Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2842011-12-06 / 284. szám
4 2011. DECEMBER 6., KEDD NÓGRÁD MEGYE Legnagyobb kincsünk gyermekeink mosolya Régi ismerősként köszöntötték a nógrádi óvodákban Becsó Zsolt országgyűlési képviselőt, a Nóg- rád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökét, valamint munkatársait az apróságok és az óvó nénik a napokban, amikor óriási puttonyokkal felszerelkezve betoppantak a megye több tucatnyi településének gyermekintézményeibe. NÓgrád megye. Becsó Zsolt látogatása nem volt váratlan, hiszen immár hagyomány, hogy évről évre valódi magyar csemegét visz a legkisebbek számára. A NÓgrád Megyei Közgyűlés jóvoltából ebben az esztendőben sem maradhatott ki egyetlen nógrádi kisdedóvó sem a több, mint hattonnányi szállítmányból, amely kiporciózva érkezett éppen Mikulásnap táján.- Bölcsek szerint az egészség legfőbb jelképe az alma, amely pirosló vagy aranysárga színével a téli ünnepek díszvilágának egyik elengedhetetlen tartozéka. Ezért is választottuk éppen ezt az ajándékfélét a meglepetések sorába. Arra is ügyeltünk, hogy a meglepetés a szüAz ízletes ajándékot az idén is kitörő örömmel fogadták a bátonyterenyei Őzike óvoda apróságai lőfóld, közelebbről szűkebb pátriánk terméke legyen - nyilatkozta lapunknak Becsó Zsolt, aki - alaposan felpakolva, munkatársaival együtt - elsősorban a dél-nógrádi települések intézményeit látogatta sorra a közelmúltban. Az esemény kapcsán az elnök a következő gondolatokat osztotta meg:- Látogatásaink célja nem csupán az ajándékok átadása volt, hiszen szerettük volna igazán testközelből megismerni a kis- és nagytelepülésen élő gyermekek, valamint óvodapedagógusok ünnep előtti hétköznapjait. Az elmúlt évekhez hasonlóan osztották meg a látogatókkal gondjaikat, problémáikat, örömeiket és az adventi készülődés mozzanatait. Kettős szerepben, politikusként és kisgyermekes apaként is élmény volt hallgatni a Mikulás-dalokat és persze megnézni a karácsonyi ünnepre koreografált játékokat, amivel szeretteiknek kedveskednek az apróságok. Hiszem és vallom, hogy legfőbb kincsünk a gyermekeink mosolya. Bízunk benne - ugyanakkor azon munkálkodunk - hogy ebből a cudar gazdasági és költségvetési helyzetből a jövő nemzedéke minél kevesebb hátrányt szenved majd és a gondokat az ünnepi gyertyafény - legalább egy rövid időre - árnyékba borítja. Advent második gyertyája is ég B. D. Salgótarján. Több száz ünneplő gyűlt össze Salgótarjánban, a Fő terén, hogy kis közös ünnepség keretében meggyújtsák az adventi koszorú második, vagyis a remény gyertyáját. Ahogyan a műsorban elhangzott: - Hétről hétre nagyobb lesz a fény. Ez a fény jelképezi hitünket, reményünket és szeretetünket. Hitet, az Istenben. Reményt, a békés, szebb jövőben. Szeretetünket, egymás között. Az ünnepi műsort a zagyvapálfalvai Jézus Szíve plébániatemplom római katolikus, hivő közössége szervezte meg a salgótarjáni Jó Pásztor katolikus óvoda gyermekeinek közreműködésével. Elsőként a Kövessük Énekelve Krisztust (KÉK) kórus egyházi és világi, adventi és karácsonyi dalai csendültek fel, majd pedig Kun Péter egyházközségi tag, Fejes Ádám Adventi örvendezés című versét szavalta el az össze- gyűlteknek. Az ünnepi beszédet Gyurkó Géza diakónus, a Jézus Szíve plébániatemplom vezetője mondta el. A diakónus azt a történetet mesélte el, amikor Joseph Haydn zeneszerző 75. születésnapja alkalmából,a mester fő művét, a Teremtés címűt adták elő a tiszteletére. Ennek hatására, a nép hatalmas ovációban tört ki, s éltették a művészt, az alkotásáért. Haydn erre felállt, felmutatott az égre, majd ennyit mondott: - Nem én, hanem minden onnan jön föntről! Gyurkó Géza azt hangsúlyozta, hogy Isten nemcsak megteremtett minket, hanem véd, oltalmaz és reményt ad az embereknek.- Amikor a második gyertyát gyújtjuk meg a koszorún, a remény az, amely célt és értelmet adhat az embereknek, mert a reménytelenség a lélek megölő- je - mondta a plébániavezető. Példa értékű „diákönkormányzás” Bátonyterenye. A Kossuth Lajos általános iskolai intézményegységben az idei tanévben is nagyszerű programokkal zajlik a tanórákon kívüli élet a diákönkormányzat közreműködésével, Száméi Erika tanárnő „celebrálásával”. Tanév elején ösz- szegyűjtik a javaslatokat, s az évek óta kialakult hagyományok, az új tanév hozta aktualitások, ötletek megvalósítása váltja egymást a tíz hónap során. Megtartották őszbúcsúztató diszkójukat, a kimaradha- tatlan „Kóstolót”, ahová otthon készítette finomságok kerültek a nagy közös asztalra. A kulináris élvezetek mellett kézzelfogható nevelési célzattal is szolgálva, hiszen az egészséges táplálkozás példái mellett a terítés, az állófogadás illem- szabályai észrevétlenül kerülnek a tanultak közé. Elemlámpás őszi túrán vett részt a tanintézet, a kazári riolittufához, árkon-bokron, szántó- földön át, kukoricás mellett. A jókedvű népes csapatot hivatásos vadász kísérte, a hangulat, a szokatlan élmény feledhetetlen. Megtartották diák-önkormányzati napjukat, az alsó tagozatos tanulók a kastélykertben akadályversenyen vettek részt, a felsősök pedig a salgótarjáni Dolinkában töltötték játékos közös programjukat. Divatbemutató! A nyolcadikosok smink, frizura, szabadidő és partiruhák, színházi „ünneplők” felvonultatásával idézték fel a kort, amiből ötletet merítettek. Amikor a szebbnél szebb ünneplőket váltogatva sétáltak a lányok... A magyar népmese napján jelenetekkel is illusztrálták az elmondottakat, az alsósok versmondóversenyt rendeztek Gazdag Erzsébet verseiből. Márton-napon a történet mellett Ludas Matyi is megjelent. Az állatok világnapján kisállat-kiállítást rendeztek, ahová a diákok elhozták otthon gondozott kedvenceiket: madarak, nyuszik, kutyák, hörcsögök, s a többiek találkoztak a kíváncsiskodókkal, A közelmúltban megtartott sakk- és malom-házibajnokságra minden osztályból jelentkeztek. Most a Mikulás-partira készülnek, folyamatos a papírgyűjtés, hogy aztán tanév végén osztályok, közösségek induljanak útnak, az összegyűjtött összegek függvényében egy vagy több napra, közelebbi vagy mesz- szebb vidékre. A cipősdoboz-akció során pedig gyűlnek-gyűlnek a hozományok, jó szívvel hozzák a nehéz körülmények között élő gyerekek is küldeményüket. S tanulják a keringőt, hiszen közeleg az évtizedek óta látványos táncbemutató ideje is... Mindkettejük élete megváltozott (Folytatás az 1. oldalról.) Ahogy annak a hatvanéves asszonynak is, aki minden erejével azon van, hogy elfogadja, ezen már nem tud változtatni. Hogy milyen ezt a másik oldalról megélni? .- A baleset utáni pillanattól iszonyatosan ideges voltam. Sajnáltam nagyon azt az embert, reménykedtem, hogy nem súlyos a sérülése. Féltem a következményektől is. Egy órát biztosan ott voltam, majd miután hazamentem, rengeteget gondolkodtam azon, hogy mit hibáztam. Azt az embert nem is láttam, egyszer csak ott termett és megvolt a baj. Teljesen egyedül vagyok, nincs akivel megbeszéljem ezeket a dolgokat, így nagyon nehéz. Próbálom túltenni magam rajta, sajnos ezen változtatni már nem tudok. El kell fogadnom, hogy ezt én csináltam. Akinek még nem volt ilyen dolga ne is legyen, mert ezt szavakkal elmondani nem lehet, feldolgozni nagyon nehéz... Hallgatva a történetüket, próbáltam összeilleszteni a kirakóst. Két ember, akiknek élete egy pillanatra összekapcsolódott és gyökeresen megváltoztatott mindent, mind a ketten megsérültek. A férfi lelkileg erős, de fizikai fájdalommal ébred minden reggel és az aggodalommal: Hogyan lesz tovább? Viszont a történtek ellenére nem neheztel az asszonyra, aki viszont azért küzd, hogy ne roppanjon bele. Hogy miért történt mégis mindez? Megtanít arra, hogy a szabályok sokszor értünk vannak, nem pedig ellenünk, mert bizony a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt előzni már tilos, álló jármű mellett pedig kötelező a megállás. A színNaponta több ezer ember kel át a zebrákon, éppen ezért az elővigyázatosság és a pontos körültekintés gyalogos és autós részéről egyaránt elengedhetetlen (kípCnkiuusztráció) falak mögött azonban azt üzeni, mindnyájan egyek vagyunk. Ha kárt okozunk, az nem csak annak fáj, aki elszenvedi, nekünk is. Ha pedig figyelünk egymásra, a jelekre és betartjuk a megállapodást, mindezt szeretettel és tudatosan tesszük, a történések felül írják azt is, amely a nagykönyvben már meg van írva - ahogyan a férfi is megérezte, hogy baj lesz, mielőtt lelépett volna az úttestre. Az erő, amely láthatatlan szálakon összekapcsol minden embert, a sok feltett kérdés és a válaszok keresése a miértre, tanulva a hibákból, hittel, másképp szemlélve a tör ténéseket - hozhat még csodát mindnyájunk életébe.
