Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)

2862011-12-08 / 286. szám

2011. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 3 NÓGRÁD MEGYE Kiállítást nyitnak Salgótarján. Timmer Dániel alko­tásaiból nyitnak kiállítást decem­ber 8-án (ma) 10.20 órakor a Ma­dách Imre Gimnázium és Szak- középiskola Fayl Frigyes Galériá­jában. A műveket Timmer Zoltán építész ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe. Járt a piacon is... Salgótarján. A vásárcsarnokban is találkozhattak a Mikulással pár napja a gyerekek. A piros ru­hás ajándékosztó a piac hátsó udvarán hintóval várta az óvodá­sokat, s a kicsik három csoport­ja élt is ezzel a lehetőséggel. Boszorkány Szécsényben Szécsény. December 9-én, pén­teken Wass Albert művéből lát­hatnak színházi előadást A fun- tineli boszorkány címmel. A két felvonásos drámát a Főnix Szín­házi Műhely adja elő a Krúdy Gyula Városi Művelődési Köz­pontban. Az önkormányzat ál­tal támogatott előadás 19 órakor kezdődik és a belépés díjtalan. Itt van Nógrád csillaga Bátonyterenye. a salgótarjáni Oláh Gergő lett Nógrád megye leg­fényesebb csillaga a Bátonyte- renyei Városi Televízió által elindí­tott tehetségkutató versenyen. Az eredmény a Petőfi Művelődési Házban néhány napja megrende­zett látványos és színes műsor ke­retében született meg. A közönség Molnár Melina, Deák Lotti, Oláh ’Oiight’ Tibor és Oláh Gergő pro­dukcióin túl további, már koráb­ban kiesett nyolc döntőstől is hall­hatott egy-egy dalt, sőt meglepe- tés-műsorszámok is elhangzottak. Az eredményhirdetés előtt pe­dig 2010 férfihangja, Kökény Atti­la szórakoztatta a jelenlévőket. A Nógrád csillagai verseny döntő­sei közül a nézők is választhattak egy favoritot. Ebben az esetben megmutatkozott a hazai pálya előnye, a közönségdíjat ugyanis a bátonyterenyei Cseszták Sándor hatalmas fölénnyel vitte el. A csaknem négyórás show vé­gén derült ki, hogy a zsűri kit ta­lált a legrátermettebbnek az elő­adóművészi pályára. A győztes Oláh Gergő meghatódva, és a tő­le megszokott szerénységgel fo­gadta a gratulációkat. Elektromos ágyakat, ajándékokat kaptak Képünkön középen Soltész Miklós, tőle balra a jégkorongosok és menedzserük, jobbra pedig dr. Fehér Edit és Bállá Mihály láthatók Szabó Andrea Balassagyarmat A magyar jégkorong-válo­gatott játékosai Soltész Miklóssal, a Nem­zeti Erőforrás Minisztérium szociális, csa­lád- és ifjúságügyért felelős államtitkárá­val közösen adtak át Mikulás-napi ajándé­kokat és tárgyi támogatást a Reménysu­gár otthon lakóinak. Az 1972-ben alapított otthon, amely álla­mi gondozott, árva, illetve súlyos és halmo­zottan sérült gyermekeket és fiatalokat ápol, baráti kapcsolatot tart fenn a magyar jégkorongválogatottal, akik közül Svasznek Bence, Majoross Gergely, Kangyal Balázs és Roger Holéczy hozott cipőket, plüssállato- kat, mesekönyveket, Mikulás-csomagokat a gondozott gyermekeknek. Immár harmadik éve látogatják meg az ünnepek előtt az intézményt menedzse­rük, Péter Emese kíséretében. Mindez most összekapcsolódott egy nyertes pályázattal is, amelyet a Nemzeti Rehabilitációs és Szo­ciális Hivatal írt ki, s amelynek keretében az otthon fenntartója, a Nógrád Megyei Ön- kormányzat összesen 21 elektromos ágyat és 23, antidekubitusz - vagyis a felfekvést megelőző - matracot nyert el a megye bent­lakásos intézményeibe. A balassagyarma­ti Reménysugár otthon négy ágyat és négy matracot kapott, s még 17 ágy, illetve 19 matrac kerül majd bátonyterenyei, salgó­tarjáni, diósjenői, berceli és ludányhalászi otthonokba. A Reménysugár otthon jelenleg egy 16 fé­rőhelyes, gyermekvédelmi szakellátást biz­A gyerekek szemmel láthatóan örömmel fogadták a meglepetéseket tosító gyermekotthont, egy tíz férőhelyes anyaotthont és egy 80 férőhelyes fogyaté­kos ápoló-gondozó otthont működtet. A parkban egy 12 személynek helyet biztosí­tó ápoló-gondozó típusú lakóotthon is meg­található. A fogyatékosotthonban és a lakó­otthonban a súlyos értelmi fogyatékos és halmozottan sérült gondozottak ápolása mellett fejlesztés, mentálhigiénés segítség is folyik. A rendkívül nehéz feladatot ellátó intéz­ményben Soltész Miklós államtitkár nyúj­totta át jelképesen a dolgozók munkáját megkönnyítő és a betegek életminőségét javító ágyakat Bállá Mihály országgyűlési képviselő és Medvácz Lajos polgármester társaságában. Az államtitkár elismerően szólt a jégko­rongosok pályán megmutatkozó erejéről, valamint társadalmi szerepvállalásáról.- Az összefogás adja egy társadalom erejét. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális államtitkárságától származik az a gondolat, hogy tegyen a rászorulókért, a fekvőbetegekért, így kerülnek a Magyar- országon gyártott elektromos ágyak a szükségben szenvedőkhöz, akárcsak a hozzájuk tartozó matracok, amelyeket a szegedi börtön lakói készítenek, így köz­vetve ők is tudnak segíteni a gondozotta­kon - mondta Soltész Miklós, hozzátéve: mindenképpen lesz folytatása a pályázat­nak. A hokisok kifejtették: örülnek, ha a sport ilyen módon is segíteni tud. Dr. Fe­hér Edit, az otthon igazgatója úgy fogalma­zott: az év közben is feléjük irányuló sze­retet mindennél többet ér. „Legyen csendes az álmuk" (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarjánban is hallgattak a harangok az orosz tankok között: nem sirathatták a száznál is több áldozatot. Nem kondulhattak meg a temetésre, a misére, mert nem lehetett. Nem csillogott 1956 ka­rácsonya, nem volt „aranydió a fá­kon”, nem volt más, csak „fagy, di­dergés, éhség” - és a miértek so­kasága. 1956 karácsonya nagyon sok salgótarjáni számára a csen­des gyász karácsonya volt. Ezt nem mi, nem az utókor találta ki: a köztünk élő túlélők tanúskod­nak róla. A fagyos földbe tett fiatal, alig huszonéves áldozatok sírja fö­lött sokszor az egész város vagy egy-egy falu teljes lakossága ott állt, döbbenten, csendben vagy az édesanyákkal miértet kiáltva. Ma, az 55. évfordulón is csende­sen, lelkűnkben imával, szívünk­ben miértet kérdezve, kezünkben virággal és gyertyával gyűlünk össze. 16 órától ökumenikus isten­tiszteletet tartunk abban a temp­lomban, ahol 1950 nyarán ugyan­az a hatalom, ugyanolyan kegyet­lenséggel hurcolta el a ferencese­ket, ahogyan 1956 decemberében golyót zúdított a mintegy három­ezer emberre. A salgótarjáni feren­cesek története 1950. július 31-én éjjel fél egykor lezárult - ahogyan Buczkó Atanáz atya személyesen mesélte: vérebekkel körülvették a házat, rájuk rontottak, teherautóra pakolták, és Jászberénybe vitték őket. A hatalom kegyetlenségét jel­zi ez a mondat is. De ők, a ference­sek is a nemzet hősei lettek, aho­gyan a salgótarjáni sortűz áldoza­tai is. Fáklyával a kezünkben vo­nulunk végig a városon az isten- tisztelet után harangzúgás mellett. Mit jelképez a fáklya? Az emléke­zésünket, a gyászunkat, az értet­lenségünket. Az Isten házából a tett színhelyére vonulunk. Nem a hangzatos beszédek, a szónokla­tok, hanem a résztvevők iránti tisz­teletből, az áldozatok emléke miatt. Fejet hajtunk az egykor ott álló több ezer ember előtt, megkoszo­rúzzuk az emlékművet és fejet haj­tunk az áldozatok emléke előtt is. Tollas Tibor, az egykori 1956-os szabadságharcos a címben is idé­zett szavakkal emlékezett a 30. év­fordulón a hősökre: „Legyen csen­des az álmuk, / mert nem haltak hiába.” Hősök lettek - Salgótarján hősei, akik a szabadságért kiáltot­tak, de szavukra golyózáporral vá­laszolt a hatalom. Legyen csendes az álmotok, salgótarjáni hősök, emléketeket kegyelettel örökre megőrzi az utókor! Salgótarján. ló hangulatú adventi kézműves­műhellyé változott teg­nap délután a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet terme. Az itt dolgozók a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Körével ösz- szefogva felnőttek részé­re szerveztek foglalko­zást, amelyet szlovákiai - breznai - virágkötők vezettek. A baráti kap­csolatépítést is célzó ta­lálkozáson természetes anyagok felhasználásá­val adventi koszorúkat készítettek a résztvevők. FOTÓK: GYÚR IÁN TIBOR Koszorút „font" szlovák, magyar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents