött és a csa­patban. A bajai mérkőzés után ér­keztek a Surmann fivérek, akik se­gítségével kerekebb lett a játé­kunk, lett fazonunk, és életre kel­tek azok az értékek, amik addig is a rendelkezésünkre álltak, viszont jórészt kihasználatlanul maradtak. Néhány héttel később Likár Pétert is sikerült leigazolnunk, így a két palánk alatti „terminátornak”, Hartvich Tamásnak és Godena Fe­telműen átszövi a tevékenységün­ket Újabb apropót adhat az ilyen jellegű megjelenésekre a kupasze­replésünk, ahol már a legjobb nyolc között vagyunk és jövő szom­baton negyeddöntő mérkőzést játsszunk hazai pályán a MAFC együttesével.- Ezekszerinta találkozó elnapo­lása mellett kardoskodó fővárosiak végül beletörődtek, hogy a hivatalos időpontban rendezik a találkozót?- Valóban van a több kettős já­tékengedéllyel rendélkező fiatalt szerepeltető MAFC részéről egy gyenge próbálkozás, hogy ne de­cember 10-én legyen a mérkőzés, de úgy gondolom, hogy a szabá­lyok egyértelműek, tehát én biztos vagyok abban, hogy a fenti idő­pontban játszhatjuk ezt a történel­mi jelentőségű meccset Kevésszer adatott meg salgótarjáni labdajá­tékcsapat életében, hogy egy or­A csapatkapitány Hartvich Tamás a pályán és azon kívül is igazi vezére a tarjáni együttesnek fot&hüvösi csaba- Játékerejét tekintve ön hová he­lyezné csapatát a másodosztályú mezőnyben?- Nyilván elfogult vagyok a sa­ját játékosaimmal szemben, de számomra egyértelmű, hogy ismét az NB J/B legjobb csapatát sikerült összerakni. Egy korábbi beszélge­tésben már említettem, hogy a baj­nokság kezdetekor négy-öt csapat is bajnokaspiránsnak jelentkezett be, én azt gondolom, hogy szeré­nyen mi is beleszólnánk ebbe a ve­télkedésbe. Most a legfontosabb­nak azt tartom, hogy a megfelelő helyeken is felismerjék, hogy is­mét egy nagyon pozitív dolog kezd kialakulni Salgótarjánban, ami eb­ben a lepusztított városban, egy mentőöv, egy kapaszkodó lehet. Nem csak a sport területén, hanem mondjuk a gazdaságban is segítsé­get tudnak nyújtani a városnak, az itt lakóknak szponzoraink, támo­gatóink, akik hál’ istennek azono­sulnak azzal a lokálpatriotizmus­sal, ami, remélem láthatóan, egyér­szágos kiírású kupasorozat négyes döntőjébe juthasson, ezért nagyon készülünk az összecsapásra, s gon­dolom közel telt ház előtt, egy iga­zán színvonalas mérkőzést láthat­nak a nézők. Ráadásul terveink közt szerepel, hogy továbbjutás esetén megpályázzuk a négyes döntő rendezését is.- A bajnokságban az alapsza­kasz odavágó körének finise követ­kezik Milyen reményekkel várják hátralévő találkozókat?- Még két bajnoki mérkőzésünk van ebben az évben. Pénteken a Vásárhely együttesét fogadjuk, amelyet pár napja eléggé magabiz­tos teljesítménnyel győztünk le ide­genben is. Gondolom, valahogy itt­hon is megoldjuk a feladatot Aztán december 17-én Egerbe megyünk egy valódi rangadóra, ahol minden eddiginél nagyobb erőket kell moz­gósítanunk az újabb győzelem ér­dekében, de szerintem ezzel sem lesz gond. Az alapszakasz őszi for­dulóiból egy mérkőzés marad jövő­re, amit az MTK, a másik nagy ri­vális halasztott el, nyilván taktikai okokból.-A törökbálintiak „taktikája” sa kak szerint ama a reményükre épül, hogy Tatjánban előbb utóbb úgy is elfogy a pénz, és ennek következté­ben jövőre már egy meggyengült ri­válissal találkozhatnak majd..- Valóban a mai világban bármi előfordulhat, de mi még minden bajnoki szezont befejeztünk, a fél­behagyás inkább debreceni spe­cialitás. Én úgy gondolom, hogy mind a hátterünk, mind a szak­mai vonal, nem hogy gyengülne, hanem egyre inkább erősödni lát­szik. Bár az is igaz, hogy a támo­gatóink nagy része nem salgótar­jáni cég, de majd megpróbáljuk megteremtem a kötődést, a kap­csolatot így a nagyon fontos gaz­dasági részt stabilnak látom pilla­natnyilag.- Szakmailag miben látja az elő relépés lehetőségét?- Bár azt mondtam, hogy ez a csapat most is az NB I/B legerő­sebb társasága, és minden posz­ton klasszis játékosokkal rendel­kezik, azért néhány lépést még szeretnénk tenni. Részben egy­re inkább erőltetnénk az edző­mérkőzéseket, másrészt elsősor­ban az elfoglaltságom miatt gon­dolkodom egy szakmai segítő­ben, illetve, ha lehetőségünk lesz, akkor a játékoskeretet is to­vább erősítjük. Utóbbira két el­képzelésem van, s bár az egyik még tényleg csak egy kósza gon­dolat, a másik már tárgyalási szinten van. Egy külföldi, volt vá­logatott szintű játékossal egyez­tetünk, aki további keménységet és harciasságot hozhat az amúgy sem puhány csapatunk­ba. Ami az edzőkérdést illeti, saj­nos az elmúlt évben is több levi- tézlett, fogatlan oroszlán fordult meg nálunk, tehát ilyen embe­rekben és régi csapdákban nem gondolkodom. Bármennyire is kecsegtető az is, hogy a Debre­cenből ismert finn mágus, Mika Turunen szabadlistás lett, pilla­natnyilag rénszarvasfaggyú- gyártásban jeleskedő szakem­bert sem keresünk. Komolyra fordítva a szót, pillanatnyilag két opció körvonalazódik, majd meglátjuk, hogy kivel sikerül megegyezni.- Tegyük fel, hogy minden a ter­veik szerint alakul és a csapat eléri azt az eredményt, amire szavaiból ítélve, predesztinálva van. Lát arra reális esélyt, hogy egy esetleges baf noki címet követően jövőre ismét a legjobbak között mérettesse meg mar gát az SKSE?- Korainak tartom még ezt a fel­vetést, most egyelőre beérném az­zal is, hogy legyünk ott a végek számolásnál, játszhassunk bajno­ki döntőt, amit nyilván jó lenne meg is nyerni. Aztán pedig meglát­juk, hogy azok a háttérmunkák, amiket folyamatosan csinálunk, mennyi eredményt hoznak. Egy biztos, úgy, hogy minden teher a mi nyakunkba szakad, és egy NB 1/A-s szereplés teljes feltételrend­szerét nekünk kell megteremteni, még egyszer nem vágunk bele. Amennyiben azonban megfelelő szerepet vállal a város, a helyi erők, akkor a mi szponzori hátte­rünket hozzátéve, egy mostani Ka­posvár, Pécs, Sopron szintű csapa­tot össze lehet rakni. Elhunyt Menczel Iván olimpiai bajnok Menczel Iván (1941-2011) FOTÓ: SATIS Életének 70. évében elhunyt Menczel Iván olimpiai bajnok labdarúgó, a Salgótarjáni BTC, a Tatabányai Bányász és a Vasas egykori élvonalbeli fedezete, aho­gyan ma mondanánk: középpá­lyása. Menczel Iván 1941. december 14-én született Karancsalján. A pályafutását 1953-ban kezdte el az SBTC csapatában, ahol a fel­nőttek között 1958. július 9-én a Szombathely elleni idegenbeli mérkőzésen mutatkozott be, ahol 4:l-re kikaptak. Az utolsó fellépé­se a fekete-fehér színekben 1963. június 30-án volt hazai pályán az Újpesti Dózsa elleni 0:(Ts mérkő­zésen. A Stécé első osztályú csa­patában összesen 96 alkalommal szerepelt, s 17 gólt szerzett. Ezután a Tatabányai Bányász­hoz került (82 mérkőzés/16 gól), ahol 1964-ben és 1966-ban a baj­nokság harmadik helyén végez­tek. A Vasashoz 1968-ban igazolt (101 mérkőzés/13 gól) és itt is két bajnoki bronzérmet (1968,1970- 1971) szerzett csapatával, s köz­ben 1970 júniusában Középeuró­pai kupa (Mitropa kupa) döntőjé­ben az TI International Bratislava ellen idegenben 2 - 1-re kikaptak, de hazai pályán 4-1-re győztek, így övék lett a trófea. 1972 nyará­tól már nem az első osztályban, hanem Bp. Vasas Izzóban folytat­ta, ahol 1976-ban fejezte az aktív játékot. Az élvonalban összesen 279 NB les mérkőzésen játszott, s 46 gólt szerzett. Időközben tagja volt az 1960- ban a bécsi UEFA-tomán győztes ifjúsági magyar válogatottnak. Aztán 1962-ben ott volt a magyar csapattal a chilei világbajnoksá­gon, de pályára nem lépett. Az 1968-as, mexikóvárosi olimpiai arany megnyerésében elévülhe­tetlen érdemei voltak. A döntő­nek egyik hőse volt Menczel Iván, aki a bolgárok elleni 4:1-es győze­lemből egy góllal és két gólpasz- szal vette ki a részét. Mind a hat mérkőzésen szerepelt és három gólt ért el. Olyan társakkal lett aranyérmes mint - mások mel­lett - Novák Dezső, Páncsics Mik­lós, Szűcs Lajos, Fazekas László és Dunai Antal. A remek játékos kitűnően kombinált, kiválóan rúgott és fe­jelt, de az A válogatottban egy­szer sem kapott helyet, pedig a középpályán és a csatársorban egyaránt megállta a helyét Visszavonulása után utánpót­lásedzőként dolgozott, a Vasas Iz­zó, a Fót, a Vörös Csillag Gépgyár, a Salgótarján és a Vasas csapata­inál. Korkedvezménnyel vonult nyugdíjba, a '90-es évek vége fe­lé visszaköltözött Salgótarjánba. Az olimpiai aranyérmesek talál­kozóinak állandó résztvevője volt Tavaly tavasszal az MLSZ Telki­ben ünnepelte a bécsi UEFA- torna győzelem 50. évfordulóját, ahol az akkor még életben volt, meghívott csapattagok (Dunai Antal, Galambos Lajos, Gál Ár­pád, Ihász Kálmán, Káposzta Be­nő, Kékesi Mihály, Krajcsi József, Mészöly Kálmán) között jelen volt Ő is. Menczel Ivánt 2011-ben a Vasas százéves jubileuma alkal­mából a klub örökös bajnoka cím­mel tüntették ki. Bár - mint a fentiekből is kide­rül - több csapatban játszott, jó néhány egyesülethez kötődött, so­ha nem felejtette el, hogy honnan indult: tizenkét éves korától az SBTC volt „felnevelő dajkája”. Nem véletlenül döntött úgy, hogy sok év után hazaköltözött Salgó­tarjánba egykori játszótársai, ba­rátai közé. Itt, a garzonházbeli la­kásában dobbant utolsót a szíve... ■ B.T. Lemaradtak a nógrádiak Olimpiatörténeti vetélkedő 2012 jegyében Nemrégiben lezárult a „Szur­kolj Londonban” címet viselő or­szágos olimpiatörténeti vetélke­dő, amit a Magyar Olimpiai Bi­zottság hivatalos utazási irodája, a Pegazus Sport Tours szervezett. A nagydöntőben a bátonyte- renyei Tóth Sándor párosban az ötödik helyet szerezte meg. Maga a vetélkedő a kvizpart.hu internetes portálon kezdődött, ahonnan hatvannégyen jutottak be a második fordulóba, köztük két Nógrád megyei olimpiabarát, dr. Kollár Mihály és Tóth Sándor. Ezt a második „kört” két helyszí­nen, Győrben és Nyíregyházán rendezték. Érdekes módon a ke­let-magyarországi középdöntőre többen jöttek el a „nyugati oldal­ról”, például a nagykanizsai Kis János, így jelentősen felerősödött a mezőny. A második fordulóban egyénileg versenyeztek az „ötka­rikás agytrösztök”, a legjobb tíz játékost pedig párokba sorsolták, s ők még ott tovább viaskodtak. Dr. Kollár Mihály nem járt szeren­csével, kis különbséggel kimaradt a legjobb tízből, míg Tóth Sándor Mecséri Annamáriával a tudós mezőny egyetlen hölgytagjával került egy csapatba a folytatás­ban. Sikerült is végül Nyíregyhá­záról a hatos országos nagydöntő­be kerülniük. A múlt hét végén, a budapesti Csík Ferenc Általános Iskola és Gimnáziumban tartott végső fináléban a Mecséri-Tóth duó 178 megszerzett ponttal az ötödik helyen végzett. A győzel­met, egyben a fődíjat, egy négyna­pos londoni olimpiai részvételt a Csapkó Zoltán -Nagy Barnabás kettős szerezte meg 248 ponttal.

Next

/
Thumbnails
Contents