Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2852011-12-07 / 285. szám
2011. DECEMBER 7., SZERDA SZTORI 7 Aki elhúzta az olaszok nótáját mesterség Egy jó hangszer legalább fél évig készül és örök érték Hétszáz hegedű közül egy magyar mester, Rácz Pál munkája nyert bronzérmet a cremonai nemzetközi he- gedűkészítő-versenyen. Fábos Erika „A versenyen én voltam az egyedüli magyar induló, Gáspár De Salo, a bresciai iskola alapítójának brácsáját, valamint Guarneri del Gesu hegedűjének hiteles másolatát készítettem el" - mondta Rácz Pál hangszerkészítő. A versenyt kísérő kiállítás a legjobb hangszergyártó műhelyek, kereskedők és muzsikusok nemzetközi találkozója is egyben, és rangot jelent, ha itt az élmezőnybe kerül egy mester. A szakavatott zsűri kézbe veszi a jelöletlen hegedűket, pontoz, aztán a zenészektől paravánnal elválasztva, meg is hallgatja őket. így alakul ki a sorrend. Rácz Pál az észak-olaszországi megmérettetésen, amit a hangszerkészítők olimpiájának is neveznek, tavaly is szerepelt és második díjat nyert. A mostani, bronzérmes hangszer több mint hat hónapig készült, korhű és természetes anyagokból - ez ugyanis előírás. Nemcsak ennek, minden hegedű testének juharfából kell készülnie, és lucfenyőből a tetejének, de persze nem mellékes, hogy milyen minőségű ez a fa. A legjobb a lassan növekedett, tömör szerkezetű és teljesen kiszáradt anyag. Ez általában legalább 20-30 éves fát jelent.- Mindenképpen meg kell különböztetni egymástól a műkincs értékű több száz éves hegedűket a mai hangszerektől, ezeknek ugyanis nem érdemes összehasonlítani az árát - mondta Rácz Pál. - Van olyan Stradivari, amiért milliárdokat is fizettek már forintban, míg egy kiváló mesterhegedűnek manapság úgy félmillió forint körül kezdődik az ára attól függően, hogy ki készítette, milyen műhelyből származik, mennyire egyedi és milyen művészi a kidolgozottsága. Hegedűt nemcsak nagyon drágán lehet venni. A gyári hangszereknek 20-30 ezer forint az ára, a manufakturális hegedűk 50 és 200 ezer forint közötti összegbe kerülnek és vagy úgy készülnek, hogy egyes gyári darabjaihoz kézimunkát is tesznek, vagy úgy, A legjobb a lassan növekedett, tömör szerkezetű és teljesen kiszáradt fa alapanyag. Ez általában legalább 20-30 éves fát jelent. hogy egy hangszeren többen is dolgoznak, vagyis valaki csak a hátát, egy másik készítő csak az oldallapokat készíti. A kismesterhegedűk már egy ember munkáját dicsérik, de ahhoz már, hogy valaki nagymesterhegedűt készítsen, legalább a szakmában eltöltött 10-15 év és nemzetközi elismerések kellenek. Egy kismester úgy 400- 600 ezer forintot kérhet egy új hangszerért, egy nagymester pedig ennek akár a tízszeresét is. Ezekkel a hegedűkkel természetesen már nem gyakorolnak, hanem koncerteznek a muzsikusok. „Hogy egy régi hegedű milyen értéket képvisel, arról az ötévente kiadott fuxtaxa ad útbaigazítást. Ez egy olyan album, amit időről időre neves kereskedők és szakértők állítanak össze és a tapasztalatok szerint az Olaszországban készült hangszereknek emelkedik hosszú távon az értékük. Ezek közül is a Cre- monában készült hegedűk érnek a legtöbbet.” A kisvárost a legnagyobb olasz hegedűkészítő családok tették híA legnagyobb titok: a Stradivarius A mester rácz PÁL muzsikuscsaládból származik és olyan felmenőkkel büszkélkedhet, mint Rácz Aladár cimbalomművész, akitől barátja, Igor Stravinsky is leckéket vett. Rácz Pál is muzsikusként kezdte, majd a zenéléssel felhagyott és több mint húsz éve gyermekkori hobbijának, a hangszerkészítésnek él Több mint tíz éve saját műhelye van, a híres magyar hegedűkészítő, a Reményi-dinasztia egykori üzletének helyén dolgozik. STRADIVARI MŰHELYÉBŐL több mint 800 hangszer maradt ránk - csellókat, brácsákat, hárfát és mandolinokat is készített, de ezek közül 500 a hegedű. Ma úgy 140 van olyan állapotban, ami koncertképes. Hozzáértők azonban állítják, bizonyosan több is lappang még magántulajdonban, anélkül, hogy tulajdonosa ismerné az értékét. STRADIVARI MUNKÁSSÁGÁNAK arany korszaka 1700 és 1720 közé esett, az .ekkor készült hangszerei a legdrágábbak. Magyarországon egy Stradivari van állami tulajdonban, egyet Lendvai József hegedűművész használ, a másikon művésztársa, Baráti Kristóf játszik, egyet pedig - amely több mint 150 évig lappangott - a napokban mutattak be Cecília néven. A 314 éves hangszert Kokas Katalin kapta meg öt évre és Zelnik István, az Aranymúzeum tulajdonosa vásárolta meg. Olasz mesterek tökéletesítették A hegedű első megjelenési formája a reneszánsz hegedű volt. Majd a barokkon, a rokokón és a bécsi klasszicizmuson át a romantikáig a zene minden rezdülését követve elsősorban olasz műhelyekben fejlődött, változott. Ez alatt a csaknem háromszáz év alatt vált modem hegedűvé, olyanná, amilyennek ma is ismerjük. A hegedű formája, felépítése, szerkezeti részei, díszítése ugyanis 300 éve gyakorlatilag nem változott. Persze minden mester kicsit másképpen dolgozik, és a hegedűkészítés nem is egyszerű mestermunka: művészet A festészethez, a szobrászathoz és az akusztikához is érteni kell, hiszen a hegedű lelke a hangja. A hegedűkészítés Magyar- országon a 17. század végén jelent meg és a magyar mesterek között is vannak olyanok, akikért rajonganak a muzsikusok: Nemessányi Sámuel hegedűiért például ugyancsak vagyonokat fizetnek. Jelenleg száz hegedűké szító dolgozik hazánkban, többségük a fővárosban. réssé. Az Amati-, a Guarnieri- és a Stradivari-munkákért máig csillagászati összegeket fizetnek akkor is, ha hangszerként már nem is használhatók. Munkásságuknak és Mussolininek - aki neves hegedű- és hangsze- résziskolát alapított ott - köszönhetően Cremona ma is a hegedűkészítés fellegvárának számít. „Általában gazdag családok, bankok, a világ legtehetősebb cégei, légitársaságok, sőt városok, országok vásárolnak a történelmi hangszerekből. De attól még, hogy régi és híres mester készítette, nem biztos, hogy jó egy hegedű, vagy nem feltétlenül kiemelkedően jó. Baráti Kristóf hegedűművész például a Nemzeti Filharmonikusokkal a Stradivarija helyett játszott már végig koncertet az általam készített hegedűn és a zenekarból senki nem vette észre a különbséget, szóval különlegesen jó hegedűket manapság is lehet készíteni. Készítenek is sokan.” Suszter a kaptafánál vagy író a kapanyélnél? RADOS át VIRÁG parázs vita kerekedett a felnőttek gimnáziumában, abban az osztályban, ahová barátom, A. jár, azon az irodalomórán, amelyiken Petőfi Apostolát vették. Éppen arról beszéltek, hogy s mint volt az, amikor a főhős írta forradalmi művét a világ megjobbításáról, közben családjával együtt egy nyomorúságos padlásszobában éhezett. A csecsemő meg is hal, és apa, hogy illőn eltemettethesse, eladja utolsó értékét, a feleségétől kapott jegygyűrűt. ebből lett a kalamajka. Barátom egyik osztálytársa ugyanis mélyen felháborodott. „Miért nem ment el kapálni?” - hördült fel bőszen. Tényleg, miért is nem? Talán mert hivatása volt, az egyetlen dolog, amihez értett, és amit meggyőződésből csinált, csak pechjére abban a társadalomban abból nem lehetett megélni? Akkor most ki- vel-mivel is volt a baj? Vagy ha gyakorlatiasabban fogjuk fel: a kapálás idénymunka, márpedig a mese télvíz idején játszódik, amikor maximum havat lapátolni lehet, de akkoriban nem volt közmunka meg ön- kormányzat. S HA TOVÁBBGONDOLJUK: mi lett volna, ha az összes költő, festő, író kapát ragadott volna, amikor képtelen volt eladni a verseit, képeit, regényeit? Most nem volna se József Attilánk, se Rembrandtunk, se Mik- száthunk. Egyáltalán: ha az értelmiségi munka nem konvertálható egy zsák pénzre, akkor a kapálás máris értékesebb tevékenység? FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, én beCSÜ- löm a fizikai munkát. De találónak tartom a mondást, hogy „suszter, maradj a kaptafánál”. Tehát: „értelmiségi, maradj az íróasztalnál”. Inkább ott van a baj, hogy terjed a nézet, miszerint a szellem emberére nincsen szükség. Mert nem hajt kézzelfogható hasznot. Én is megkaptam a magamét egyik rokonomtól, amikor kicsit rosz- szabbul ment a szekér: a helyemben ő már egy virágárus mellett volna kisegítő. És hogy nem lehet válogatni. Utóbbiban igaza volt: akinek hivatást adott a jó sorsa, az valóban nem válogathat. „írjál!” - dörren a belső vagy külső parancs. PROFESSZOR ISMERŐSÖM Úgy fogalmazott: az értelmiség a többiek szellemi védőernyője. A tanár tanítja társai gyerekeit, az orvos meggyógyítja őket, a mérnök házakat tervez nekik, az író kimondja azt, amire a többiek maximum csak gondolnak. Kapálni küldeni őket - ez csak egy értelmiségellenes társadalomban lehet üdvözlendő ötlet. Nem beszélve arról, hogy az illető, akinek a fejéből kipattant, éppen érettségit készül szerezni. Ahelyett, hogy kapálni menne. Hallgatni arany IMF-intelmek Christine Lagarde, az IMF elnök asszonya arra próbál utalni, hogy az IMF-re figyelni kell, tehát a régi magyar módszer: egyik fülünkön be, a másikon ki, most nem lesz célravezető. Hallgatni arany az IMF-re, persze jobb lenne egy kis aranytartalék, akkor talán oda sem kellene figyelni a valutaalap intelmeire. Vajon mit akarnak majd? És kit akarnak? Egyelőre hallgatnak. Mi pedig majd fogunk, ahogy Lagarde asszony mutatja.
